Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-11 / 37. szám

\

mmáfcj Esztergom köztudottan jó kapcsolatot tart fenn más európai városokkal, köztük számos németországi településsel is. E viszony szorosnak, testvérinek mondható. Main-Kinzig-Kreis tartomány Komárom-Esztergom megye német testvértartománya. A kapcsolat már régóta tart. Hasonló régésztábort, mint amilyen most Esztergomban volt, az elmúlt évek során már többször rendeztek Németországban. Nálunk most először került sor erre. A költségeket Main-Kinzig-Kreis tartomány fedezte. Kérdésünkre dr. Horváth István múzeumigazgató, az egyik főszervező elmondta, hogy a résztvevő fiatalok nagyobb része német, de öt horvát, öt orosz és három magyar diák is városunkban vendégeskedett. így a különböző nemzetiségűek révén a tábor a nyelvtanulást is szolgálta. A Prímás-szigeten, a kempingben laktak az ifjú régészjelöltek, az itt eltöltött két hétből öt napjuk telt ásatással. A délelőttöket a fizikai munkának szentelték, a délután kulturális és szabadidős tevékenységgel telt. A munka több helyszínen is folyt: a Várban, a királyi palota északi szárnyánál, a Várhegy lábánál és a Táti út közelében, egy középkori temető helyén. Ennél többet is tudni szerettünk volna, így a szálláshelyen, a kemRÉGÉSZTÁBOR pingben kerestük fel a résztvevőket és benyomásaikról, tapasztalataikról kérdeztük őket. Gergely Edit nem mint régész vesz részt a táborban, hanem angol tolmácsként dolgozik itt. Esztergomi, a régészet azonban mégsem idegen számára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen angol-történelem szakos hallgató. - Hogyan kerültél ide, honnan szereztél tudomást erről a rendezvényről? - Angol tolmácsként szerződtettek, egy barátnőm szólt még májusban, hogy lesz ez a tábor. Csak munkaerőként volt rám szükség. - Kialakult-e valamilyen kapcsolat a különböző nemzetiségű fiatalok között? - Szerintem nagyon jól megértik egymást. Volt olyan este, amikor kifejezetten azért gyűltünk össze, hogy mindenki bemutassa a saját lakóhelyét. Előadásokat tartottak. A munkahelyeken is teljesen vegyesen vannak beosztva és látom, ahogyan ismerkednek, beszélgetnek. A legtöbben németül tudnak, kevesebben angolul. Van, aki csak oroszul tud. Az angolt és a németet használjuk leginkább. De mindenképpen jól összeverődött a csapat. VÁROSUNKBAN A táborban magyar diákok is részt vettek. Három lány képviselte hazánkat, ketten Tatabányáról, egyikük pedig Tokodaltáróról érkezett. Mint elmondták, teljesen ingyenes volt az ottlétük, sőt uszodabérletet is kaptak. Tát és Esztergom között, Zsidódnál dolgoztak. A gazdag programokat hosszan sorolták; voltak Tatán, Visegrádon, Szentendrén, Budapesten, sőt Tihanyba is ellátogatnak a tervek szerint, egy-két napra a tábor zárásaként. Mindennel tökéletesen elégedettek voltak, elmondásuk szerint a külföldiek is kedvesek, barátságosak. Ha lehetséges volna, jövőre is szívesen eljönnének, hiszen mindegyik napjuk fantasztikusan jól sikerült. A németek közül Katja Wehrerrel beszélgettünk. A 17 éves gimnazista lány Gothaból, Türingiából jött városunkba. - Jártál már korábban Esztergomban? Mi a véleményed a városról? - Még nem jártam itt, sőt Magyarországon sem. De most örülök, hogy itt lehetek, Esztergom gyönyörűszép, nagyon tetszik. Az emberek is barátságosak, nagyon elégedett vagyok. - Érdekesnek találod a régészetet, az ásatást? - Igen, nagyon. Ugyan csak csontokat és csontvázakat találtunk eddig, ez izgalmas munka. Felnőttként mással szeretnék foglakozni, hobbiként, szabadidőben azonban szívesen csinálnám. Az előző táborokban sajnos nem tudtam részt venni, ez az első alkalom. - Elégedett vagy a programokkal? - Természetesen. Van elég szabadidő, sokfelé jártunk. Lehet sétálni, vásárolgatni. Budapest csodálatos város, én több időt töltöttem volna el ott, egy nap kevés volt rá. Esztergomot már nagyjából ismerem, múzeumokban is voltunk. Az ellátás is jó, más mint az otthoni, de ízlik. - A más nemzetiségűekkel megértitek egymást? - Persze, ugyanolyanok, mint mi. Angolul beszélünk, kicsit nehézkes, de elboldogulok. - A Balatonról hallottál már? - Ó, igen, persze. Több német barátom, ismerősöm járt már ott. Azt mondták, hogy nagyon kellemes hely. Kíváncsi vagyok rá. - Visszajönnél, ha lehetőség lenne rá? - Szinte biztos. Magyarország és a város nagyon szép, jól érzem magamat itt. Minden megfelelő. Megígérem, hogy újra eljövök. - Akkor a viszontlátásra jövőre, ugyanitt. KET & JÁD Benyomások Esztergomról Lassan eltűnnek a turisták Esztergom utcáiról, kisebb lesz a nyüzsgés, már nem látni annyi bámészkodót, a pavilonok bezárnak. A látogatók hazamentek, városunk már csak emlék számukra. De vajon milyen emlék? Ennek illusztrálására kérdeztünk meg néhány turistát a benyomásairól. András (10 éves) Bodajkról: - Nagyon szép volt, amit láttunk, főleg a Bazilika, ami a hegy tetején mindenhonnan látható. Voltunk még múzeumokban is, de azok általában nem olyan érdekesek. Terézia (58 éves) Lahnauból: - Imádom ezt a várost, olyan patinás, bár az ide kötődő emlékeim is biztos szépítenek rajta. Szerencsére lakik itt egy rokonunk, az ő kalauzolása sokkal érdekesebbé teszi a nézelődést. Ferenc (40 éves) Budapestről: - Szép hely Esztergom, ezt már most állíthatom, pedig még csak a Duna-parton sétáltunk végig. A pesti zsúfoltság után üdítően hat az emberre ez a nyugalmas sétány. Szonja (19 éves) Dunaszerdahelyről: - Nem rossz hely, bár én nagyobb városnak képzeltem. A látnivalók tetszenek, de a belvárosban van egy pár elhanyagolt épület, ami elég lehangoló. TJ. Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola 496 hallgatóval - az előző évekhez képest később - szeptember 1-jén indította el az 1997-98-as tanévet. Az első évfolyam 132 hallgatója öt csoportban három szakon (szociálpedagógus, tanító, művelődésszervezés-kommunikáció) kezdhette meg tanulmányait. És a film forog tovább... Újra fel berreg a mozigép szeptember 15-től az Art Kino vetítőtermében. A hétfői napokon a fimművészet frissebb alkotásait tekinthetik meg a „mozi szerelmesei". A csütörtöki nap a tematikus sorozatok napja, mely - visszatekintve - a filmtörténet legeredményesebb alkotásait mutatja be a főiskola filmszakos hallgatói és az Art Kino vezetőségének közös szervezésében. A szeptemberben vetítésre kerülő filmek a tavalyi legsikeresebbek közül kerültek ki: szeptember 15. -Las Vegas végállomás (amerikai); szeptember 22. - A remény rabjai (amerikai); szeptember 29. - Priscylla, avagy a sivatag királynőjének kalandjai (ausztrál). A csütörtöki vetítések októbertől indulnak. Minden érdeklődőt várnak a szervezők hétfőn és csütörtökön este 7 órakor a Szabadidőközpont vetítőtennében. Két fehér arc Járjuk Esztergom utcáit, tűz a nap, meleg tömbökben áramlik a levegő. Nem nézünk se jobbra, se balra, az utat kívülről tudj uk Aztán este lesz, hűvös és sötét, az embernek felnyílik a szeme, már nem siet, így meglát ezt-azt. Például két fehér arcot az ablakban. Komoly, szigorú tekintettel néznek ki az utcára, a városra. ABibliothekánál vagyunk. Az utcai lámpa fénye két főpap mellszobrára esik, amelyeket valaki tréfás kedvében— vagy inkább a műalkotásban rejtőző lélek sugallatára, amelyet természetesen bárki kérdésére azonnal letagadna— az ablakmélyedésben helyezett el, merthogy elfelejtett pápáknak és kanonokoknak is joguk van látni ezt a megváltozott világot. Ok pedig rezzenéstelenül szemlélik a rohanást az ablaküveg és a rács mögül, ami elválasztja gipszlényüket a külvilágtól, de egyben meg is óvja őket a mai kor kísértetei tői: az ideges, szorongó, fásult és zavarodott élőktől; tőlünk. Néha csendben valaki dobozokat rak mögéjük, könyveket keresgél mellettük, majd ismét becsukódik az ajtó és egyedül maradnak az ablakkal, az ablakban. Nem tudhatjuk, hogy miféléket gondolnak rólunk, sem azt, hogy az ablakot választanák-e egyáltalán, ha dönthetnének a sorsukról, de jobb is így. Nem valók nekünk az ilyen önmegkérdőjelező gondolatok Menjünk is inkább tovább most azonnal a buszhoz, a boltba, egyáltalán bárhová, ahová a lábunk visz és felejtsük el gyorsan a két fehér arcot (Té.)