Esztergom és Vidéke, 1996

1996-12-19 / 51-52. szám

1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke Az Esztergomi Városi Televízió képernyőjén riporterként, műsorve­zetőként gyakorta találkozunk Sze­der né Pereszlényi Mártával. Elegáns megjelenésével, választékos beszédé­vel sokak kedvencévé vált. Most önmagáról vall: - Esztergomban születtem, de nemcsak én, hanem szüleim, nagy­szüleiül is. Előttem állt a minta: a város szeretete, a városhoz való kötő­dés. Talán ez az egyik magyarázata annak, hogy közel hét éve társadalmi munkámmal próbálom segíteni a tele­víziót. Az első években bemondó, ké­sőbb mint riporter, az utóbbi időben pedig műsorvezetőként tevékenyke­dem. - Mikor és hogyan kezdődött a sze­replése? - 1990. február 20-án kezdte meg működését a televízió Esztergomban. Ezt követően keresett fel Mező Ár­pád, a televízió egyik létrehozója, hogy részt tudnék-e vállalni ebben a munkában. Azóta a televízió az egyik fontos dolog az életemben. Az Arany­hegyen egy légópincében volt az első „stúdiónk", majd 1-2 évig az OK­TAV-ban készült az anyag. Akkor még Strigon TV volt a nevünk. Aztán a Szabadidőközpontban kaptunk he­lyet, s azóta itt van a stúdiónk. -Mi a „kereső" foglalkozása? - A végzettségem tanító, népműve­lő. A Szabadidőközpontban dolgo­zom népművelőként, bár ma már in­kább a szervezés a fő feladatom. Sze­retem a munkámat, szeretek az embe­rekkel foglalkozni, és örömmel tölt el, ha az intézménybe betérő felnőttek és gyerekek elégedettek azzal, amit nyújtani tudunk. - Mit jeleni az Ön számára a tele­víziós szereplés? - Vagyis hogy miért „csinálom"? Talán ugyanazért, amiért a munká­mat. Ha az itteni tevékenységemmel adni tudok, akkor úgy érzem, köteles­ségem, talán kicsit a hivatásomhoz is tartozik. Ezen kívül jó kollégáim, de inkább barátaim vannak itt. Mégis a legfőbb indítéka annak, hogy részt veszek a televízió munkájában, az hogy fontosnak tartom. Ebben a kis városban a Városi Televízió mind­kolás jártam a B azil ikába gyakorlatra. Reggelente elláttam az atyákat, majd napközben a kincstárban jegyet árusí­tottam, és esténként én készítettem elő az esti misét. Amikor ez a szomorú dolog történt, dr. Bartl Lőrinc, a Szeminárium akko­ri rektora felkért, hogy segítsek neki ellátni a gondnoki teendőket. Mivel nem találtak mást erre a munkára, így engem véglegesítettek, és azóta dol­gozom itt. - Egy kívülállónak, aki nem mozog egyházi körökben, nehéz elképzelni', annyiunkról, mindannyiunknak szól. -Hogy jut minderre ideje? -A televíziózás rengeteg időbe ke­rül, nekem pedig valahogyan egyre kevesebb van. Két gyermek édesany­ja vagyok. A lányom a másoddiplo­májáért tanul már harmadik éve Né­metországban, ugyanakkor dolgozik is, tanársegéd a passaui egyetemen. A fiam idén érettségizett a ferences gimnáziumban, ő még keresi az útját. hogy milyen feladatai vannak a Bazi­lika gondnokéinak. - Itt gondnoknak lenni ma annyit jelent, hogy el kell készíteni az alkal­mazottak beosztását, meg kell szer­vezni a karbantartási munkálatokat, foglalkoznom kell a kincstári gyűjte­mény mozgatásával, a kiállításokkal, és mindemellett persze nem maradhat el a liturgiái munka sem. Felelősség­teljes munkáról van szó, főleg a mai világban, amikor robbantgatások, be­törések és egyebek vannak. Igen nagy felelősség. - Immár 25 éve dolgozik itt. Ez hosszú idő. Milyen eseményekre em­lékszik vissza szívesen? - Számomra ez az egész munka egy nagy élmény. Természetesen itt is, mint minden munkahelyen adódhat­nak gondok, idegeskedések, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szeretem amit csinálok. Ezt nem min­denki mondhatja el magáról. Mióta itt vagyok, 42 kanonokot ik­tattunk be, a felszentelt püspökök szá­ma 10 fölött van, s ezeken az esemé­nyeken én is közreműködtem. Két prímási beiktatás és két prímás-teme­tés volt, és ami számomra a legna­gyobb élmény, hogy 1991-ben Őszentsége Il.János Pál pápa is itt járt. Ezt egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Sokaknak ez nem mond sem­mit, nem értik meg. Őszentsége esz­tergomi látogatása, az, hogy beszél­hettem vele, átvehettem egy rózsafü­zért tőle, úgy érzem, 20 éves mun­kám megkoronázása volt. - Csalóid? - 1972-ben - mivel nem mentem vissza a főiskolára - megnősültem. Két fiam és egy lányom van. Őket is ugyanúgy vallásos szellemben neve­lem, mint ahogy a szüleimtől láttam. Eck Alajos 25 éves Bazilikai mun­kájára Őszentsége idén áldását küld­te. Szuroviák Szilvia Bármennyire felnőttek is, de azért szükségük van rám. Férjem is hat éve, hogy itt dolgozik a televízióban, így az ő „híradós" hetein több hárul rám otthon. Az állásom is olyan, hogy többször dolgozom estig. így nincs sok időm, de ezt a keveset igyekszem hasznosan kitölteni, ha kell a televízi­óban, hakell a Szabadidőközpontban. - Kívánjuk, hogy sokáig teljen benne öröme! P.I. rr Őszentsége áldásával... A Bazilika sekrestyéjében belépve Szemináriumba, de nem fejeztem be csend és enyhe tömjén illat fogad. A a főiskolát. Ennek különböző okai falon képek, körben a teremben antik voltak. Nem lettem ugyan pap, de bútorok sorakoznak. egyházközeli pályán dolgozom. Hogy mit keresek én itt? Interjút - Mikor és hogyan került ebbe a készítek egy olyan emberrel, akit bi- munkakörbe? zonyára sokan ismernek városunk- - 1971-ben egy váratlan esemény ban. történt: húshagyó kedden meghalt az Eck Alajost, a Bazilika gondnokát, elődöm, Pataki János bácsi, aki 27 akit mindenki csak Lojzt néven emle- évig dolgozott itt. Akkoriban én már get, legelőször arról kérdezem, ho- három éve minden nyáron mint főis­gyan került kapcsolatba az egyházzal. ——w.^™,™*^..™™ - A vallással és az egyházzal egész ij fiatalon kapcsolatba kerültem. Szüle- Adventi hangverseny im mélyen vallásos emberek, és igye- i keztek engem és három testvéremet is jj December 8-án, vasárnap délután szép számú közönség gyűlt össze az ilyen szellemben felnevelni. Még ak- ji István gimnázium dísztermében, hogy meghallgassa az iskola zenét tanuló kor, „azokban" az időkben is. Nehéz jí diákjainak és énekkarának koncertjét. Ez a - ma már hagyományossá vált volt! Sok osztálytársam kigúnyolt jí ~ rendezvény alkalmat ad a tanulóknak arra, hogy hangszeres tudásukat például amiatt, hogy hittanórákra jár- ji bemutassák diáktársaik és az érdeklődő szülők, rokonok, barátok előtt. A tam; de természetesen nem hibázta- ij mostani koncert is jól szervezetten, baráti hangulatban zajlott le. tom őket, hisz „akkor" ez volt. Már ij Elismerés illeti azokat a fiatalokat, akik gimnáziumi tanulmányaik mel­négy éves koromtól kezdve ministrál- ij lett időt szakítanak az aktív, lelkes zenélésre. A legnagyobb részük az ni jártam; gyakran megfordultam a jj esztergomi városi zeneiskola növendékei közül került ki, de szerepeltek templomban. jj még nyerges új falui, valamint dorogi zeneiskolások is. A gimnázium részé­- Ön most a Bazilikában gondnoki jj ről kedves figyelmesség volt, hogy a fellépő gyerekek egy szál rózsával munkakörben tevékenykedik, de úgy jj köszönték meg betanító zenetanáruk munkáját. tudom, eredetileg papnak készült. ij A hangverseny ünnepélyes fanfár muzsikával kezdődött. Néhány elfo­- Igen. Az embernek gyermekkoré- jj gadhatóbb produkció között igazán bátor, jól sikerült műsorszámokat ban sok elképzelése van arról, hogy jj hallhattunk. Nagyon élveztük Markotányos Tamás Mozart-játékát, Ma­mi szeretne lenni. Budapesten szülét- jj gyoróssy Lilla Daquin: Kakukk tolmácsolását, vagy Hacsaturján Kardtán­tem, ott igen sokfelé orientálódhatott ji cát négykezes felfolgozásban (Mogyoróssy Lilla, Speck Andrea). Mind­az ember. Konkrét elképzelésem ar- jj annyian az esztergomi zeneiskola növendékei. Lelkes tapssal reagált a ról, hogy mivel loglalkoznék szíve- jj közönség a fuvolán, klarinéton, vagy vonós hangszereken játszó tanulók sen, soha nem volt, mígnem egyszer jj bemutatkozásnál. Zongorán kísért Táky Imréné tanárnő. egy új pap tartott misét templomunk- jj a koncert második felében a gimnázium énekkara lépett színpadra, ban. Nagy hatással volt rám, ekkor í karnagyuk Durzéik Anna tanárnő. Az iskola kórusa változatos programot született meg bennem a gondolat, jj kínált A re neszánsz, illetve XX. századi kompozíciókat spirituálék kere­hogy pap leszek. Kozepiskolai tanul- jj tezték> az u tóbbiakat énekelték a legszívesebben. manyaunat Esztergomban kezdtem el ij Egy-egy művel köszöntötték a végzős, illetve az iskolába ebben a 35 evvel ezelőtt a ferences gimnázi- | tanévben bekerült kórustagokat (Finn dal; Kodály: János-köszöntő), urnban. Az erettsegi utan jelentkez- jj a karácsonyváró időszakban a kedves közönségtől Karai József: Má­tém a Szemináriumba. -4-en indul- jj gy a r karácsonyi dalok című darabjával búcsúzott el a vegyeskar. Az István tunk a foiskolan a teologiai szakon, jj gi m názium énektanára, Durzák Anna büszke lehet arra, íiogy ilyen gazdag azonban közbejött a katonasag, ami jj hangversenyt tudtak összeállítani az iskola diákjainak részvételével, igencsak megszúrt minket. En ket ev jj Szendi Ágnes katonai szolgálat után visszatértem a í , Egy kedves arc a helyi tévé képernyőjén

Next

/
Thumbnails
Contents