Esztergom és Vidéke, 1997

1997-10-09 / 41. szám

Esztergom és Vidéke HAZUNK TÁJA 1997. november 13. „Majd szétmegy a fejem!" Szinte mindennapos megkeserítője életünknek a fejfájás. Mi állhat a hátterében? Gyakori tünete a fejfájás fertőzéseknek, agydaganatoknak, koponyasérüléseknek, magas vérnyomásnak, a szem és a fogak számos betegségének. Ezek a kórokok azonban csak a betegek kis hányadában mutathatók ki. A fennmaradó nagytöbbség ún. tenziós fejfájástól, migréntől vagy ki nem mutatható szervi károsodás okozta fejfájástól szenved. A fájdalom gyakorisága, helye és súlyossága segít a kiváltó ok meghatározásában. Ritkán jelentkező fejfájások általában akut történések következményei (pl. kifáradás, alkoholfogyasztás, stb.), gyakran igen nehéz viszont megállapítani a krónikus vagy visszatérő fejfájások kiváltó okát. A feszült érzelmi állapothoz csatlakozó tenziós fejfájás általában krónikus és állandó, gyakran a nyakszirtnél vagy mindkét oldali homloklebenynél kezdődik, majd az egész fejre kiterjed. A lázas betegség, a magas vérnyomás és a migrén általában a fej bármely részén kialakuló lüktető fájdalommal jár. A migrén visszatérő rohamokban jelentkező fejfájás, amelyet idegrendszeri, látási és bélrendszeri tünetek kísérhetnek. Oka ismeretlen, de feltételezhető, hogy a keringés örökletes működési zavara áll a háttérben. Leggyakoribb a 10-30 életév között, és inkább a nők betegsége. A tünetek 50 év felett elmúlhatnak vagy lényegesen enyhülhetnek. A fejfájások kezelésében a kiváltó ok keresése és a fájdalom megszüntetése a feladat. Nagy részük jelentéktelen, rövid ideig tart, és gyenge fájdalomcsillapítók megszüntetik. Azonban minden visszatérő, tartósan fennálló, illetve újkeletű fejfájás esetén orvoshoz kell fordulni. (A Recept nélkül c. szakfolyóirat alapján.) ÖNISMERETI TESZT PrecizTtás-próba Valamennyiünkben vannak ún. kényszer-gondolatok és -cselekvések, ezek akaratunk ellenére szinte személyiségünk részévé válnak, jellemzik magatartásunkat Hogy ki-ki mennyire rabja „kényszerének", ezt segít eldönteni az alábbi teszt. Válaszoljon, mennyire jellemzők Önre az alábbi megállapítások! Ha egyáltalán nem, akkor 0, ha kissé, akkor 1, ha nagyon, akkor 2 pont legyen a válasz. - Nehezemre esik eldobni a régi tárgyakat. - Ismételtem ellenőrizni szoktam, hogy bezártam-e az ajtókat, elzártam-e a csapokat, leoltottam-e a villyant. - Gyakran zavarnak kellemetlen gondolatok, melyek akaratom ellenére bukkannak fel bennem. - Többet aggodóm egészségemért, biztonságomért, mint más emberek. - Gyűjtöm a kiürült dobozokat, üvegeket, zacskókat. - A reggeli öltözködés több időmbe kerül, mint másoknak. - Túlzottan kényes vagyok a tisztaságra. - Túl sok figyelmet fordítok az apró részletekre. - Esténként jelentős időbe kerül, míg összehajtogatom és helyükre teszem a ruháimat. - Bármilyen gondos is vagyok a munkámban, sokszor az az érzésem, hogy nem végeztem el tökéletesen azt. Most pedig adja össze pontszámait. Az összeg az Ön teszteredménye. + 0-2 pont: Ön híjján van a belső késztetésekből fakadó gépies, irracionális gondolatoknak és cselekvéseknek. Felszabadult, oldott, spontán ember, •t 3-6 pont: Önnek igen fontos a rend, az élet szabályos menete. Kicsit ódzkodik a túl gyakori változásoktól. + 7-11 pont: Önnek merev elvei vannak, ragaszkodik a maga felállította szabályokhoz, és szorong, ha azoktól el kell térnie. Önnél mindennek állandó helye van, a rend és a tisztaság első helyen szerepel. +13-16 pont: Félelmet, aggodalmat, szorongást érez amiatt, hogy nem fog megfelelni saját elvárásainak. Legszívesebben stenl műtőt csinálna a lakásából. +17-22 pont: Élete jelentős részét a maga-alkotta szabályok, rutinok uralják. Kínosan pedáns, szeretne hibátlan, eszményien tökéletes lenni. * Ha Önnek 22-nél is több pontja van, szakember segítségét kell igénybe vennie. Forduljon pszichológushoz! A kotyogok Nem! Nem bizonyos „fehér népekről" lesz szó, akik mindenbe bele- és mindent kikotyognak! (Bár lehet, hogy egyes férfiembereknek jobban tetszene, ha inkább róluk írnánk!) Egyszóval ez a bizonyos„kotyogó" egy borászati segédeszköz. Igen hasznos ilyenkor, mikor már forrásban van a bor. Meggátolja, hogy a külső levegő behatoljon a hordó vagy az üvegballon belsejébe, viszont lehetővé teszi, hogy a forráskor keletkező gázok eltávozzanak az edényből. Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy a szerkezetben lévő folyadékon keresztül bugyborogva távoznak el a gázok, s ez kotyogó hangot ad. A szaküzletekben kapható, üvegből készült kotyogóknak egyetlen hátrányuk van: ha sok hordónk, üvegballonunk van, bizony nem olcsó mulatság e segédeszköz. így aztán megpróbálkozhatunk egy olcsóbb, egyszerűbb megoldással is. Vegyünk megfelelő méretű parafadugókat (ezek különben a bolti kotyogókhoz is szükségesek!), és dugónként kb. 25 cm vékony műanyagvagy gumicsövet. A dugó közepén fúrjunk akkora lyukat, hogy a cső szorosan átdugható legyen rajta. Alul a dugóból csak 2-3 mm-re álljon ki a cső. Helyezzük a dugót szorosan az edény nyílásába. A dugó kiálló részére madzaggal kössünk rá egy bögrét, amit félig vízzel töltünk meg. A cső kiálló részét helyezzük a vízbe, s máris kész a szerkezet. (Lásd az ábrát.) Ha a borunk már teljesen kiforrt, emeljük le házikotyogónkat! Töltsük fel a hordót (ballont) borral, majd zárjuk le dugóval! (A lyukas dugók is használhatók, ha a cső helyett valamilyen fadarabot (pl. ceruzacsonkot) dugunk bele. Hát ennyi a házikotyogó titka, amit most kikotyogtunk Önöknek! GASZTRONÓMIAI BARANGOLÁSOK Családunk kedvence: a mézes krémes E sütemény elkészítését még fiatalasszony koromban tanultam Póschné Erzsike nénitől. Eleinte csak a nagy ünnepek süteményének szántam, de mióta felfedeztem, hogy a lapokat előre is megsüthetem, s akár egy-két hét múlva is ráérek megtölteni, azóta gyakrabban készítem az alábbi finom süteményt. A tészta: 30 dkg lisztet fél adag sütőporral elkeverve, 10 dkg porcukrot, 5 dkg Ráma margarinnal elmorzsolunk, 1 evőkanál mézet, 2 egész tojást teszünk még hozzá. 1-2 kanál tejföllel is lazíthatjuk. Az alaposan összegyúrt tésztát három részre osztjuk, s fél órai pihentetés után tepsikbe szétterítve téglaalap alakú lapokat sütünk belőlük. Az eredeti (vaníliás) krém: 30 dkg Ráma margarint 30 dkg porcukorral habosra keverünk. Közben 1 1 tejben 6 evőkanál réteslisztet főzünk meg állandóan keverve, hogy ne csomósodjon össze. Vaníliás cukrot is teszünk hozzá a végén. Ezt a főzetet kihűtjük, az előző habos krémmel simára keverjük, s megtöltjük vele a három lapot. Variálható úgy is, hogy a krém felébe - az egyik rétegbe - kakaót is keverünk, akkor az íze újszerű lesz. A lapokat a következő krémmel is töltöttem már, s ha sokféle süteményt készítünk, jó egy újabb variáció ugyanarra az alaptésztára. Karamellás krém: 3 evőkanál kristálycukrot barnára pirítunk, s felengedjük 1/2 1 tejjel. Amikor fonni kezd, 25 dkg Ráma margarint teszünk bele, 20 dkg cukorral, és 1 csomag vaníliás cukorral ízesítjük. Ha elolvadtak, hozzáöntünk 3 dl tejben elkevert 3 evőkanál lisztet. Állandó keverés mellett felforraljuk. A meleg krémmel töltjük meg a lapokat. Az így megtöltött tészta még kemény, csupán másnap szeletelhető. (Gyorsíthatjuk a puhulást, ha vizes konyharuhát teszünk a kész süteményre, s nejlonba csomagolva tesszük a hűtőszekrénybe.) Felszeletés után a süteményt porcukorral megszórjuk. Remélem, ízleni fog! K-Sz.E.