Esztergom és Vidéke, 1996

1996-02-15 / 7. szám

2 Esztergom és Vidéke 1996. február 15. MUNKAADOK MUNKAVÁLLALÓK MUNKANÉLKÜLIEK PÉNZ PIAC GAZDASÁG Esztergomban két Belánszky László is él. Mindkettőjüket régóta ismerem, a köztünk lévő viszonyt barátinak is nevezhetném. Az apa ismert alakja városunk társadalmának, 56-os érdemei elévülhetetlenek, s ma is szívén viseli Esztergom sorsát. Az ifjabb Belászky Lászlót talán kevesebben ismerik, hiszen őt a műhelyén kívül alig lehet látni. Indokolt hát, hogy bemutassuk, hisz hosszú évek óta egyike a legszorgalmasabb és legjelentősebb iparosoknak városunkban. —A vállalkozók, akiket e sorozatban eddig bemutattunk, mind hosszú és változatos pályát futottak be - kezdem a beszélgetést. Nálad talán egyszerűbben alakult ki a jelenlegi foglalkozásod. — Szó sincs róla - feleli mosolyogva. - A Hell-ben végeztem annak idején, bányagépészeti és -villamossági szakon. A Szobi Kőbánya Vállalat műszaki osztályán kezdtem dolgozni, mint energetikus. Később a cég gépészeti vezetője, majd üzemvezető helyettese lettem. Tizenhárom év után hagytam ott a vállalatot. — Mi volt az oki — Egyrészt ott nem láttam perspektívát magam előtt Másrészt régi vágyam volt, hogy önállóan dolgozzak. Budapesten kitanultam a faesztergályos és faszobrász szakmát. 1980-ban letettem a szakvizsgát, s még ebben az évben kiváltottam az iparengedélyt. — Ha jól emlékszem, első műhelyed a Kőrösy utcában volt. Abban az időben ott is laktatok, ügyel — Igen. A kertben építettem egy fabódét, abban dolgoztunk, eleinte családi alapon: én kezeltem a gépeket, a feleségem meg pácolta, lakkozta, csomagolta a kész termékeket. Fokozatosan fejlesztettem a vállalkozást. Ma már 4 főállású munkást és egy rokkantnyugdíjast foglalkoztatok. Ez utóbbi 100 százalékos rokkant, tolókocsival közlekedik, de bármit rábízhatok; ő a jobbkezem. — Tavaly említetted egyszer, hogy bár nagymérvű munkanélküliségről beszéltek, mégsem tudtál hónapokon keresztül munkásokat szerezni. — Te, ez elképesztő! - horkan fel indulatosan. - Semmiféle szakképzettséget nem igényel ez a munka. Néhány nap alatt bárkit betanítok. Nem is fizetek rosszul: tisztán megkereshetik a 20-25 ezret. Mégsem tolongtak itt a munkanélküliek. Jöttek ugyan néhányan, de vagy csak feketén akartak dolgozni, vagy még úgy sem, csak igazolás kellett volna nekik. — Úgy tudom, ma már új, korszerű üzemed van. — Üzemnek talán nagyképűség lenne nevezni. Csupán egy 280 m2-es műhely. De jól fel van szerelve. Persze azért vannak további fejlesztési terveim: jó lenne egy nagyobb teljesítményű esztergapad, egy fémcsiszoló és egy alumínium-öntő gép is. Munkásokat is akarok még felvenni. — Még mindig a háztartási eszközök gyártása a fő profilotok! — Nagy tételben ma is csak ezeket gyártom, de egyedi megrendelésre más faesztergályos munkákat is vállalok. -És a faszobrászatl — Az ma már nem kifizető. — A háztartásieszköz-gyártás talán azl — Most panaszkodjak?... Nézd, a rendszerváltás előtt én csak nyugati exportra termeltem. Ez a piac most bezárult az orrom előtt, mivel a közvetítő külkereskedelmi vállalatok, az ARTEX, a Hungaro Coop, Skála World Trade sorra megszűntek, közvetlenül pedig nem tudom eladni külföldre az árumat Marad a hazai piac: a nagykereskedelmi kft.-k, bt.-k, a kiskereskedők, de szállítok szállodáknak, éttermeknek, sőt a honvédségnek is. — Nem próbálkoztál újból a külföldi vevőkkell — Erre kellene egy jól képzett, nyelveket beszélő, külföldi kapcsolatokkal és helyismerettel rendelkező üzletkötő, akit én jelenleg nem tudok megfizetni. Azok a külföldi üzletemberek pedig, akik ide jönnek Magyarországra az áruért, úgy látszik, belőlem akarnak meggazdagodni. Képzeld el: egy húsverő ára Németországban kb. 10 márka, de nekem 2,50-nél többet nem hajlandók fizetni érte, pedig engem terhel a szállítási és vámköltség is. Ezért a pénzért nem érdemes előállítanom, hiszen akkor nincsen rajta semmi hasznom. — A hazai piacon jól el tudod adnil — Megfojtanak minket ezek a mostani adóterhek, a magas energia- és rezsiköltségek! Mire minden kiadásomat levonom, darabonként 5-6 forint hasznom marad. Tudod, mennyit kell ezekből előállítani, hogy fent tudjam tartani ezt a vállalkozást?!... S tudod, hogy mennyi munka szükséges ehhez?!... En reggel 6-tól este 7-ig dolgozom, még szombaton és vasárnap is. 1990 óta nem mentem szabadságra! — Hogy bírod ezt a hajszát egészségilegl — Nem voltam betegállományban, mióta kisiparos vagyok. Nem is lenne kifizetődő, hiszen mi a betegség első 30 napjára nem kapunk egy fillér betegbiztosítást sem. így aztán sokszor betegen is dolgozom. — Miért van szükség erre a feszített tempóra.1 — Mikor a jelenlegi műhelyemet megépítettem és berendeztem, 2 millió forint bankhitelt vettem fel. 5 milliót kell visszafizetnem. — Talán jobb lett volna, ha bankárnak mész. Úgy tűnik, ez jövedelmezőbb foglalkozás. A hitel két és félszeresét kell tör lesztened?! Valamikor az ilyet uzsorakamatnak nevezték. Hogyan tudod ezt megfizetnil —Hát ezért kell ennyit dolgoznom! Ma már csak 800 ezer a tartozásom, júliusig ezt is megfizetem. Utána talán egy kicsit lazíthatok. — Tudom, hogy korábban aktívan dolgoztál a mai IPOSZ elődjénél, a KJOSZ-ban. Ma is végzel még valami társadalmi munkátl — 1980-tól tagja voltam a helyi vezetőségnek, később a megyei és az országos Kézműves Tanácsnak, sőt egy ideig a megyei Adómegállapító Bizottságnak is. Mára ezek a szervezetek vagy megszűntek, vagy átalakultak, én mindenesetre visszavonultam az ilyenfajta munkától. — Valamiféle sértődöttségl — Á, dehogy! Csupán nincs időm ilyesmire. Dolgoznom kell, pézt kell keresnem. Nemcsak a vállalkozásomat kell fenntartanom, de a családomat is. A feleségem padagógus-fizetéséből aligha élnénk meg. — Lányaid lassan már felnőnek. Úgy tudom, az idén már a kisebbik is középiskolás lesz. — Sok öröm van bennük, sikeres két gyerek! Meg is adok nekik mindent, amit tudok, csak magamat nem adhatom. Nyáron a tengernél nyaralnak, télen a hegyekben síelnek, de mindezt sajnos - nélkülem. Engem nem enged a munka. Ráadásul a hétvégeken is alig látnak. — Akkor talán meg se kérdezzem, hogy mi a hobbidl — Valamikor sokat jártam kirándulni, horgászni. Ma már erre nincs időm. Pedig nagyon vágyom most is a szabadba! — Foglalkoztat a politikai —• Az a ráérő embereknek való! No, meg a profi politikusoknak, ők ugyanis abból élnek mégpedig nem is rosszul... Nem mondom, hogy nem érdekelnek a város ügyei. Szeretnék egy szép, barátságos, elégedett Esztergomban élni. De hát látom, hogy semmire nincs pénz. S még azt a keveset sem mindig jól osztják el!... Ahogy utánam int az ajtóból, a fény megtörik magas, szikár alakján. (Péer) Gazdasági arcképcsarnok ÖT ÉVE NEM VOLT SZABADSÁGON • Beszélgetés ifj. Belánszky Lászlóval *