Esztergom és Vidéke, 1996

1996-11-28 / 48. szám

8 Esztergom és Vidéke 1996. november 21. ÉRDEKEINK Hét megjegyzés a HÉT üléséről (Szubjektív beszámoló - objektív tényekről) (A tájékozatlanok kedvéért: a HÉT a Helyi Érdekegyeztető Tanács rövidí­tése. Ülésük november 19-én zajlott le a Városházán, témája: a város 1997. évi költségvetési koncepcióinak megvitatása.) 1. Dr. Berbik István, a Pénzügyi Bizottság vezetője szerint 1997-ben sem lesz könnyebb városunk gazda­sági helyzete, mivel egyrészt a kórház és a Montagh iskola építkezései, más­részt a meglévő intézmények működ­tetése jelentős terheket jelent, ugyan­akkor a városi bevételből tekintélyes összeg hiányzik az iparűzési adók be nem fizetése miatt. Dr Jakács Márta jegyzőnő sem derűlátó, „keményen megfaragott" költségvetésről beszél, s hozzáteszi, a városnak alig maradt jövőre eladható vagyona. Bauer La­josné irodavezető egyenesen „gyöt­relmek sorozatának" minősíti a költ­ségvetés készítését. Ennyit a „kötelező null-szaldó" ko­molyságáról! 2. Ennek ellenére: jövőre meg kell kezdeni a felkészülést 2000-re, a je­lentős jubileumi évre (s ehhez termé­szetesen némi pénz szükséges), meg kell óvni a működtetett intézmények „vagyoni állagát" (ez sem kis pénz!), s az úthálózat fejlesztését is muszáj elkezdeni (ez meg már egyenesen horribilis összeg!). Mindezeket dr. Et­ter Ödön, a Városfejlesztési Bizottság elnöke tudatta a jelenlevőkkel. Ennyit az önkormányzat optimiz­musáról! 3. A pedagógus szakszervezetek je­lenlévő képviselői, valamint az Okta­tási Bizottság vezetője, Paál Anikó, belemerülnek az iskolák gondjainak ecsetelésébe, s annak mérlegelésébe, megszűntessen-e a város egy-két is­kolát vagy se. (Döbbenten hallottuk, hogy a szakszervezet ezt „nem ellen­zi"! Vagyis: az érdekvédelmi szerve­zetnek mindegy, „lapátra kerül-e" 25­30 pedagógus, s hogy 200-300 gyerek kényszerül majd akarata ellenére esetleg iskolát változtatni!) Ennyit az érdekvédelemről! 4. Dr. Amon György alpolgármester -megunván a meddő vitát - csöndben megkérdezi, tudnak-e a jelenlévő pe­dagógusok valamilyen ésszerű át­szervezési javaslattal élni. Kiderül: nem! Erre viszont Berbik doktor úr felszólítja őket: válasszanak, kifestes­se-e az önkormányzat az iskolákat az utcára küldött tanárok béréből, vagy működjön tovább minden iskola vál­tozatlanul, és mindenki húzza össze egy kicsit magát. Érdemi válasz nem volt. (Szerencsére, hiszen nem ez a fórum hívatott erről dönteni!) Ennyit az érdemi javaslatokról! 5. Dr. Etter Ödön nagyon nem örül annak, hogy a munkaadói oldalon egyetlen munkaadót sem lát az asztal­nál. (Ott ugyanis csak a Munkaügyi Központ vezetői ülnek egy darabig, míg meg nem unják a meddő vitát, s el nem mennek.) Őszintén kimondja: úgy tűnik, ezt az egyeztetést egyedül az önkormányzat vette komolyan. Végignézve az üres székeken s hall­gatva az immár két órája tartó „ta­nácskozást", úgy véljük, igaza van. Ennyit a résztvételről! 6. Nemesi Erzsébet, a Művelődésü­gyi Csoport vezetője-miután lankad­ni látszik a vitázok energiája - felveti, hogy ez az egyeztetés talán mégsem az az egyeztetés, ami szerinte egy bi­zonyos törvény ilyen és ilyen számú paragrafusában elő van írva. Némi ta­nakodás után eldől - s így aztán min­denki megnyugszik -: mégiscsak ez az a bizonyos előírt, 3 oldalú egyez­tetés - amint az a meghívóban is ol­vasható -, csupán 2 oldalúnak látszik. Ennyit a dimenziókról és a parag­rafusokról! 7. A Pénzügyi Bizottság vezetője végül leszögezi: a költségvetés alap­elveivel senki sem vitatkozott. így igaz! Nem az alapelvekkel van baj! Egyszerűen arról van szó: nem lesz több pénz jövőre sem, sőt: lehet, hogy kevesebb lesz. S az egyik költségve­tési helyre többet adni csak úgy lehet, ha egy másik helyről elveszünk. De hát sehol sincs annyi, hogy el lehes­sen venni belőle. Mit tehetünk hát? Osszuk el azt a keveset, ami van, az­tán bizakodjunk, hátha elég lesz! Ennyit a költségvetésről! Sz.B. Mozgássérültek klub ja November 22-én a Szabadidőközpont­ban tartotta alakuló ülését a Dorogi Moz­gássérültek Regionális Egyesületének Esztergomi Területi Csoportja. A Relabor Kft. által készített pallónak köszönhetően a kerekesszékkel közlekedők is bejuthat­tak az épületbe. Az alakuló ülés vendége volt Harmath János, a Regionális Egye­sület titkára és a Polgánnesteri Hivatal képviseletében Tóth Györgyné szociális előadó. Az esztergomi csoport megalaku­lását kezdeményező Muzslai Zsitva Ágnes elmondta, hogy szeretné, ha a város - a nyugati országok városaihoz hasonlóan — komfortossá válna a mozgásukban korlá­tozott emberek számára is. Első lépésként a jelenlevők kérést fogalmaztak meg váro­sunk polgánnesteréhez, hogy segítse a mozgássérülteket abban, hogy a Szabadi­dőközpont állandó jeleggel elériietővé vál­jon számukra.A következő összejövetel december 13-án lesz. Téma: a közgyógy­ellátás és a gyógyászati eszközök. lázadók egyik jelszava volt, hogy a 30 éven felülieknek nem szabad hinni, mert mind idióta. Nézzük meg ma, mi lett e lázadókból! Ilyen idióta nemze­dék-töredék talán még sosem élt a történelem folyamán. A neves lengyel filozófus, Leszek Kovalovszki mon­dotta, hogy az ifjúság lelkesedése és forradalmi lendülete nélkül az ember talán még mindig a barlangban élne. De: CSAK az ifjúság lelkesedésével és forradalmi lendületével ismét visszajuthat oda. Erre egyes helyeken már vannak jelek. Ennek oka az is, hogy az ifjúságnak nemcsak tudása és élettapasztalata nincs, hanem kritikai érzéke és veszélyérzete sem. Utóbbi­ra bizonyíték a közlekedés is. Meg pl. az is, hogy „holnapra megforgatjuk az egész világot". Sikerült, olyan is lett! Az szerintem is helyes lenne, ha az embernek hagynák kibontakozni az egyéniségét. Természetesen bizonyos Fórum a társadalombiztosításról A Vasas Szakszervezet megyei képviselete és az esztergomi alapszer­vezet szervezésében november 20-án fórumot tartottak a nyugdíjazással kapcsolatos kérdésekről a Szabadidő­központban. Osvald Gyula, a Vasas Szakszervezeti Szövetség megyei tit­kára és Kovács Károly, a Vasas esz­tergomi alapszervezetének elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, majd Gá­bor Vincéné, a Nyugdíjbiztosítási Ön­kormányzat főtanácsadója tartott rö­vid előadást az új törvényről, és vála­szolt a hallgatóság kérdéseire. A hoz­zászólásokból kiderült, hogy a mun­kanélkülivé váló 50-es korosztály számára a korhatár-emelés megnehe­zítette a nyugdíjbavonulást. Az újbóli elhelyezkedés szinte reménytelen, vagy csak nagyon kevés munkabérért lehetséges, ami a nyugdíjat negatívan befolyásolja. Miavecz Aladár, a Me­gyei Munkaügyi Központ esztergomi kirendeltségének munkatársa el­mondta, az előnyugdíjazás érdekében a munkanélkülivé váltak azonnal je­lentkezzenek a kirendeltségen, hogy regisztráltassák magukat. Akirendelt­ség tájékoztató irodát kíván nyitni ja­nuár elsejétől, hogy mindenkit ellát­hassanak a szükséges információk­kal. A nyugdíjszámítással kapcsolat­ban Gábor Vincéné elmondta, hogy 1988-tól veszik figyelembe a munká­ban töltött időt. Munkanélküli segély­nél a segélyezésre vonatkozó kerese­tet veszik alapul. Felhívta a figyelmet arra is, hogy 1992-től a munkavállaló kötelessége munkahelyeiről tájékoz­tatni. Ennek érdekében lényeges, hogy a munkaadó által adott járulék­fizetést igazoló okmányokat meg­őrizzék. Fontos, hogy írásos munka­szerződést kössenek. Muzslai határok között. Mert pl. ha valakinek az egyénisége afelé akarna kibonta­kozni, hogy tömeggyilkos legyen, ak­kor nem tanácsos kibontakozni hagy­ni. Ugyanez vonatkozik a szabadon való gondolkodásra és cselekvésre is. Mennyi bajtól szabadult volna meg az emberiség, ha pl. Hitlert, Lenint, Sztálint nem hagyták volna korlátla­nul szabadon gondolkodni és csele­kedni! Figyelemre méltó, hogy ne­künk annak idején, 50-60 évvel eze­lőtt más gondjaink voltak. Nem ki­zárt, sőt nagyon lehetséges, hogy rö­videsen megint így lesz. Mondvacsi­nált problémák helyett még a jelenle­ginél is valósabb gondok fogják kitöl­teni az ifjúság és természetesen a fel­nőttek életét is. Ugy látom, több gondot kellene fordítani az ifjúság politikai oktatásá­ra és nevelésére. De a felnőttekére is. Mert amit az ifjúság a mai felnőttek egy részétől lát, az nem csoda, hogy ilyen s még ilyenebb gondolatokra készteti. Dr. Csernohorszky Vilmos Az Esztergom és Vidéke 1996. ok­tóber 31-i számának Diáktoll című ifjúsági mellékletében Pfeiffer Tanuís elmélkedett a demokráciáról és diá­kok hatalomgyakorlásáról. Az idézett szótári fogalom (a demokrácia az a politikai rendszer, államforma, amelyben a hatalmat formailag az egész nép, valójában valamely osz­tály gyakorolja) marxista beütéstől terhes, és kétszeresen is sántít. A de­mokrácia nem államforma. Államfor­ma pl. a királyság vagy a köztársaság. Demokrácia mindkettőben lehetsé­ges. Ha a demokrácia betű szerinti meghatározását tekintjük, vagyis, hogy a demokrácia népuralom, mely­ben az egész nép uralkodik, akkor felmerül a kérdés, hogy kin. A kom­munisták a kérdésre úgy feleltek, hogy a nép a proletariátus, ő uralkodik a nem proletárok felett. A demokrácia egy másik, moder­nebb és szerintem helytállóbb megha­tározása a következő: A demokrácia az a politikai (és társadalmi) rendszer, melyben a politikailag egyenjogú polgárok többsége, illetve kepviselete kormányoz. A hangsúly tehát nem a hatalomgyakorláson, az uralkodáson van, hanem a kormányzáson, vagyis a közügyek intézésén. Ha napjaink elfajult demokráciáiban ez gyakorla­tilag másként van, az más kérdés­Ennyit most a demokráciáról. Szerény véleményem szerint az if­júséignak nem az a feladata, hogy ha­A demokráciáról talnuit gyakoroljon. Még az iskolában sem. Ehhez nem rendelkezik sem elég tudással, sem kellő élettapasztalattal. Az ifjúság tanuljon, gyűjtsön minél több ismeretet és tapasztalatot, hogy, ha majd felnőtté válva átveszi a kor­mányzást (a hatalmat!), azt jobban és bölcsebben gyakorolja, mint elődei tették. Iljúnak lenni nem érdem, ha­nem állapot, méghozzá annak is mu­landó. Minden öreg ember volt fiatal, és minden mai ifjú is - remélhetőleg - meg fog öregedni. Az 1968-as ifjú

Next

/
Thumbnails
Contents