Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-17 / 16. szám

1997. április 24. Esztergom és Vidéke 125 NAPELEMEK A FERENCES GIMNÁZIUM TETEJÉN! Bánhidy László munka közben kapta lencsevégre a napelemeket szerelő csoportot. A korszerű melegítési-fütesi módszerről rövidesen részletesebben is beszámolunk. Levélváltás a Zenedéről Tisztelt Szerkesztőség! Az Esztergomi Városi Televízió 1997. április 3-i adásában Rafael Balázs olvasta fel írását. Gondolatainak a Zeneiskolára vonatkozó részével nem értek egyet Szeretném, ha tisztáznák, mit ért Rafael úr a Zenede „csiri-csáré épülete" kifejezésen. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint két jelentése van: 1. rikító színű, ízléstelenül tar ka; 2. jelent éktelen, csekély értékű. Ha az első kifejezést nézzük, a vakolatlan épület sem rikító, sem tarka nem lehet. (Talán a téglák színének tarkaságára utal.) A második kifejezés - bár nem feltételezek rossz szándékot a meghatározásban sem az épület külső formájára, sem a belső, fcénne folyó munkára nem mondható. Biztosíthatom, hogy ez a „jelentéktelen, csekély értékű" épület sok esztergomi gyermeknek és szüleiknek jelent életre szóló értékes élményt, kapaszkodót. Érdekes módon Rafael úrnak nem tűnt fel a Zenede mögött működő Transit épülete és annak belső tartalma, ahol tizenévesek silány, személyiség-romboló szórakoztatása folyik. Csodálatosképpen erről még sem Rafael úr, sem más nem írt. Valószínű, a Zenede ilyen mérvű leszólása kevésbé veszélyes, mint a fent említett intézményé. Egyébként biztosíthatom, hogy az Esztergomi Zenede épülete MODERN nemzetközi értéket képvisel. Sok bizonytalan kísérletezés között biztos fonna. Az 1945 után létrehozott épületek egyik legértékesebb darabja. A város dísze lehetne! Tervezője Mújdricza Ferenc építészmérnök nemzetközileg elismert, a szakma legkiválóbb képviselője. E levéllel nem kívánok vitát indítani. Kérem a tisztelt szerkesztőséget levelem közlésére, hogy Esztergom lakossága helyes képet kaphasson a Zenedéről. Tisztelettel: dr. Czirják Mihályné A csiricsáré Szent Tehén Elöljáróban: még véletlenül sem kívánom összemosni az esztergomi zeneiskolában folyó igen komoly, szellemi munkát a Zenede épületének fizikai megjelenésével. Csiricsáré voltán pedig nemcsak mai képének zavarosságát, hanem történetét is értem. Az pedig folyamatos háború a csónakházzal, a várossal, valóban nemes célok érdekében. Megjelenése? Kaotikus. Egy épület szemei az ablakok. Itt hatalmas, fix üvegtáblák alul, alumíniumkeretekkel; középütt félköríves záródású kétszárnyúak, puhafa tokkal; s egy fakuló (mert kezeletlen), s láthatóan egyre jobban vetemedő keményfa, indákat imitáló (?) panorámaablak a bazilika felé. A falak? Bontott téglák és faragott ajtó, kilógó vasalás, hulló régi vakolat. Szárnyalás helyett siralmas zuhanás. Tudom, ha az igazgató úr nem végzi azt a sziszifuszi munkát... Tragédia, ha a pedagógus építi az iskolát. Nem ez a dolga!!! Hogyan lehet ilyen körülmények között alkotómunkát végezni? (A tanítás az. Tudom.) Kíváncsi vagyok arra, hogy ki a felelős ezekért az állapotokért? Mit csinál? Csinál valamit? Vagy, miként a Zenede is, sérthetetlen? Esztergomi Szent Tehén? „Egyébként biztosíthatom, hogy az épület modern nemzetközi értéket képvisel." ?! Nem értem! A levélíró hite legfeljebb erkölcsi, de nem esztétikai kategória. Ez az épület, sajnos, nem eklektikus, csak heterogén, e századi, de nem modern. Igen, jelentéktelen, ^csekély értékű". Mújdricza Ferenc? Őt és harcait jól ismerem. Az organikus építészetet, amit képvisel (?), nem szeretem. Ez talán szívem joga. A Transit diszkó ügyében én letettem a névjegyem. (Lásd a 24 Órában.) Sorsáról azonban nem az újságírónak kell döntenie, hanem a polgárok nyugalmáért fizetett városvezetésnek. Rafael Balázs Kiállításról kiállításra Szamódy Zsolt fotói a Duna Múzeumban Április 9-én a Duna Múzeum Európa-Közép Galériájában Jász Attila költő nyitotta meg Szamódy Zsolt fotóművész kiállítását. Szamódy autodidakta fotográfus, középiskolás kora óra foglalkozik fényképezéssel. Kezdetben a sport és a természet érdekelte, később az épített környezet felé fordult. Figyelemre méltó a komáromi Monostori-erődről készített sorozata. Feldolgozta képein megyénk bezárt, lebontásra ítélt üzemeit is. Díjat nyert 1994-ben és 95-ben az Év fotói pályázaton. Fényképeit május 4-ig láthatjuk a múzeumban. Kreivich Gyula képei a Sugár Galériában Pénteken délután újra benépesült a Sugár Galéria, hogy találkozzanak az érdeklődők Kreivich Gyula festőművésszel és képeivel. Kotz István iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Simon Tibor tanár ajánlotta figyelmünkbe az alkotásokat. Ismertetőjéből megtudtuk, hogy éppen 10 évvel ezelőtt volt a művész első önálló kiállítása az esztergomi galériában. Akkor költözött el Esztergomból az alföldi Mártélyra. Két éve jött újra vissza Esztergomba. A két pólus vonzása megfigyelhető alkotásain. ,A mártélyi táj tisztasága, harmóniája sokat adott a művésznek. Festményein azt a belső metamorfózist fedezhetjük fel, amikor az égbe simuló táj harmonikus tökéletessége megsejdít valamit az egyetemes végtelenségről, a teremtő akarat tökéletességéről" - mondta Simon Tibor. A kiállított olaj- és pasztellképek, a szénrajzok, akvarellek három nagy téma köré csoportosulnak. Tájképek (Naplemente a tanyán, Pihenő holtág, Látóhatár), portrék (Álmodozó, Cím nélkül, Tükröm-tükröm, Portré I. és II.) és biblikus képek (Keresztelő Szent János, Mózes, Visszaemlékezés a múltból). Külön emléket állított a művész Kollár Györgynek egy hatalmas olajképpel. Kreivich Gyula elektrotechnikusként kezdte, majd Nóvák Lajos rajzszakkörében tanult. Képeit április végéig láthatjuk a Sugár Galériában. Bangó Miklós festményei a Budai Toronyban Pénteken kora este Földes Vilmos grafikusművész, főiskolai tanszékvezető tanár nyitotta meg Bangó Miklós festőművész kiállítását a Vármúzeum Budai Tornyában. „Bangó Miklós pályafutásának jelentős eseményein van túl: felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Szövetségébe, belépett az Esztergomi Művészek Céhébe. E rangos testületek tagjaként napi rajzpedagógusi feladatokat lát el: formálja a felnövekvő ifjúság ízlésvilágát... Ez a felelősségteljes munka képeiben is megjelenik: az artisztikus és műgond széles skálát ölel fel. Az ábrázolástól a kifejezésig, a naturális megjelenítéstől az absztrakcióig gazdag a tárháza. Ugyanezt mondhatjuk el a technikai eszközök alkalmazásáról is: olaj- és vízfestményeket, krétarajzokat, vegyes technikával készített alkotásokat láthatunk... Geometrikus absztrak munkái prizmát tart a néző elé, ezen keresztül láttatja mai világunkat, tömbházaink szögleteit, ablakaink hasábjait, betonjait..." - hangzott el többek közt a megnyitón. A kiállított képeket a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Monique Vary olajképei a Zöldházban Április 11-én este Rafael Balázs újságíró nyitotta meg a Szabadidőközpontban a Belgiumban élő magyar származású Monique Vary festőművész kiállítását A kiállított harsányszínű olajképek derűről, boldogságról, optimista életfelfogásról árulkodnak. A képek május 10-ig láthatók a Szabadidőközpont aulájában.