Esztergom és Vidéke, 1996

1996-03-07 / 10. szám

Esztergom és Vidéke 1996. március 7. Munkaadók Munkavállalók Munkanélküliek PÉNZ PIAC GAZDASÁG - Hol végezte a tanulmányait, mi befolyásolta a pályaválasztásban? - Pilisszentléleken nőttem fel a családi házban, szüleimmel és két testvéremmel éltünk együtt Édesa­pám gyakorlati embernek szánt gyerekkoromtól fogva minden nyári szünetben az erdőn dolgoz­tam. Szeifert Ferenc plébános ka­rolt fel, rábeszélte szüleimet hogy írassanak be Esztergomba, a Feren­ces gimnáziumba. Kollégista let­tem. Mivel eredményeim az erős jó és a jeles körül voltak, elhatároz­tam, hogy mérnök leszek. Érettségi után felvételiztem a Soproni Erdészeti és Faipari Egye­temre, ahová előfelvételivel jutot­tam be. Egy évet a Pilisi Parkerdőgazdaságban dolgoztam, majd egy évet Szegeden katonás­kodtam. Az egyetemen már meg­szoktam, hogy magamról gondos­kodjam, ezért vagy oktatásból, vagy kétkezi munkából, de mindig volt valami plussz bevételem. Ta­nultam, dolgoztam, készültem a mérnöki pályára. - Friss diplomával hol tudott el­helyezkedni? - Már egyetemi tanulmányaim kezdetén szerződést kötöttem a Pi­lisi Parkerdővel, havonta kaptam az ösztöndíjat és a diplomamunká­mat is náluk készítettem. Az egye­tem elvégzése után állással vártak: gyakornokként kezdtem. Dr. Ma­das László vezérigazgatótól kér­tem, hogy gyakornoki munkám mellett valami más pénzkereséshez is juthassak. Megértő volt és támo­gatott Az Erdészeti Egyetemen mélyépítést nagy alapossággal ta­nultunk, de magasépítést kevésbé. Ezért esti tagozaton elvégeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskola ma­gasépítő szakát is, és üzemmérnöki képesítést szereztem. Közben lépegettem a ranglétrán: műszaki vezető, építésvezető, be­ruházó munkakörben dolgoztam. Gazdasági Munkaközösséget is alapítottunk, ezzel együtt rend­szeresen napi 12-16 órát töltöttem munkában. A Soproni Egyetem Útépítési Tanszékével közösen - a MÉM támogatásával - dolgoztuk ki a számítógépes feltárási és fenn­tartási tervet melyet még akár tíz évig alapmunkaként használhat az erdőgazdaság . -Milyen erdészeti munkákra em­lékszik szívesen? - Makovecz Imre építész tervei alapján építettük fel a visegrádi ki­ránduló központot a mogyoróhe­gyi létesítményeket a tanyát a vendéglőt az erdei művelődési há­zat a kiegészítő épületeket Az er­dészet végezte el a dunabogdányi kőbánya újbóli üzembehelyezését a lepencei üzemi rekonstrukciót a Gizella telepi kórház Lepencéről történő távhőellátását A Visegrádi Műszaki Erdészet áttelepítése is ottlétem alatt kezdődött, összefüg­gésben a nagymarosi vízlépcső épí­tésével. Emlékszem, szombat délután volt Visegrádról autóztam haza, Esztergomba. Az építkezés környékén jártam, mikor a rádióból értesültem az építkezés felfüggesz­téséről. Megálltam, és egy darabig nem hittem a fülemnek... -Mi késztette Önt a pályamódo­sításra? - Tizedik éve dolgoztam már az erdészetnél, 1989-ben erősen érző­dött a gazdasági válság: csökkent a vállalati beruházás, elmaradtak a fenntartási munkák, jött a létszám­leépítés, lecsökkent a munkaidő, a jövedelem. Akkor már hosszabb ideje a MÉM műszaki, technikai szakértője voltam, széles körű is­mereteket szereztem. Klagenfurt­ban, Brnoban, Nyitrán szakmai kiállításokon és vásárokon olyan berendezéseket gépeket láttam, amelyekre egy jól prosperáló fa­iparnak szükséges lenne. Az erdé­szet és a faipar a meglévő nagyüzemi technológiával erre a váltásra nem volt képes. Családunk időközben belefogott a Felsőkenderesi úton a házépí­tésbe, kifogyott a pénzünk. Dönte­ni kellett: alkalmazottként dolgo­zom tovább, eladom az ötleteimet vagy hitellel vállalkozásba kezdek. 1990 márciusában felmondtam munkaviszonyomat az Erdőgazda­ságnál. - Mire alapozta öt évvel ezelőtt az induló vállalkozását? - A szakmai kiállításokon meg­ismertem az amerikai gyártmányú Woodmiser horizont elrendezésű famegmunkáló gépet. Tapasz­taltam, hogy a faipar, az építőipar igénye változóban van, a szab­ványtól eltérő méretű, nagyobb szi­lárdságú épületszerkezeti anya­gokat kezdték egyre inkább keres­ni. Ezeket a hagyományos faipari üzemek már nem tudják gyártani. Elhatároztam, hogy beszerzek egy Woodmisert Hitellel próbálkoz­tam több helyen, végül az MHB világbanki hitel-konstrukcióját nyertem el. Nem ment könnyen, több hónapig tartott az elbírálás, minden bizonnyal a 90-es választá­sok is késleltették. Közben elhe­lyezkedtem, a Relabor Kft. faipari ágazatát vezettem, erdőgazdasági terveket készítettem, és a házépí­tésbe is bedolgoztam. Októberre megkaptam a hitelt megnyílt a banki akkreditív, megrendelhettem a huszonhétezer dolláros gépet Amerikából hajóval küldték Len­gyelországba és onnan utánfutó­ként saját kerekein vontatva érkeztem vele haza Esztergomba, 1990. november l-jén. - Hogyan fejlődött cége az eltelt idő alatt? - A Dobogókői úti, volt szovjet laktanyában béreltem műhelyt Egy hét alatt megtanultam a gép kezelését s az embereket is betaní­tottam (az üzemeltetéshez egy gép­kezelő és két segédmunkás kell.) Az önkormányzattal nem tud­tunk megegyezni a további bérle­ményben, ezért a Bibliotékához települtem át, ahol bontási munká­kat vállaltam. A munkák végezté­vel felköltöztünk mostani ideig­lenes telephelyünkre, a régi Szemi­nárium udvarára. Bérleti díjat fize­tek, és ugyanakkor őrizzük az épületet is. Ausztriában vettem egy használaton kívüli teherautót is, amit hosszú utánajárással sikerült üzembehelyezni. Farönkökből épületszerkezeti és asztalosipari anyagot - gerendát sza­rufát deszkát pallót tetőlécet hajó­padlót lambériát - gyártunk. Az alapanyagokat belföldről, valamint Csehországból, Szlovákiából, és a FÁK-országokból vesszük. Ma már - a piaci igény függvényében - átla­gosan tíz főt foglalkoztatok. Termé­keimet bel- és külföldön egyaránt veszik, műemlék templomok, kasté­lyok, régi épületek, új lakóházak, középületek építéséhez. Az öt év alatt a felvett hitelt visszafizettem, sőt a kertvárosi laktanyák területén fél hektárnyi területet is v ásároltam az új telephely kialakítására. - A sok tennivaló nem megy a családi élet rovására? - Feleségem óvónői hivatása mellett kezdettől segített a vállal­kozásban. Három éve már főállás­ban végzi a banki, vámoltatási, szervezési, adminisztrációs teen­dőket. Két gyermekünk van: Ba­lázs 12 éves, Tímea 10 éves. Különösen Balázs érdeklődik a vállalkozás iránt benne már kifej­lődött a tulajdonosi szemlélet - Említette, hogy életét ötéves pe­riódusok jellemezték. Milyen üzleti céljai vannak a következő öt évre? - Tisztességes jövőt szeretnék biztosítani a gyermekeimnek is, Esztergomban szeretném leélni életemet tehát hosszútávon gon­dolkodom. Jelenleg tárgyalásokat folytatok egy tatabányai vállalko­zással, valamint egy szlovákiai ve­gyesvállalat alapításával kapcso­latban. A magánvállalkozást már kinőttem. Cégbírósági bejegyzés alatt van a György és Társa Keres­kedelmi Termeltető és Szolgáltató Kft. Társam a feleségem. Ahol lehet segítek az időseknek, nyugdíjasoknak, rászorultaknak. Városi rendezvényeket - május el­seje, augusztusi ünnepi napok, stb. - már az elmúlt évben is támogat­tam. Közcélú alapítvány gondolata is érlelődik bennem, nemzeti és esztergomi célok megvalósítását szeretném ezzel elősegíteni. (Péer) lllliSlllilpdasági arc képc^iríip; I Erdö^ - cégtulajdonos - Beszélgetés György Sándorral - •

Next

/
Thumbnails
Contents