Esztergom és Vidéke, 1997

1997-02-13 / 7. szám

48 Esztergom és Vidéke 1996. február 20. Végtére is... elképzelhetetlen szinte, de szomorú tény: esztendők óta keresem az ország nagykönyvtáraiban és minden más elképzelhető gyűjteményben a megjelenése idejében oly nagy szívességgel fogadott Esztergomi Kis Kalendárium -1936 apró és vékonyka füzetét - és eddig sehonnan nem került elő. A könyvecske Buzárovits Gusztáv nyomdájában jelent meg az akkoriban feltárt esztergomi királyi vár és várkápolna freskói restaurátorának, Deéd (Dex) Ferenc festőművésznek remek fametszeteivel, a 32 szövegoldalon pedig a vár történetét egykori kedves tanárom a Szent Imre FŐreálból, dr. Marczell Árpád írta meg itt, a vár feltárásának históriáját pedig Várnai Dezső építészmérnök (1910-1975), aki a zsámbéki templomról^ restaurációs munkálatainak vezetése után az esztergomi hasonló munkálatok építészeti és műemlékvédelmi irányítója lett. Kitűnő tanulmányt írt utóbb Az esztergomi vár kőfaragójeleiről (1954), amikor már az Országos Műemléki Felügyelőségen dolgozott. Deéd (Dex) Ferenc (Kéty, 1901 Bécs, ?) kedves fesünényével is találkozható a Várban minden látogató: képe az ásatás talán legfelemelőbb momentumát mutatja be, amikor a kápolna félig feltárt boltíves kapuzatából szinte kiömlik a föld és tönnelék az igyekvő munkások lapátai elé. A művész munkássága nem ismeretlen az e századi magyar műtörténetben: 1920-tól Réti István tanítványa volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd 1922-től Bécsben tanult tovább. 1928-30 között a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa lett, itt az itáliai quattrocento festészetének hatása jelentős mértékben irányította a ,JRómai Iskola" tagjaként további stílustörekvéseit, művészi szellemét. Ugyanígy alkotó tevékenysége ezután önállósuló folyamatát. Amikor mintegy autodidakta módon megtanulta a freskórestaurálás művészetének technikáit és módfelett sok veszéllyel járó szolgálatát. E nemben munkálkodott a Felvidék és a Dunántúl Árgád-kori és későbbi templomaiban. O tárta fel pl. a kőszegi Szent Jakab-templom középkori freskófalait és máig kitűnő eredménnyel dolgozott az esztergomi királyi vár és kápolna falképeinek feltárása, helyreállítása körül. A maga műveivel 1926-tól szerepelt a kiállításokon, első egyéni tárlatát Pozsonyban, 1932-ben mutatta be. Képeivel és metszeteivel sorozatosan jelen van Rómában, Velencében és Budapesten a Magyar Akadémia kollektív bemutatóin, ugyanígy aNemzeti Szalon és a Műcsarnok látogatói előtt. „...A középkor és a korai reneszánsz olasz környezetében fölvett hatása alatt fejlesztette ki formában darabos, rajzban szigorú, színben puritán, archaizáló stílusát. Képei olyanok, mint egy-egy magvas prédikáció..." - írta művészetéről a pozsonyi tárlat kritikusa. A konzervatív egyházművész" a háború után Bécsben rekedt, azon a tájon folytatva munkásságát - 1988-ban még dolgozott a hírek szerint. Néhány műve a gyűjteményekben, így Esztergomban is fellelhető, 1983-ban egy 1935 körül alkotott kőrajza volt látható a Keresztény Múzeumban, a Római Iskola művészeit bemutató első tárlaton. Az ásatások élményei alapján készített fametszetei megjelentek a Magyar Művészet lapjain (1937), és a helyi Idegenforgalmi Hivatal képes levelezőlap formájában árusította sorozatát a háború előtt. Az Esztergomi Kis Kalendárium DEX: Ásatások - fekete nyomat DEX: Ásatások - kék nyomat 1936-ról megjelenése idejében elismeréssel adtak hírt a helyi és országos újságok és folyóiratok. Oltványi-Ártinger Imre, a későbbi bankelnök és pénzügyminiszter pl. saját folyóirata, a Magyar Művészet hasábjain: Szívesen látjuk, hogy a művészien kiállított kis kalendáriumok ötletét Esztergomban is felkarolták - írta -. Az ízléses könyvecskében Marczell Árpád és Várnay Dezső tömören foglalták össze Esztergom történetét és ügyesen emelték ki a város nevezetességeit, Dex Ferenc pedig igen tehetséges fametszetekkel járult a kalendárium értékéhez. A megnyerő külső Buzárovits Gusztáv nyomdájának fejlettségét dicséri." A kurta beszámoló az 1936-os esztendő két művészi „kis kalendáriumát" mutatja be: a szegedit és az esztergomit. A kiváló művészeti író utóbb a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lett, ízlése gyűjteményében is megmutatkozott. A másik jeles beszámoló a kitűnő könyvecskéről Supka Géza, a század egyik legtájékozottabb polihisztorának Literatúraiban olvasható: ,J)ex Ferenc a tavaly óta felkutatás alatt álló esztergomi középkori királyi várlak freskóinak restaurátora. Szívvellélekkel, lelkesedéssel benn él a munkájában, amit az is bizonyít, hogy esténként, amikor a világítási viszonyok miatt már nem dolgozhat ik a freskókon, fametsző kést vesz elő s a középkori miniatűrök stílusában készült fametszetekformájában éli ál ennek a királyi palotának, meg egész Esztergomnak történelmi múltját. Ez irányú munkájának eredménye az a nyolc, rendkívül artisztikus metszet, amely ezt a kis kalendáriumot díszíti, s amely részben a felfedezett palota részleteit, részben az esztergomi múzeum belső képét, részben pedig az esztergomi és esztergom-környéki históriai tájakat mutat be... Az egész könyvecske nyomdatechnikai előállítása pedig az ősrégi Buzárovits-cég fiatal főnökének jóízlését és tudását dicséri. Nagyon kívánatos lenne, hogy a többi vidéki város is ilyen művészi formájú idegenforgalmi eszközökkel operálna, amihez persze az is szükséges lenne, hogy ezeket a „ricordo" -kai idegen nyelveken is megjelentessék..." (1936. ápr.) Az idegen nyelvű megjelenésről sajnos nem tudok, de a német, olasz, francia és angol nyelvű tájékoztató ott olvasható a képeslapok hátoldalán. Elképzelhető, hogy a város és a Várhegy mai látogatói is örülnének, ha kezükbe vehetnék akár képeslapként a remek metszetek másolatait. Hátha még azt is tudnák (és ezt már magam képzelem el), hogy micsoda ünnepség-sorozat folyt e falak (vagy elődeik) között, amikor 1147 júliusaugusztusának forró napjaiban II. Géza királyunk itt fogadta a Duna túlsó partján vonuló francia kereszteshadak vezérét, VII. Lajos francia királyt, aki feleségével, a gyönyörű és (ki)kapós Aquitániai Eleonórával együtt tartotta keresztvíz alá az egy esztendeje házas és 17 éves Géza első, István nevű fiát, aki majd III. István néven 15 évesen Szent István trónjára kerül. Odo de Deuil (Odo de Diogilo - 1100-1162), Saint-Denis későbbi apátja ez idő tájban a francia király szerzetes-titkára volt. A De Profectione Ludovici VII. in Orientem című „tudósításában" a hadak Európán keresztül folytatott vonulását írta le szemtanúként és egyidejűn. És bár „a legelőkben gazdag Pannónia seregmarasztó mocsaraira és vízfolyásaira" sokat panaszkodik a „strigoniumi szép napok", amikor komaságot vállalt itt két király; a kedvesebb emlékei között. bé