Esztergom és Vidéke, 1996

1996-10-24 / 43. szám

Esztergom és Vidéke 1996. október 17. levés portré • Jó-Dobronya Beatrix szerkesztő-műsorvezető Az Esztergomi Városi Televízió képernyőjén talán leggyakrabban látott bájos műsorvezető Jó-L)obronya Beatrix. Sokan, nem tudják róla, hogy a Providenc ia Biztosító Társaság biztosítási tanácsadója, és a televíziózás a számára csak a társasági élet egyik kedvelt formája. - Mikor és hagyd/i kezdte televíziós működését - Hét évvel e/elott. 19X9 októberében még a kerlváiosi stúdióban mesemondóként kezdtem. Eltei Ódon. Mező Árpád, Németh Árpád szervez lék abban az időben a/ adásokat. Rövidesen ripoitokai is készíthettem, most is einléks/cm. hogy az első a/ esztergomi telcfonhelyzelről szólt. Az igazi megmérettetés számonua 1991-ben a pápalátogatás napja volt. Reggel hétkor mái kint voltunk a le piilőléren, biztonságiak figyelték minden mozdulatunkat, csak a ,,ki váltságos" operatőrök és riporterek juthatlak az események közelébe. Élmény volt számomra egy közvetítőállványon dolgozni a német RTLés a francia tévé-stábbal. Estére, a látogatás végére bizony ala|x>san kimerültcin. - Mit szerel a televíziózásban? - Az élő műsorok különleges légköre, a színes egyéniségek egyaránt érdekelnek, miként szeretem a változatos témákat is. Az idegenforgalomtól az egészségügyig minden leköt. Készítettem ripirlot Kovács Kati láncdalénekessel, Maksa Zoltán humoristával. Csizmadia László idegenforgalmi szakemberrel, egyházi személyiségekkel, természetgyógyászokkal, a megyei rendőrfőkapitánnyal és sok mindenki mással. Meg sem kísérlem felsorolni mindegyiket. - Mi az, amit nem kedvel a televízióban? Czinege lstváuné, a Komturist igazgatója és Jó-Dobronya Beatrix, mint riporter - A kötött idejű és kötött szövegű műsorokat - mint a Híradó is - nem szeretem, mert rövid idő alatt nem tudok kibontakozni. Másfél perc nekem kevés egy kerek riporthoz. -Milyen további céljai vannak még a televíziózással? - Érdekes világnak tartom, szeretném a műsorvezetést még magasabb fokon űzni. Széher Mihály főszerkesztővel az élen jó társaság dolgozik együtt. A tévézést nem eszköznek vagy ugródeszkának tekintjük, hanem az emberekkel való párbeszédnek. Pálos Tisztelt Főszerkesztő 11 r! Lapjuk, az Esztergom és Vidéke ;i közelmúltban rövid emlékezésben velelle egybe ;i váios század elejei múltját ;i jelennel. H /'. szignójú mim kntársuk többek közöli megemlítene ;i Mikk és ;i Szitlzhtuer (ukrászdál. Utóbbiról olyan hamis, kcgyeletsérló sorokat közölt, hogy szükségéi érzem az egykori Esztergom és Vidéke cik kél fakszimilében el juttatni Önökhöz. 1932. január 28 ;in a lap részletesen beszámolt az akkor elhunyt S/.at/Iau et János cukrászmester életútjáról és temetéséről, megemlítve, hogy iizle lének „híre ment messze vidéken, és Budapesten is mint kitűnő, előkelő cukrászdát ismerik." Aki akkor, 1932-ben az esztergomiak „Szaci bá csi'-jára emlékezett, azt is tudhatta, hogy I 878-ban szelelem okán hagyta ott a császái várost Esztergomért. Bécsben a hírneves I )emmel cukrász dában tanult és dolgozott, s annak kultúráját, cukrász stílusát hozta el Magyarországra. Mestermunkáit díjuk és aranyérmek jelezték, s az esz tergomi és Esztergom környéki öregek még ma is emlegetik a S/.alz lauer cukrászdában készült esküvői „magas tortát". Szalzlaucr János fia. Gyula folytatta apja mesterségét, mígnem a háború és az államosítás az 1950-cs évek elején pontot tett a lisz tes cukrászipar végére. Mindezeket azéil tartottam közien (lőnek és elválom, hogv olvasóik nak is közreadják , mert úgy vélem. Esztergom újra alakuló civil társadal ma számára nélkülözhetetlen, hogy évszázados fejléccel megjelenő lap juk a helyi lustói iát és a hagyományo kat helyesen ismeije és ismertesse. Major György Kedves Major György! Ölömmel és szívesen olvasom a Szatzlaiicr-ciikrászdap hírét védő levelét, amelyet magam is készséggel elismerek. Valóban ünnep volt a nap, amikor Édesapám vagy más rokon gyerekként egy-egy fagylaltra megvendégelt a gyönyörű bútorok között. Megilletődve olvasom az Esztergom és Vidéke 1932. január 28-i számának Ön által küldött másolatát, amelyben a tiszteletre méltó polgár, Szalzlaucr lónos gazdag pályaképét megrajzolva búcsúztatja a 87 éves korában eltávozott mestert, bárcsak méltóvá lehetnénk hozzá magunk. Gondolom, ilyen volt hozzá fia. Gyula, akinek finomságaiból már részesülhettem magam is. Készséggel követem meg bocsánatért az emléküket, ugyanígy az Ön megnyerő és érzékeny családszeretetéi. Egyben megjegyzem, hogy akkor, talán abban a pillanatban a nyári fülledi délelőtt azt láttam a kirakatban, amit leírtam emlékezőn. Az Öné a teljes igazság természetesen, amelyet szívesen vallok magam is, elismerve, hogy talán nem volt éppen a legszerencsésebb dolog említeni az említetteket. Sajnálom, hogy a valóban kedvező emléksorból éppen ez a kép villant elő. Megértem az Ön érzékenységét, magam is „iparos-ivndék" vagyok. Reménykedem, hogy elfogadja mentegetőzésemet, sem a kitűnő cukrászmesterek emlékét, sem az.Ön érzékenységét nem állt szándékomban megsérteni. Tisztelettel üdvözli: B.F. S/.crk. megj.: A 39. számban megjelent emlékező írás hangnemét egy másik „Szabó /•'crcnctic, lioi;n(ír Zoltánná és nic» \okun mások a szomszédból" aláírási) levél is kifogásolta.H témában vitát nem nyilunk, mivel Szerző válasza egyértelmű. Párkányi Szemle - 1996 Kezembe ugyan szinte a vakszerencse jóvoltából került, mégis szívesen olvasgatom a Dunán onnani város önkormányzatának, művelődési alapítványának és persze az ebben megjelenteknek támogatásával, Himmler György szerkesztésében és okos bevezetőivel kiadott évkönyv írásait. Borítóján a híd „túlsó csonkjáról" az esztergomi Bazilika és Várhegy késztel tűnődésre a két város ma is eleven kapcsolatairól. Nyilván ezéit is tűnt fel legelébb „az esztergomi" Prokopp Gyula remek tanulmánya „a Duna-híd és az átkelésmódok történetéről" (rév, repülő-, majd hajóhidak, vashíd, majd újra rév) a kellő dokumentációval 1215-től a legfrissebb vágyakig. Pontos história, fényképek és facsimilék, a témáról ez a krónika lett számomra a legalaposabb összefoglalás. lis persze gazdagító tanulságokkal böngészem Zahovay Ernő és Lengyelfalusy Miklós egykori felvételekkel dúsított, színes összefoglalását Párkány zenei életéről „1920-tól napjainkig", majd Paulovics János „fejezeteit" a város műkedvelő színjátszásának ünnepeiről, elmélázgatva a kedves csoportképek felett. De Szolník Katalin szociográfiai értékű tanulmánya Leléd község dűlő- és egyéb neveiről már-már egy „felvidéki magyar földrajzi szótár" körvonalait villantja elém. Ezen is felbuzdulva böngészgetem a Párkány-környéki települések apró monografikus sorozatát, 23 helységről 18 kutató gondos összefoglalóit (reményem szerint) otthona történetéről és nevezetességeiről, az olt élt vagy onnan számlázott jelesebbek értékeiről. E tájról hasonlót a fiatal Móricz Zsigmond állított össze 1907/08 hónapjaiban, amikor a „vámiegye-monográfiához" heteket töltött pl. Bény és más falvak lakói között. Életükről és szokásaikról plajbásszal jegyezgetve az ott hallottakat az ,Jlsztergom vármegye népe" fejezetéhez szorgalmasan. És bizony jókat derültem az Esztergom és Vidéke 1910-es évfolyamának színes híradásai felett, a Krúdy-figura Szemere Miklós csínytevésein, amikor „a kölbölkuti választókerület" elnyeréséért villogott arrafelé. Nánán meg az egykori esztergomi gimnazista, a remekíró Sebők 'Zsigmond született és élt, a hajóhíd körüli történeteire szívcsen emlékezem. De Köhídgyarmat 1916-27 közötti plébánosa is kedvelt jóismerős, korábban néhány esztendőn át ő szerkesztette az Esztergom című hírlapot. Sírját megkerestem pár év előtl: a hideg koratavaszi szélben meghatott a rozsdás vaskerítés szorításában megvakult márványtömbre helyezeti friss virágcsokor. A faluban aztán kiderüli: a szegényeket istápoló Pauer Károly emlékéi szívesen őrzik arrafelé. Es bizony „nemes szőgyéni Pathó Pál szolgabíró úrral" 1846 nyarán Petőfi Sándor Esztergomban egy lakodalmi társaságban kétszer is találkozott. A „közvélemény" - írja iit Eekele László - hagyományteremtő emlékezetében jó okkal bízhatunk. A helyismereti remeklések 1992-95 között jelenlek meg a Párkány és Vidéke számaiban. Reménykedem, hogy a sorozat azóta is folytatódott tovább, íróik nemcsak „kötődnek" a településekhez, de talán olt élnek a szeretettel felmutatott vidékeken. Jelenlétükkel is ápolják a „couleur locale" nemesen építő szellemét. Közülük sajnos csupán a kitűnő Turezei Lajos az egyeden ismerős, de szívesen kívánnék mindannyiójuknak talán már kevésbé ismeretlenül feltáró munkájukhoz kedvel és erőt. Örömmel várva a további évkönyveket Párkányról, egyben a környék még be nem mulatott falvairól. Előttem a térkép: van még a környéken nem kevés ilyen település. Gazdagító adattár és kitűnő olvasmány e jeles gyűjtemény. Egyben példaadó a Duna másik felén. Kodri Ferenc LEVÉLVÁLTÁS