Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-24 / 30-31. szám

TARKA - B A R K A Még a Rákosi-rendszerben történt ez az eset. A Dorogi Szénbányáknak nagyméretű, de egyszerű kivitelezésű üdülője volt Balatonfenyvesen. Itt nyaraltak nyáron - kéthetes turnusok­ban - a dorogi gyerekek, de jutott hely mindig a környékbeli úttörőknek, így az esztergomiaknak is. A tábor veze­tését, a gyerekek felügyeletét is zöm­mel dorogi és esztergomi tanárok lát­ták el. Míg a gyerekeknek önfeledt nyaralás volt az itt tartózkodás, ne­künk, tanároknak bizony felelősség­teljes munka, de sokunknak egyben az egyetlen lehetőség, hogy néhány hetet a Balatonnál töltsünk. Persze a tanár-diák viszony ilyen­kor nyáron mindig sokkal oldottabb volt, mint iskolaidőben. Sok vidám­ság, tréfa jellemezte együttlétünket, és mi, tanárok is rengeteget ugrattuk egymást is. Sok tréfának magam is kezdeményezője voltam, ennek azon­ban, amit most el akarok mesélni, csu­pán külső szemlélője. Az ugratás cél­pontja tulajdonképpen egyik vidéki kollégánk volt, aki előző este panasz­kodott, hogy milyen rossz itt nekünk nőktől elzártan élnünk, milyen kár, Kérek egy sztorit! Gerőnével" a Balatonon - aki elmeséli: Török József 99 hogy a nevelők között egyetlen nő sincs. Nos a kérdéses napon éppen csendes pihenő volt, amikor jött a ri­asztás: Gerő Ernő felesége érkezik a táborba ellenőrizni az itteni állapoto­kat A gyerekeket hagytuk pihenni, mi azonban sebtiben rendet raktunk szo­báinkban, megborotválkoztunk, s a fürdőnadrág vagy klott-gatya helyett elfogadhatóbb öltözékbe bújtunk. Be is állított hamarosan egy nő, ronda, férfias alkat, szőrös lábakkal, hatalmas szemüveggel, s mint a nagy államférfi felesége mutatkozott be. Sután csetlett-botlott magassarkú ci­pőjében, s faggatott minket, hogyan vagyunk megelégedve az ellátással. Többségünk hamarosan átlátott a szi­tán, rájöttünk, egyik fiatal kollégánk öltözött be „Gerőnének". A tréfa ked­véért azonban vettük a lapot, s még alá is játszottunk a kiválóan színész­kedő kollégának. Én magam javasol­tam, hogy tegyünk fel egy lemezt, s kérjük fel táncolni az elvtársnőt Vi­déki barátunkat - akinél még nem esett le a tantusz - rávettük, vigye táncba a „hölgyet". Azt is megsúgtuk neki, udvaroljon egy kicsit szerezzen egy kis protekciót számunkra, hogy jobb legyen az ellátásunk. Barátunk, aki mindig éhes maradt az étkezések végén, örömmel vállalta a feladatot Magához szorította Gerőnét s nem tudom, mit súgott a fülébe, de az ka­céran kacarászva reagált rá. Mi ekkor már majd'megpukkadtunk a vissza­fojtott röhögéstől. Mikor a zeneszám végén leültek asztalunkhoz, a „nagyasszony" így szólt: - Kedves elvtársam, maga olyan hevesen udvarol nekem, hogyha ezt a férjem megtudná, maga egykettőre a Markó utcában találná magát. JULIUS - SZENT JAKAB HAVA Július 2.: Sarlós Boldogasszony Szűz Máriának Szent Erzsébetnél történt látogatásáról emlékezik meg e napon az egyház. S mivel őseink az aratás kezdetét kötötték hozzá, lett az ünnep neve ,JSarlós Boldo­gasszony", az aratás munkáját meg­könnyítő munkaeszközről, a sarló­ról. Szegeden, Tápén, Nagykörűn a templomokban fodormentát szentel­tek a régiek a ,JAtogatás" napján. Sok helyen aratókoszorút fonnak, nemcsak dísznek szánva, hanem há­laadásul a jó termésért. A szent­györgymezői Olvasókörben ma is látható még 10 db mennyezetre fel­függesztett aratókoszorú, melyek a régi aratásokra emlékeztetnek. (Ör­vendetes tény, hogy a szalmafonás nemes hagyományát a tehetséges, országosan elismert fiatal Kecske­méti Katalin folytatja, és tudását so­kaknak átadja.) Július 11.: Szent Benedek a nyugati szerzetesség atyja és a bencés regulák megalkotója. Szer­zetesei igen nagy szerepet játszottak népünk életében is, hiszen a hazánk­ba telepített bencések tanították meg kalandozó őseinket a földművelésre. Jelmondatuk: „Ora et labor a\" Július 15.: Az apostolok napja „Oszlanak a zivatarok, javul az idő" - jósolja a néphit erre a napra. Régen ezen a napon történt az új kenyér megáldása, melyből a pap­nak és a koldusoknak is ajándékoz­tak, egy darabot pedig eltettek szán­tásig. Július 20.: Illés az ószövetség egyik legnagyobb prófétája. Életét a királyok második könyve örökítette meg. Innen tud­juk, hogy a király bálvány imádása miatt évekig nem esett eső, de az ő könyörgésére megeredt. Illés napja a csomóbontogató szelek, viharok ideje. Ha vihar volt azt tartották, hogy Jllés hordókat gurigái, csatá­zik:." Július 22.: Mária Magdolna A kislányok haját e napon rövidre vágták, hogy jól nőjön. Ha ilyenkor esik, rossz lesz a dió- és mogyoró ter­més. (Ez annyiban lehet igaz, hogy az esős idő kedvez a gombabetegsé­geknek.) Július 25.: az idősebb Jakab apostol ünnepe. O volt a Boanerges, azaz a ,Mennydörgésfia", aki heves termé­szetével nyerte el ezt a melléknevet ház vagyonkezelője, aki - miután a pápát elfogták és halálra ítélték ­szétosztotta az egyház vagyonát a szegények között. Ha ilyenkor esik, jó bortermést jósolnak. Lőrinc-nap táján már többnyire túlérett a dinnye. Azt mondják rá: beleesett a Lőrinc, vagyis hogy ,jörinces". Augusztus 15.: Nagyboldogasszony Ez a nap Mária mennybemenete­lének napja, fontos egyházi ünnep. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy első szent királyunk, István a Boldo­gasszony oltalmába ajánlotta hazán­kat. Az augusztus 15 és szeptember 8 közötti időszak az ún. kétasszony köze. Nagyon sok helyen ekkor sze­dik gyógyításra az orvosfüveket. A Jeles napok, népszokások JÚLIUS - AUGUSZTUS Ő az első vértanú az apostolok kö­zött. Heródes Agrippa végeztette ki a húsvéti ünnepek alkalmával. Za­rándokok, utasok, gyógynövény- és fűszerkereskedők védőszentje. A szép idő e napon jól gyü­mölcstermést jósol. Július 26.: Szent Anna a Boldogságos Szűz Mária édes­anyja. Életéről egy XI. századi irat az ún. Jakab-féle ősevangélium szá­mol be. Ünnepe már az V. századtól elterjedt az egyházban. A szülőa­nyák, a hajósok és bányászok védő­szentje. Anna napján jól jön az eső, mert ha ekkor megázik a kukorica, bő lesz a termés. AUGUSZTUS - KISASSZONY HAVA Augusztus 10.: Lőrinc II. Sixtus pápa diakónusa, az egy­néphit szerint a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony ünnepe kö­zött gyűjtött tojások sokáig elállnak. Augusztus 20.: Szent István király emléknapja Ezen a napon első királyunkat, Ist­vánt ünnepeljük. Épen maradt Szent Jobbja ma is figyelmeztet bennünket kettős feladatunkra: imádkozzál, és dolgozzáll Szent István hitetés hazát adott nekünk, bölcs előrelátással a földi és az égi haza eszméjét ültette el a népben. Ünnepe az aratás vége s egyben az új kenyér napja is. Augusztus 24.: Bertalan Bertalan apostol először Itáliában, majd Keleten és Örményországban hirdette az evangéliumot. Ott lett vértanú, elevenen megnyúzták és keresztre feszítették. Michelangelo örökítette meg a Sixtusi kápolna Utolsó ítélet festményén. Egyik ke­Barátunk megszeppenve hebegett valamit, mire a „hölgy" így folytatta: -Neféljen, nem tudja meg. Viszont maga most vonuljon vissza a szobájá­ba, és írjon egy részletes, hosszá be­számolót az itteni állapotokról és az óhajaikról. Szegény késő estig körmölte a je­lentést - míg mi a strandon élveztük a vizet és a napsütést - és kimerülten tette le azt a vacsoránál az újból női ruhába öltözött kolléga elé. - Ez rendjén lenne - mondta ő éles hangon, átlapozva az 5-6 oldalnyi kézirást-ífe hát le is kellene gépelnie. Fogjon hozzá, kérem! - Majd sokat sejtetően hozzátette: -Nem leszek há­látlan! De addigra már megesett rajta a szívünk. Elnevettük magunkat lelep­leztük „Gerőnét", aki alig tudott meg­menekülni a bősz lovag haragja elől. Végül - takarodó után - jó pár liter borunkba került mire kiengeszteltük hiszékeny barátunkat. De még évek múlva is harsány kacajra fakadtunk, ha valaki elkiáltotta magát „Vigyázat, jön Gerőné!" zében kést a másikban tulajdon bő­rét tartja. Amilyen az idő ezen a napon, ál­lítólag olyan lesz az ősz. **• Befejezésül - ráadásként augusz­tus hónaphoz - egy kis népi csillag­ászat: Az augusztus eleji éjszakák egé­nek bársonyos kupoláján szinte izza­ni látszanak a csillagok. A látszólag mozdulatlanul álló égitesteken kívül gyakran látunk átsuhanni az égen fényes nyomot hagyó hullócsillago­kat. Augusztusban ez gyakoribb je­lenség, mint máskor. A népnyelv hulló csillagoknak nevezi azokat a fénytüneményeket, amelyek hirte­len felvillanva szántanak át az égen. Ma már tudjuk, hogy ezek meteorok. E meteorok nem egyebek kicsiny, szilárd testeknél, amelyek a földi légkör sűrűbb részébe érve felizza­nak és elégnek. Ha véletlenül na­gyobb tömegű - egy-két tonnás ­meteor ütközik össze bolygónkkal, akkor az nem ég el, csak felmeleged­ni tud a légkörön áthaladva, s így szilárd anyaga lejut a földre. Az ilyen testeket meteoriteknek nevez­zük. Ezek széthúlló égitestek marad­ványai. (Földünk augusztus 9 és 14. között halad át azon a hatalmas me­teor-rajon, amely a Perseus csillag­képben szokott feltűnni, s melyet ezért Perseida meteor-rajnak is ne­veznek.) A hullócsillagok feltűnése ősidők óta foglalkoztatta a népek fantáziáját Jsmét meghalt valaki, leesett a csilla­ga" - mondta a babonás ember. Egyik népdalunkban pedig e sorok hallha­tók: ,£ehullott a csillagom, elhagyott a galambom". A csillaghullás és az emberhalál közötti kapcsolat (a ve­szendő lélek metaforája) olvasható Tompa Mihály alábbi soraiban is: ,,... midőn csillagfutást látsz, tudd, egy ha­landó élte lobban el" Klotz József

Next

/
Thumbnails
Contents