Esztergom és Vidéke, 1997

1997-11-06 / 45. szám

1997. november 6. Esztergom és Vidéke A Fogadatlan Prókátor dilemmája Az ember életében vannak nevezetes napok, melyet nem akar elfeledni, vagy éppen feledni szeretné! így vagyok a dilemmámmal én is! Feledjem? Ne feledjem? Édesanyám 86 éves. Szép kor, ha valakit jó egészséggel áldott meg Istene. Volt rosszabb, sőt majdnem legrosszabb is. 1931 júniusában kapott tanítói oklevelet a Szatmári Irgalmas Nővérek tanítóképzőjében. Igen, tavaly volt éppen 65 éve! S miután idén kérelemmel fordult a „jogutód" Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola főigazgatójához, meghívták őt is - sok más társával egyidejűleg az ünnepélyes díszoklevél átadására, 1997. szeptember 20-ára. Arany (50 év), gyémánt (60 év), vas (65 év) „pedagógus múlt" után ünnepélyes keretek között (Himnusz, Boldogasszony Anyánk, Szózat, beszéd, énekkar) került sor a díszkötésben lévő oklevelek átadására. A bőven nyugdíjaskorban lévő, frissen fodrászolt, szépen öltözött, könnyebben vagy nehezebben - esetleg két bottal vagy támogatva - kísért ünnepeltek meghatódottan lépték át egykori iskolájuk küszöbét. A Gárdái Zoltán főigazgatóval történő kézfogáskor többek szemét elfutotta a könny. Édesanyám különösen meghatott volt, mert az ő édesapja, Bartal Alajos, 1926-tól az 1947-es tanév végéig, mint igazgató állt az intézmény élén. Az egykori társak - felismerve Anyámat - „Médyke" felkiáltással üdvözölték. Nem számoltam a díszdiplomásokat, de sokan voltak. Sajnos, az azóta eltelt egy hónap alatt egyetlen cikk sem emlékezett meg a sok száz, sok ezer gyermeket oktató pedagógusok ünnepléséről. Az Esztergom és Vidékét sem hívta meg a főiskola! Vajon miért? Ott lett volna a helye szintúgy, mint az önkormányzat és az Érsekség képviselőinek. Egykori hittantanáruk, Raáb Alajos atya túl a 90. éven - eljött, és gyémántmisés áldását adta a megjelentekre, valamint misét is celebrált számukra. Az örömbe azonban üröm is vegyül, régi magyar szokás szerint: a díszdiploma „mellé" ugyanis némi pénzben mért elismerés is társul. Nagyobb nehézségek árán - a TB + adó levonása után - postán október 17-én Édesanyám vasdiplomája mellé meg is kapta a nettó 7788 forintot! Nos, aki szegény, aki rászorult, annak ez is nagy pénz. De! Nevetséges, megalázó, és szomorú pénz ez a „ bokroslajosok" sok milliós végkielégítése mellett! Nos, hát ezért nem tudom, emlékezzek-e, avagy feledjek? Horváthv Borbála Hiányoznak a lámpák Régóta figyelem, hogy a forgalom növekedésével párhuzamosan hogyan válnak egyre balesetveszélyesebbé Esztergom utcái. A tudósítónak nem feladata, hogy kommentálja, értékelje a helyzetet. Inkább átadom a szót az utca emberének: járókelőknek, gyalogosoknak, autósoknak. Egy nyugdíjas férfi a Bástya előtt: - Itt nagyon nagy az autóforgalom. Mi, gyalogosok, a zebrán nem tudunk veszély nélkül átmenni. Volt itt már több súlyos baleset is. Közlekedési lámpát kéne felállítani! Nem tudom, a rendőrség vagy a Polgármesteri Hivatal miért nem intézkedik. Könyvárus: - Megoldatlan a város közlekedési rendje. Több átkelőhely mellől is hiányzik a forgalomirányító lámpa, legfőképpen a Szabadidiőközpont előtti csomópontnál. Nekem van gépkocsim is, és mondhatom, autóval nem leányálom a közlekedés Esztergomban. Nem csak a lámpák hiányoznak, de több helyen az útjelző táblák is rosszul vannak kitéve. Középkorú járókelő: - Nem hallotta? Az újságok is megírták! Néhány hónapja a rendőrség épülete előtt gázoltak halálra egy kisgyereket. Az ottani kereszteződésben van ugyan jelzőlámpa, csakhogy ez éppen akkor nem működött. Parkolóőr: - Bizony, nagy a káosz a városban! Nekem is szoktak panaszkodni a leálló autósok, nem találnak a városban parkolóhelyeket, elavultak a közlekedési lámpák... De talán kérdezzen meg néhány autóst is, ne csak minket, gyalogosokat. Fiatal autós hölgy: - Én Visegrádról járok ide havonta, nem annyira ismerem a helyzetet. De úgy látom, valóban nagy itt a káosz. Hiányzik a szervezett forgalomirányítás. Gépkocsivezető-oktató: - Felháborító, ami ebben a városban történik! Akik itt a közlekedés rendjét megszervezték, szégyellhetik magukat. Amellett, hogy több helyen is hiányoznak, vagy sokszor nem is működnek a lámpák, a parkolás sincs megoldva. Ezért kénytelen az autós a járdákon parkolni, ezzel lehetetlenné téve sok mellékutcában a gyalogos forgalmat. 1996. január 1-je óta rendelet tiltja a járdán való parkolást. Eszerint a rendőrség el is szállíttathatná a tilosban parkoló gépkocsikat. Ehelyett csak igazoltatják a vezetőket, majd udvariasan tovább állnak. Több beadványt írtam már ebben az ügyben az illetékeseknek, de nem történt semmilyen intézkedés. Attól félek, az újságcikk sem segít. D.L. És Ön, kedves Olvasó, milyennek látja városunk közlekedési helyzetét? Kérjük, írja meg tapasztalatait! - Szerk. Vasfüggöny a Duna partján! „ - • A ' f SSKM* r Brilla István olvasónk, a Búbánatvölgyi üdülőövezet horgászparadicsomának gondnoka, ismert vendéglős a napokban panasszal kereste meg lapunkat. De mielőtt rátért volna, egy kis múltat idézett: - Sokszor és sokan törték már a fejüket, vajon miről kaphatta a nevét a festői szépségű Búbábat-völgy. Állítólag a térségben gyilkoltak le a tatárok egy seregnyi, szekértáborban védekező magyart. Mások a törökdúlásnak tulajdonítják a név eredetét, ismét mások, köztük több szakember is, a dunai halászok árvízi tragédiájával hozzák kapcsolatba. De napjainkban is történnek olyan események, melyek szomorú aktualitást adnak, újabb adalékkal gazdagítják a Búbánat-völgy elnevezés sejtelmes baljósságát. A közelmúltban ugyanis felparcellázták és otromba kerítésekkel zárták le a 11-es út és a Duna közé eső, nadrágszíj-parcellányi területeket. Az egész környék legjobb vizét adó Hideg-forrás már éppen hogy csak megr* . ^ S PW közelíthető, de az 1990-ben kiadott „A Pilis- és a Visegrádi-hegység turistatérképe" (ISBN 963 351 541 6 CM) által jelölt szabad strand már nem. Régen még le tudtak menni a Fogarasi- és a Törpe-sziget közötti sekély vizű Duna-partra a korcsolyázók és az unokájuknak a Dunát megmutató nagyapák, ma már nemigen. Az egykori római őrtorony helyén kialakított parkolót drótkerítés szeli ketté, és ha valaki defekt vagy gépjárműhiba miatt megállni kényszerül, már nem tud úgy parkolni, hogy ne zavarja a különösen nyáron megnövekvő autós forgalmat. Nem tudni, hogy emberi kapzsiság, önkormányzati vakság, avagy netalán erőműépítésre számító telekspekuláció hozta létre ezt a szégyenteljes „vasfüggönyt", de annyi bizonyos, hogy az, aki manapság erre jár, annak sír a lelke és átérzi a Búbánat-völgy névből áradó búbánatot... (P) (Fotó: Fuji-labor) Esélyegyenlőség Vajon minden ember számára egyenlő esélyt nyújt a társadalom olyan egyszerűnek tűnő dolgokban is mint a közlekedés, a vásárlás, a különböző apró-cseprő ügyintézés? Ha megnézzük az üzletek, iskolák, közintézmények, templomok bejáratát, a magas járdákat, a különböző bejárati lépcsőkön járva eszünkbejut-e, hogy milyen szerencsések vagyunk, mert nem vagyunk kirekesztve a mozgáskorlátozottak miatt. A Polgármesteri Hivatalban, az egészségügyi és szociális ügyek osztálya is lépcsőn közelíthető meg. A jogi ügyintézés lehetősége jobb, mert a közjegyzői hivatalnál nincs akadály. Az iskoláknál még a legmodernebb József Attila Általános Iskola és a Dobó gimnázium sem akadálymentes egy mozgássérült tanuló számára. Jelenleg a Dobó gimnáziumban tanul egy súlyos mozgássérült kislány, akit tanulótársai segítenek felvinni a lépcsőkön az osztályterembe. Templomoknál csupán a ferences és a vízivárosi templomba lehet egy lépcsőfokon át feljutni, a többi templom és a világhírű Bazilika egy tolókocsival közlekedő mozgássérült számára el van zárva. Az önkormányzat igyekszik odafigyelni erre a problémára, így például a Posta átalakításánál gondoltak a mozgássérültekre is. A Szabadidőközpontnál is készült lejtős feljáró, sajnos a lejtő végét nem simították a járdáshoz. Hiába, az „esélyegyenlőség kivitelezését" még gyakorolni kell! A Csemege Meinl és a Szent István Patika viszont nyugodtan kitehetné az ajtóhoz a jelzést, hogy mozgáskorlátozottak számára is nyitva állnak. Jó lenne, ha ilyen szempontból is figyelemmel lennének egymásra még akkor is, ha személyesen nem éljük meg azt, hogy mivel jár a mozgássérültség. muzslai