Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-22 / 8. szám

2 Esztergom és Vidéke 1996. február 15. MUNKAADÓK MUNKAVÁLLALÓK MUNKANÉLKÜLIEK PÉNZ PIAC GAZDASÁG — Ki hordja nálatok a nadrágot? - kérdem a Szóda házaspárt, mihelyt leülünk a nemrég felújított családi ház tágas nappalijában. — Hát nem látod?! - mutat magára nevetve a „családfő", Szóda Ferenc, majd komolyra fordítja a szót: — Családi életünk az egyenlőségen alapul, vállalkozásaink pedig teljesen különállóak. Segítünk ugyan egymásnak, de mindketten magunk döntünk üzleti ügyeinkben. Gyermekeinket - az egyetemista Ákost és az általános iskolás Ágnest - is önállóságra neveljük. — Mindketten pedagógus családból származtok, és pedagógusként is kezdtétek a pályátokat. Mikor is történt a váltás? A feleség, Szódáné Kükedi Éva veszi át a szót: — A férjem '89-ben 15 évi oktató munka után vált meg a tanítóképző főiskolától, én pedig '91-ben hagytam ott a Balassa iskolát. Feri már 1981-től bedolgozó munkát végzett a Dunabogdányi TSZ ipari műanyaggyártó részlegének. Nyugalmasabb és kifizetőbb munka is volt ez, mint a tanítás. Mivel egyre több megrendelés érkezett, otthagyta a katedrát és magánvállalkozó lett. — Felújítottam, korszerűsítettem a Berényi utcai műhelyet, és rátértem a bútoripari műanyagtermékek gyártására - veszi át a szót a férj. — így kerültem kapcsolatba a hazai bútorgyárakkal, s ekkor merült fel az ötlet, hogy érdemes lenne megpróbálkozni a bútorárusítással is. Rávettem a Strigon Kft. vezetőit, hogy alakítsunk ki egy lakberendezési áruházat Esztergomban, ők pedig rábeszélték Évát, hogy vállalja el ennek a vezetését. — Nagyon rafináltan húztak be a csőbe! - szól közbe a ház asszonya. Megkértek, hogy segítsek berendezni az árusító csarnokot Az ilyesfajta dolgokhoz mindig is nagy kedvem volt, ennek a mostani házunknak a berendezését is szinte megszállottan végeztem és végzem még ma is, - így aztán mire észbe kaptam, már én voltam a főnök. Pedig, hidd el, nem vagyok üzletaszszony: szinte sajnálom eladni a szép bútorokat, ha meg azt látom, hogy valaki nem a neki megfelelőt veszi, inkább lebeszélem a vásárlásról. — Mikor lettél alkalmazottból tulajdonos? — 1992-ben vettük át az üzletet, ekkor alapítottuk meg az Evelyn Bt-t. — Sikeres volt a vállalkozási — Igen, nyereségesnek mondható. Főleg a '94-es év volt kedvező. Mostanában inkább az olcsóbb bútorok kelendőbbek, mi mégis a minőséget szorgalmazzuk. Választékunkban megtalálható az olasz fémbútor, az angol matrac, de katalógusunkból a brazil bőrgarnitúrától a maláji mahagón-bútorig szinte minden választható. Ráadásul nekünk sokkal olcsóbban kell árusítanunk, mint a pesti konkurenciának, különben nem nálunk veszik meg az árut. így viszont 200 kilométeres távolságról is jönnek vevőink. És persze tőlünk hogy a fémágyakhoz nem volt matrac. Erre megjelent nálam a Slumberland cég azzal, hogy milyen jól menne az olasz ágyhoz az ő angol matracuk. 1992-ben a Kongresszusi Központban megrendezett bútorkiállítás egyik fő atrakciója volt a mi bemutatónk, ahol ez az összeállítás nagy sikert aratott. Az Elit magazin is hosszú képes tudósítást írt róla. — Hogyan tudtátok mindezt megfizetni? A ház ura veszi át a szót: — Eleinte az általam gyártott árukkal fizettünk, később pedig a gyártó cégek és nagykereskedelmi vállalatok maguk kerestek meg, hadd helyezzék el nálunk a bútoraikat, majd megfizetünk, ha elkél. Évának hihetetlen érzéke Gazdasági arcképcsarnok Nem vagyunk igazi üzletemberek! * Beszélgetés a pedagógusból lett, közéleti szerepükből is ismert vállalkozó házaspárral * szerzik be a környékbeli vállalatok és hivatalok irodabútoraikat, mi rendezzük be a szállodák és vendéglők nagy részét is. — Hogyan kerültetek kapcsolatba ezekkel a cégekkel? — Szinte véletlenül. A világhíres olasz Mice Letti cég képviselőjét például majdnem kidobtam. Jelentéktelen alaknak túnt, nem hittem neki. Aztán majd elhűltem, mikor egy héttel később megjelent egy rakomány csodálatos fekete króm és aranyozott csőbútor. Kizárólagos magyarországi árusítójuk lettem. Csakvan ahhoz, hogyan kell „tálalni" az árut. Más vizekre evezünk. Szóda Ferenc ugyanis nemcsak vállalkozóként lett ismert városunkban. Képviselő is volt négy évig a rendszerváltás utáni első önkormányzatban. — Hogyan adtad rá a fejed a politizálásra? - kérdezem. — Barátaim és feleségem beszéltek rá, és én is úgy éreztem, segíthetek valamit a városnak. A KDNP színeiben indultam, de azok az emberek választottak meg, akik körében lakom és dolgozom. Azt hiszem, sok mindent sikerült elintéznem e városrésznek, de persze ebben nagy érdeme van a polgármester úrnak is. — Miért nem vállaltad tovább e munkát? — Nem maradt volna rá időm. A vállalkozásom mellett az építkezés is rengeteg munkát adott Ebben a házban nagyon sok minden a két kezem munkájával készült És még mindig számtalan teendő van hátra - mondja és sorolni kezdi a tennivalókat — Persze, ezekhez nemcsak idő, de pénz is kell. Ne gondold, hogy annyira jól állunk anyagilag! A kocsim például már 14 éves. Éva asszony közben fmom falatokkal kedveskedik (recept a 7. oldalon!), majd társadalmi ténykedésére terelődik a szó. — Immár hatodik éve serénykedem az ehingeni testvérvárosi barátság erősítésén. E kapcsolat a német vendégtanárok által vezetett intenzív nyelvi kurzusokkal kezdődött, de az évek során a Baráti Társaság elnökeként sok mindent sikerül elérnem Hadd utaljak az iskolák, zenekarok és énekkarok, a festőművészek, a horgászok, a focisták, a rendőrség és tűzoltóság szoros kétoldalú kapcsolatára. Leggyümölcsözőbb a Máltai Szeretetszolgálat együttműködése. Mi bábáskodtunk az ottani szervezet létrejöttén, azóta nem győzzük fogadni ajándékaikat: a kórházba több tízezer márka értékű felszerelést küldtek, a szociális otthonok pedig teherautó számra kapják tőlük a segítséget. Odakint nagyon megbecsülnek minket, városunk neve és címere ott díszeleg a városházán, sőt a bevezető utaknál is. Nálunk ezt még mindig nem sikerült elérni. Szégyenkezem is miatta előttük. Az ő újságaikban állandó rovatot kapott Esztergom, mi meg alig írunk róluk valamit. Pedig volna miről, hiszen minden évben népes csoportokkal jönnek hozzánk, nemcsak ajándékokkal, de színes programokkal is. Már most készülnek az idei Szent István-napi ünnepségekre; nem árulom el mivel, hadd legyen meglepetés. Kedélyes, barátságos házaspár. Búcsúzóul körbevezemek a még befejezettlen, de egyre szépülő új lakásban. A fmom ízlés, a hozzáértő kezek nyoma mindenütt: a férj építő és a feleség díszítő kezeié. (Péer)