Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-03 / 14. szám

1997. március 13. Esztergom és Vidéke Órszentmiklóson született, korai árvaságban, nehéz gyermekkorban volt része. Műszaki tanulmányait Budapesten végezte. Azok közé tartozott, akik eredményesen kiállták a Petz-féle felvételi próbát. 1935-tól az esztergomi gépgyárukban dolgozott. Első beosztása műszaki rajzoló, de a tehetsége rövid időn belük kitűnik, és művezetői beosztást kap. Az akkori időkben művezetői feladatokhoz csak a legjobbak juthattak, és ő alig huszonöt éves, ami rendkívüli elismerést jelentett. Munkájának további elismerése, hogy az 1942-45 közötti WM Repülő és Motorgépgyárban kap feladatokat, ami további műszaki tapasztalatokkal gazdagította. 1945 júliusában Petzék kérésére ismét visszajön a gyárba, ahol az állandóan megújuló műszaki feladatokat önálló szerkesztőként segíti. 1948ban már főkonstruktőr, és nyugállományáig ebben a beosztásban dolgozik. Ez alatt a negyedszázadnyi idő alatt alkotóelemévé vált a vállalat gyors fellendülésének, az egymást követő termékváltásoknak, új technológiák bevezetésének. A szerszámgép-fejlesztés első nagy korszaka az ötvenes években kezdődött. Irányításával kialakul a harántgyalugép-család három nagyságrendben, 11 változatban. A kiváló konstrukciót és a minőségi munkát fémjelzi, hogy a Brüsszeli Világkiállításon a GH-400-as hidrauÉrtékteremtők (6.) BOGA GYULA AWAW/ZAVWAVAWAW/AWAWA^ likus másológyalugép meghozta a gyárnak az első, igazán jelentős nemzetközi elismerést: a Világkiállítás nagydíját. Ezzel a rendkívüli elismeréssel a fejlett országok felé is megnyíltak az exportlehetőségek, és az újabb piaci sikerek eredményeként a gyalugépekből összességében több mint 10.000 db készült. A dinamikus fejlődés újabb és újabb feladatokat jelent a konstruktőri munkában, gyártmánytípusok halnak el és újak születnek. A szerszámgéppiac egyre igényesebb, a verseny egyre erősödik, helytállni csak szakadatlan fejlesztéssel, licencekkel lehet. 1952-ben Csehszlovákiától megtörténik az ME-MF 1000 típusú marógép gyártásának átvétele. Honosítás, gyártásbavitel, továbbfejlesztés, új korszerű típusok kialakítása, újabb és újabb magas szintű műszaki feladatok, 3000-5000 darabos gyártások, egyes típusoknál 85 %-os exporthányad. Az átvett egyetlen termékből így alakult ki a nemzetközi méretekben is ismert és elismert esztergomi marógép-család. Ugyanakkor létrehozzák az FKOE koordináta fúrógépet, az MM-230-as elektrohidraulikus másológépet, amelyek igen sikeres konstrukciók, úttörő műszaki megoldásokkal. Az egyre fejlettebb gyártmánytípusok és a kapcsolódó magas szintű műszaki, szakmai követelmények hozták létre azt a műszaki kultúrát, amelyre építeni lehetett, a kor legújabb kihívásait, a komputerizált szerszámgépgyártást, az NC és CNC típusok kifejlesztését, a szerszámgépgyártás csúcsát jelentő megmunkálóközpontokat. Eredményként nemzetközi vásári aranyérmek, díjak születnek, amelyek nemcsak a magyar műszaki szellemiséget, de „Strigon" feliratával városunk hírnevét is fémjelezték. Az átlag feletti konstrukciós teljesítmények nélkül a gyár töretlen fejlődése elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lett volna. Boga Gyula gazdag műszaki - vezetői tapasztalata, nagy teherbíró képessége, koordináló munkássága, szakmai - emberi példamutató ereje a nehézségek megoldásának mindenkor megbízható forráspontja volt. Mint főkonstruktőr, a hosszú pályafutása alatt mérnök-, és technikusgenerációknak nevelője, segítője. Tudta, hogy a műszaki alkotómunka mindenkor csapatmunka is, ezért nagy gondot fordított kollégáinak fejlődésére, kezdeményezőkészség ük fokozására, jó együttműködésük feltételeinek megteremtésére. Gondja volt arra, hogy mérnök és technikus munkatársai ne csak a vállalati keretekben műveljék szakmájukat, de a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen műszaki tudományok területén is részt vállaljanak. Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gépipari Tudományos Egyesület helyi szervezeteinek bázisvállalata a Szerszámgépgyár lehessen. A Technika Házában rendezett tudományos konferenciákon munkatársai és ő maga is vállalt előadásokat, ösztönözve ezekkel is a műszaki színvonal folyamatos fejlesztését. Fiatal mérnökökből így formálódtak tehetségek, sikeres életutak. Rendkívüli érdeme volt abban, hogy az egyre igényesebb kihívásoknak megfeleni képes műszaki, szakmai színvonal kialakult a gyár történetében. Ehhez önmagának is a folyamatos megújulás pályáját kellett követnie, állandóan tanulni, hogy alkothasson és taníthasson. Munkásságával alapvetően hozzájárult városunk és környéke műszaki, szakmai kultúrájának fejlődéséhez. • Megromlott egészségi állapota miatt három évvel korábban 1972-ben nyugállományba kényszerült, amit nemsokáig élvezhetett, mert 1974ben végleg megszakadt alkotói élete. Emlékét ma is sokan őrzik mérnökök, technikusok, a volt munkatársak. Baják István Kikeleti vezeklés (2.) Láthatták, hogy-emberként - bizony gyakorta hibázunk, de legalább van erőnk bevallani és vezekelni. Próbáljuk tehát magasabbra és távolabbi égtájak felé emelni megtört tekintetünket: az első fecskék ide-röptét követve. Őket az én gyarló ihletem idézte február 27-ei mellékletünk (IDŐ-MŰ-HELY) I. oldalára, üdvözlendő Horváthy Péter legújabb eiesztésű „feljegyzéseit". Mégpedig olyanokként, amelyek a dél-franciaországi Tours-ból szálltak ide. H.P. tényleg ott él, de ami a térképet illeti: a Tourain-vidék - a Loire-völgy - nagymúltú fővárosa Közép-Kelet Franciaországban található. Döntsék el önök: súlyosabb vagy enyhébb penitencia sújtsa-e szegény fejemet, amelyben - akár hiszik, akár nem - február végén is jelen volt a fenti geográfiai alapismeret. Csakhogy - és ez nem mentség, legfeljebb magyarázat - elborította az „ihlet" hirtelen lavinája. Képzeletemnek a kikeleti melegfront, a langy napsütés diktálta az „első fecskéket", és velük azonnal - elnyomva vagy inkább fel sem ébresztve az ellenőrzés józan szándékát - arra fordított, ahol telelni szoktak: Délnek, a mediterrán partvidékek irányába... Egyszóval ez a ravasz tavasz a főbűnös. Ha nem hiszik, szolgálhatok egy egészen kétségtelen bizonyítékkal: ugyanaznap, szintén a mellékletben (I V.o.) Tímár Zsuzsa keramikusról - akit majd negyedszázada ismerek - közöltem, hogy Leányfalun él. (Noná, hogy Leányváron]...) Ennyi bűnbánattól egészen megkönnyebbülvén - vissza mások vétkeihez, és megint a franciákhoz. Ki tudja, miért, velük kiváltképp rútul (elbántunk: földrajzukon kívül a nyelvüket sértve. (És persze a - kétségtelenül fránya - helyesírásukat, kiejtésüket) Február 6-ai számunkban például testvérvárosunk, Cambrai havi folyóiratát neveztük el La voix du Noro-nak. (6. o. Helyesen és magyarul: Észak -Nord - hangja.) Még tavaly ősszel (szeptember 5., 7. o.) felséges apéritif-ül ajánlottuk kifinomult figyelmükbe a ,pruneau d' ageti all'armagnac"-ot Vagyis az Agen nevű - gyümölcskultúrájáról híres - kisváros aszaltszilvájának eléggé nem magasztalható egyesítését azzal a nemes szilvapárlattal, amelynek az Armagnac-vidék az ősi technológiával együtt nevét is adta. (Helyesen írva: Pruneau dVlgen a Varmagnac, kiejtve kb.: prünó dazsan á larmanyak.) Miután - nyelvünkkel elégedetten csettingetve - lenyeltük ezt az őszies aromájú nedűt, ez év január 9-én természetesen áttértünk a pezsgőre (8. o.). Közöltük a kegyeden igazságot, hogy édességük fokozatait Jöbbtiyirefrancia szavakkal írják az üvegre: demi-doux, doux..." Sajnos, ami helyes kiejtésüket ületi, zárójeles ajánlatunkkal - bármennyire is szerettünk volna előzékenyek lenni, - ugyancsak kíméletlenek voltunk önök (és persze, a francia nyelv) iránt. Azx betűt ugyanis szóvégen sohasem ejtik ta'z-nek, hanem - magánhangzó előtt - z-nek, vagy legtöbbször némaságra ítélik, (ahogy a pezsgő-címkéről leolvasva is: dömidú, dú). Ennyi jól sikerült több-mint-bűn (sajtódba és az értük való vezeklésre képes jellemerő büszke birtokosaként immár egy kis - koccintásnyi - lazítást is beiktathatunk. Emeljük hát (armagnac-os, pezsgős) poharunkat a vezeklésre! Ennyire biztos eredményre ritkán ihatunk: javulásunk előtt végtelen a lehetőség, - ugyanis a további vétkek bizonyosak... (Tehát folytatjuk.) N.T. Nemere István Rejtekutak (3.) A majdnem-nyár talán érdekesebb, mint az igazi. Van valami megkapó abban, ahogyan a város és a folyó együtt átadják magukat a hirtelen jött, váratlan melegnek. Nyár a tavaszban, a hihetetlenül hosszú tél után. Napokkal korábban még havat sodort a szél, aztán a szeszélyesnek mondott április valóságos nyarat zúdított a tájra. Még senki sem meri elhinni. A dombról lenézve látom, alig'nyílnak az ablakok. Fél éven át a tél farkasfoga harapott be kintről minden nyíláson, résen keresztül. Belénk verte a hitetlenséget. A csaknein-bizonyosságot: „soha nem lesz már nyár, de bizony még tavasz sem...!" Mégis eljött, csak nehezen hiszsztik. Itt van, tűz a nap, aranyfényben fürdik a folyó. Visszaveri a sugarakat, vakítja még a hegyen állót is. Tömör, mozdulatlan csíkká lett a Duna, homályos-közömbös partok közé szorult, tán nem is él. A hegyek a tiszta levegőben a szokásosnál is közelebb vannak, előrenyomuló hadsereg. Hamis a nyár, hisz a legtöbb fán még nincs lomb. Levéltelen ágak meredeznek, néhol azért már rügyek zöldellnek. A fenyők persze most is olyanok, mint máskor. A kemény télben csak ők örvendeztették meg a szemünket. Ok hitették el velünk, hogy a természetben van még zöld szín is, hogy lesz még tavasz. Lett. Árnyékban hűvös a föld. Mélyről leheli még a sokhónapos hó hidegségét, késve reagál a meleg szellőre. Őt is elgyötörte a hosszú reménytelenség, amit télnek is hívnak. A házak falán alig napozik légy. A levegőben sem röpködnek, pedig tavaly ilyenkor már... és régebben is! De a madarak élvezik a meleget. Nekik sem olyan hosszú már a hideg éjszaka, és örömet hoz a reggel. Minden reggel meghosszabbítja az életet. Lehet fészket építeni, tojást rakni. Melegszenek az öreg tetőcserepek, apró, alig hallható pattogással tülekednek, társaik között félmilliméternyi új helyet követelnek. Pók ereszkedik alá egy bokor ágáról. Örökké nyirkos kövek között béka ugrál - a ház mögé sohasem süt be a nap. Az ecetfák is éledeznek. Lusta macska oson egy kőfalon, felugrik az ereszre, és nyoma vész. Talán nem is járt itt. A fény élesíti az árnyékok szélét, nő a meleg. Hangyák indulnak felfelé a juharfa törzsén. Galambok toporognak egy templom tetején, a csapat ismeretlen jelre a magasba vágódik és elszárnyal a sziget felé. A folyó távoli esők áradásait sejteti, kimosott fatörzset sodor - a gyökerek már a semmit markolják. A majdnem-nyár bőrömet melegíti, barnítja. Beszívom a meleget és lassan megerősödik bennem a hit. Tényleg vége a télnek, és ez a bátortalanul előmerészkedő meleg még jobb is, mint az ájult hőség. De azért reméljük, az is eljön hamarosan. Megérdemeljük.