Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-11 / 37. szám

\ mmáfcj Esztergom köztudottan jó kapcso­latot tart fenn más európai városok­kal, köztük számos németországi te­lepüléssel is. E viszony szorosnak, testvérinek mondható. Main-Kinzig-Kreis tartomány Ko­márom-Esztergom megye német testvértartománya. A kapcsolat már régóta tart. Hasonló régésztábort, mint amilyen most Esztergomban volt, az elmúlt évek során már több­ször rendeztek Németországban. Ná­lunk most először került sor erre. A költségeket Main-Kinzig-Kreis tar­tomány fedezte. Kérdésünkre dr. Horváth István múzeumigazgató, az egyik főszervező elmondta, hogy a résztvevő fiatalok nagyobb része né­met, de öt horvát, öt orosz és három magyar diák is városunkban vendé­geskedett. így a különböző nemzeti­ségűek révén a tábor a nyelvtanulást is szolgálta. A Prímás-szigeten, a kempingben laktak az ifjú régészje­löltek, az itt eltöltött két hétből öt napjuk telt ásatással. A délelőttöket a fizikai munkának szentelték, a dél­után kulturális és szabadidős tevé­kenységgel telt. A munka több hely­színen is folyt: a Várban, a királyi palota északi szárnyánál, a Várhegy lábánál és a Táti út közelében, egy középkori temető helyén. Ennél többet is tudni szerettünk volna, így a szálláshelyen, a kem­RÉGÉSZTÁBOR pingben kerestük fel a résztvevőket és benyomásaikról, tapasztalataikról kérdeztük őket. Gergely Edit nem mint régész vesz részt a táborban, hanem angol tol­mácsként dolgozik itt. Esztergomi, a régészet azonban mégsem idegen számára, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen angol-történelem szakos hallgató. - Hogyan kerültél ide, honnan sze­reztél tudomást erről a rendezvény­ről? - Angol tolmácsként szerződtet­tek, egy barátnőm szólt még május­ban, hogy lesz ez a tábor. Csak mun­kaerőként volt rám szükség. - Kialakult-e valamilyen kapcso­lat a különböző nemzetiségű fiatalok között? - Szerintem nagyon jól megértik egymást. Volt olyan este, amikor ki­fejezetten azért gyűltünk össze, hogy mindenki bemutassa a saját lakóhe­lyét. Előadásokat tartottak. A munka­helyeken is teljesen vegyesen vannak beosztva és látom, ahogyan ismer­kednek, beszélgetnek. A legtöbben németül tudnak, kevesebben ango­lul. Van, aki csak oroszul tud. Az angolt és a németet használjuk legin­kább. De mindenképpen jól összeve­rődött a csapat. VÁROSUNKBAN A táborban magyar diákok is részt vettek. Három lány képviselte hazán­kat, ketten Tatabányáról, egyikük pe­dig Tokodaltáróról érkezett. Mint el­mondták, teljesen ingyenes volt az ottlétük, sőt uszodabérletet is kaptak. Tát és Esztergom között, Zsidódnál dolgoztak. A gazdag programokat hosszan sorolták; voltak Tatán, Vi­segrádon, Szentendrén, Budapesten, sőt Tihanyba is ellátogatnak a tervek szerint, egy-két napra a tábor zárása­ként. Mindennel tökéletesen elége­dettek voltak, elmondásuk szerint a külföldiek is kedvesek, barátságo­sak. Ha lehetséges volna, jövőre is szívesen eljönnének, hiszen mind­egyik napjuk fantasztikusan jól sike­rült. A németek közül Katja Wehrerrel beszélgettünk. A 17 éves gimnazista lány Gothaból, Türingiából jött váro­sunkba. - Jártál már korábban Esztergom­ban? Mi a véleményed a városról? - Még nem jártam itt, sőt Magyar­országon sem. De most örülök, hogy itt lehetek, Esztergom gyönyörűszép, nagyon tetszik. Az emberek is barát­ságosak, nagyon elégedett vagyok. - Érdekesnek találod a régészetet, az ásatást? - Igen, nagyon. Ugyan csak cson­tokat és csontvázakat találtunk eddig, ez izgalmas munka. Felnőttként más­sal szeretnék foglakozni, hobbiként, szabadidőben azonban szívesen csi­nálnám. Az előző táborokban sajnos nem tudtam részt venni, ez az első alkalom. - Elégedett vagy a programokkal? - Természetesen. Van elég szaba­didő, sokfelé jártunk. Lehet sétálni, vásárolgatni. Budapest csodálatos város, én több időt töltöttem volna el ott, egy nap kevés volt rá. Esztergo­mot már nagyjából ismerem, múzeu­mokban is voltunk. Az ellátás is jó, más mint az otthoni, de ízlik. - A más nemzetiségűekkel megér­titek egymást? - Persze, ugyanolyanok, mint mi. Angolul beszélünk, kicsit nehézkes, de elboldogulok. - A Balatonról hallottál már? - Ó, igen, persze. Több német bar­átom, ismerősöm járt már ott. Azt mondták, hogy nagyon kellemes hely. Kíváncsi vagyok rá. - Visszajönnél, ha lehetőség lenne rá? - Szinte biztos. Magyarország és a város nagyon szép, jól érzem maga­mat itt. Minden megfelelő. Megígé­rem, hogy újra eljövök. - Akkor a viszontlátásra jövőre, ugyanitt. KET & JÁD Benyomások Esztergomról Lassan eltűnnek a turisták Esz­tergom utcáiról, kisebb lesz a nyüzsgés, már nem látni annyi bá­mészkodót, a pavilonok bezárnak. A látogatók hazamentek, váro­sunk már csak emlék számukra. De vajon milyen emlék? Ennek illusztrálására kérdeztünk meg né­hány turistát a benyomásairól. András (10 éves) Bodajkról: - Nagyon szép volt, amit lát­tunk, főleg a Bazilika, ami a hegy tetején mindenhonnan látható. Voltunk még múzeumokban is, de azok általában nem olyan érdeke­sek. Terézia (58 éves) Lahnauból: - Imádom ezt a várost, olyan patinás, bár az ide kötődő emléke­im is biztos szépítenek rajta. Sze­rencsére lakik itt egy rokonunk, az ő kalauzolása sokkal érdekesebbé teszi a nézelődést. Ferenc (40 éves) Budapestről: - Szép hely Esztergom, ezt már most állíthatom, pedig még csak a Duna-parton sétáltunk végig. A pesti zsúfoltság után üdítően hat az emberre ez a nyugalmas sétány. Szonja (19 éves) Dunaszerda­helyről: - Nem rossz hely, bár én na­gyobb városnak képzeltem. A lát­nivalók tetszenek, de a belváros­ban van egy pár elhanyagolt épü­let, ami elég lehangoló. TJ. Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola 496 hallgatóval - az előző évekhez képest később - szeptember 1-jén indította el az 1997-98-as tanévet. Az első évfolyam 132 hallgatója öt csoportban három szakon (szociálpedagógus, tanító, művelődés­szervezés-kommunikáció) kezdhette meg tanulmányait. És a film forog tovább... Újra fel berreg a mozigép szeptember 15-től az Art Kino vetítőtermében. A hétfői napokon a fimművészet frissebb alkotásait tekinthetik meg a „mozi szerelmesei". A csütörtöki nap a tematikus sorozatok napja, mely - visszatekintve - a filmtörténet legeredményesebb alkotásait mutatja be a főiskola filmszakos hallgatói és az Art Kino vezetőségének közös szervezésében. A szeptemberben vetítésre kerülő filmek a tavalyi legsikeresebbek közül kerültek ki: szeptember 15. -Las Vegas végállomás (amerikai); szeptember 22. - A remény rabjai (amerikai); szeptember 29. - Priscylla, avagy a sivatag királynőjének kalandjai (ausztrál). A csütörtöki vetítések októbertől indulnak. Minden érdeklődőt várnak a szervezők hétfőn és csütörtökön este 7 órakor a Szabadidőközpont vetítőtennében. Két fehér arc Járjuk Esztergom utcáit, tűz a nap, meleg tömbökben áramlik a le­vegő. Nem nézünk se jobbra, se bal­ra, az utat kívülről tudj uk Aztán este lesz, hűvös és sötét, az embernek felnyílik a szeme, már nem siet, így meglát ezt-azt. Például két fehér ar­cot az ablakban. Komoly, szigorú tekintettel néznek ki az utcára, a vá­rosra. ABibliothekánál vagyunk. Az utcai lámpa fénye két főpap mell­szobrára esik, amelyeket valaki tré­fás kedvében— vagy inkább a műal­kotásban rejtőző lélek sugallatára, amelyet természetesen bárki kérdé­sére azonnal letagadna— az ablak­mélyedésben helyezett el, merthogy elfelejtett pápáknak és kanonokok­nak is joguk van látni ezt a megvál­tozott világot. Ok pedig rezzenéste­lenül szemlélik a rohanást az ablak­üveg és a rács mögül, ami elválaszt­ja gipszlényüket a külvilágtól, de egyben meg is óvja őket a mai kor kísértetei tői: az ideges, szorongó, fásult és zavarodott élőktől; tő­lünk. Néha csendben valaki dobozo­kat rak mögéjük, könyveket keres­gél mellettük, majd ismét becsukó­dik az ajtó és egyedül maradnak az ablakkal, az ablakban. Nem tudhat­juk, hogy miféléket gondolnak ró­lunk, sem azt, hogy az ablakot vá­lasztanák-e egyáltalán, ha dönthet­nének a sorsukról, de jobb is így. Nem valók nekünk az ilyen önmeg­kérdőjelező gondolatok Menjünk is inkább tovább most azonnal a busz­hoz, a boltba, egyáltalán bárhová, ahová a lábunk visz és felejtsük el gyorsan a két fehér arcot (Té.)

Next

/
Thumbnails
Contents