Esztergom és Vidéke, 1997

1997-04-03 / 14. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. április 10. Arcok az ETV képernyőjéről „A tévének nemcsak múltja, de jövője is van" llliálll HTTER ÖDÖN Mint lapunk korábbi számában közöltük, március 15-én dr. Etter Ödönt Esztergomért emlékéremmel tüntették ki, a Helyi Televíziós Egyesületnél végzett munkájának elismeréseképpen. A frissen kitüntetettel az esztergomi televíziózásról beszélgettünk. - Hogyan kezdődött az esztergomi tévézés? - Az alapötletet a közösségi antennarendszerek, illetve kábelhálózatok megjelenése adta a '80-as évek végén. Az első adásainkat az 1990-es választások idején sugároztuk, az Oktáv és Mező Árpád segítségével. Akkor még csak az Aranyhegyi-antennarendszer lakásaiban láthatták műsorunkat, és egy légópincében volt a stúdiónk. Utána Szivek Ferenc és dr. Bábos János anyagi támogatásával elértük, hogy a város nagy része nézhesse adásunkat, majd egy év múlva sikerült berendeznünk a Szabadidőközpontban található stúdiónkat. Aztán átalakultunk egyesületté, amire már szükség is volt, hiszen szervezettebb keretek között dolgozhattunk tovább. -Mióta töltötte be az elnöki tisztséget? - Az egyesület megalakulásától kezdve én voltam az elnök, s mellette főszerkesztőként is dolgoztam. De amikor 1992-ben képviselőnek választottak, Széher Mihály lett az új főszerkesztő. Most pedig az elnöki tisztségről is lemondtam, mert erre a médiatörvény kényszerített. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a televíziótól teljesen megváltam, csak vezető nem vagyok, műsort azért készíthetek. - Elégedett? - Az elmúlt időben világossá vált, hogy milyen fontos és felelősségteljes dolog egy elektornikus sajtót működtetni a városban. Annak örülök, hogy sikerült egy televíziót létrehoznom, ami már a napi segítségem nélkül, számomra megfelelő színvonalon tud dolgozni. Miért ne lennék elégedett, ha egy általam létrehozott szervezet önálló életet tud kezdeni, és nélkülem is megállja a helyét. - Hogyan sikerült összegyeztetni a képviselőséget, a tévét és az ügyvédi munkát? - Szerintem az ember éljen teljes életet. A közéleti embert az jellemzi, hogy mindig csinál valamit, minden cselekedetében, sőt a gondolkodásában is jelen van a közéletiség. Az én közéleti szereplésem 1983-ban, a városvédő mozgalom megindulásával kezdődött. Ráday Mihály inspirált. Azóta - úgy érzem - próbáltam tenni a közért, Esztergomért, ahol csak tudtam. Azt kell mondanom, nem mehetnek egymás rovására a közéletben végzett munkák. Azt hiszem, ez olyan, mint „akit a mozdony füstje megcsapott", tehát aki a közélettel kezd foglalkozni, az megfertőződik, és amíg csak lehet, folytatja is. Ahogy magamat ismerem, biztos találok valami tennivalót a képviselőség mellé. Az Etter családban az Esztergomért cselekvés családi hagyomány. - Mi az, amire szívesen emlékszik vissza? - Leginkább arra vagyok büszke, hogy az elmúlt években a fontos eseményekről mindig tájékoztattuk nézőinket. A képviselő-testületi ülések közvetítésével biztosítjuk a nyílt várospolitikát. Számomra nagyon kedvesek azok az interjúk is, amelyek esztergomi arcokat örökítettek meg. Sajnos, sok olyat is, akivel ma már nem tudunk beszélgetni, gondolok itt például Meszéna Joci nénire, dr. Sinka Gáborra vagy dr. Bády Pista bácsira. Az események közül kiemelkedik Mindszenty József újratemetése, a pápalátogatás, az egyháztörténeti konferencia és az első helyszíni közvetítésünk az 1993. augusztus 20-i ünnepségekről. - Vannak-e rossz emlékei? - A technikai hibáinkat szívesen elfelejteném. Olyan műsor nem igazán született, amely tartalmilag feledésre ítéltetett volna, hiszen minden emberi szóban van valami, amire oda kell figyelni. De amikor a néző nem látja a nyilatkozót, vagy ami még rosszabb, nem hallja... Nos, az ilyen pillanatokat szívesen elfelejteném. - Ön szerint milyen jövője van Esztergomban a televíziózásnak? - Ennek a tévének csak jövője lehet. Borzalmas lenne, ha olyan világ jönne, ahol a tévének akár anyagi, akár hatalmi okokból meg kellene szűnnie. Úgy érzem, a város is bizonyította, hogy igényli a tévét, és szüksége is van rá. Azt mondom, az ETV-nek nemcsak szép múltja, de jövője is van. - Mit jelent Önnek ez a kitüntetés? - Nagyon örülök neki, és nagyon köszönöm munkatársaimnak, hogy együtt hozhattunk létre olyan eredményt, amit szülővárosom is elismert. Konrád Ferenc Isten éltesse, Marianna néni! A napokban ünnepli 90. születésnapját Prokoppné dr. Stengl Marianna, sokak szániára „a drága Marianna néni", a Keresztény Múzeum nyugalmazott munkatársa, művészettörténész, tudományos kutató, Esztergom barátja és egyik legjobb ismerője, városunk Pro Urbe-díjasa. 90 év tanúja volt Marianna néni. Egy olyan korszak adott történelmi keretet hosszú életének, melyben csak kevesek, az igazán erős jellemek tudták megőrizni integritásukat. A totális diktatúrák számára mindig kihívást jelentenek a hajlíthatatlan gerincű, egyéniségükre büszke emberek, akiknek belső világába nem képesek behatóim, így annak kíilső körülményeit igyekeznek elviselhetetlenné tenni. A Prokopp családra zúduló otromba jogsértések sorozata nem törte meg, ellenkezőleg, erősítette a család belső kohézióját, s a ma már alig elképzelhető anyagi szűkösség ellenére gyermekeiket sikerült kiművelt emberfőkké nevelniök. Jogsértések, mondom én, holott ez az akkori jogállapotok között normális gyakorlat volt, majdnem, hogy életünk természetes közege. Tudom, hogy a család egyetlen tagjában sem él gyűlölet szenvedéseik okozói iránt. Megbocsátottak azoknak, akik „nem tudták, mit cselekszenek". A krisztusi törvény parancsa szerint éltek, élnek, a hit óriási ereje segíti őket megpróbáltatásaikat átélni. A törvény jelent létük és gondolkodásuk számára olyan természetes közeget, mint az oxigén az élet biológiai formái számára. Most, hogy testi erői fogyatkozását érzi, de teljes szellemi frissességében, Marianna néni nagy intenzitással fordul a nagy, a végső igazság minél teljesebb megélése, önmaga számára való feldolgozása felé. Karosszékét már alig hagyja el, és körülveszi magát azokkal a könyvekkel, melyek az igazság felé vezető utat mutatják számára. A teológia, a vallásfilozófia jelentős művei állandó olvasmányai, gondolatfolyamatok megindítói. Ilyen szellemi légkörben semmi evilági hívság számára nem marad idő. Most, élete alkonyán végzi az utolsó simításokat élete nagy művén: a szeretet templomát építette fel önmagában. Barátai, tisztelői, sok-sok „híve" nevében szeretettel köszöntjük városunk szellemi életének doyennejét, és kívánjuk, hogy békében, híveinek szeretetétől övezve töltsön még közöttünk számos esztendőt. Példamutató élete legyen továbbra is iránytű számunkra, esendőbb földi halandók számára. Szükségünk van arra, hogy mai értékvesztéses korunkban valaki felmutassa a saját sorsa által hitelesített igazabb értékeket - a szeretet, barátság és hűség érzelmi és a brilliánsként kicsiszolt műveltség szellemi értékeit. Horváth Zsolt GRAN TOURS KÖNYVEK Prokoppné dr. Stengl Marianna ESZTERGOM-BELVÁROS Műemléki séta Marianna néni „sétálókönyve" a Gran Toursban ma is kapható Hetven éve írtuk Nagy esemény volt Esztergom életében - az 1927-es esztendő elején - a vízvezeték megépítése és üzembehelyezése. „Húsz évi amortizációra külföldi kölcsönt kapott a város és megépítette fejlődésének első nélkülözhetetlen lépcsőjét: a vízvezetéket. Minden szociálisan gondolkodó, fejlődés iránt érzékkel bíró lakója a városnak örömmel üdvözli a kész vízvezetéket, melyet dr. Antóny Béla polgármester január 12-én de. 11 órakor ünnepélyes keretek között ad át közhasználatnak a Széchenyi téren. Ezen ünnepélyes aktus történelmi dátum lesz városunk fejlődésében" - olvashatjuk az Esztergom és Vidéke 1927. január 9-i számában. „Néhány év óta fürdővárosról, nyaralóvárosról és idegenforgalomról beszélünk. A vízvezeték lesz mindezeknek egyik hatalmas rugója. Szívesebben jön az idegen remek fekvésű városunkba üdülni, hajó vízzel ellátott lakást kap, nem kell a harmadik utcába járnia kevésbé jó vízért. A vízvezetéki csöveken át tehát idegen pénz is fog városunkba folyni. És nemcsak kényelem, hanem egészség és tisztaság szempontjából is vonzóbbá lesz városunk előttük." A vízvezeték tervezője és az építést ellenőrző mérnök Varga József volt.