Esztergom és Vidéke, 1997

1997-07-10 / 28-29. szám

1997. június 12. Esztergom és Vidéke 5 ÜNNEPELTEK A KOSARASOK Július 5-én egész napon át tartott a Dobó gimnázium tornacsarnokában és aulájában az esztergomi kosárlabdázók nagy családjának összejövetele a versenyszerű kosárlabdázás kezdetének 50 éves évfordulója alkalmából. Reggel 8 órakor koszorúzáson vettek részt Fülöp Zoltánnak a dorogi temetőben lévő sírjánál, majd a belvárosi temetőben Bakos Gyula, a szentgyörgymezei temetőben Sarlós Tibor sírjánál emlékeztek az elhunyt barátokra. A sportprogram reggel 9-kor kezdődött az általános iskolás fiúk mérkőzésével, majd a középiskolások következtek. A Rátkai Péter edző által irányított ferencesek 52-38-ra győzték le a Torma Szabolcs edző vezette vegyes csapatot Kicsit csúszott a program, de nem bánták ezt a gyülekező régi kosarasok, a folyosón, a büfében baráti csoportok beszélgettek. Teltház - félezer néző - fogadta az igazi csemegét, az Esztergomból elszármazottak és barátaik Old Star csapatát (Tóth Viktor, Tóth Attila, Tóth Adám, ifj. t&gel Tamás, Boros Zoltán, Lakosa Zsolt, Kovács Gergely, Fekete Zsolt, Janusitz Gábor, Piákovics Ferenc, edző Kégel Tamás) és a maiakból s/erveződött vegyes csapatot (Los, Pál, Ory, Soós, Kuti, Baják, Torma, Danóczy, Nemcsényi, Horváth, dr. Hámori, Kovács, edző Balogh Imre). A találkozó szép játékot hozott, az „öregek" győztek 89-77-re. gyogó eredményeket értek el középiskolásaink és főiskolásaink a számukra kiírt országos versenyeken. Ez az ún. sikeridőszak az 1964-től kezdődő mintegy 10 évre tehető. E sikerek kovácsa Kégel Tamás testnevelő tanár volt. Sokat tettek a kosárlabdáért akkori nagyvállaltaink vezetői, anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatták ezt a sportágat. Nagyon sok, a későbbiekben kiváló eredményeket elérő sportoló nevelődött ebben az időben Esztergomban. Kiemelkedő munkát végzett Csabai Lajos testnevelő tanár is, aki az utánpótlás területén ért el ragyogó eredményeket. Ide kell sorolni természetesen azokat a testnevelő tanárokat, akik ez alatt a hosszú idő alatt fáradtságos munkáival és néha minden elismerés nélkül tevékenykedtek. Bízom abban, hogy egyre több fiatal követi elődeik példáját és a kosárlabdasportban elért sikereikkel igyekeznek öregbíteni Esztergom város hírnevét." Horváth Frigyes főtitkár köszönetét fejezte ki az országosan is példaértékű rendezvény szervezőinek, akik a hajdani alapítóknak ajándékokat nyújtottak át. Az ünnepség után késő estébe nyúlóan még együtt maradt a kosarasok nagy családja, emlékeztek a régmúlt időkre és újabb barátságokat kötöttek. P.L Az aulában megterített asztalok mellett zajlott az ünnepi megemlékezés. Dr. Etter Ödön köszöntötte a megjelenteket, köztük Horváth Frigyes szövetségi főtitkárt és Zsíros Tibor 195-szörös válogatottat, Európa-bajnokot. Dr. Amon György alpolgármester az önkormányzat nevében emlékezett: „Nagy öröm számomra, hogy a sok politikai és gazdasági témájú rendezvény sorában egy ilyen kellemes, mondhatni politikamentes ünnepi összejövetelen vehetek részt. Tudjuk mindannyian, hogy a sportnak az egészséges szervezet kialakításában, az egészség megőrzésében, az emberi jellem formázásában milyen fontos szerepe van. Egy ország jövőjének alakítása nem képzelhető el egészséges ifjúság nélkül. Az az ország, amely az ifjúság nevelését és ezen belül a sportot elhanyagolja, saját sírját ássa. A küzdeni-akarás és a küzdeni-tudás biztosítja, hogy az ember a saját maga elé tűzött célt elérje. Hiszem, hogy ez a rendezvény is elősegíti Esztergom város sportéletének javulását. Hiszem, hogy a sport által fiaink egészségesebbek lesznek, és ezekre a fiatalokra nyugodtan alapozhatjuk jövőnket. A kosárlabda, mint versenysport Esztergomban 50 éve működik. E hosszú idő alatt váltakozó eredményekkel szerepeltek fiataljaink. Volt olyan időszak, amikor a Nemzeti Bajnokság II. osztályában négy esztergomi csapat szerepelt. RaTÖBB EZREN A KEK-DUNA FESZTIVÁLON A Prímás-szigeten, az Esztergomi Evezősök Hajós Egylete telepén pénteken kora este hömpölygött az emberáradat, sörpavilonok céllövölde, láncos hinta, kisautók és még sok minden más várta az érkezőket Dr. Kovács György Zoltán nyitotta meg a IV. jótékony célú sörfesztivált melynek tiszta bevételét az evezős sport támogatására fordítják. (Rájuk is fér, hiszen válogatott sportolókat utaztatnak hazai és nemzetközi versenyekre, új sporteszközöket vásárolnak s közel 80 hajót tartanak karban.) A Memory Band vonzotta most is a legtöbb érdeklődőt, pénteken esétől hajnalig muzsikáltak. Szombaton a Kék Duna Rádió vetélkedőjét kívánságműsorát s a fellépő zenekarokat ugyancsak sokan hallgatták Még a szombat déli zápor sem okozott kiesést a hatalmas sátor alatt folytatódott a program. Vasárnap délelőtt - fényképünk ekkor készült - a gyermekműsorok kicsalták a szigetre a kicsiket és szüleiket is. Délután a tombola, a rádió és az újabb zenekarok éjfélig biztosították a jó hangulatot. A főszervezők (Gyöngyös Antal, Russ Péter és Mármarosi Győző evezős sportvezetők) újabb vállalkozása a rosszra fordult idő ellenére is sikert hozott. Pálos Tüske-vár Hol jámborul, hol csodálkozva, ám leginkább bosszankodások közepette szemlélem vagy szenvedem el a köröttünk alakuló világot Bcjsszankodásom tárgya általában egészen hétköznapi, olyasmi(k), amelye(ke)t mindennapi életemben rendre el kell szenvednem Gondolok például arra az egészen egyszerű történetre, hogy mondjuk az ember elmegy bevárásolni. Úgy hét esztendővel ezelőtt joggal hihette a naiv polgár, hogy a boltok magánkézbe kerülésével a továbbiakban már nem szemlesütve kell majd kérnie egy vekni-kenyeret, hanem a pult mögött álló és imígyen érdekelt tulajdonos (vagy eladó) örömmel veszi, hogy hozzá mentem, az ő üzletét választottam Nos... Rendszeresen megfordulok egy nagy forgalmat bonyolító, sokáig nyitvatartó üzletben. Nem azért, mert szeretem, egyszerűen azért, mert praktikus. Hogy miért nem szeretem? Talán azért, mert hosszú és költséges neveltetésemnél fogva, amikor hangos ,kezét csókolommal" belépek jó ha valamit odavakkantanak Ez persze még hagyján, sokan állnak a pénztárgépnél, oda kell figyelni, és így tovább. Aztán a hűtőpult Néha ketten, hárman is ácsorognak ott, természetesen én is ácsorgok, valahogy úgy, mint az „átkosban". Végre mosolytalanul megkérdik, mit óhajtok, mondom, virslit, megkapom No persze, mit is kellene egy pár virslin mosolyogni. Aztán még leveszek a pultról ezt-azt, táskámban a másutt vásárolt ezzel-azzal, mindig rettegve - épp a kiszolgálás mogorvasága, az érezhető bizalmatlanság okán - attól, hogy kirámoltatják a szatyromat és megszégyenülök, és beállok a sorba. Ott aztán undorral veszik tudomásul, hogy visszaváltandó üveg is van nálam, számolnak levonják, fizetek és egy rossz hangulatú, ám megkönnyebbült sóhajjal kijövök. A dolgot eddig csak napi bosszúságaim egyikének tudtam be, és igyekeztem hamar elfelejteni. A minap azután mélységesen felháborodtam. Míg a polcok közt bókiáztam külföldön élő unokatestvéremmel, a másik oldalt a pénztár közelében fölhalmozott sörösüvegek közül egy úr levett egyet. Hogy a baleset akkor történt-e, amikor a kosarába kívánta helyezni, vagy a meleg sör már a kosárban robbant föl, ma már nehezen deríthető ki. Az is lehet, hogy egyszerűen odakoccantotta. Mindenesetre az üveg összetört. Erre az egyik eladó a létra magasából hangos kiabálásba kezdett, hogy azonnal fizesse ki. Az úr méltatlankodott, hogy nem ő törte össze, mire az eladó egyre bántóbban és hangosabban kiabált egyszóval óriási patália támadt, minősíthetetlen hangon. Az úr a számból vette ki a szót, amikor kikérte magának a létra magasából odakiáltott hangnemet, hogy például szálljon le onnét és legalább úgy és legalább emberibb hangon... azután kifizette a sört. Nekem remegni kezdett a lábam, mint minden kínos-kritikus helyzetben, amikor ki vagyok szolgáltatva, amikor nem tudok úrrá lenni valamely helyzeten. Azután továbbgondoltam a dolgot Bizonyára sok a vevő, biztosan fogtak már tolvajt is, volt már goromba vevővel is dolguk. De nekem is volt már igen sok pimasz diákom, nehezen feloldható tanórai konfliktusom, vannak magánéleti gondjaim is, mégsem engedtem meg soha magamnak azt, hogy mindezek tudatában ellenségként kezeljem a munkatársnak tartott gyereket és rossz emlékeim mormolása közepette ellenségesen menjek be egy órára. Mint ahogy mi, vevők sem ellenségek vagyunk hanem jövedelemforrásai mindazoknak akik az üzletben dolgoznak és árulják a portékájukat a mi pénzünkből, bizonyára nem kis haszonnal. Elvárom a kedvességet, elvárom az előzékenységet és elvárom az udvariasságot Sőt! Azt is elvárom, hogy egy véletlenül öszszetört üveg sör beleférjen a bolt költségvetésébe. Megkérdeztem unokatestvéremet: így van ez Németországban is? Hogy mit válaszolt arra legyen elegenő annyi, hogy amikor néhány perc múlva beültek az autóba és elindultak Passau felé, még mindig remegő lábbal, irigykedve integettem utánuk Ok Európába mentek.. Varga Péter