Esztergom és Vidéke, 1997

1997-08-07 / 32-33. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. augusztus 7. Búcsú dr. Bense Imre főorvostól Imre bácsi már a felhők fölött gyógyít,. A lélek tükre egyszer mindenkinek örökre elhomályosul. De nem mindegy, mikor és hol! Ha hosszú, tartalmas élet után, szeretteink körében, akkor az az emberi méltóság legnagyobb ajándéka. Ahogy dr. Bense főorvos úrnak, szeretve tisztelt Imre bátyánknak megadatott. Több mint öt évtizedig gyógyította a város minden rendű és rangú betegét, hivatását naponta személyes példával hitelesítve. Szó szerint: az utolsó leheletéig! Nemcsak termetével emelkedett ki. Az imponálóan okös kolléga és példás családapa élete nyitott könyv volt az esztergomiak szemében. Röviden összegezhető: semmi szenzáció, csupán dolgos hétköznapok valamint riasztásos virrasztások végeláthatatlan sora, amely sajnos mégis a végéhez ért. Idézni érdemes közhely, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek. Bense főorvos emlékének ettől nem kell tartania. Július 25-től felkerült az örök vadászmezőkre - Gönczy Béla, Eggenhofer Béla, Rajner János, Schleifer Mátyás és Takács János társaságába. O az utolsó a régi gárdából, aki pályafutását még a II. világháború alatt kezdte s folytatta töretlenül. Árvízsújtotta esztendők nyarának közepéig. Ezután hiányozni fognak öles termetéhez társuló gyengéd szavai. A reánk szakadt szabadverseny korában példája hirdeti, mindenkinek helye van e kis város égboltja alatt, és merthogy dr. Bense Imre nyugalmazott főorvos, városunk díszpolgára - de számomra és sok-sok esztergomi számára csak a Kedves Doktor Bácsi - már más mezőkre költözött üzeni, hogy legyünk hűek a hippokratészi eskühöz. Miként Ó volt akitől végső búcsút venni csak hittel lehet. Boldogult kollégánk, Isten Veled! Szállási Árpád dr. Emlékezetemben mindig úgy él, ahogy jóságos, megnyugtató mosollyal fogja meg lázas kezemet s mindentudó táskájából azonnal azt az injekciót vagy tablettát veszi elő, amire épp szükségem van. Ha Imre bácsi betoppant a belőle áradó nyugalom és biztonság az aggódó családtagokra is átterjedt Hivatása volt a gyógyítás, az egész embert kezelte, gyógyította nemcsak az éppen aktuális betegséget Biztos, hogy ha szükség lenne rá, az angyalok testi bajait is ugyanolyan biztonsággal állapítaná meg, mint tette azt sok-sok évtizeden át az esztergomi gyerekekkel, felnőttekkel. Kató nénivel, a feleségével, példás családi életet teremtettek, gyermekeik is ezt a meleg családi légkört vitték magukkal felnőtt életükre. Imre bácsi igazi keresztény ember volt a szó nemes értelmében, tele emberszeretettel. E szeretet emléke tovább él mindannyiunkban, akik tiszteltük Ót Hogy sokan vagyunk üyenek, bizonyíték rá a búcsúztatásra megtelt Bazilika. Gyászjelentésében Szent Ambrus következő szavai olvashatók: „Nem magának élt, hanem másokat boldogítani volt élete célja, s jót tenni öröme. Az egyetlen bú, amelyet övéinek okozott, az vala, midőn a földet elhagy á." Köszönjük, Urunk, hogy hosszú földi életet adtál Neki szerettei körében. Köszönjük, hogy könnyű halállal szólítottad Őt Magadhoz! Legyen meg a Te akaratod! Adj vigasztalást szeretteinek, s Neki örök nyugalmat! Kis-Szölgyémy Emília Via Crucis Lehet-e szép az, ami szorongó fájdalmat kell bennünk? S lehet-e fájdalmas, ami áttetszően szép? Az érzések bonyolultsága, művészi összefonódása vált számomra megfogalmazottá, képszerűvé, amikor a Szent István kápolnába elhelyezett keresztutat Kocsis Lajosné, Annuska néni batik-technikával készült képsorát nézegettem. S rádöbbentem arra is, hogy csak egy nő tud egyszerre fájdalmat palástolni a szépséggel. A finom, összemosódó, rejtőzködő s egyben érzéseket feltáró képsorokat csak egy többgyermekes édesanya teremthette meg! Annuska néni festményeire a pasztellszínek, a leheletszerű árnyékok, a kecses emberalakok jellemzőek. S itt, a kereszténység legfájdalmasabb, Jézus Krisztus halálához vezető úton a művészi önmegvalósulás remekét láthatjuk. A stációk hátterét a világoskék - vérszínpókhálókkal - adja, s ebből az áttetsző mezőből élesebb kontúrokkal emelkednek ki a főalakok, az egyre szenvedőbb tekintetű Megváltó, az aggódó-féltő Szűz Mária, a segítőkész mellékalakok... A művésznőtől talán szokatlannak is éreztem az erősebb színek alkalmazását de az erős narancssárga, zöld, stb. alkalmazása a batik-technika követelményeihez igazodik, hisz az idő múlásával a színek megfakulása várható. Az utolsó képnél már ezt a későbbi halványabb színkompozíciót tapasztaljuk. Dr. Cséfalvay Pál kanonok, a Keresztény Múzeum igazgatója június 31-én az esti szentmise előtt szentelte fel Kocsis Annuska néni nagylelkű ajándékát mely az idős művésznő egyéves alkotómunkájának eredménye. Mint ahogy a kápolna házigazdája is mondotta, reméljük, több generáció fog gyönyörködni e képekben s fog eltöprengeni sokatmondó gondolatain. Szívből gratulálunk az egyedi, művészi munkához, köszönjük a nagylelkű adományt s Annuska néninek további alkotómunkájához jó egészséget kívánunk. K.Sz.E. Történelmi neveink védelmében Szabad legyen végre megkövetnem a 13 aradi hős egyikének Lahner György tábornoknak az emlékét hogy szerény kis utcája mellett naponta elgyalogolva nem tettem eddig szóvá nevének helytelen írását. A jobboldali, tehát páratlan oldalon ugyanis 'Lachner' olvasható, holott a lexikonok, illetve Pifkó Péter utcanév listája a helyes Lahner változatról tanúskodik. A bizarr helyzetet csak fokozza, az ellenkező oldalon ez utóbbit láthatjuk! Néhány kopott bádogtábla kicseréléséről volna tehát szó. Ha vállalt magyarságukra annyiszor hivatkozunk legalább nevüket írjuk helyesen. Kérjük, a szóvátételt kövesse 'jóvátétel, akár azonnali hatállyal is! Szállási Árpád dr. : wwwwmwwwww^^ Hat éves a padovai-esztergomi egyházközségi kapcsolat Július 24-én városunkba érkezett a padovaiak 30 fős küldöttsége. Még aznap este a Vaskapuból látták a kiáradt Dunát majd pénteken Budapest és Szentendre szépségeiről győződhettek meg. Mivel a dunakanyari hajóút a magas a vízállás miatt elmaradt autóbuszkirándulást tettek a térségben, sőt eljutottak egészen Hollókőig is. Szombaton a Mindszenty iskola kiállításának megnyitóján és az esti gulyáspartin élvezhették a vendégszeretetet Vasárnap az ünnepi mise és az ebéd zárta látogatásukat, amelynek végén lapunk munkatársa a következő nyilatkozatokat rögzíthette: Dr. Kiss-Rigó László teológiai tanár, plébános: - A testvérkapcsolat hat éve alatt közel ezer esztergomi és padovai polgár kötött tartós barátságot. Kulturális, karitatív, vallási kapcsolatok szövődtek, a padovaiak a Mindszenty iskola bútorzatához anyagilag is, közel 2 millió forinttal hozzájárultak. Diákok, középiskolások, főiskolások, egyetemisták táboroznak rendszeresen itt és ott A mieink e kapcsolat révén jártak már Padován kívül Velencében, Veronában, Firenzében, Rómában, az Alpokban, a Dolomitokban, Milánóban, sőt Svájcban is. Nálunk, a Mindszenty iskolában a német és az angol nyelv mellett az olaszt is választhatják a diákok. A Rudnay Alapítvány szaküzletében pedig padovai eredetű gázkészülékeket ánilnak, melyek kereskedelmi haszna itt marad nálunk. Don Attilio plébános: - A történelmi visszaemlékezés minden ember számára szükséges. Kell, hogy mindig emlékezzünk találkozásokra, tényekre, eseményekre. A visszaemlékezés akkor nyer értelmet ha olyan tartalmat és értéket hordoz, mely a személy fejlődését segíti. Dyen értelemben jó visszagondolni a két egyházközség hatéves együttműködésére, a kihívásra, melyet az Esztergommal való kapcsolat számunkra jelent Engem személy szerint mindig magával ragad az a figyelmesség, szerénység és nyitó ttlelkűség, amely jellemzi a magyarokat KÖVETKEZŐ SZÁMUNK AUGUSZTUS 20-ÁN JELENIK MEG! Nem magának élt, hanem másokat boldogítani volt élete célja...