Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-29 / 9. szám

VIII. I D O - M U -HE L Y mó.n. Onagy Zoltán Nap. 18. Jól van ez így... Lehetne parádézni a címmel. Dülleszteni, odaröffenteni az elégedetleneknek vele a következőképpen: Ez így van jól! Vagy szerényen pislogva, úgy mondva, mintha nem is: így van ez jól... Meghajolni közben csendes, jelzett alázattal. De semmi. Jól van ez így, mint minden, amit magunknak készítünk, magunknak faragunk. Jól van például, de igen jól, hogy a hónapoknak van eleje és vége. Rendszerint az első tíz napban érkeznek a pénzek. Némelyek sietve, mások nyugodt méltósággal szelik át a távolságot a feladó és a címzett között. A tempó nem függ az összeg nagyságától. Előfordul, hogy valami nagyobb összeg belehúz, megelőzi a kisebbet. Pedig a fokozatosság elve, előbb az aprókra, azután az apró, később a közepes, a nagy csak legutolsónak, ezesetben sem haszontalan. Folyamatábrán gyönyörűen kimutatható, fokozatosan emelkedő (vagy csökkenő) rendben okoz drámát holnap, nem üvölt a pénz okozta trauma gazdája. A pénz - viselkedését tekintve - nőnemű. Kelleti magát. Könnyelműségek elkövetésre bátorít Elsősorban a bő, testes, a szép, a kikent orcájú váratlan, a készségesen odaadó, és ha minden érintése kellemetlen kévánatos. Főleg a rozsdabarna egyik vöröses változata ilyen, bal vállán Széchenyi temperált tekintetével. Az első tíz napra vonatkoznak persze a kalkulálható csekkek is, ami némileg rongálja az érkező összeg fölötti örömet Ha az ember hozzászokott, illetve azon van, hogy szokja, hogy ne kapjon dührohamot minden esetben a csekkek, számlák láttán, + a pénteki nagybebásárlás összesítésén, ha egy napra esnének véletlenül, akkor is mérsékli. Minden megszokható, kivéve az átkozott húszadikai telefonszámlát Ő az, aki képes felrúgni, fejreállítani a szolidan végigringott hónap anyagi egyensúlyát Ugy zúg be, mint a rég nem látott rokon, aki előtt, ha így, ha úgy, ki kell tenni magunkért Ha máson nem is, telefonszámlán lehet veszekedni. Kétnapost. Háromnapost Felrúghatod dühödben az asztalkát, hogy te aztán nem, te nem telefonozhattál ennyit, mert aki a pénzt keresi, az vigyáz rá, és gyanakszol bizonyos ifjakra, akik benyomják a MATAVba keservesen megkeresett forintjaidat.. Persze, huszadika után egy-két nappal, egyedül és kiváló módon bezörögnek az Axel Springer pénzek. Nem bombák, de szépek, váratlanok és kiegészítők. Cseh Tamást hallgatok, Levél nővéremnek/n. Fád, bizalmatlan, hitetlen. Néhány éve leraktam őt Bennem több a derű. Sokáig azt reméltem, gyilkolászás nélkül is lehet jutni valamire ebben a boldogtalan országban. Alapállásomhoz nem illett a dalnok komorsága, szókimondása. Persze folyamatosan hallottam őt a fiúk szobájából, de én magam nem raktam fel. Kár. Pontos, gonosz, eltéríthetetlen. Rövid idő alatt helyrerakja hallgatója fejében az indokolatlan optimizmust, a szándékkal szebbre tuningolt tájat A hitet, ha széles mosollyal a szar elé állunk, a lökött néző, aki elől a valóságot takargatjuk, pompázó tavaszi orgonabokornak látja, hátraszaltót vet örömében. Magához öleli, aki betart neki. Fontos volna mosolyogni azokra, akik betartanak. Fontos volna - nekik. Ma erről szól a történet Az egyetlen haloványka Csengey-lemez kivételével ugyanaz a szint, a tónus. Szükség szerint ordenáré. Néhol keményen az. Arról beszél, az ostoba a hatalomban is ostoba marad, csak rosszabbá teszi; arról, ha egy társadalom guberálásra kényszeríti obsitos pedagógusait, a társadalom szégyenli magát, és mert szégyenkezve nem lehet folyamatosan élni, az ilyen társadalomnak ritkán vannak jó napjai; arról, disznó is húzhat téglavörös VOR öltönyt, egy darabig csak a jó édes mamája tudja, kicsoda ő valójában. De végül kiderül minden. Csakhogy hol a végül? Mikor kopogtat? Nem is értem pontosan, mit keres Cseh Tamás kiegyensúlyozott, boldog, egységkereső és egységteremtő városomban, mert hogy gyakori vendég. Valaki javallhatná a kultúrfelelősöknek kitiltását, hogy boldogan nézhessünk egymásra, szeretettel fogjunk kezet, őszintén és barátilag lapogassuk egymás hátát, puszi, puszi. Ne tegye kedélytelenné, gyanakvóvá életünket ez a fura, nehezen érthető Lehel piaci ájer. Annyira esztergomi vagyok immár, hogy amikor kiderült, két részeges IFOR-magyart hazahajtottak Okucaniból, az jutott eszembe nyomban: Istenem, add, hogy nem azt a két idióta rambógyereket, akikkel a Csendesben ittam, és akik éppen hídverőfelvételre indultak. Ha esztergomiak szégyenletes tettei akadályoznák meg NATO-tagságunkat, nem viselném el. Elbujdokolnék. Jól van ez így. Tegnap a hetes helyijáraton: nyugdíjasok beszélgetnek a pénzről. A kormányzó pártokról. Két rosszkedvű nő, három káromkodásig mogorva öreg. Hangosak. A férfiak a Galagonyás úti pincéktől érkeznek. A könyvesbolt előtt leszáll egyikük, a bajúszos, botos. Odajutnak éppen, miért csúsztatták el a nyugdíjemelést már megint. Leszállás közben hátrafordul, mondja: Mert meg akarták dögleszteni a gyengébbeket Túl sokan vagyunk, óvatosan lép a fagyott hóhalom ferdéjére, rosszul, hiába a figyelem Valami megroppan benne. Az ajtók becsukódnak, megyünk, az öregecske állva marad, derekát próbálgatja. Jutnak szerencsés napok. Két dedikált könyv és a Magyar Napló ingyenes februári száma az ÉDÁSZ számlán kívül. Alig férnek a ládában egymástól. Mellékvágány címmel novellás kötet, írója régi palócföldi, rétsági haver, Kő-Szabó Imre. Polgári foglalkozását tekintve igazgatás-szervező. Már akkor, Rétságon is igazgatás-szervezett Soha semmi látható dolga nem lévén, a Börzsönyben mindig megtaláltam. Szerettem benne, elülhettünk egész délután és este a sörök mellett úgy, hogy soha egy mondata, gondolata nem maradt meg bennem, nem zavart a továbbiakban. Szép, fiatal, nála sokkal fiatalabb felesége volt őt is szerettem, kedves nő volt, nem hajtott el bennünket, amikor hajnalban beestünk. A másik kötet Andrassew Iván Peremkirálysága. Novellák, inkább olyanok, mintha novellák volnának. Másik szféra, nem újságírás. Aki csak napi publicisztikáját, Hócipőben, Népszabadságban, mostanában a Vasárnapban megjelenő írásait ismeri, csodálkozhat nagyon. A harmadik évezred prózája. Odahelyez az olvasó elé egy szót, és az olvasónak tudnia kell a kiemelt kifejezés holdudvarát alkotó másik húszat. Nagy móka Andrassew-prózát olvasni. Humora Joyce humorára emlékeztet. Bonyolult labirintus mélyén üldögél szikrázó trónuson. Jókedvűen pislog a korona alól. Aki eljut idáig, nem felejti. Más kérdés, hogy túl közel keveredni hozzá lehetetlenség. Andrassew világa személyre szabott. A Magyar írószövetség, a Magyar írókamara, a Független Magyar írók Szövetsége és a JAK (József Attila Kör) megegyezett abban, hogy a jövőben, tekintettel a magyar irodalom és a magyar írótársadalom érdekeinek védelmében rájuk háruló feladatokra, egymással szorosan együttműködve tevékenykednek. A nyilatkozat jelzésértékű. író jobban figyel. Ez a dolga. Helyezkedik. Ez a dolga, ha nem csak írni, meg írni akar, hanem jelen is lenni. íróban az évezredek során kifejlődött egy különleges képesség: előre lát Hallja a vihart, amikor az még távol, ezer kilométerekkel odébb dübörög. Hallja a csendet Már este tudja, ha a reggeli bundás kenyér, rózsás tányéron. A szakadár írószövetségeket a szükség, az előrelátás gyönyörűen visszaterelte a fészekbe. A magyar irodalomnak, a magyar írótársadalomnak nincs érdeke. Ez marhaság. Egyéni érdekek, évtizedes barátságok, közös tegnapi nők, elosztható pénzek vannak, összeborulásuk azt jelenti: változásra ne számíts, magyar. Nem lesz itt se Torgyán, se Polgári Szövetség, se semmi. Ők maradnak. Következő lépésben a MUK nem túlfrekventált tagjai visszaódalognak a MUOSZ-ba. Az újságíró sem hülye, bár a napi robot lelassítja helyzetfelmérő tehetségét íróink lépése azt jelenti, elfogadták vagy nem fogadták el, ami történt '94 óta, mindegy. Ma már mindegy. A bizonyítvány osztásról. Arról, milyen nehezen fogja fel, látja át a civilben harcos szülő, milyen későn: a rossz bizonyítvány őt értékeli. Őt figyelmezteti, valami megérett a változásra. De egyszerűbb büntetni. A büntetés napi aspektusából minden háborgásra késztető hatalom levezethető, Hornék, Meéiar, fliescu, TV-elnökök és egyebek. Haza kell menni. Szétnézni és felismerni, a hamis kártya minden lapja megjelenik a gyerek eredményében. Odakint a tájban lehet hazudozni, erkölcsözni, elcsukolva szónokolni, szemet forgatni ájulásig. Otthon azonnal kibukik minden ál. Még ma, februárban is előfordul, rámkérdeznek, mi van, miért nem csinálom a NAP-ot. Nem sikerült valami jópofa, normális választ előre kigondolnom Néha azt mondom, kifáradt az anyag, máskor azt, a lap más szempontok szerint készül, fő a béketeremtés. Aki azzal nyit, nem várta volna, hogy csak ennyire vagyok képes, tizenvalamennyi rész után elunom, miattam rendelte meg a lapot, neki türelmesen elmagyarázom, édesem, más meg miattam mondta le. Hidd el - szokom ilyenkor nyugtatólag mondani - jól van ez így. 1996február