Esztergom és Vidéke, 1996
1996-12-19 / 51-52. szám
1996.14 IDÖ-MÜ-HELY iii. Horváthy Péter fordításában: 1457 Karácsonya: magyar követek a francia királynál G. Hoefnagel (aki 1595-ben Esztergomban is dolgozott) tours-i metszete 1572-höl VeCriz s b&Lvdtirosa. TviAschex e.s Hoya.Lt. Wv'kepe'n 0~4550 „Az 1457. évben Franciaország királya szövetségre lépett a magyar királlyal, aki három ország, nevezetesen Magyar-, Lengyel- és Csehország hatalmas ura 1. A szövetség módja a magyar király házassága lett volna Magdaléna Asszonnyal, a francia király leányával. Az eljegyzést megkötendő, a magyar király országaiból több urat - bárót és hasonlót küldött. Szintúgy egyházi férfiakat, köztük a kalocsai érseket, a passaui püspököt és még másokat, nemeseket és nemteleneket egyaránt, öt- hatszáz lóval. Országaik szokása szerint öltözve utaztak ők a Királyhoz. És megérkeztek Tours városába; a Király Montiz-ban 2 volt, a Királynő és leánya pedig Tours-ban. A küldöttek aranyv ászon bői szőtt, gyöngyökkel és drágakövekkel gazdagon díszített ruhát ajándékoztak a Királynénak, és ugyanolyat a leányának. Egy gazdagon díszített, pompás „rengőszekeret" (azaz hintótl) is hoztak. A Király udvarának nagyjai jó mérföldnyi távolságra mentek a követek elé. A Király és udvartartása pedig bőséges étellel-itallal fogadta őket, mikor megérkeztek. Különösen de Foix gróf ünnepelte őket nagy méltósággal, Karácsony előtti csütörtökön, a St-Julien apátságban 3. A lakomán az Udvar valamennyi urasága megjelent: hercegek, grófok, bárók, lovagok és fegyverhordozók, hölgyek és kisasszonyok. Öröm volt nézni a számtalan hírnököt, trombitást és hegedűst, akik vidám és nemes dallamokat hallattak. A követeket a legdrágább és legfinomabb húsokkal - fácánnal, fogollyal, túzokkal, daruval, vadlibával és vadnyúllal, valamint hízott kappannal - vendégelték meg. Bort is szolgáltak föl, és hat, negyven pintes hypocras-t (szegfűszeggel és fahéjjal ízesített, cukrozott forraltbort), vöröset és fehéret egyaránt. A fogások között étek-közi látványosságokat mutattak be. V. László uralkodása - mint azt Arany János balladája is tükrözi történelmünk sötét foltjaként él a köztudatban. 1457 nyarán Hunyadi László esküszegö kivégzöje a „jó Budavár magas tornyán élesen csikorgó rézkakas" - és a „zúgó tömeg" elöl Prágába menekül, ahol aztán a hatalomra törő „h ü csehem" (Podjebrád György) keze által bünteti öt az Ég („Itt a kehely, igyál / Uram László király"). Nem célunk itt „Uram, László király" történelmi alakjának vizsgálata, mindössze egy, László tervezett házasságával kapcsolatos epizódról szeretnénk beszámolni. A történelmi háttér dióhéjban a következő: 1457 őszén László király díszes követséget menesztett „Győzedelmes Károly" - VII. Károly francia király - udvarába, hogy feleségül kérje annak 14 éves leányát, Magdalénát. A követséget Várdai István és Ulrich passaui püspök vezették. A Ferrarában és Padovában tanult Várdai István - Vitéz János és Janus Pannonius ellenlábasa - László majd Mátyás király diplomatája, 1457-ben bekövetkezett haláláig kalocsai érsek. 1469-ben bíborost címet nyer, amivel rangban Vitéz János elé kerül. Ulrich Nussdorf passaui püspök László majd III. Frigyes császár kancellárja. A tárgyalások sikere ellenére a házasság - László váratlan halála miatt elmaradt. A követjárást - mely eddig nem került be a hazai köztudatba Enguerran de Monstrelet „Cambray nemes városában" írt és 1572-ben Párizsban, a „Király privilégiumával" kiadott krónikája nyomán ismertetjük. Elsőnek egy várat hoztak, négy kis toronnyal a sarkain és egy nagyobbal a közepén. A nagy torony négy ablakában négy kisasszony volt. Aranyhajuk a vállukra omlott, csak arcuk és hajuk látszott. A torony csúcsán a magyar király lobogója lengett. A tornyocskában pedig hat fiú énekelt gyönyörű dallamokat, hogy úgy tűnt, mintha a lányok tennék azt. A második ételközi látványosság egy Tigris nevű szörnyű állat volt: a teste rövid és vastag, két rövid szarvval és vaddisznó-agyarral. Egy ember volt benne, aki úgy mozgatta azt, mintha az állat élne. És a szája tüzet okádott. Az állatot négy, béarni öltözékű úr vitte, akik országuk módija szerint táncoltak 4. A harmadik látványosság egy nagy szikla volt, kúttal és sok-sok fehér nyúllal. A sziklából öt gyermek pattant elő, akik mór táncot jártak. A negyediknek egy nagyonügyes lovas érkezett, aki úgy tett. mintha igazi lovon ülne. Szépen volt öltözve ő is meg a lova is, és ügycsen forgott és ugrált. A kezében egy színes virágcserepet tartott, melyből rózsák és margaréták nőttek; és a cserepet az asztalra helyezte. Ezután egy úr élő pávát hozott be, hogy fogadalmat tehessen rá, akinek kedve van. A követek közül ketten tettek esküt: az egyik azt fogadta, hogy egy nagy fegyvertényt hajt végre, a másik pedig azt, hogy lándzsát tör majd. Végezetül drazsészerű édességeket hoztak. Az édességekőz, szarvas, vaddisznó, medve, majom, oroszlán, egyszarvú és tigris formájúak voltak. Minden tál annak a lovagnak a címerét viselte, akinek azt kihozták. Utána pedig táncoltak. A vacsora ezernyolcszáz aranyba került, nem is beszélve a sok drága ajándékról." Az ünneplésnek László király halálhíre vetett véget. A cambrai-i krónikás így számol be erről: ,,Az eljegyzést Karácsony utánra tervezték. Csakhogy, mint mondják, (1) A krónikás nyilvánvalóan téved. László nem lengyel király, hanem Ausztria nagyhercege volt, (2) Montiz vagy Menil-les -Tours. A helyén VII. Károly fia - XI. Lajos - által épített Plessis-les-Tours-i kastély részben ma is látható. (3) A St. Julién apátság boltíves pincéje, kapituláris terme és dormitóriuma ma is áll; refektóriumát - a lakoma színhelyét - lebontották. (4) l)e Foix gróf országnyi birtoka a Pireneusok vidékén terült el. ember tervez, Isten végez: Karácsony másnapján a magyar király halálának hírét hozták a francia királyhoz. Újév napján a követek búcsút vettek a Királytól, hogy országukba visszatérjenek. Párizs városába érve, ott ünnepélyesen fogadták őket. Párizs nemes urai egészen a Szent Jakab kapunál álló szélmalomig mentek eléjük. A Miasszonyunk (Notre Dame) templomában méltóságos (gyrís'z)szertartást tartottak, nagy kivüágítással, fáklyákkal és gyertyákkal. A szekereken emberek háltak minden éjjel. Éjszakára összeláncolták azokat, a kulcsot pedig az egyik parancsnok magával vitte, amikor lefeküdni ment. Nagy volt a hideg Párizsban, a magyarok látogatásának idején. Az utcákat jég borította, mert a házak elé kiloccsantott víz megfagyott. Ezért az urak se gyalog, se lóháton nem mertek a városba menni. De néhányuknak szánkója volt, ami egy nagy, szögletes, kerék nélküli hordó, melybe beleülnek és amelyet egy vagy két ló húz. Ezzel mentek ők mindenhová, a Városba és a Cité szigetére. Saint Denis urának nemes királyi templomába is ellátogattak az urak. Nagy tisztelettel látták őket a kolostorban, bár az Apát távol volt. A követeket a templom bejáratánál fogadták. Egy gyöngyökkel és drágakövekkel kirakott tömör arany keresztet (mely az igazi Szentkereszt egy darabját is tartalmazza), hoztak eléjük csókra. A Szentírás szövegét is eléjük hozták, szenteltvízzel hintették és tömjénnel füstölték meg őket. Az elhunyt királyt fogadták volna így, ha maga jön el, még életében! A templomban megmutatták nekik a kincseket, az öltözékeket, melyeket a királyok viselnek felszentelésükkor, valamint a kápolnákban eltemetett szentek holttesteit is. A királyok és királynék sírjait is megmutatták nekik a templomban, aminek azok nagyon örültek. Ezután visszatértek Párizsba, onnan pedig a saját országukba."
