Esztergom és Vidéke, 1997
1997-06-05 / 23. szám
Esztergom és Vidéke 1997. június 5. Pleidell János festőművész kiállítását június 1-jén a Keresztény Múzeumban Cséfalvay Pál igazgató, kanonok nyitotta meg. A tárlat augusztus 10-éig látható. Képünkön a SZIGETVILÁG című alkotása Életképek diákszemmel - fotókiállítás A Ferences gimnázium Forró Kamii Galériájában Páter Halmai Vilmos nyitotta meg Dolgos Gergely fotókiállítását. Vilmos atya egykori tanítványáról elmondta, hogy Pécsről került az intézetükbe. A fotózást a tanulás mellett csinálta, és ez megtanította őt látni, a lényeget kiemelni. A most kiállított 46 képével három nagy témakört fogott át. A természet szépségeit, az évszakokat idézik: Aranyeső, Örök haza, Magány, Tavasz hírnökei, Nektár, Életfa, Elmúlás, Kintről nézve, A hó fogságában, A tél csodái című fotói. A szociológiai témájú képei inkább a szegénység, a nyomor pillanatait idézik, mint a Kisebbségi és a No comment. A városképek a lüktető életet, a szép épületeket, közintézményeket mutatják: Esti séta, Vén Duna, Veszprém, Róma örök, Tornyok városa, Hálók ablakából. Dolgos Gergely magáról ezeket mondta: - A veszprémi egyetemen vagyok harmadéves. Édesapámtól és Bánhidy László tanár úrtól tanultam a fotózást. Soha nem szerettem az elvont dolgokat, a világ az önmaga realitásában oly csodálatos és oly szörnyű is egyben. Ezt szeretném a fotóim által bemutatni. Afotók megtekinthetők a gimnázium II. emeleti galériájában tanítási időben június 10-ig. p.I. „Csak eget cserélnek..." Szívet-lelket gyönyörködtető kamarakiállításra hívta Esztergom művészetpártoló közönségét a várbéli Budai-torony galériájába két alkotóművész. Amikor nemzetközi méretekben beszélünk testvérvárosi kapcsolatokról, a kultúrkincsek cseréjéről, méginkább kell örülnünk annak, hogy csak innen, e kis hazából, a keleti végekről két nagyon tehetséges és érett művésztanár bemutatkozó kiállítása - több évtizedes bel- és külföldi sikersorozat után - városunkba is eljutott. Petkes József a.z Érmeilékről származik, Tasnádon született 1928-ban. Tehetsége a nagybányai iskola, majd mesterei és tanárai, Mohi Sándor, Zsögödi Nagy Imre, Bordy András tájképfestészete nyomán bontakozott ki és lépett önálló útra. Alkotásaival és alkotótáboraival a 70-es évek óta szerez a nyugati országokban is rangot és tekintélyt a magyar akvarellfestészetnek. Emellett gyűjt és kutat: az Érmellék, a Gyergyóimedence és Háromszék falvaiban menti a népművészet tárgyi emlékeit, s mintegy száz cikkben rögzítette Párkányi képzőművészek a Zöldházban Pünkösd vasárnap délután nyílt meg a Szabadidőközpontban a párkányi képzőművészkor egy csoportjának kiállítása. Láthatjuk Ludovit Bázlik, Bugyás Sándor, Frank Miklós, Győrik István, Lábik János, Németh László, Pálmai László, Psenák Erzsébet, Simonyi Lajos, Skuta Ferenc, Skala Péter, Tóth Magdolna, Várszegi László és Albert István alkotásait. A megnyitó során az ugyancsak párkányi Csicsay Alajos művészettörténész méltatta a 16. éve működő művészcsoportot. A Munkácsy-díjas Nóvák Lajos alapította esztergomi körben kezdte pályafutását Lábik János, aki Gerstner Istvánnal és több társával 1981ben hozták létre a párkányi kört Hozzájuk csatlakozott 1984-ben Simonyi Lajos, aki korábban a nyitrai főiskolán tanított A kilencvenes évek elején ugrásszerűen emelkedett a kör tagjainak a sz'-ma. Megalakulásuk óta fő feladatuknak tartják, hogy a tagok munkáiból egyéni és csoportos kiállításokat rendezzenek. Városuk 1993-ban önálló galériát biztosított időszakos kiállítások megrendezésére. Az egykori pincegalériájuk anyaga már a városi galériában látható, sőt bemutatták Budapesten, Marcellházán és Párkány olaszországi testvérvárosában, Castellaranoban is. A párkányi kör vezetői soha nem kötötték szigorú szabályokhoz a tagságot de óvakodnak a felszínességtől. Tisztelik a rajzkészséget a kompozíciós hajlamot a kifinomult színlátást Legtöbb köztük a tájfestő, van aki fotózik és kisplasztikázik. Az esztergomi tárlatukon többnyire tájkép és néhány portré látható. Érdemes megtekinteni a Zöldház aulájában a párkányi barátaink műveit PJ. A zene megszépítő ereje A nyergesújfalui zeneiskola-fennállásának 10 éves jubileuma alkalmából - akörnyező zeneiskolák művésztanárai közreműködésével május 24én délután nagysikerű hangversenyt rendezett A műsortLitauszky Károly né Zsadányi Valéria igazgató szavai vezették be, aki a környező zeneiskolák együttműködéséről, s az ott tanító művésztanárok szereplési lehetőségeiről szólt. A kicsi, de roppant lelkes közönség tapsviharral köszönte meg az előadók - Demeter László (Csolnok); Klinda Magdolna, Pásztóiné Nádudvary Erika, Rózsár Brigitta, Táky Imréné (Esztergom); Fridrichné Vörös Mária, Jászberényi Edina, Dávid Zsuzsanna, L. Csizmadia Katalin, Retter Tímea, Szendi Ágnes, Málnai József (Dorog); Pásztóiné Wágner Judit, Hasenbeck Melinda (Tát) - és a vendéglátók - F. Lerner Lívia, K. Németh Anikó, S. Horváth Andrea, Horváth Szilvia, Solymosi Attila, Fehér László és Pásztói Tamás - szívonalas „örömmuzsikáját", a ragyogó zeneszámokat melyeket Horváth Szilvia nyergesi tanárnő színes konferálása tett még élvezetesebbé. A hangverseny után mód nyílt arra is, hogy a szereplő tanárok és a meghívott igazgatók között kellemes, jókedélyű beszélgetés alakuljon ki. Dunay - Hornicsár Tihamér néprajzi élményeit. 1986 óta él Magyarországon, ihletője éppúgy a szigligeti, mint a hortobágyi vagy a szabolcsi táj, ahol újból megtalálta önmagát. Ám gyökereihez, az erdélyi falusi házak, tájak, kapuk, faragványok hangulatához, megörökítésükhöz évente vissza- visszatér. A kiállítást tematikus sorozatában a Kettős út, Sodrásban, Hóolvadás, Sorsok c. képek sokatmondó, jelképes ábrázolása - a torzó táj, a megcsonkult fák - az érzékeny lelkialkatú művész szülőhazája iránti aggodalmát tükrözi. Ám az Előgyökér, az Üzenet - a fatörzsben nyíló virágok - új remények kibontakozását hordozzák. Magyarországi tájakat mutat a Tiszatói mementó pusztuló fatörzse, & Halastó vibrálása, a Vihar sodróerejű lendülete. Másik kiállítónk, Nagy Lajos Imre, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajztanszékének vezetője. Gulácson született 1949-ben. Gyökerei a beregi, szatmári és szabolcsi tájakhoz kötik. Érmeivel és kisplasztikáival már 20 éve szerepel hazai és nemzetközi kiállíEgy jellegzetesen Petkes-akvareíl tásokon. Esztergomban bemutatott szobrocskái és torzói a női test szépségideálját testesítik meg. Különösen kedves és szép nőalak a Középen álló c., gyermekáldást hordozó aszszonyka, a Béke és a Nike lendületes lányfigurája, a női torzók változatossága. Igazi képzőművészeti élménymeglepetés azonban az asszonyság megtestesítését bemutató papírmunkák okoztak. A művész erről így nyilatkozik: „A papír, mint a szobrászat alapanyaga, mint képzőművészeti alkotótárs csak néhány éve érdekel. Ez alatt a rövid idő alatt azonban sokat alakított gondolkodásomon, befolyásolta elképzelésemet a formáról, a térről, a kifejezés és az alakítás kölcsönhatásáról." A kiállítást a fenti gondolatok jegyében Újváry Zoltán, a debreceni KLTE néprajzi tanszékének professzora nyitotta meg. A művészJcollégáknak további alkotói sikereket és helybéli viszontlátást a művészetkedvelő helybélieknek pedig örömteli tárlatlátogatást kíván Horváth Gáborné dr.