Esztergom és Vidéke, 1997

1997-05-29 / 22. szám

ÍWt:tÍÍ IDÖ-MŰ-HELY Április végéig volt látható a Petőfi iskola Híd Galériájában Kántor János és két fiának közös tárlata. Az ismert grafikusművész rajztanára az iskolának, amelynek fiai, Balázs és János tanulói voltak. Nyaranként innen indultak a bajnai képzőművészeti táborokba, s innen érkeztek a kaposvári művészeti szakiskolába. Munkáikkal szerepeltek már formatervezői pályázatokon, de nekik ez az első igazi kiállításuk, festői-grafikusi bemutatkozásuk. Az apa - akinek az indíttatást nagyrészt köszönhetik - idén ünnepelheti 50. születésnapját, és első esztergomi tárlata óta 30 év telt el. Ok hárman így, egymással teljesek - emelte ki Maier-Kránitz László április 18-ai megnyitójában, amelynek most rövidített változatát adjuk közre. Alkotó generációk találkozása önmagában olyan természetes, mint a sodró folyam, mint a Duna vizének áramlása. Évezredek óta adjuk át egymásnak az alkotás gyönyörűségének titkait; de az, ahogy itt és most genetikai folytonosságnak és alkotói stílus-hasonlóságnak is tanúi lehetünk: meglehetősen ritka. Mit jelent ez? Számomra azt, hogy Kántor János ennyire gazdag. Nemcsak egy beteljesedett alkotói pályát, de két felkészült gyermeket - művész-utódot - is magáénak tudhat. Irigylésre méltó gazdagság! (....) Ez már nem szárnypróbálgatás, ez már repülés, igazi mitologikus értelemben. Reméljük: anti-ikaroszi szárnyalással, hogy sohase kelljen megtapasztalniuk a zuhanás önpusztító hatalmát, ami egyébként a művészetnek nevezett fennkölt játékban szintén benne van. Hit - kísértés - zuhanás - megváltás-feltámadás... Mennyire jól tudta ezt a művészcsalád szellemi rokona: Kondor Béla. Önmagát elégetve, 41 évesen távozott közülünk; de teljes életművet hagyott ránk. Jelet, amely iránymutató örök értékünk. Kántor János nyíltan vállalta örökségül Bálint Endre szürrealista, népi motívumokból is építkező világát és Kondor látomásainak filozofikus, morális erejű útmutatását. A mesterségbeli, manuális tudásra nézve is példás követője mesterének. Cizellált rézkarcai, elmélyült meditációban fogant nyomatai lenyűgözően jelenítik meg az Ember-Krisztus morális emelkedettségét. Azt, hogy minden életszakasznak megvan a keresztje, hogy ki vagyunk szolgáltatva az életáldozatnak. De csak így tudunk magunk után jeleket hagyni. Hiszen a legtökéletesebb jel maga a kereszt. A ember drámai lény. Mindannyiunk drámája maga az élet, amelynek filozófiai és morális alapkérdéseire a művész megpróbál a maga nyelvén, az alkotó egyéniségek végtelenül sokféle „nyelvjárásában" válaszolni. (...) Kántor művészetének lényege az a kérdéssor: Mi az ember? Mit érek én, bűnösként és ártatlanul? A művészi válaszadás: a könyörtelen élveboncolás, a szüntelen lelkiismeretvizsgálat hajtóerejével a bűn súlyos terheitől való megszabadulás, a szárnyatlan szárnyalás kísérlete. Szemben az örök gravitációval, felülemelkedve a nagy emberi színjáték - az öntömjénező álszentek, a csörtető értékrombolók - lármás jelenetein. Kántor János fiai szintén válaszkeresők: eszköztáruk (még) sokban hasonlít az „atyamesteréhez"; küzdelmük - a sajátosan eltérő egyéni szemléletért - érzékelhető. Balázs inkább grafikus alkat, zárt egyéniség, érzékeny vevőrendszerrel, erős fantáziával. Négy évszak című színes rézkarcsorozatát antikizáló stílusban alkotta meg, jellemzője a leheletszerű finomság, a klasszicizmus formanyelve. A pszichologizáló expresszivitás jegyében készült figurális festményei arról tanúskodnak, hogy kedveli a színpadszerűséget, a gesztusjátékokat. Az ifjabbik János festő-egyéniség. Képein tetten érhető a Kaposvári Csiki Gergely Színház közelsége, előadásainak hatása. Módszere a meghökkentés, a szándékos taszítás, formanyelve egyben-másban már 21. századi. A száj harmonikus c. képe a túlhangsúlyozottság erejével hat, kiemelve a kezeket, az arcokat, a legnehezebben megformálható, de legtöbbet kifejező testrészeket, amelyek révén a legtöbb árulkodó jelet adhatjuk emberi mivoltunk legbensőbb tartományaiból. Amelyekkel talán a legkevésbé vagyunk képesek tettetésre, hazugságra... Színvilága erősen nyers, ahogy ezt a tudatosan vállalt expresszivitás megkívánja. (...) Az idősebb Kántor (Kontár) János egyik képe Rembrandt keresztjének egyéni változata. Ezzel az üzenettel: az emberiség illetve bármely tömege, közössége mit tud kezdeni Krisztussal? Valóban: mit tud kezdeni?!... És ez a város mit tud kezdeni gondolkodó értelmiségeivel, - és egyáltalán tud-e valamit egy-egy prófétikus személyiségével? Megadja-e neki azt a megbecsülést, amit megérdemelne? Az idén ötvenéves Kántor János már rég kiérdemelt legalább egy gyűjteményes reprezentatív tárlatot valamelyik rangos kiállítóhelyen. Vajon meddig kell még erre várnia? Maier-Kránitz László Ezen és a következő három oldalon tanárok és/vagy írók, költők játsszák a főszerepet, t lőször Onagy Zoltán szólal fel, válaszul Szába elmélkedésére, amelyet a Költészet napja ürügyén publikált (ÍVID, ápr.17.). Majd mindenkori tollforgatóknak ajánlott jótanácsokat olvashatunk - szinte bizonyosan (??...) Balassi Bálint eddig ismeretlen írását, amelyei 1594-ben, esztergomi halálos ágyán testált az utóko rra. (léhát május 19-ei sebesülése és május 30-ai halála között.) Az 1926-ban alakult esztergomi Balassa lársaság alapítói közül Bányai Kornél költővel együtt - Féja Géza volt a legismertebb. írói híre-rangja 1978-ban bekövetkezetl haláláig tovább gyarapodott, különösen az 1936-ban - idén halvan esztendeje - megjelent Viharsarok című szociográfia per alá helyezése nyomán. Az évforduló alkalmából Békéscsabán, az írónak a legnehezebb években (19451956) menedéket adó városban április 16-án emlékkonferenciát rendeztek. Ezen városunkat előadóként Sárándi József költő és jómagam képviseltük, léja korábbi menedékéről, az önmagára találást, erőgyűjtést tápláló esztergom-tábori évekről (1924 1932), illetve „a hely szelleméhez" és itteni barátaihoz - többnyire volt tanítványaihoz - fűződő, haláláig vissza-visszahívó kapcsolatairól beszélve. Féja itt, a fiúnevelő intézet rideg fogolytábori körülményei között találta meg az otthonteremtés társas boldogságát. 1926-ban feleségül vette tanártársát, Farkas Gizellát, aki számtani, mértani, természettani oktatott. 1930 novembere tragédiával sújtotta őket: a fiatalasszony fiút szült, majd gyermekágyi lázban elhunyt. Természetesen fiuk, léja 1 nőre is vendége volt a békéscsabai konferenciának, lőle kaptam meg szülei egykorú fényképeit, ahhoz a szép emlékezéshez, amelyet volt tanítványa írt, és egy másik - a Münchenben élő Molnár József - szívességének köszönhetően jutott el a kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház vezetőjéhez, Madarasné Benedek Anikóhoz. Dékány András, az 1950/60-as évek nagyon népszerű ifjúsági írója volt; "harminc esztendeje 1967. május 30-án (mint Balassi) halt meg. József Attila és társai Kedves Szerkesztő Urak! Engedjétek meg, hogy - szigorú korlátaimat ismerve - mélyenszántsak némüeg, és megkíséreljem Szába urat megnyugtatni korunk költészetét ületően. Közben mondjak követhető kedvest, jókedvű racionálisai, százszor bebizonyosodottat a költészetről, a vers születéséről, a kalandokról, amelyek a vers életét kísérik, amíg meglehetősen bonyolult, cifra utakon a szeretett olvasóhoz megérkezik. Előbb bevezetnék. Nem nagyon, csak egy kicsit. Szába szerkesztő úr napjaink költészetét meglehetős vehemenciával és ingerültséggel veri le az asztalról, kivéve Orbánt, Csoórit és társaikat. Meg nem kérdőjelezve nevezettek közeli, gondolatébresztő technikáját, nem árt megjegyezni, Orbán Ottó életműve nem kizárólag mai verseiből áll, Csoóriról nem is beszélve. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy nevezett költők egy hagyományos, tehát elfogadott, az olvasó agyában már területet foglalt stílus képviselői. Orbán a hagyományos változó, Csoóri a klasszikus-hagyományos stílusé. Mi a költészet, feladata szerint? Megfogalmazza - a kor bejáratott etikai és esztétikai normáinak megfelelően vagy ellenkezve velük - a kor általános érzeményeit, gondolatait, értékeit, ítéleteit. A pillanatot. A reneszánsz, a későreneszánsz, a szeceszszió, a rokokó, a szocialista realizmus, a vele párhuzamos lázadó experimentális (kísérleti) költészet, a koncept, a letraszet, az avantgárd, újvagy későavantgárd mind megteremti a maga generációs közegét, megszüli a maga éltetőit, gyakorlóit A dolog természetéből adódóan a forma, bármely kor bármely formája divatlovagokat is felszínre dob. Az adott kor; annak szerkesztője és olvasója nem képes eldönteni, ha egyáltalán el akarja dönteni, hogy új, addig nem látott formai értékek alakulásának, erősödésének tanúja, vagy netán kóklerek táncolnak a tájban. A költészet a létét szüntelen megújulásának is köszönheti. Annak, hogy lázadó, hogy nyelvezetét tágítja, eszköztárát bővíti, úgy, hogy olvasói egy korábbi stiláris modell elfogadásával - valójában - elutasítják őt. (Nem egy bizonyos költőről beszélek, nem egy bizonyos versről, hanem a költészet folyamatos megújulásáról, annak alkotói igényéről.) Az átlagolvasó a korszakos jelentőségű költök életmüvét csak lezárulta után kezdi értékelni Ez ritkán történik meg a lusta és ellenálló irodalomtörténet követő és elismerő mozgása nélkül. A saját levében élvezettel fürdőző irodalomtudományt pedig többnyire csak a nyers, direkt politika képes kibillenteni, miként ezt a közelmúlt mókás pálfordulatai mutatják. Ha az irodalomtörténet szabadon, erőszak nélkül, esetleg némi nemzeti indíttatással talál rá némely alkotóra, mint Balassi Bálint és Csokonai hagyatéka esetében történt, a folyamat lassú. A politika jótékony segedelme nélkül az olyan költőzsenik királysága is nehezen alakul, mint az emlegetett Radnóti, József Attüa esetében. Juhász Gyuláé pedig külön dolgozatot igényelne, (Folytatás a IV. oldalon)