Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-20 / 8. szám

L E L Á TÓ Ha valaki lesétál a Prímás-szigetre - az Esztergomi Evezősök Hajós Egyletének csónakházába - és kezébe veszi az egylet 1932-ben kiadott évkönyvét, vagy a dr. Magyar György összeállításában 1979-ben megjelent „Az esztergomi evezés története" dmü kiadványt, netán átlapozza azt a hét vaskos naplót Is, amely 1967 óta őrzi az esztergomi evezősök életéről szóló írásokat, fényképeket, annak egy igen gazdag, eseménydús 90 év sporttörténete tárul fei.Hogyan is kezdődött? „1907. április 7-én az Esztergomi Kaszinóban 23 lelkes esztergomi úr értekezletet tartott, amelyen elhatározta, hogy a régérzett sportigényeknek engedve összetársul, hogy különösen az evezés, vitorlázás és úszás gyakorlására egyesületetlétesítsen." -olvasható az 1932es évkönyvben. Ezeknek az uraknak az elhatározását tettek is követték, mert ezzel megalakították az „Esztergomi Hajós Egylet"-et, és 1907. július 9-ével beléptek az országos evezős szövetségbe. Talán ezek a tiszteletre méltó urak sem gondolták, hogy tettüket 90 év múltán is tisztelet fogja övezni. Álljon tehát itt a nevük: Istvánffy Elemér, Beck János, dr. Berényi Zoltán, Brenner Antal, Dobó Aladár, Farkas Jenő, Háber János, dr. Katona Sándor, Pósik Ferenc, Kottler László, dr. Marosi Károly, dr. Mattyasóvszky Béla, ifj. Matus Gyula, Müller Gyula, Nagy Antal, Nagy Pál, Reusz Ferenc, RochlitzSchmidt Artúr, ifj. Schenkengel Antal, dr. SeylerEmil, dr. Szilárd Béla, Tóbiás Frigyes, dr. Zwillinger Ferenc. Kilencven év! Senki nincs közöttünk, aki még emlékezhetne a kezdetekre, ezért tartjuk szükségesnek, hogy néhány rövid fejezetben e szép sport kedvelői - s gondoljuk sok ilyen van az olvasók között EVEZÉS 1907-1997 (I.) elé tárjuk a majd egy évszázados múltat, Esztergom evezős sportjának eddigi történetét. Kezdjük talán a csónakházakkal! Mert: -Volt először - 1907-től 1912-ig - a Kósik Ferenc építőmester által, a Nemzeti Hajós Egylettől megvásárolt és dunai uszodává is átalakított úszó csónakház a Nagy-Dunán, évi 600 korona bérleti díjért. Az úszó csónakház 1912. február 22-én leégett, benne veszett az egylet minden hajója, felszerelése. - Volt aztán a ,j>arti ház", a jelenlegi zeneiskola előtt, a Prímás-szigeten 1912-től 1925-ig. Az egylet tagjainak 6000 koronájába került, berendezéseivel együtt. Sajnos már 1913-ban - a szigeti partoldal renF^k^ptA vntliktk /301 - mz a <?5" »M fi" ^lW tsrtá-. bfoU. CL dl^ úAdik. OvtótÜ^W" U^t ÍA U^J WvAVttu . Atw, afeJtt „ tav^a^A Ujöt. B ne.c«.44t &At" - Mjx^zyú 4-zütaelcjiM - -fccwtyi. \ OJJj Ű-Ílovi. MAXXU. -WUOViAxk/i — Uí -ta^ű-tfaii. trfk OJLota OA- Mi^/wytyvu. tfejú^aínAu cvprXJi í.-fe^Ok 21-oai ^ O/L „UÍLV^OWU Uapi fll tíwva^ í-5 OJ albtír /vd&űa* \ a.0. wím^mXh. Ía tn. -We^eítt. vvve^ e A^ovtoL^ ^oL^^v^^Cuoje^t inwtyiowi/WWvi. £ oiftA ( aa cí£ vwícoÍjSi^ Wio

1^ ^j^vítvutw '|\U^->VL*vÍ. OSL kavart c fyjup /Jpj^ra^ pUltxwa^i^xS: l.H. Pűwti cAoyvaJiiLÁn. l"U5 kitett Egy lap az egylet naplójából dezetlensége miatt - földcsuszamlás veszélye fenyegette. Ráadásul jött az első világégés, melyben az egylet hajói és eszközei is elpusztultak. „1920-ban lelkesedéssel, hittel, a jövőbe vetett bizodalommal éled újra a hajós egylet" - olvasható a már említett évkönyvben. - 1925-ben a Hajós Egylet megkapja a várostól a szigeti ún. tornakertet ( ami a jelenlegi zeneiskola, a könyvtár és a mögöttük lévő területet jelentette) és elfogadja Gloch Imre építész klub- és csónakház tervét Még ennek az évnek őszére elkészült az egylet saját csónakháza, az ország első fedett tanmedencéjével. A csónakház egy része jelenleg is működik, arra épült rá a zeneiskola. - Aztán jött ismét egy „albérlet" 1961-től: az evezősök átkerültek az akkori Labor MIM sporttelepének végében lévő egykori cserkész-csónakházba, mely 1990-ig volt az esztergomi evezés otthona. - Épül már a mi (csónak)házunk! Már az 1970-es évek végén felvetődött egy új, korszerű csónakház felépítésének gondolata, de a valóságos építkezést a tervek elkészítése, helyszínek kiválasztása és ezek többszöri változása előzte meg. Végre 1984-ben megtörtént az első kapavágás a Prímás-szigeten, a várostól kapott 10 ezer négyzetméteres területen. Az építkezés mögé állt az akkori SZIM vezetése és kollektívája, s így 1990-re felépült végre az evezősök jelenlegi csónakháza hajótárolóval, edzőteremmel, klubszobával, öltözőkkel, vendégszobával, tenisz- és futópályával, sátorozó helyekkel, pihenőparkkal. (Folytatjuk) Mármarosi Győző Félidőben az EFC-nél Az 1996/97. évi megyei labdarúgó-bajnokság félidejénél tart. A csapat nemrég értékelte őszi szereplését, ahol Simon Tibor klubelnök elmondta: „A bánatos kezdés után a 4. fordulótól már azt nyújtotta a csapat, amit mindenki várt. így a 15. forduló után az EFC 28 ponttal, 40:27-es gólaránnyal a 4. helyre jött fel." A vezetők elégedettek az utánpótlással is, a kölyök-, a serdülő- és az ifjúsági csapatok jól állnak. Baranya István edző a tavaszi felkészülésről szólva kiemelte: elsősorban fizikailag kell javulni, erre jók a tornatermi edzések és az edzőmérkőzések. Csuha András sprotvezető nagyobb odaadást és helytállást kért a játékosoktól: „A szurkolók csak akkor jönnek ki a meccsre, ha örömük telik benne. Tehát örömet kell szerezni a pályán! "- mondta. Igaza van: anyagi támogatást, az önkormányzaton kívül, a szurkolóktól és a támogatóktól csak így várhatnak el. Nyizsnyánszky József technikai vezető minden mérkőzést statisztikailag is rögzít. így megtudhattuk, hogy az eddigi mérkőzéseken 23 játékos szerepelt, mind a 15 fordulóban azonban csak 4-en léptek pályára: Maradi Tibor csapatkapitány, Dékai Attila, Bökő Zoltán és Benke Róbert. Csupán egy fordulóból maradt ki Hernádi Péter és Tóth Péter. A legeredményesebb csatárok: Bökő Zoltán (12 gól), Benke Róbert (10 gól), Győri Tamás (7 gól), Szalai Róbert (3 gól). Hazai pályán 17 pontot, idegenben 11 pontot értek el, ami 70,8, illetve 52,4 %-ot jelent. EngelbrechtZoltán, az ifjúságiak edzője hasonló szereplésről számolhatott be: ők is a negyedik helyen állnak Környe, Lábatlan és Bábolna mögött 31 ponttal 53:19-es gólaránnyal és 68,9 %-os teljesítménnyel. Ami figyelemreméltó: az ifik idegenben szerepeltek jobban, 16 pontot (76,2 %) gyűjtöttek „a kiszállásokon", míg hazai pályán 15 pontra futotta erejükből. A legtöbbször pályára lépett játékosok között Sárközi József vezeti a listát, aki mind a 15 mérkőzésen játszott. Rezsőfi Gábor, Pálinkás Zoltán, Riegler Gábor és Várkonyi Tibor 14 mérkőzésen kergette a labdát, míg Szample Attila és Orgoványi András 13 mérkőzésen. A legeredményesebb csatár Riegler Gábor 11 góllal, tőle alig lemaradva Kovács Zsolt és Pfeiffer Tibor 8-8 góllal, majd Kiss Sándor 6 góllal, Riegler Zoltán, Várkonyi Tibor és Horváth László 5-5 góllal zárják a sort Az EFC ificsapata Engelbrecht Zoltán edzővei