Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-24 / 30-31. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. június 26. Knorr István az 1930-as évek kez­detétől kiemelkedő szerepet töltött be Esztergom műszaki, gazdasági és tár­sadalmi életében. Vezetése alatt a Prí­más-szigeten működő Knorr gyár fel­lendült, s több tucat dolgozónak adott biztos kenyeret. A műszaki fejlődés dinamikus, a gyár vas- és fémöntödé­jében megbízható, jó minőségű ter­mékek készültek. A 40-es években már számottevő szerszámgépgyártás is folyt, a mező­gazdasági kisgépek révén pedig or­szágosan is bővült a gyár ismertsége. Knorr Istvánt tehetsége és szorgalma, kis gyárának kimagasló technikai színvonala és termelése alapján mél­tán soroljuk az esztergomi értékte­remtő személyiségek közé. Édesapja, Knorr János, Cseh-Mor­vaországból települt Magyarország­ra, Esztergomba öntőmesterként ér­kezett. A Szigeten a prímási birtokból 651 négyszögölnyi jó fekvésű ingat­lant vásárolt, és azon 1870-ben vas­öntödét alapított. Családi vonatkozá­sú esemény, hogy szentgyörgymezői magyar nőt vett feleségül. Ebből a házasságból hat gyermek született, köztük 1906-ban István. A gyáralapító családfő 1919-ben meghalt. Az üzemet átmenetileg al­kalmazottak vezették, jól-rosszul. Ist­ván 4 gimnázium után a győri felső­kereskedelmibe került. A népes csa­lád anyagi gondjai miatt arra kény­szerült hogy az öntödében végezzen fizikai munkát. Ez a helyzet viszont kiválóan alkalmas volt arra, hogy a Értékteremtők (10) Knorr István vas- és fémöntészet minden apró fo­gását jól megtanulja. Minden szabad idejét és energiáját arra fordította, hogy félbehagyott tanulmányait ma­gánúton pótolja. Üzemvezetői képe­sítést szerzett és öntészetből mester­vizsgát tett. A 30-as évek elején lezajlott gazda­sági válság a Knorr gyárat is súlyosan érintette. De a viszonyok lassan ren­deződtek, és az évtized végére már képesek voltak új termékeket is beve­zetni. Korabeli adatok szerint gyártot­tak oszlopos és asztali fúrógépet, a bányák és a honvédség részére is ké­szítettek kisebb berendezéseket, sőt gyártani kezdték a mezőgazdasági kisgépeket is. Érdekes ipartörténeti adat, hogy a Hősök terén lévő emlék­mű hatalmas keresztjét is a Knorr gyárban öntötték. Knorr Istvánnak már fiatalon is ve­zető szerepe volt a gyár irányításában, de 1938-tól egyedüli felelős vezető lett. A második világháború súlyos esztergomi harci eseményeit veszé­lyes és nehéz kalandok után szeren­csésen átvészelték, de mikor felrob­bantották a Szigetre vezető hidakat, az élet a gyárban is csaknem megállt. Semmiféle központi támogatásra nem volt kilátás. Ezért Knorr István gyors intézkedéssel, kizárólag saját erőből hidat épített a Kis Dunán, a mostani lépcsőhíd helyén. Ezzel a szi­geti lakosok és a gyár is bekerült a város normális vérkeringésébe. A „háborús-híd" felépítése szakértők szerint is műszaki bravúr volt, igazol­ta Knorr István rendkívüli szervező­készségét, előrelátását és kiváló mun­kairányítási adottságát. A bronztermékek gyártása bővült. Szovjet jóvátételre nagy mennyiség­ben gyártottak fatüzelésű mozdo­nyokhoz bronz tolattyúkat, gőz injek­torokat, vízállásmutatókat. Az öntés minősége kiváló volt. Az üzem létszá­ma 50 fő körüli szintre emelkedett, ezek többségét itt képezték. A fejlődés folyamatát alapjaiban változtatta meg az 1949 december vé­gén megjelent rendelet. A gyárat ek­kor az Esztergomi Szerszámgépgyár N.V.-hoz csatolták. Knorr Istvánt a Szerszámgépgyár öntödéjének veze­tőjévé nevezték ki. Ez az öntöde havi 75 t jó minőségű szerszámgép-önt­vényt állított elő. A szerszámgépgyártás rohamos fejlesztése azonban sok problémát hozott A gépi berendezések elavul­tak, a technológia is. Az új szer­számgépekhez egyre bonyolultabb öntvényekre volt szükség, több jól képzett szakmunkást is igényelt a gyors fejlődés. A gyár vezetése sze­mében azonban az öntöde periférikus üzem volt Ilyen körülmények között az új öntöde-vezetőnek szinte heroi­kus munkát kellett végeznie. Nagy érdeme, hogy vállalkozott gyorsított szakmunkásképzésre: fél­évenként szervezett és vezetett szak­munkásképző tanfolyamokat Sajná­latos, hogy kicsinyes, méltatlan zak­latások és politikailag indokolatlan piszkálódások után eltanácsolták a gyártól. Később kiderült, hogy ez évekig tartó súlyos veszteséget oko­zott a gyárnak. A sok évtizedes életpálya során mindvégig a becsületesség, a munka­szeretet, a kiváló szakértelem jelle­mezte a tevékenységét Saját szakmá­jában a szó nemesen vett értelmében „polihisztor" volt, munkatársaitól és beosztottjaitól soha nem követelt olyat, amit ő előre nem tudott volna bemutatni. Kiemelten értékelendő az a lankadatlan szorgalom, tudásvágy, amellyel az új tudományos kutatáso­kat és eredményeket megismerte és alkalmazta. Munkatársai szerették, becsülték, mindenkor példamutató magatartását készséggel követték. Esztergomból való távozása után Bu­dapesten vezető beosztásokban dol­gozott és sikeresen hasznosította több évtizedes, hatalmas tapasz­talatát. Dolgos, becsületes munkásélete 1997 februárjában, 91 éves korában ért véget. Baják István A múlt század végén országszerte megindult a különféle egyesületek és körök szervezése. Ennek a nagy fának egyik levele a szentgyörgymezői Kör is. 1892-ben Perger Lajos esperes plébános, Oltóssy Ferenc meggyfa­gyáros, Hagara Antal kántortanító, Bedö József jegyző, Karácsonyi R. Béla tanító, Haller Ferenc és ifj. He­gedűs József gazdálkodók fáradtságot nem ismerve igyekeztek felébreszteni az alvó lelkeket. Ók, mint apostolok jártak házról-házra, hogy megnyerjék polgártársaikat a megalakítandó Pol­gári Olvasókör létrehozásához. Mun­kájuk eredményeképpen 1982. de­cember 11-én meg is tarthatták az el­ső, alkuló gyűlést. A gyűléshez egy­szerű kis szoba, két asztal, néhány szék és pad volt az egész bútorzat. A megjelentek létszáma 43 fő volt. A korelnök Lett Antal volt, akinek veze­tése alatt történt az első tisztikar meg­választása. íme a nevek: díszelnök: Frey Ferenc, elnök: Perger Lajos, al­elnökök: Oltóssy Ferenc és Haller Ferenc, ügyész: dr. Földváry István, I. titkár: Bedő József II. titkár: Szver­likovszki János, pénztáros: ifj. Hege­dűs József\ könyvtárosok: Kará­csonyi R. Béla és Vibor Lajos, házna­gyok: Vibor István és Kugyelka János lettek. A választmány 15 fős volt Az első körszolga Eipl István lett. Ki­mondták, hogy körszolga csak az le­het, aki más egyénnel, vagy hatóság­gal szolgálati viszonyban nincs. Az első évi költségvetés összege 265 ko­rona volt. 1893. április 24-én vették bérbe a Kör első helyiségét a Szentgyörgy ut­cában, az akkori Erős Márton-féle házban, a későbbi Hajabáts-házban. A Gondolatok a szentgyörgymezei Olvasókör történetéből KÖR-ben néhány összegyűjtött újság képezte a szórakozást, no és az estén­kénti barátságos beszélgetések. Nem­csak személyes érdekek felvetése és eÜntézése képezte az összejövetelek tárgyát, hanem Szentgyörgymező gazdasági és kulturális ügyeinek megtárgyalása, mindez teljesen poli­tikamentesen. Az 1893-ban tartott második vá­lasztmányi ülésen (amit akkor bizott­mányi ülésnek neveztek) a taglétszám már 86 fő volt. Ekkor azt a határozatot hozták, hogy a bizottmányi tagok névsor szerint minden este 7-1 l-ig, mint napi biztosok működjenek és ügyeljenek a rendre. 1894. március 29-én a harmadik ülésen a következő határozatok szü­lettek: 1. A nem tagoknak a Kör helyiségé­ben dohányozni nem szabad. 2. A Kör küldöttségileg képviselteti magát Kossuth Lajos budapesti teme­tésén. Ugyancsak márciusban kötötték meg a Hagara Antaltól bérbevett hely­ség haszonbér-szerződését. Ez a hely­ség már jobban kielégítette a Kör tag­jainak igényét. 1895-ben Szentgyörgy mezőt köz­igazgatásilag Esztergom városhoz csatolták. Ebben igen megoszlottak a vélemények. 1896. május 17-én hazánk 1000 éves fennállásának országos megün­neplésén vett részt a Kör küldöttsége. Itthon díszközgyűlésen ünnepelték a jubileumot. 1898. március 15-én megünnepel­ték az 1848-49-es szabadságharc 50 éves évfordulóját Ez év március 25­én közkívánatra a Fürdő Szálló nagy­termében a Kör színigárdája megis­mételte Okányi Lajosnak, a Kör elnö­kének színművét, az ,J848 avagy Úr és Jobbágy" című hazafias színdara­bot. Az 1900. március 18-ai közgyűlé­sen a Kör számos tagja indítványozta a Kör nevének megváltoztatását Az új név: „Esztergom-Szentgyörgyme­zoi Katolikus Olvasókör". 1901. január 20-án az Olvasókör közgyűlésén megválasztották a Kör új elnökét Babura László káptalan személyében. Bádi András választ­mányi tag szóvá tette ez alkalommal, hogy a tagok egynémelyike feltűnő piszkosan jelenik meg az Olvasókör helységében, sőt többen föltett kalap­ban. Közben megalakult az Olvasó­kör dalárdája, mely a Honvédtemető­ben tartott március 15-i ünnepségen is énekelt. Április 30-án ünnepelték a templom 100 éves évfordulóját. Este az Olvasókörben társas vacsora volt, melyen Perger Lajos esperes plébá­nos olvasott fel az általa összeállított Százéves a Szentgyörgymezői Plébá­nia" című írásból. Az ünnepségről azonban a szentgyörgymezői gazdák távolmaradtak, mondván, nem ünne­pelhetnek azokkal, akik elvitték tőlük a sertéspiacot. Az 1902. évi választmányi ülésen hozott határozat így szólt: „Valaki me­részkedett a Kör helységében károm­kodni. Ezért a határozat kimondja, hogy az illető jelentkezzen az elnök úrnál és kérjen bocsánatot. Ha még egyszer előfordul, a Kör tagjai közül kizáratik." Dr. Babura László elnöknek köszö­netet mondanak a zászlóért, melyet a márianosztrai zárdában készítették 340 koronáért. A rajta lévő nehéz sza­lag id. Oltóssy Ferencné zászlóanya ajándéka. A zászlórudat Fritz István asztalos készítette ajándékba. A zász­lószögeket 4 koronás megváltással, bevésett névvel mindenki saját kezű­leg verhette bele a zászlórúdba. A zászlón hazánk Nagyasszonya és Szt György képe látható. Az ünnepélyes zászlószentelés no­vember 27-én volt Hajnalban három ágyúlövéssel ébresztették a lakoso­kat Reggel 7 órakor az Olvasókörben gyülekeztek, onnan vonultak a temp­lomba. A zászlót Barbus József vitte. A zászlószentelési szertartást Cser­noch János prelátus kanonok végezte. Szentbeszédet Perger Lajos esperes plébános mondott, melynek kereté­ben ismertette a Kör 10 éves törté­netét Vinner Imre polgármester szép szónoklatot tartott, melyben arra buz­dította a Kör tagjait, hogy továbbra is töretlen lelkesedéssel végezzék mun­kájukat Este 7 órakor az Olvasókör­ben 80-90 fő részvételével áldomást tartottak. Az ünnepség reggelig tartó tánccal ért véget (Folytatjuk) Bélai Iván KÖVETKEZŐ SZÁMUNK AUGUSZTUS 7-ÉN JELENIK MEG!

Next

/
Thumbnails
Contents