Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-11 / 37. szám

T -MAK Az ESZTERGOM és VIDÉKE ifjúsági melléklete Szerkesztették a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola újságíró szakos hallgatói MEGVÁLASZOLATLANUL Különös jelenségre lettem figyelmes a minap, amit nem tudtam - és nem tudok most sem - egyetlen ésszerű ötlettel sem megmagyarázni. Az utcán evőkről van szó. Hétköznap délután volt, mikor a Tüdőgondozó épülete mellett egy szépen öltözött, ápolt, középkorú nőt láttam meg. Kezében maga előtt kibontott csomagolópapírt tartott, amiből egy meghatározhatatlan felvágott szeleteit gyömöszölte a szájába fáradt mohósággal. Illendőségről megfeledkezve újra és újra oda kellett néznem, muszáj volt megbámulnom a helyzet furcsaságát. A nő közönyösen nézett át a járókelőkön, tekintetében megbújt valamiféle dac és egykevés riadtság. Szinte már elgondolkodtató volt az eset, de az elintéznivalók nem várnak, mentem hát a dolgom után. Sietve értem vissza a parkolóba, ahol újból zavarba ejtett, amit láttam. A kocsim és a mellette álló autó közé húzódva ugyanis lehajtott fejjel egy idős hölgy mohón egy papírba csomagolt szendvicset evett. Szinte már viccesnek éreztem az esetet; egy órán belül kétszer találkozni ugyanazzal az addig ismeretlen jelenséggel, ez már a nagybetűs Véletlen tréfája. A néniről először azt hittem, hogy szegény otthontalan, aki véletlenül jutott ennivalóhoz, de ahogy közeledtem, ez az elgondolás egyre valószínűtlenebbnek látszott. O is észrevette, hogy felé - vagyis tulajdonképpen az őáltala kiválasztott kocsisor felé - tartok, mire lesütötte a szemét és sietve arrébbment Közben természetesen folyamatosan evett. Beültem a kocsiba, tolattam, majd lassan kihajtottam a parkolóból, de egy utolsó pillantást még vetettem a sövény mellett bujkáló és közben falatozó idős asszonyra Azóta sem láttam senkit, aki az utcán költötte volna el az ebédjét, épp ezért nem megy ki a fejemből az eset. Emlékezetem öntudatosan kapcsolta össze a két alakot, ugyanazon agytekervényemben foglalnak helyet, mint egy jelenség két szemléletes példája és képviselője. Egyetlen kérdés merül fel az esettel kapcsolatban, a miért. Hát, ez az. Nem tudok rá logikus magyarázatot Szigorú szabályok szerint élünk, még ha nem is vesszük észre, és társadalomba illesztett életünkbe nem igazán fér bele, hogy az utcán ácsorogva kézből együnk. Ok mégis ezt tették. Akaratlanul is eszembe ötlő őrült magyarázatok teszik ellenállhatatlanul vonzóvá a látottakat A két hölgy lehetett például egy újfajta csoportosulás tagja, akik életfilozófiájukat az utcai táplálkozás cselekvésében tárgyiasítják, lassan egyre többen lesznek, így tiltakoznak a beletörődéssel elfogadott, szűk konvenciók ellen. Csak azért nem néznek haragos fennsőbbrendűséggel a szemembe, mert nics elég gyakorlatuk, még nem vállalják teljes büszkeséggel a hitvallásukat. A magyarázat persze biztosan teljességgel ésszerű, és ha megtudnám, soha többé nem foglalkoztatna a dolog. De nem tudom, és ez a baj. Befészkelték magukat a tudatom legmélyére azzal, hogy valami olyat csináltak, ami egy parányit figyelemfelkeltő, de nem annyira, hogy utánajárhatnék. Szinte úgy gondolok rájuk, mint médiumokra, akik valami természetfeletti tudás őrzői, mintha csak nekem szánták volna üzenetüket, de én képtelen vagyok megfejteni a kódot Az a pár pillanat több titkot rejt, mint az egész hónap együttvéve. Ugy érzem, nagy igazság birtokába jutnék, ha megfejteném a példázatot. Valami mélyebb, általánosabb, sürgetőbb magyarázatot várok a miértemre, de hiába. A válasz várat magára.. Técsi Judit LENYOMATOK - Az INTERMÉDIA MŰVÉSZTELEP kiállítása (Duna Múzeum, 1997. augusztus 6-31.) 1997. augusztus 6-án néhány fiatal művész meg nem nevezhető informátor szerint elfogyasztott néhány liter bort. A történet még tradicionális. Eddig. Az alkotók ugyanis az egyáltalán nem hagyományőrző intermédia szak hallgatói. Ez a szak a Magyar Képzőművészeti Főiskolán indult először 1993-ban önálló szakként. A háború után megjelent technikai eszközök és művészettörténeti folyamatok felfedezték a világot mint hordozót. Ez az intermédia alapeszméje: vagyis minden művészet és mindenki művész. Az intermédia művészek lemondanak a hagyományos eszközökről és hordozókról, és azt használják, ami marad. Ez nem kevés. Például egy uszadékfa, csomagolópapír, tinta; mint a középső teremben kiállított egyik mű, amely (feltehetően) a SAVÉ címet viselte, ezzel utalva a számítógép által használt bináris rögzítési rendszerre. A fán és az alatta lévő csomagolópapíron az ön- és vetett árnyékok a fény ki- és bekapcsolt állapotát jelző 0 és l-es jelekkel voltak rögzítve. A „lefotózott " tárgy maga volt a hordozó, egy pillanatról készült lenyomat, ami illeszkedett a kiállítás tematikájához. A bemutatott alkotások egy kéthetes művészeti tábor eredményeit foglalják össze, melyet Lévay Jenő (a Szénrakodó Alapítvány vezetője) táborvezető tanár segítségével Peternák Miklós az Intermédia tanszék vezetője szervezett. A programterv szerint a tábor második napjának feladata egy „nyomtató" készítése volt. A nyomtató egy olyan eszköz, amely egy egyedi nyomóforma segítségével akár végtelen számú nyomat készítésére ad lehetőséget Ilyen lehet a lézernyomtató, az ofszet lemez, de akár a fény is, mint a fent említett munkában. A tábor többi napja próbalenyomatok készítésével telt. Ezek adták a kiállítás anyagát. Az egyik nyomatsorozat nyomóeleme a Duna-part egy véletlenül kiválasztott, durván lábnyomnyi területe. Erről sokszorosították a kiállított hét gipsznyomatot, amelyek apró különbségekkel az idő múlásáról is képet adnak. Mintegy folyamatábrák, oldalak egy naplóból, egy XX. századvégi Fanny hagyományai. A bemutatott munkák mellett sem a kiállítók neve, sem a művek címe nem szerepelt, hiszen a tárlat célja nem az alkotók egyéni bemutatkozása, hanem a közös kutatás, az együttgondolkodás eredményeinek bemutatása volt. Egy bizonyos szempontból kétféle ember létezik: akinek van kutyája és akinek nincs. Sokan gondolnak arra, hogy beállnak a 'kutyások' közé, a döntést azonban érdemes alaposan átgondolni. Az anyagi terheken kívül rengeteg kötöttséget jelent a kutyatartás, ami egy életformának is nevezhető. Gyuricza Szabolcs barátom is erre adta fejét, és úgy tűnik, nem bánta meg a dolgot. Lelkes kutyarajongóvá vált. Az ezzel kapcsolatban felvetődő kérdésekről beszélgettem vele. - Mióta érdeklődsz komolyabban a kutyák iránt? - A történet lassan egy éve hogy elkezdődött. A barátnőmet nagyon érdekelték a kutyák, a kutyafajták. Ez rám is átragadt, bár ismereteim e téren igencsak hézagosak voltak. Könyveket, szaklapokat, ismertetőket kezdtem gyűjteni és olvasni. Rövid időn belül elhatároztam, hogy vásárolok egy kölyökkutyát. Komoly probléma vetődött fel: milyen fajtát válasszak? A kínálat hatalmas; a vüágon közel 400 fajta léteEBADTA... zik. Hosszas mérlegelés után a Bordeaux-i dog mellett döntöttem. - Mit kell tudni erről a fajtáról? -A világon kevésbé elteijedt ősi francia fajta, a 300-as években alakult ki. A nagyközönség az 'Egyik kopó, másik eb' című filmből ismerhette meg. 50-70 cm magas, 50-70 kg súlyú, a kutyatársadalomban a Bordeaux-i dog rendelkezik a legnagyobb fejjel. Könnyen idomítható, kevés a mozgásigénye. Futni nem szeret és nem is szabad futtatni, mert csontozata károsodhat. Magas az ingerküszöbe, nyugodt fajta. Az idegenekkel szemben bizalmaüan, de gyerekszerető. Hűséges társa és testőre az embernek. Hazánkban a '90-es évek elején terjedt el a tartása, jelenleg egy-egy kölyök ára 50-150 ezer forint. - Mire számíthat az, aki hozzád hasonlóan tenyészteni szeretné? - Alapvető dolog a megfelelő feltételek biztosítása. Ilyen az elegendő mozgástér, táplálék, orvosi ellátás, gondozás. Tudni kell, hogy a kutya megvétele a legkisebb kiadás, a növekedésével együtt nőnek a költségek is. Az oltások, a féreghajtás, etetés komoly összegeket emésztenek fel. A magyar Bordeaux-i dog állomány nagyon heterogén, így sok utánajárást jelent a vétel. Európában Hollandia a központ, a legszebb egyedeket itt tenyészük. - Mik a terveid, céljaid a tenyésztéssel? - Legfőbb célkitűzésem a magyar állomány javítása minőségi Bordeaux-i dogok felnevelésével. A tél folyamán egy újabb szép szukát vásárolok, egykét éven belül pedig Hollandiából szeretnék importálni egy csúcsminőségű kant így hibátlan, kifogástalan utódokra számítok. Jövő nyárra tervezem az első alom megszületését, ez 6-10 Bordeaux-i kölyköt jelentene. - Mit illik tudni a kiállításokról? - A kutyakiállítások jelentik a valódi megmérettetést a kutyák és gazdáik számára. A legjelentősebb szervezet a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (F.C.I.) és ennek hazai része a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE). Minden fajta külön csoportban kerül elbírálás alá, a kanokat és a szukákat is elkülönítve nézik. Az életkor szerinü felosztás a következő: bébi (3-6 hónap), kölyök (6-9 hónap), fiatal (9-18 hónap), nyílt osztály (18 hónaptól 7 évig), senior (7 év felett). Többféle cím nyerhető: Nemzeti Bajnok, Nemzetközi Bajnok, Fajtagyőztes, stb. - Mivel jár egy ilyen elismerésnek? - A sikeres kutyák kölykei jobban eladhatóak, keresettebbek. Ezek a kennel (tenyészet) nevét viselik, ilyen néven szerepelnek. Az egyes fajtáknak általában van néhány országszerte ismert nevű tenyészete. Nagyon örülnék neki, ha sikerülne Esztergomban létrehoznom egy neves Bordeaux-i dog kennelt, ez a vágyam és célom - Sok sikert hozzá, így legyen! Jankovich Ádám