Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-17 / 16. szám

Az elmúlt 90 évben Esztergom evezős sportja sok természeti, társadalmi és gazdasági csapást átélt és túlélt. 1912-ben tűzvész pusztította el minden vagyonát. 1919-ben az első világháború pusztításai tettek tönkre mindent, majd 1924-ben árvíz és földcsuszamlás tette véglegesen használhatatlanná a „parti házat". Mindezek ellenére 1925-ben, a tagjainak áldozatkészségéből új csónakházat avatott az Esztergomi Hajós Egylet. Az 1907. április 7-én megalakított Esztergomi Hajós Egylet „... különösen az evezés, vitorlázás és úszás gyakorlására..." alakult meg. Az egylet gyakorlatában azonban csak kifejezetten az evezés valósult meg, kajakozás és kenuzás nem tartozott tevékenységükbe. Az alakulás évében vásárolt az egylet egy könnyű vitorlást („Vihar"), de az csak a klubtagok szórakozási igényeit volt hivatott kielégíteni. Az esztergomi evezős sport fennmaradásának igénye átalakulásokat, kényszerpályákat eredményezett, de talpon tudott maradni, és amit kevés sportág mondhat el magáról Esztergomban - az elmúlt 90 évben hol a hullámok csúcsán, hol a hullámvölgyekben, de folyamatosan élt és létezett. Az Esztergomi Hajós Egylet 1907-ben az evezős sportra, a gurulóüléses hajókban történő túraevezésre, a szkulle és oar versenyevezésre kötelezte el magát. Ezt fejezi ki az is, hogy még 1907-ben belépett az Országos Evezős SzövetségEVEZÉS 1907-1997 (II.) be, melynek az esztergomi evezősök akkor is és ma is megbecsült tagjai, sőt az egyik legrégebbi tagjai. Az egylet 1920-ban, az első világháború után felerősödő nemzeti irányzatok hatására, nem utolsó sorban anyagi megfontolásoktól is vezérelve neve mellé felvette a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) nevet. A II. világháború és azt követő mokrata Ifjúsági Mozgalom) működtette az evezős sportot úgy, hogy az alapszabály módosításával, formailag, a funkciók megosztásával az EHE is fennmaradjon. 1948ban azonban a Belügyminiszter rendelete, politikai okokra hivatkozva (az EHE-MOVE egyletnek tekintendő) feloszlatta, és vagyona az államra szállt. A csónakházat először a SzociálHajó- és klubház 1925-től évek is azokhoz a bizonyos hullámvölgyekhez tartoztak, melyek - tetőzve a gondokat - a csónakház tulajdonviszonyait is áttekinthetetlenné tették. 1945-ben a MADISZ, majd vele párhuzamosan a SZIM (Szociáldedemokrata Ifjúsági Mozgalom vette birtokba, majd rövidesen csatlakozott hozzá a helyi DISZ szervezet is. E korszak 1948 nyarától 1950 nyaráig tartott. 1950-1958-ig az Esztergomi Dózsa SE birtokolja a csónakházat és működteti az evezős sportot 1958 ismét egy fordulópont. Újból megindul a versenyszerű evezés és a rendszeres, szervezett edzésmunka, először a városi KISZ, majd a MIM Vasas SE kereteiben. Ezt követte az EMG Esztergomi Relégyár Sportegyesülete 1967-ig. 1967-től ismét egy hosszabb korszak, a hullámok csúcsára való felkapaszkodás korszaka kezdődött meg az esztergomi evezés történetében, a SZIM Vasas SE korszaka. Ez a 25 év a fejlesztések, a gyarapodás, a verseny sikerek korszaka lett. A SZIM Vasas SE 1987-ben, az esztergomi evezős sport megalakulásának 80. évfordulóján elkötelezte magát az Esztergomi Hajós Egylet eszmeiségének folytatására, ünnepélyes keretek között emlékezett meg az alapítókról, a 80 év tetteiről, és az evezős szakosztálya a SZIM Vasas SE Esztergomi Hajós Egylet nevet vette fel. A gazdasági és társadalmi változások ismét egy kényszerpályára késztetik Esztergom evezőseit. Az evezősök nem féltek az önállóságtól, és 1993. január l-jével, a hagyományok megőrzése, az elődök munkájának elismerése mellett megalakítják az Esztergomi Hajós Egyletet, melynek verseny és túrahajói, versenyzői és tagjai átvitt és valóságos értelemben is fönt vannak a hullámok tetején. (Folytatjuk) Mármarosi Győző Kertes László 60 éves A dorogi, az esztergomi labdarúgás egyik nagy egyénisége, KertesKrischneider László május 8-án tölti be 60. életévét. Játékos korában a B-válogatottságig vitte, 125 NB/Ies meccsen 33 gólt rúgott. Számos európai pályán megcsodálták felhőfejeseit, futballozott Berlinben, Prágában, Antwerpenben, Zürichben, Padovában, Lilieben, Pilzenben, Pozsonyban és még számos stadionban. Játékos példaképe Kocsis Sándor volt. Ugyan az edzősködést két évvel ezlelőtt már abba hagyta, mégis naprakész a foci világában. Vele beszélgettünk. -Milyen körülmények között nevelkedett Szentgyörgymezőn? Hogyan lett focista? - Szüleim földmunkások voltak, anyám hét gyereket szült, három nem élte meg a 3. évet. Sajnos, tavaly a 61 éves bátyám is elhagyott bennünket, így mára csak hárman maradtunk. A téeszesítés idején hat holdat vettek el apáméktól, ő gyárba került, hiányzott a föld, rövid időn belül elvitte a gyomorrák. Édesanyám él, túl van a nyolcvanon. A Hunyadi utcában nőttem fel, amikor csak tehettük, fociztunk. 14 évesen ajánlottak be az Esztergomi Bányászba, Koppányi Károly volt az edzőm. Innen a Vasas ifibe, majd 16 évesesn az NB/II-es csapatba kerültem, Bödör Laci társa voltam. A Marógépgyár csapatában Kaiser, Gerendás, Elekes, Winkler és a többiek mellett az 1957-58-as bajnokságban az NB/III-ban 42 gólt rúgtam. Ebben az időben Hevesi Sándor volt az edzőm, akit nagyon tiszteltem és szerettem. Több NB/I-es csapat is megkeresett, én a Dorogot választottam. Egy öltönyt és 5 ezer forintot kínáltak, amit végül nem is kaptam meg. A hét év alatt, amit ott töltöttem 125 meccsen 33 gólt rúgtam. Különösen 1964-ben voltam jó formában, ekkor a csapat teljesítménye 56 %-os volt. A Győr elleni bajnoki meccsen a két edző döntetlenben egyezett meg, én nem tudtam erről, két gólt rúgtam. Győztünk, s ezzel a sorsom megpecsételődött. Nem vállaltam a harcot az edzőmmel, hazajöttem Esztergomba. A sors iróniája, hogy B.J. edző rá két évre - 19 évi NB/I-es múlt után - kiejtette a Dorogot. - Hol tartott 1964-ben az esztergomi labdarúgás? - 27 évesen nagy reményeket tápláltam magamban. Szerettem volna, hogy a dorogihoz has9nló eredményeket érjünk el. Az Újpest 5:1, az MTK 4:1, a Vasas 3:2, vagy a Tatabánya 3:2 arányú legyőzése Dorogon örömünnepet jelentett Erre vágytam Esztergomban is, ahol NB/II-es csapat fogadott 34 éves koromig játszottam, de a dorogihoz hasonló szintre már nem tudtam eljutni. Dorogon csodálatos, nagy tudású játékostársaim voltak, mindegyikőjüktől tanultam valamit. Olyan fizikai, technikai, szellemi tudással rendelkezett a csapat, ami tiszteletet parancsolt a hazai és a nemzetközi meccseken is. Esztergomban ez mind hiányzott. Rádöbbenttem, hogy itt nagy a széthúzás a sportban is, meg a közéletben is. Úgy tűnik, mintha az emberek nem szeretnék igazán városukat. Nem hoznak érte áldozatot. Meghiúsult a reményem, hogy valaha NB/I-es esztergomi focista vagy edző legyek. - Edzői pályafutása miként alakult? - Játékos pályafutásom utolsó évében az NB/II-ben kiesésre álló csapatot vettem át Buzánszky Jenőtől. A meglévő 8 ponthoz még 21 -et szereztünk, és bent maradtunk. Esztergomon kívül csak kis csapatoknál edzősködtem, Tokodon, Nyergesújfalun, Táton. Közülük a Viscosa az NB/III-ban bajnokesélyes volt, mikor a vezetők közölték, hogy anyagilag nem bírják, így az őszi szezon végén elköszöntem. - Miért volt sokkal jobb annak idején a labdarúgás, mint napjainkban? , - Azért, mert hajdanán a grundon tanultunk focizni. 14-15 évesen kész játékosok kerültek a csapatokhoz, csak be kellett építeni őket. Ma is vannak tehetséges gyerekek, csak a különböző edzésmódszerek hatására elvesztik önbizalmukat, játékszeretetüket. Az edzőképzésben van a hiba. Ne szóljon bele az, aki 15-20 évig nem volt labdarúgó. Nálunk a labdarúgásban képzetlen segédmunkások gyülekezete van csupán, beleértve a játékosokat, az edzőket és a vezetőket is! Kertes Lászlót egykori csapattársaijátékosai mellett a szurkolók, a labdarúgás hívei nevében mi is szeretettel köszöntjük születésnapján! Pálos