Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-24 / 30-31. szám

MELLEKLET Az Esztergom és Vidéke ráncsimító melléklete Mind ez ideig kiadatlan férc- és remekművek, maradék és használt anyagok, porosodó újdonságok és vadonatúj régiségek (egyszóval: mindaz, amit kár elolvasni - ha nincs humorérzéked). Az 1997. esztendő 4. száma írta, kikönyörögte, összeollózta, meghúzta, átírta, majd megbánta: Szánthó Barna A Legeslegújabb Esztergom Rádió időjárásjelentése szerint Brazíliában trópusi vihar zúdult a tengerpartra, Alaszkában viszont mínusz 45 fokot mértek árnyékban. (Bár szerintem ott, a hómezőn nincs is árnyék, legfeljebb a jegesmedvék feneke alatt.) Tokióban a magyar autógyárakban sztrájkolnak a japán munkások a számukra túl szigorú munkafegyelem miatt." - recseg a bemondó hangja. Mindezek a hírek persze közlendőm szempontjából éppoly lényegtelenek, mint a dömösi ötös ikrek, hiszen az események, melyekről írni kívánok, Eszterváron játszódnak..., hajói emlékszem. Bár az is lehet, hogy Eszterházáról vagy talán Esztergomról van szó; emlékezetemben összemosódnak e kis települések nevei. (Háziorvosom szerint ne törődjek az amnéziámmal. Reumán, érszűkületem, aranyerem és allergia-gyűjteményem mellett ez igazán jelentéktelen. Elhiszem neki, hiszen eddig minden bajomat hal ál biztosan diagnosztálta - igaz, meggyógyítani egyiket sem tudta.) No de térjünk vissza Eszterláncra - vagy hogy is hívják -, ahol jelenleg sem trópusi vihar nem dúl, sem a gáztelepítők által otthagyott kátyúk nem fagytak be, sem a japán és német vendégmunkások nem sztrájkolnak. Annál inkább dúl viszont az elégedetlenség, hogy a tatárjárás millenniumi ünnepségeire az Egom Ton még mindig nem fejezte be a telefonvonalak fektetését. (Igaz, közben a telefon már régen kiment a divatból, de hát az önkormányzatnak nincs pénze a korszerű, gondolatvezérlésű, vezeték nélküli videofonok beszereltetésére. Még akkor sem, ha e készülékeket abban a hatalmas - Pilisszentlélektől Tátig húzódó ipari parkban gyárlják, melyet még Könözsy László polgármester kezdett el kialakítani valamikor az ezredforduló táján. Hol is tartottam az eseményekkel?... Vagy még el sem kezdtem?... A rádióról - ha már az előbb szóba került - annyit azért még el kell mondanom, hogy a fiatalok nagyon méltatlankodnak mostanában a sok diszkó-zene miatt, amit ma már - a XXI. században - csak az öregek hallgatnak. A régi rock-ot és rap-et sugározni a szférák zenéjének korában?! Ráadásul az ósdi CD-lemezekről, most, amikor már mindenütt a modern, keleti hangtapaszokat használják?!... No de hagyjuk a méltatlankodást, s térjünk a lényegre!... Miről is akartam írni?... Ja persze, Eszterdomb kulturális életének legfrissebb eseményeiről! (Ha jól emlékszem)... Merthogy nagy napra virradt e város: ma délután, vagyis 2241. július 24-én ünnepélyes keretek között felavatták a Nemere sétányon létesített Onagy Zoltán Irodalmi Panoptikumot. Megjelentek az ünnepségen a város különféle civil szervezetei - az Esztergomiak Barátnőinek Egyesülete, a Pálos Imre Újságírói Alapítvány, a Városvédők Etter Ödön Klubja. -, valamint a két nagy politikai párt - az 1DESZ (az Idős Demokraták Szövetsége) és az KKP (a Kommunista Kisgazdák Pártja.) vezetői, az utóbbi évszázadban világvárossá fejlődött Pilisszentlélek részönkormányzataként működő Esztergomi Kerületi RÖK képviselői, valamint a még városi fennhatóság alá tartozó egyeden oktatási intézmény, a Szentgyörgymezői Faiskola küldöttsége. Eljöttek a megnyitó ünnepségre a párkányi irodalombarátok is. Immár gyalogosan jöhettek át hiszen - mint köztudott - nemrég adták át a forgalomnak az újabb szlovák elterelés következtében patakká keskenyedett Duna fölött átívelő, 20 méteres ponton-hidat, melynek évek óta húzódó befejezéséhez a Haller Híd Alapítvány harcolt ki anyagi támogatást a jómódú roma kisebbe ségtől. Eljöttek az ünnepségre az Esztergomi Hegyközség vezetői is, akik éppen a múlt héten készültek el a 250 évvel ezelőtt elkezdett hegyközségi szabályzat végleges formába öntésével. (Kár, hogy közben városunk környékén az összes szőlő kipusztult - az Esztergom és Vidéke kertészeti szakértőjének rendszeresen közölt tanácsai ellenére!) Megnyitó beszédében a Nagyfalusi Tibor Városi Könyvtár igazgatója tisztelettel emlékezett a város egykori nagy irodalmi alakjaira, többek között Szánthó Barnára, a Tarka-Barka megalapítójára és Bencze Cs. Attilára, az előbbi lap mellékletének, az Esztergom és Vidékének szerkesztőjére. (Bár egyes internetes adatok az ellenkezőt állítják, merő képtelenségnek tűnik, hogy a mai 10 ezres példányszámú országos hírű lap hajdan csupán a szerény kiállítású Esztergom és Vidéke melléklete lett volna!) Az ünnepi beszédet - a pilisszentléleki főpolgármester felkérésére-az esztergomi részönkormányzat vezetője mondta. Üdvözölte a megjelenteket, s a civü kezdeményezést, mely örök emléket állított a város régi irodalmi nagyságainak. Méltatta a viaszba öntött hírességek érdemeit, s hosszan időzött a könyvtár névadójának, Nagyfalusi Tibornak viasz-szobránál. Mint elmondta, Nagyfalusi nemcsak könyvtárigazgató, képviselő, újságszerkesztő, irodalmi színpad-vezető volt, hanem kiváló szónok is. Több órás retorikai bravúrjairól legendák keringenek (Mondják hogy állítólag az 1997-es vászínházi megnyitó beszédét - mely olyan hosszú volt, hogy a színdarabra már nem is került sor - a közönség könnyezve hallgatta.) Sokáig időztek a megnyitó vendégei a gasztronómiai szakirodalom titokzatos nőalakjának szobránál, akiről - mint korábban MS mesterről - csak monogramja maradt fent A K.-Sz.E. betűk sok gondot okoztak az irodalomtörténészeknek és gasztrológiai kutatóknak egyaránt akárcsak az írónő hátrahagyott szinte olvashatatlan kézírása. Az utókor többnyire, szép fiatal nőként ábrázolja - ez a viasz-szobor is -, s csak irigyei terjesztették róla, hogy aki ilyen csodálatos ételeket ír le, főz meg és fogyaszt el, az csakis terebélyes asszonyság lehet Az irodalmi pletykák bizonyos kapcsolatáról is rebesgetnek a Tarka-Barka első szerkesztőjével, de ennek semmi nyoma nem mutatható ki sem Horváthy Péternek, a kor ismert krónikásának sem pedig a korszak nagy műveltségű kritikusának és irodalomtörténészének, Bodri Ferencnek az írásaiban. (E két említett irodalmár viaszmásolata is megtalálható a Panoptikumban, bár azt hogy az előbbit miért úszónadrágban és logaritmussal ábrázolta a szobor alkotója, talán, csak a kortársak tudnák megmondani.) Az épület emeleti helyiségeiben őrzik az Esztergom és Vidéke fotóarchívumát A gyűjtemény értékes része az a 387 darabból álló sorozat mely a város egykori híres polgármesterét ábrázolja, amint éppen felszólal valamilyen helyi eseményen. Mellette ismert politikusok, egyházi méltóságok tudósok diplomaták pedagógusok és orvosok, óvodások és nyugdíjasok, sportolók és mozgássérültek kereszténydemokrata képviselők és japán üzletemberek (Megtekinthető a Bánhidy-teremben.) Felszólalt az ünnepségen testvérvárosunk, Szingapúrpolgármestere is, aki többek között megemlítette, hogy népe - amellett hogy csodálja Esztergom irodalmi múltját - bizakodva tekint Magyarországra, a Világ Unió egyik vezető nagyhatalmára, remélve, hogy mi, magyarok támogatjuk a távoli ország VUcsatlakozását Fellépett az ünnepi műsorban a régi Zenede helyén felépült Zenepalota elektronikus zenekara egy MajerKránitz szonátával, melyet a sokoldalú művész idős korában komponált, 2027-ben (amikor is rájött, hogy a költészeten, a festészeten, a zsurnalisztikán, népművészeten, horgászaton, autóvezetésen és kerékpározáson kívül a zeneszerzéshez is ért) Az ünnepségről hazatérőben feltekintettem a fényárban úszó Szenttamás-hegyre, ahol - a Koditek Helytörténeti Múzeum előtt - a városrész nagyszülöttének Török Józsefnek a szobra magasodik amint vádlón mutat lefelé a „bűnös város" újgazdagjaira. Szánt ód i Barbara ükunokája XXIII. századi tudósítónk jelenti: Megnyílt az Esztergomi Irodalmi Panoptikum A szerkesztő megjegyzése A fenti, XXIII. századi tudósítás szerzőjének figyelmét nyílván elkerülte az Irodalmi Panoptikum vitrinjéban őrzött értékes irodalmi dokumentum: a Tarka-Barka szerkesztőségének 1997. évi Pikáns Poétikai Pályázata. A megsárgult lapok tanúsága szerint a nyílt pályázatra zárt borítékban kétértelmű, kétsoros verseket lehetett beküldeni. A zsűri sikerdíjjal jutalmazta az alábbi műveket Hernády Gyula: ,rJó bor kell a kancsóba! Fene essen Jancsóba!" Tandori Dezső: ,Szólj rá kilenc verebemre, Ne tojjanak a fejemre!" Juhász Ferenc: ,JKönyvespolcán Kámaszútra, Mégsem talált rá az útra." Szergej Guggolovics (Ukrajna): „Ajtódon, mint egy kölyök Creptó-ért dörömbölök." A zsűri - mivel terjedelmében nem felelt meg a pályázat előírásainak kizárta a versenyből a neves délszláv költő, Milán Kecmec alábbi négysorosát: „Odanyúlt, hogy kigombolja, A cippzárba szorult ujja, És mikorra sikerült, Már késő volt, mint kiderült." A közönségdíjat Plági L'mbuld kapta az alábbi zöngeményéért , Élvezettel domborodom, Rózsaszínű tomporodon." Kiderült azonban, hogy e két sor rímjét Nagy falusi Tibortól lopta, így a zsűri diszkvalifikálta.* A pályázat fődíját Erős Miklós, az ERI Reklámiroda vezetője nyerte, alábbi reklámversével: ,Ne rángasd a macska farkát, Olvass inkább Tarka-BarkátV a- a- ii(* A fenti rímpár valóban N.T. észszüleménye. Felhasználásáért, reméljük nem neheztel a szerző.)