Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-20 / 8. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. február 2a A szerző szoigoskodása nem minden­napi. Az utóbbi esztendőben már negye­dik művét vehettük kezünkbe. Közülük három az esztergomi nevelőképzéshez kapcsolódik, a negyedikjsedig szülőfa­lujához, a szlovákiai Szogyénhez. Kér­désünk megkerülhetetlen: - Mi késztette tanár urat e szorgosko­dásral - A történelem, a szülőföld, a lakó­hely szeretete. Szülőfalum és lakóhe­lyem, Esztergom között alig több mint 20 kilométer a távolság, s összekapcsol­ja őket a történelem is. Mindkét telepü­lés szülőföldem része: Szőgyénben ne­velkedtem, Esztergomban végeztem a tanítóképzőt, majcfitt, hajdani iskolám jogutódjában tanítottam közel hét esz­tendeig. - Ebből sokmindent megértünk. Nem tudjuk azonban mi az oka annak, hogy a négy mü mindegyike az utóbbi években látott napvilágot1 - A tanítóképzésről, annak helyi tör­ténéseiről írtam én már előbb is. Az utóbbi évek szoigoskodásának a törté­nelmi események sorozata az okozója Az első esztergomi nevelőképző 1992­ben emlékezett születésének 150. évfor­dulójára. Az emh'tett négy közül az első mun­kám ehhez kapcsolódik. A magunk mö­gött hagyott evtizedeket röviden idéz­tem, de részletesen megörökítettem a két napon át tartó ünnepség minden mozzanatát. Az utóbbi az oka annak, hogy könyvem utólag, 1993 elején látott napvilágot. Ugyanez év őszén az érdek­lődők kezébe került az a kis füzet, mely­ben az első esztergomi tanítóképző első tanárát, Maier Istvánt kívántam az ér­deklődőknek bemutatni. Ekkor emléke­zett ugyanis a jelenlegi főiskola a nagy­tekintélyű pedagógus és népművelő ha­lálának 100. évfordulójára, melynek ­másokkal együtt - jómagam is egyik kezdeményezője voltam. - Mi köze az eseményeknek ahhoz, hogy szülőfaluja történelmének is ezek­ben az években látott hozzál - Ez nem véletlen. A magyarországi és szlovákiai külpolitikai helyzet most tette lehetővé, hogy szervezetten szülő­falujukba látogathattak a háború utáni esztendők kiteTepítettiei. A szőgyéniek 1995 júniusában találkoztak egykori fa­lujukban. Fogadásukra illet felkészülni. A község vezetői úgy döntöttek, hogy a többszáz vendég kezébe adják a telepü­lés történetét feldolgozó könyvet. En­gem kértek fel ennek a megírására, me­lyet örömmel teljesítettem. - Most már ezt is értjük. Mi határozta meg a negyedik megjelenésének idő­pontját'? - A magyar honfoglalás 1100. évfor­dulója. Ez nem utólag kitalált indok, itt minden tudatos volt. Sajnos azonban, ezt azok sem veszik észre, akiknek pe­dig különösképpen illenék odafigyelni a helyi eseményekre, többek között a ta­nárképző intézetek hajdani diákjainak mozgolódására is. -Miféle mozgolódásról van szól - Előbb már beszéltem arról, hogy a város vezetőképzője - a fiú tanítóképző - 1992-ben volt l50éves. Az évforduló méltó megünneplésére a felkészülés már évekkel előbb megkezdődött. En­nek Volt egyik eseménye, hogy 1990 májusában 120 taggal megalakult azon hajdani diákok egyesülete, akik valame­lyik helyi nevelőképzőben szerezték ok­levelüket E szervezet az ünnepségre már mintegy 300 öregdiákot mozgosí­tott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett annak sikerében. Tőlük kaptam meghí­vást a már említett kis könyvem megírá­sára. Amikor arról esett szó, hogy az egyesület hogyan tudna méltó modon megemlékezni a honfoglalás évforduló­járól, akkor született az a gondolat, hogy Kiadja a helyi nevelőképzés történetét, - Ez a legújabb könyvem... EGY TÖRTÉNELEMKÖNYV ÜRÜGYÉN Beszélgetés DR. GÁBRIS JÓZSEF főiskolai tanárral, akinek nyáron jelent meg újabb könyve Az esztergomi nevelőképzés krónikája címen mivel erről olyan típusú mű, mely vala­mennyi jogelodöt érinti, még nem jelent meg. - Tehát ezzel adózott az egyesület a honfoglalás emlékének1 - Nem csak ezzel: az elnökség úgy döntött, hogy ünnepi közgyűlést hív ösz­sze arra a napra, amikor a városban nagyszabású megemlékezés lesz. En­nek megfelelően a hajdani tanítóképző­sök is június 29-én utaztak a városba és emlékeztek az évfordulóra. Közben megvitatták ügyes-bajos dolgaikat, sőt kiállítást is rendeztek. Többen ott voltak közülük a főszékesegyházi könyvtár és a Prímási palota rendezvényén. Tudato­san ezen a napon jelent meg a könyvem, melyről a beszélgetés elején már szó esett, s melyben a hazai történelmi fo­lyamatokba ágyazva igyekeztem feldol­gozni a helyi nevelőképzők életét - Gratulálunk az egyesületnek, mely­nek - tudomásunk szerint - elnöke is. - Valóban, de ez nem lényeges. In­kább említésre méltó az az összefogás, melynek eredményeként megvalósult közös elhatározásunk... - Valóban ez nem mellékes. Hogyan sikerült előkészíteni'? - Mintegy 350 hajdani képzőst levél­ben kerestünk fel, melyben támogatásu­kat kértük. Összesen 149 személy - je­lentős részük 60-70 éves nyugdíjas ­küldött kisebb-nagyobb összeget Raj­tuk kívül segítségünkre sietett hat ön­kormányzat, öt gazdálkodó szervezet Krisztina őszinte mosolya Meghitt ünnepségre gyűltünk össze február 3-án a Dobo gimnázium Galé­riájában Tóth Major Krisztina Az őszinte mosoly című tematikus képki­állításának megnyitására. Ünnepseget mondtam, mert az igazgatói üdvödet s egy rövidke hangverseny igazi ünne­pi hangulatot varázsolt. Bánhidy Lász­ló tanár úr, Krisztina mentora pedig értő szeretettel elemezte „az alkotó könnyed, sokoldalú, fejlődő művésze­tét, színkompozícióit, színdinamiká­ját" . A kiállítás érdekessége, értéke és újdonsága, hogy tematikája van. Az ismeretlen szerző meséje, a bohóc (az emberben rejlő bohóc vagy a bohóc­ban rejtőző ember?) boldogtalanságá­ról és boldogságáról szól. A kislány és a bohóc kategorikusan rövidre szabott, ám mélyen filozofikus, párbeszédes töprengését hat év változatos és külön­féle technikával készült képanyaga kí­séri, illusztrálja. A kezdő kép - göndörhajú, bájos gyermeklány - és a záró kép, amely érett, felnőtt nő portréja, igen szép, míves grafika. A ciklus többi képén a színes, merev, festett álarc mögötti ember vívódásait küzdelmeit látjuk, hol olajjal festett bohócképeken, hol pedig vegyes technikájú (tus, akvarell, diópác) rajzolatokon. A legnagyobb érzelmi hatást a csalódás ábrázolása kelti a következő költői sorok kísére­tében: - Nem egyedül voltam, hanem ma­gányos... - Csak néztem, ahogy átöleli a fény. éjikor éregtem meg, hogy miért fontos O, hogy O fontos igazán... És irigyel­tem a fényt, mert a karjában tarthat­ja... - En vártam és O ment. - Miért engedted? - Mert akkor már csak szerettem... A megnyitón maga az ifjú művész is szólt a tárlatlátogatókhoz. Bemutat­ta batikolt textíliáit, színes ablaküveg­terveit. „Őszinte mosolya" bemutatá­sán túllépve felvázolta jövendőbeli életét: a művész-ambíciók folytatását a pedagóguspálya kiteljesedését. Kedves Kriszta! Annakidején annyi szép virágot kaptam Tőled, most én vittem, Neked egyetlenegy szálat. S itt van hozzá jókívánsá­gom is: művészi pályádhoz alkotó­erőt, mindennapi kenyeredhez ked­vező állást, segítő munkatársakat, no meg sok-sok energikus, tehetsé­ges, sokoldalú tanítványt kívánok Neked, olyat, mint amilyen Te vol­tál nekünk! Szeretettel Marika néni melyek közül négy a megyén kívül te­vékenykedik, a nyomdaköltség nagyob­bik hanyada így szépen összejött Kis mértékben keltett hozzányúlni az éven­ként fizetett tagdíjból összekuporgatott forintokhoz. Ennek felét is a Balassa Bálint Alapítvány, mint társkiadó, ma­gára vállalta. - Erről az alapítványról keveset tu­dunk. Mi köze a tanítóképzéshez'7 - 1991-ben hozta létre a jelenlegi ta­nítóképzőjogelődje hajdani tanáraiknak és diákjainak egy csoportja. Azóta rend­szeres ösztöndíjjal segíti a helyi tanító­képző főiskola diákjait - A kiadvány - mely akár helyi törté­nelemkönyv is lehetne - megjelentetése elismerésre méltó lett. Az erkölcsi elis­merésen túl milyen anyagi hozzátételhez számíthatnak? - Sajnos, jelentősre nem számítha­tunk. A tagok díjtalanul kapják a köny­vet Ez mintegy ellenszolgáltatás az évente fizetett tagdíjért - Az eddigiekből az is kiderül, hogy az öregdiákok egyesülete a város jelen­tősebb közösségei közé tartoznak. - Ha a ma már 350 főt meghaladó létszámot vesszük alapul, akkor ez va­lószínűnek tűnhet annak ellenére, hogy tagságának jelentős része Esztergomon, sot Magyarországon kívül lakik Ezek az emberek érzelmileg ragaszkodnak if­júságuk, városához. A kapcsolattartás nehez. Évente legalább egyszer tartunk beszélgetést, mely alkalommal minden­ki tájékoztatást kap az elmúlt időszak eseményeiről, a következő hónapok ter­veiről. Személyes kapcsolatépítésre a hagyományos érettségi találkozókon, il­letve a kétévenként sorra kerülő köz­gyűlések alkalmával nyílik lehetőség. - Úgy tűnik tehát, hogy az egyesület követei az ország számos településén jelen vannak, sőt külföldön is. A helyben működő „ vezérkarnak" hogyan sikerült beépülnie a város, a volt iskola életébei - Talán furcsa, de erről nem szívesen beszélek... - Megnyilatkozása feltűnően diplo­matikus, hallhatnánk bővebben a gon­dokról? -A jubileumi év „óvodás bálja" helyt kapott a megye programfüzetében, de egyesületünk nem! Hasonló képet fest az esztergomi rendezvénynaptár is. Az elmúlt hat évben az egyesület képvise­letét - a már említett tanítóképző emlék­ünnepélyen kívül - sem a város, sem a volt Alma Mater utódja nem igényelte még azon esetekben sem, amikor egy rendezvény kezdeményezője volt - Ez szinte hihetetlen. Ki követte el a mulasztást1 - Valószínű mindkét fél. Talán sze­rencsésebb, ha nem részletezzük... - Ilyen körülmények között hogyan további - Bennünket tulajdonképpen nem za­varnak a körülmények, annak ellenére, hogy egyes személyek számára lehet­nek néha elkeserítő pillanatok. Az egye­sület és vezetősége végzi a munkáját A történelem folyamán az idő sokmindent megoldott - A kapott válasz még mindig sejtel­mes. Talán valóban szerencsésebb ha nem bogozzuk tovább. Térjünk azonban vissza a júniusban megjelent történe­lemkönyvre. Már a borítója jelzi, hogy egy készülő sorozat I. kötetét vette kezé­be az olvasó. Lesz II. kötet? - Remélem Az anyaggyűjtés tulaj­donképpen befejeződött. Nagy gond a szükseges pénz összegyűjtése. - Úgy tudjuk, hogyOn a főpénzgyűjtő is. Mikor vehetik kezükbe az új kötetet az érdeklődőkl - Az egyesület vezetősége felkért a folytatásra. Szerencsés esetben egy év múlva meg is jelenhet - Reméljük, így lesz. (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents