Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-13 / 7. szám

1997. február 20. Esztergom és Vidéke 13 ERTEKEINK EMLEKEINK dr. Mészáros Lajos Igen érdekes előadást tartott szépszámú közönség előtt az esztergomi Tudomány-Technika Házában - dr. Mészáros Lajos matematikus professzor „Entrópia és idő az univerzumban" címmel. Megértéséhez magasfokú matematikai ismeretek szükségesek, ezért az előadás előtt kértem a professzort, hogy elméletét leegyszerűsítve, közérthetően adja elő. A megjelent hallgatósággal való rövid ismerkedés, elsősorban Csordás tanár úrral folytatott szakmai beszélgetés után az az érzése támadt az előadónak, hogy itt egy jó felkészültségű hallgatóság előtt kell beszélnie, és ennek megfelelően igen magasszintű előadást hallhattunk. Meglepetésemre ezt a A világmindenség titkai avagy : magyar tudós-sorsok jelenlévők nagy figyelemmel hallgatták és sok értékes hozzászólással halmozták el a professzort. Hogyan is született a téma ötlete? Ezt a Planck Intézet igazgatója Heisenberg professzortól kapta. Szerinte univerzális állandók (egyik a Planck állandó, másik a fénysebesség állandója) határozzák meg a természet mértékeit, szolgáltatják a jellegzetes mennyiségeket, amelyekre minden mennyiséget vissza lehet vezetni a természetben. Feltételezi azonban, hogy lennie kell egy harmadik állandónak is. Ezt találta meg Mészáros Lajos 1968-ban az idő-pillanatában. Értekezése, melyet a Planck Intézethez is elküldött, 1974-ben jelent meg a Nehézvegyipari Kutató Intézet Közleményeinek jubileumi számában. Az általa megállapított pillanat egy rendkívül kis időegység, ennek és az entrópiának (termodinamikus fogalom, a hőenergia átalakulásának mértéke) a figyelembevételével bizonyíthatóvá vált az univerzum végessége. Az ősrobbanás és e végesség elvezetnek a Szent Tamási „aevum"-hoz, az ABSOLUTUM-hoz. Non est Universum sine Creatore! Mészáros Lajos felfedezése Plánokéhoz, Einsteinéhoz hasonló, melyet azonban az akkori materialista, istentagadó tudósaink, az akadémiai tagok nem támogattak, nem támogathattak. A dicsőséget, sikert így német, amerikai, orosz tudósok aratják le. A vártnál hosszabbra nyúlt vita után rövid előadást hallhattunk érdekes etruszk írásjelek magyar vonatkozásairól. Ez a nép Kréta környéki szigetekről került az Appenin félszigetre a Szantorin vulkán kitörése után. Aknossosi palota maradványait angolok tárták fel. A régészeti leletek feldolgozása során sehogysem tudtak megbirkózni az etruszk feliratokkal. Az írásjelek logikáját és magyar eredetét Tóth Zsigmond magyar származású kutatónak sikerült megoldania. Az 1976-ban megjelent könyve alapján Mészáros Lajos Zakar Andrással folytatta tovább az írásjelek tanulmányozását. Az erre vonatkozó könyvük kiadásra vár. A meghívásért, az élénk érdeklődésért Mészáros Lajos ezúton mond hálás köszönetet hallgatóságának. *** Az előadás meghívóihoz csatolt lapon ismertettük Uherkovics Gábor biológus megpróbáltatásait. A közismert professzort a szlovák botanikus társaság idén az egyik legmagasabb tudományos elismeréssel, a Holup emlékéremmel tüntette ki. A Felvidéken, Dobsán született professzor keserves életutat járt meg. Mint a Pécsi Tanárképző Főiskola tanárát 1957-ben ellenforradalmi tevékenysége miatt katedrájától megfosztották, pályáját akadémiai kutatóként folytathatta tovább. 1963-tól folyamatosan kapta a meghívásokat finn, svéd, német, lengyel és holland egyetemekre. Az 1957-ben megírt kandidátusi értekezését csak 1962ben védhette meg, nagydoktori disszertációja 1971-től 1990-ig porosodott a tudományos minősítő bizottság fiókjában. Kései kárpótlásként választotta ez évben a Janus Pannonius Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává. A most kapott emlékérem is elégtétel évtizedes, önzetlen tudományos munkálkodásáért. Szomorúbb sorsa volt Mándoky Kongur István turkológusnak. Az 1944-ben született, 32 nyelven beszélő professzor gazdag paraszt családból származott. Iskoláit szegényen, elnyomva tudta csak végezni, holott már 10 éves korában török nyelven levelezett a Kazah Tudományos Akadémiával. A volt BelsőÁzsia Tanszéken tanított, s bár hívták török, amerikai egyetemre, itthon maradt, és Körösi Csorna elszántságával minden idejét kun ősei felkutatására fordította. Saját pénzén kereste fel Kazasztán török, türk népeit. Nogajok, kumükok, karacsáj-balkárok között otthon érezte magát. Egyik útja alkalmával 48 éves korában ragadta el közülük a halál, 6 nappal azelőtt, hogy átvehette volna a Kazah Tudományos Akadémia díszdoktori oklevelét. Alma-Atában a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel temették el. Nevét a kazah fővárosban utca viseli, ez év novemberében a világ turkológusai ott jöttek össze életművét megvitatni. Nekünk is illene megemlékezni róla. Dr. Gaál Károly Már a műegyetemi tanulmányai során megismerkedik a repüléssel, fakultatív tárgyként tanulja, és itt kerül először kapcsolatba Rubik Ernővel. Friss diplomásként 1937 őszén tényleges katonai szolgálatra kap behívót a nyíregyházi repülősökhöz, innen vadászrepülő kiképzésre Börgöndre, majd mint mérnök áthelyezésre kerül 1940-ben a Székesfehérvári Központi Repülőgépjavítóhoz szerelde vezetőnek. Feladatai közé tartozott a javítás utáni berepülések ellátása is, amelynek száma meghaladta a 400-at. Az alakulatát áttelepítették Regensburgba itt kerül fogságba ahonnan 1946 októberében kerülhet haza és 1947-től ismét műszaki ellenőrként dolgozik a sportrepülésben, így kerül kapcsolatba az esztergomi repüléssel és ismét Rubik Ernővel. 1948 márciusában az AERO-EVERhez kap meghívást főmérnökként a sportgépek gyártásához. Jelentős része volt abban, hogy a Rubik fejlesztések sorozata sikeresen gazdagítsa a magyar repülés ügyét. Később meghívott tanárként a Budapesti Repülő Műszaki Főiskolán vállalta az új repülősgeneráció képzését. Kiváló mérnöki munkája és tapasztalatai alapján 1951-ben áthelyezik Székesfehérvárra a harci gépekjavításának megszervezésére, de 1958-tól ismét az esztergomi repülés ügyén fáradozik. Rubik Ernővel a fémépítésű gépeket viszik sikerre. Fontos szerepe volt a fémkonstrukszámára is közkinccsé tenni. Szakcikkei, szakkönyvei, előadásai, a mindennapi példamutatása az értékorientáció jegyében születtek. Állandóan fejlesztve szaktudását, mindenben a korszerűt, a jobb megoldásokat keresve dolgozott és tanított. Szakmunkás és felsőfokú műszaki generációk emlékezhetnek igényességére, a minőség iránti ézrékenységre. Mindig volt ideje megérÉrtékteremtők (3.) KEREKES PÁL ciók építési technológiájának kidolgozásában és megvalósításában. Az ejtőernyőkkel még a háborús években kezd foglalkozni, majd 1952-54-ben megbízást kap az ejtőernyőgyártás megszervezésére. Ennek keretében új konstrukciók sorát tervezi meg, amelyek közül ez időben a honvédség nyolc típust rendszeresített. A repülőgép- és ejtőernyő-technika technológia terén felhalmozott szakmai tudását igyekszik mások tetni a feladatot, elfogadva a jó gondolatokat, nehéz időkben nagyfokú emberséget tanúsítani. Élete volt a repülés, és szomorúsága, amikor a többre érdemes magyar repülés ügye leáldozott. Technikai és technológiai eredményei nemzetközileg is ismertek és elismertek voltak. Ennek rangos nemzetközi elismeréseként kapta 1963-ban a FAItól a PAUL THISSANDIER díjat. Felhalmozott műszaki tudásával és tapasztalatával 1966-tól docensként az Esztergomi Felsőfokú Bányagépészeti, Bányavillamossági és Vegyipari Gépészeti Technikumban tanít. Amikor a történelmi hullámverések következtében az iskola megszűnik, a helyén induló Nehézipari Minisztérium Továbbképző Központjában folytatja oktatói munkáját, s 1974-ben kerül nyugállományba. A kor, amelyben élt és él, nagy próbatételeket állító, embert próbáló idő. Alkotói életének döntő részét Esztergomban, a város fejlődését segítóen töltötte el. Szerény személyiségéhez illően közéleti munkáját iscsupán a szakma érdekében, a Gépipari Tudományos Egyesületben, a MTESZ keretében végezte. Ezen a területen is mindig készséges, biztos bázis volt, példamutatása sokakat vezetett követésre. Ma, 83. életévében is aktív lendülettel dolgozik, a jó ügy előmozdításában segítőkész, feladatvállaló. Adja meg a Mindenható, hogy még sokáig lehessen közöttünk élő példaképként. Németh János