Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-20 / 8. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. február 2a A szerző szoigoskodása nem mindennapi. Az utóbbi esztendőben már negyedik művét vehettük kezünkbe. Közülük három az esztergomi nevelőképzéshez kapcsolódik, a negyedikjsedig szülőfalujához, a szlovákiai Szogyénhez. Kérdésünk megkerülhetetlen: - Mi késztette tanár urat e szorgoskodásral - A történelem, a szülőföld, a lakóhely szeretete. Szülőfalum és lakóhelyem, Esztergom között alig több mint 20 kilométer a távolság, s összekapcsolja őket a történelem is. Mindkét település szülőföldem része: Szőgyénben nevelkedtem, Esztergomban végeztem a tanítóképzőt, majcfitt, hajdani iskolám jogutódjában tanítottam közel hét esztendeig. - Ebből sokmindent megértünk. Nem tudjuk azonban mi az oka annak, hogy a négy mü mindegyike az utóbbi években látott napvilágot1 - A tanítóképzésről, annak helyi történéseiről írtam én már előbb is. Az utóbbi évek szoigoskodásának a történelmi események sorozata az okozója Az első esztergomi nevelőképző 1992ben emlékezett születésének 150. évfordulójára. Az emh'tett négy közül az első munkám ehhez kapcsolódik. A magunk mögött hagyott evtizedeket röviden idéztem, de részletesen megörökítettem a két napon át tartó ünnepség minden mozzanatát. Az utóbbi az oka annak, hogy könyvem utólag, 1993 elején látott napvilágot. Ugyanez év őszén az érdeklődők kezébe került az a kis füzet, melyben az első esztergomi tanítóképző első tanárát, Maier Istvánt kívántam az érdeklődőknek bemutatni. Ekkor emlékezett ugyanis a jelenlegi főiskola a nagytekintélyű pedagógus és népművelő halálának 100. évfordulójára, melynek másokkal együtt - jómagam is egyik kezdeményezője voltam. - Mi köze az eseményeknek ahhoz, hogy szülőfaluja történelmének is ezekben az években látott hozzál - Ez nem véletlen. A magyarországi és szlovákiai külpolitikai helyzet most tette lehetővé, hogy szervezetten szülőfalujukba látogathattak a háború utáni esztendők kiteTepítettiei. A szőgyéniek 1995 júniusában találkoztak egykori falujukban. Fogadásukra illet felkészülni. A község vezetői úgy döntöttek, hogy a többszáz vendég kezébe adják a település történetét feldolgozó könyvet. Engem kértek fel ennek a megírására, melyet örömmel teljesítettem. - Most már ezt is értjük. Mi határozta meg a negyedik megjelenésének időpontját'? - A magyar honfoglalás 1100. évfordulója. Ez nem utólag kitalált indok, itt minden tudatos volt. Sajnos azonban, ezt azok sem veszik észre, akiknek pedig különösképpen illenék odafigyelni a helyi eseményekre, többek között a tanárképző intézetek hajdani diákjainak mozgolódására is. -Miféle mozgolódásról van szól - Előbb már beszéltem arról, hogy a város vezetőképzője - a fiú tanítóképző - 1992-ben volt l50éves. Az évforduló méltó megünneplésére a felkészülés már évekkel előbb megkezdődött. Ennek Volt egyik eseménye, hogy 1990 májusában 120 taggal megalakult azon hajdani diákok egyesülete, akik valamelyik helyi nevelőképzőben szerezték oklevelüket E szervezet az ünnepségre már mintegy 300 öregdiákot mozgosított. Elévülhetetlen érdemeket szerzett annak sikerében. Tőlük kaptam meghívást a már említett kis könyvem megírására. Amikor arról esett szó, hogy az egyesület hogyan tudna méltó modon megemlékezni a honfoglalás évfordulójáról, akkor született az a gondolat, hogy Kiadja a helyi nevelőképzés történetét, - Ez a legújabb könyvem... EGY TÖRTÉNELEMKÖNYV ÜRÜGYÉN Beszélgetés DR. GÁBRIS JÓZSEF főiskolai tanárral, akinek nyáron jelent meg újabb könyve Az esztergomi nevelőképzés krónikája címen mivel erről olyan típusú mű, mely valamennyi jogelodöt érinti, még nem jelent meg. - Tehát ezzel adózott az egyesület a honfoglalás emlékének1 - Nem csak ezzel: az elnökség úgy döntött, hogy ünnepi közgyűlést hív öszsze arra a napra, amikor a városban nagyszabású megemlékezés lesz. Ennek megfelelően a hajdani tanítóképzősök is június 29-én utaztak a városba és emlékeztek az évfordulóra. Közben megvitatták ügyes-bajos dolgaikat, sőt kiállítást is rendeztek. Többen ott voltak közülük a főszékesegyházi könyvtár és a Prímási palota rendezvényén. Tudatosan ezen a napon jelent meg a könyvem, melyről a beszélgetés elején már szó esett, s melyben a hazai történelmi folyamatokba ágyazva igyekeztem feldolgozni a helyi nevelőképzők életét - Gratulálunk az egyesületnek, melynek - tudomásunk szerint - elnöke is. - Valóban, de ez nem lényeges. Inkább említésre méltó az az összefogás, melynek eredményeként megvalósult közös elhatározásunk... - Valóban ez nem mellékes. Hogyan sikerült előkészíteni'? - Mintegy 350 hajdani képzőst levélben kerestünk fel, melyben támogatásukat kértük. Összesen 149 személy - jelentős részük 60-70 éves nyugdíjas küldött kisebb-nagyobb összeget Rajtuk kívül segítségünkre sietett hat önkormányzat, öt gazdálkodó szervezet Krisztina őszinte mosolya Meghitt ünnepségre gyűltünk össze február 3-án a Dobo gimnázium Galériájában Tóth Major Krisztina Az őszinte mosoly című tematikus képkiállításának megnyitására. Ünnepseget mondtam, mert az igazgatói üdvödet s egy rövidke hangverseny igazi ünnepi hangulatot varázsolt. Bánhidy László tanár úr, Krisztina mentora pedig értő szeretettel elemezte „az alkotó könnyed, sokoldalú, fejlődő művészetét, színkompozícióit, színdinamikáját" . A kiállítás érdekessége, értéke és újdonsága, hogy tematikája van. Az ismeretlen szerző meséje, a bohóc (az emberben rejlő bohóc vagy a bohócban rejtőző ember?) boldogtalanságáról és boldogságáról szól. A kislány és a bohóc kategorikusan rövidre szabott, ám mélyen filozofikus, párbeszédes töprengését hat év változatos és különféle technikával készült képanyaga kíséri, illusztrálja. A kezdő kép - göndörhajú, bájos gyermeklány - és a záró kép, amely érett, felnőtt nő portréja, igen szép, míves grafika. A ciklus többi képén a színes, merev, festett álarc mögötti ember vívódásait küzdelmeit látjuk, hol olajjal festett bohócképeken, hol pedig vegyes technikájú (tus, akvarell, diópác) rajzolatokon. A legnagyobb érzelmi hatást a csalódás ábrázolása kelti a következő költői sorok kíséretében: - Nem egyedül voltam, hanem magányos... - Csak néztem, ahogy átöleli a fény. éjikor éregtem meg, hogy miért fontos O, hogy O fontos igazán... És irigyeltem a fényt, mert a karjában tarthatja... - En vártam és O ment. - Miért engedted? - Mert akkor már csak szerettem... A megnyitón maga az ifjú művész is szólt a tárlatlátogatókhoz. Bemutatta batikolt textíliáit, színes ablaküvegterveit. „Őszinte mosolya" bemutatásán túllépve felvázolta jövendőbeli életét: a művész-ambíciók folytatását a pedagóguspálya kiteljesedését. Kedves Kriszta! Annakidején annyi szép virágot kaptam Tőled, most én vittem, Neked egyetlenegy szálat. S itt van hozzá jókívánságom is: művészi pályádhoz alkotóerőt, mindennapi kenyeredhez kedvező állást, segítő munkatársakat, no meg sok-sok energikus, tehetséges, sokoldalú tanítványt kívánok Neked, olyat, mint amilyen Te voltál nekünk! Szeretettel Marika néni melyek közül négy a megyén kívül tevékenykedik, a nyomdaköltség nagyobbik hanyada így szépen összejött Kis mértékben keltett hozzányúlni az évenként fizetett tagdíjból összekuporgatott forintokhoz. Ennek felét is a Balassa Bálint Alapítvány, mint társkiadó, magára vállalta. - Erről az alapítványról keveset tudunk. Mi köze a tanítóképzéshez'7 - 1991-ben hozta létre a jelenlegi tanítóképzőjogelődje hajdani tanáraiknak és diákjainak egy csoportja. Azóta rendszeres ösztöndíjjal segíti a helyi tanítóképző főiskola diákjait - A kiadvány - mely akár helyi történelemkönyv is lehetne - megjelentetése elismerésre méltó lett. Az erkölcsi elismerésen túl milyen anyagi hozzátételhez számíthatnak? - Sajnos, jelentősre nem számíthatunk. A tagok díjtalanul kapják a könyvet Ez mintegy ellenszolgáltatás az évente fizetett tagdíjért - Az eddigiekből az is kiderül, hogy az öregdiákok egyesülete a város jelentősebb közösségei közé tartoznak. - Ha a ma már 350 főt meghaladó létszámot vesszük alapul, akkor ez valószínűnek tűnhet annak ellenére, hogy tagságának jelentős része Esztergomon, sot Magyarországon kívül lakik Ezek az emberek érzelmileg ragaszkodnak ifjúságuk, városához. A kapcsolattartás nehez. Évente legalább egyszer tartunk beszélgetést, mely alkalommal mindenki tájékoztatást kap az elmúlt időszak eseményeiről, a következő hónapok terveiről. Személyes kapcsolatépítésre a hagyományos érettségi találkozókon, illetve a kétévenként sorra kerülő közgyűlések alkalmával nyílik lehetőség. - Úgy tűnik tehát, hogy az egyesület követei az ország számos településén jelen vannak, sőt külföldön is. A helyben működő „ vezérkarnak" hogyan sikerült beépülnie a város, a volt iskola életébei - Talán furcsa, de erről nem szívesen beszélek... - Megnyilatkozása feltűnően diplomatikus, hallhatnánk bővebben a gondokról? -A jubileumi év „óvodás bálja" helyt kapott a megye programfüzetében, de egyesületünk nem! Hasonló képet fest az esztergomi rendezvénynaptár is. Az elmúlt hat évben az egyesület képviseletét - a már említett tanítóképző emlékünnepélyen kívül - sem a város, sem a volt Alma Mater utódja nem igényelte még azon esetekben sem, amikor egy rendezvény kezdeményezője volt - Ez szinte hihetetlen. Ki követte el a mulasztást1 - Valószínű mindkét fél. Talán szerencsésebb, ha nem részletezzük... - Ilyen körülmények között hogyan további - Bennünket tulajdonképpen nem zavarnak a körülmények, annak ellenére, hogy egyes személyek számára lehetnek néha elkeserítő pillanatok. Az egyesület és vezetősége végzi a munkáját A történelem folyamán az idő sokmindent megoldott - A kapott válasz még mindig sejtelmes. Talán valóban szerencsésebb ha nem bogozzuk tovább. Térjünk azonban vissza a júniusban megjelent történelemkönyvre. Már a borítója jelzi, hogy egy készülő sorozat I. kötetét vette kezébe az olvasó. Lesz II. kötet? - Remélem Az anyaggyűjtés tulajdonképpen befejeződött. Nagy gond a szükseges pénz összegyűjtése. - Úgy tudjuk, hogyOn a főpénzgyűjtő is. Mikor vehetik kezükbe az új kötetet az érdeklődőkl - Az egyesület vezetősége felkért a folytatásra. Szerencsés esetben egy év múlva meg is jelenhet - Reméljük, így lesz. (Pálos)