Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-17 / 16. szám

%i.ívts OCvasól Sportmellékletünkben folytatjuk a kosárlabdázók és az evezősök történetét. A kosarasok továbbra is kérik, hogy a korábbi játékosok akikről a szervezők nem tudnak -, jelentkezzenek Klinda Magdolna szervezőnél! Címe: 2500 Esztergom, Bánomi Itp. 11. Tel.: (33) 313-655 'Pátos Imre szerkesztő Az Esztergom és Vidéke melléklete -1. évf. 2. szám -1997. április 17. Július 5-én, szombaton ünneplik alakulásuknak 50. évfordulóját a kosárlabdázóink. Lapunk ez évi február 20-i számában olvashattak a város kosárlabdasportjának kezdeti szakaszáról. Ezt az időszakot elsősorban az útkeresés jellemezte. Nem volt a városban olyan sportegyesület, amely integrálta volna az ifiket, középiskolásokat és a felnőtt korú játékosokat. Továbbra is a középiskolák játszották a vezető szerepet. Nem voltak meg azok a keretek, melyek lehetővé tették volna azt, hogy a városi kosarasok magasabb osztályba léphessenek. Középiskolai szinten szép eredmények születtek. Szerénység nélkül elmondhatjuk, hogy az 50-es évek közepén az esztergomi középiskolák csapatai voltak meghatározói a megyei versenyeknek. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a Szent István Gimnázium kosárlabdázói 1955-ben megyei középiskolai bajnokságot nyertek. Ebben az időben Mészáros Ferenc testnevelő, a Tanítóképző tanára igyekezett összefogni, illetve összegyűjteni a város kosarasait a FÁKLYA, majd a BÁSTYA sportegyesületben. A bázist természetesen itt is a középiskolák jelentették. A városból ebben az időben sokan eredményesen felvételiztek a Testnevelési Főiskolára. Ezek közül a fiatalok közül Kégel Tamás volt az, aki egyértelműen eljegyezte magát a kosárlabdasporttal. Á főiskola elvégzése után a városban kezdte el testnevelő tanári pályáját, 1960-ban a Kenyérmezői Bányagépészeti Technikumban. Ekkor kezdődött el egy olyan időszak, amely joggal nevezhető a kosárlabdasport sikerszakaszának. Természetesen nem csupán az ő kétségtelenül odaadó és szakmailag kiváló munkája eredményezte a rövidesen bekövetkező sikereket. Meg kell említeni a Petőfi Sándor Általános Iskolában nagyon jó módszerekkel és eredményesen tevékenykedő Csabai Lajos tesnevelő tanár munkáját is, aki a város középiskoláinak kitűnő emberanyagot nevelt. Kégel Tamás vezetésével, az időközben megalakult Sportiskola kosarasai olyan ugrásszerűen fejlődtek, hogy a megyei felnőtt csapatokat simán verték, és ezzel megteremtődött a keretfeltétele a magasabb osztályokba való lépésnek. Sajnos itt is jelentkezett a „magyar átok", mihelyt eredmények születtek, megkezdődött a pozícióharc. Végül a Vörös Meteor sportegyesület keretein belül indult útnak az a férfi és női gárda, amely később kiharcolta a Nemzeti BajA NOICSAPAT Az álló sorban: Olasziné kísérő, Eggenhoffer Kinga, Bárányi Jutka, Ogonovszki Janka, Farkas Ilona, Németh Margit, Az ülő sorban: Klinda Katalin, Dolina Károly edző, Szendy Zsuzsa dött, illetve alakult meg. Az év tavaszán, Pécsen már jelentkeztek az eredmények. Az itt megrendezett Mártírok Kupát a lányok megnyerték és a fiúk is eredményesen szerepeltek. Ebben az évben a fiúk is és a lányok is elsők kosárlabdázás fénykoráról... emlékezik: dr. Dolina Károly nokságban való szereplés jogát. Ezt a lehetőséget először a lányok érték el 1963-ban, megyei bajnokságot nyertek, de az osztályozókon alul maradtak. A következő évben szintén egyesületi probléma borzolta fel a kedélyeket, a kosarasok az Esztergomi Gépész Haladás sportegyesületében folytatták küzdelmeiket. Ez az egyesület a Kenyérmezői Felsőfokú Technikum égisze alatt múköA FÉRFI CSAPAT Az álló sorban: Böjtös Árpád, Tóth István, Fekete János, Németh István, Cirok Vince, A középső sorban: Ungerhofer László, Neszmély Gábor, Kégel Tamás, Kertész Sándor, Bercsényi Pál, Az első sorban: Balla István, Godó Gábor, Solty Sándoi, Tallér Pál lettek a megyei bajnokságban és osztályozót játszhattak. Mindkét csapat feljutott az NB II. Nyugati csoportjába, (l-es és 2-es fényképünk) Kialakult egy általános iskolaközépiskola-főiskola egymásra épülő rendszer, amely a jó szakvezetés segítségével eredményesen működött. Ebben az időben az NB II. Nyugati csoportja volt a legerősebb az országban, itt voltak a legélesebb küzdelmek. Az 1965-ös évben a lányok megvetették lábukat a Nemzeti Bajnokságban, de a fiúk sajnos kiestek. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nevelő egyesületek és az emberanyag területén nagyobb lehetőséggel rendelkező fiúk nehezebben tudták megszokni az NB II kiélezett küzdelmeit és légkörét. Talán mégis a lányok kezelhetők könnyebben? A fiúk egy év eredményes megyei szereplés után ismét feljutottak az NB II-be, mielőtt egy nagyon emlékezetes és éles küzdelemben a Veszprémben megrendezett osztályozót megnyerték. A GHSE kosárlabdázói ezek után váltakozó sikerrel szerepeltek a Nemzeti Bajnokságban, hol jobb, hol szerényebb helyezést értek el. A női csapat legjobb eredménye a 4. hely, a fiúké a 7. hely volt. A fiúk a Nemzeti Bajnokság mellett részt vettek az egyetemi és a főiskolai versenyeken is. 1968-ban még csak a 8 közé jutottak, de 1970-ben és 1971-ben már a 4-es döntőben is szerepeltek. Az 1971 -es döntőben szinte hihetetlenül ragyogó eredményt értek el, a MAFC és a SMAFC NB l-es gárdával kiálló csapatai utáni 3. helyezést, azaz a bronzérmet szerezték meg. Ezt a kitűnő eredményt csak az tudja igazán értékelni, aki ismeri az akkori versenykiírásokat. Ez ugyanis lehetővé tette minden főiskolai igazolvánnyal rendelkező fiatal számára a szereplést, legyen az akár válogatott vagy bármilyen magas szinten képzett játékos. Természetesen a középiskolai versenyek is folytak ezen idő alatt, és itt is ragyogó eredmények születtek. A Bányagépészeti Technikum Kégel Tamás által irányított kosarasai először 1968-ban kerültek országos döntőbe. A Szegeden megrendezett versenyen a kitűnő 3. helyezéssel járó bronzérmet szerezte meg a csapat. 1972-ben viszont már Székesfehérváron fölényesen megnyerték az országos középiskolás bajnokságot. Ezt az eredményt különösen az teszi nagyon értékessé, hogy a favoritnak kikiáltott, a VIDEOTON-ra épülő Székesfehérvári Gépészeti Technikum csapatát a mieink simán lelépték. Ugyanez a csapat 1974-ben Szarvason ezüstérmet szerzett. Ez a mintegy 10-15 éves időszak tehát joggal nevezhető Esztergom kosárlabdasportja fénykorának.