Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-11 / 37. szám

1997. augusztus 20. Esztergom és Vidéke 291 „A bölcsödéket a kényszer szülte

9 - mondta dr. Könözsy László azon a bennsőséges ünnepségen, melyet a Budai Nagy Antal utcai Városi Bölcsőde fennállásának 30 éves jubileumán rendeztek az intézmény udvarán. „Nem vagyok bölcsödé párti!" jelentette ki a polgármester azt a nézetét hangoztatva, hogy a kisgyermeknek 2-3 éves koráig szüksége van az édesanyja állandó jelenlétére. Elismerte azonban, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között nem minden édesanya engedheti meg magának a „főfoglalkozású anya" szerepét. Részükre fontos az „otthonpótló". Mégpedig az olyanfajta gondoskodó, szeretetet adó gyermekintézmény, mint ez a jubiláló bölcsödé. Werni Emma bölcsödevezető üdvözölte a vendégeket, az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal, a különböző gyermekintézmények képviselőit, a régi és a jelenlegi kollégákat, a szülőket, s emlékezett meg az elmúlt 30 év sikereiről. Bóna Éva főiskolai hallgató üde konferálásával kedves, hangulatos műsort prezentáltak a rendezők. Egykori bölcsödések mondtak szép verseket - Pándi Gyuláné szakgondozó is meglepte a közönséget egy saját szerzeménnyel -, a szülők nevében Bártfainé Borz Györgyi és Gengné Valacki Margit, az ellenőrző szerepet is betöltő egészségügyi szervezet képviseletében pedig dr. Nemes Tamás főorvos mondott köszönő szavakat. A Szent István Katolikus Ifjúsági Klub együttese kedves gyermekdalokkal szőtte át, tette még színesebbé a műsort, melynek fénypontja kétségtelenül a mellékelt képen látható két „érintett" bátor szereplése volt. Bóna Éva szavai fejezték ki talán leghívebben a valaha itt járt bölcsödések érzéseit: „Mi itt mindenkit szerettünk, s minket itt mindenki szeretett!" Sok-sok hozzá hasonló, hálás gyermeket kívánunk az elkövetkező évtizedekre a jubiláló bölcsödé áldozatkész dolgozóinak. SzJB. Adalék zaj-ügyben Jómagam is éppen készültem hangot adni elkeseredésemnek az augusztus 31 -i újabb „zenés éjszaka" miatt, mikor elolvastam Szába ide vonatkozó cikkét az Esztergom és Vidéke szeptember 4-i számában. Ennek ellenére engedjék meg, hogy újabb adalékkal szolgáljak a dologhoz. Augusztus 31-én, szombaton este ismét szabadtéri koncert-élményben volt részünk nekünk itt a Kis-Duna-part, Lőrinc utca tájékán - még az Irinyi úton is lehetett hallani! -, akár akartuk, akár nem. Mondanom sem kell: nem akartuk. Ezért aztán felhívtam a rendőrséget, ahol közölték, hogy úgy az ötvenedik telefonáló lehetek, de nem tudnak mit tenni: a hangoskodóknak engedélyük van. Bevallom, indulatba jöttem. Ezt a választ, hogy engedélyük van, már néhányszor megkaptam. Jó, de mire? Nem tudom pontosan, hogy szól egy ilyen engedély, tartalmazza-e az időintervallumot, vonatkozik-e a hangerőre, ami, gondolom, nyilvánvaló kéne legyen, ha egy késő esti rendezvényről van szó. És a kiadott engedélyt vajon ki ellenőrzi? Ki ellenőrizheti? Az Esztergom és Vidéke július 24-i számában Túl hangos térítés címmel egy ilyen jellegű ügy kulturált elintézéséről olvastam. Idézek dr. Takács Márta jegyzőasszony a panaszosnak adott válaszából: „... Mikor azonban tudomást szereztem róla, hogy a nagy hangerő zavarja a környék lakóinak nyugalmát (...) utasítottam a közterületfelügyelőt, hogy állítsa le a kifogásolt tevékenységet..." Nos tehát, így is lehet! Noha a „kifogásolt tevékenységre" július 12-én a délelőtti órákban került sor. Amit én és sorstársaim kifogásolunk, az pedig az éjszakai hangerő - amikor a közterületfelügyelőnek rég letelt a munkaideje. A rendőrség meg, saját bevallása szerint, nem illetékes, mert a rendzavaróknak engedélyük van. Patthelyzet. Pedig ezen a nyáron is különféle hangoskodások zavarták éjszakai nyugalmunkat, igaz, üyen rettentő hangerőre, mint az augusztus 30-i, tán csak kétszer-háromszor volt példa a nyár folyamán. A némileg visszafogottabb zajokhoz, zenefoszlányokhoz, dühöngő dobszólókhoz megpróbálunk hozzászokni. Amit viszont végképp nem lehet megszokni, az a diszkók, különféle rendezvények „utózöngéje": a randalírozók, részegek eszeveszett ordibálása, vandálkodása, kocsik és motorok bőgetése ablakaink alatt. Vajon a rendőrség ilyenkor sem illetékes? Tudom, kevés az emberük. Az a kevés is elkerüli a Kis-Duna sétányt nemhogy hétvégi éjszakákon, de még nappal is - holott fényes nappal is rengeteg szabálytalankodót fülelhetne le, akik a Behajtani tilos, kivéve engedély tábla ellenére zavartalanul jönnek-mennek a sétányon. De ez már egészen más ügy. Ám ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ember kiszolgáltatottnak, védtelennek érzi magát ott, ahol éppenhogy otthon kellene lennie: szeretett és mindennek ellenére szép városunkban, Esztergomban. -diesPál atya Kárpátalján lett missziós plébános Reisz Péter Pál ferences szerzetest több mint 40 éve ismerik az esztergomiak, hiszen 1956-ban került Gyöngyösről a Temesvári Pelbárt Gimnáziumba. A rendi provinciális javaslatára, dr. Paskai László bíboros kiküldetési rendelvényére mostantól 1999. augusztus 15-ig a kárpátaljai Técsőn teljesít missziót. A közelmúltban ,költözött" a határon túlra, akkor beszélgettünk. így megtudtunk tőle néhány olyan személyes „adatot" is, amelyeket eddig nemigen ismerhettünk. Például azt, hogy Füzes Zalán osztályfőnökének és Karácsony Aladár tanárnak hálás azért, hogy a papi pályára irányították. Vagy azt, hogy 1960-ban itt, Esztergomban lépett be a rendbe, Vándor Gottfried volt a magisztere. 1967-ben Szabó Imre érseki helynök szentelte fel, és Pasaréten, a Rendházban lett lelkipásztor. Beiratkozott a tudományegyetem matematika-fizika szakára, 1971. október 4-én, Szent Ferenc napján gyakorló tanárként került vissza Esztergomba. E pályán fokozatosan lépett előre: 1972-ben osztályfőnök, 1976-ban rektor, 1979-ben igazgatóhelyettes, 1984-ben igazgató. Közben -1981-84 között - elvégezte az ELTE történelem szakát is. Papi szolgálatként 1989-től minden húsvéti és karácsonyi ünnepet kint töltött Kárpátalján, ahol hét község 1400 fős magyar katolikus közössége megszerette őt. Most két évig náluk szolgál. Búcsúzáskor elmondta, két év múlva egy megújult Esztergomot szeretne viszontlátni! Ugyancsak a nyáron került el városunkból Kiss István Didák ferences tanár is, aki a Szegedi Tudományi Ház magisztere lett. Ót különösen a fiatalok fogják hiányolni hiszen nyaranta kerékpárral bejárták a dunántúli és a határon túli vidékeket, eljutva többször Assisibe is. Matematikát és számítástechnikát tanított, különösen az utóbbit művelte magas szinten. Az Esztergomi Zsinat számítógépes lebonyolítása és a dokumentumok szerkesztése nevéhez kötődik. A Kupola katolikus értesítő szerkesztésében a kezdetektől közreműködött. Ő így búcsúzott: „Remélem, hogy az emberi kapcsolatok szálai nem szakadnak el, csupán egy kicsit megnyúlnak, mert az igazi barátságok a távolságtól függetlenek." (Pálos) Vasmise az Öreg-templomban Augusztus végén hívei és Esztergomban élő családtagjai körében ünnepelte pappá szentelésének 65. évfordulóját Raab Alajos atya, aki 1961-től 1971-ig a Belvárosi templom plébánosa volt. Az 1909-ben született Alajos atya ma is aktívan dolgozik, és jó egészségnek örvend. Vas miséje alkalmából utódja, dr. Beer Miklós plébános köszöntötte. Szentbeszédében Raab atya nagyszüleiről és szüleiről is megemlékezett, akik őt neveltetésével is Istennek szánták. Életének egynegyede, mintegy 22 esztendő fűződik Esztergomhoz, hiszen itt tanult és itt kezdte papi szolgálatát is, mint a Tanítóképző Főiskola prefektusa. A második világháború végén Balassagyarmaton volt plébános, majdEtesen. Itt találkozott Mindszenty bíborossal az 1947. évi Mária-év alkalmával megtartott ünnepi misén. 1961-ben tért vissza Esztergomba, és 10 éven át volt az Öreg-templom szeretett és tisztelt plébánosa. Majd a fővárosba szólította őt főpásztora, ma is itt él, és szükség esetén helyettesíti paptársait Jubileumi miséjén Raab Alajos atya vasmisés áldással búcsúzott esztergomi híveitől. muzslai