Esztergom és Vidéke, 1996

1996-08-15 / 33-34. szám

1996. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 5 Újabb kiemelkedő jelentőségű rendezvény-sorozattal köszöntötte városunk a Millecentenáriumot au­gusztus első hetében: a Monteverdi Kórusok Nemzetközi Fesztiválja Esz­tergom török uralom alól való felsza­badításának és Claudio Monteverdi ezzel kapcsolatos látogatásának állí­tott emléket. Az olaszországi Ruda, a holland Utrecht, a belga Roeselare, a madridi egyetem és a német Kinzig­tal, valamint Budapest és Esztergom Monteverdi nevét viselő kórusai gyűltek itt össze a budapesti Monte­verdi Kórus kezdeményezésére. A Fesztivál lelke, Kollár Éva, va­rázslatos egyéniség. Mosolya bevilá­gítja a színpadot, megbabonázza az énekeseket. Először őt, a budapesti Monteverdi Kórus karnagyát, a fesz­tivál zenei igazgatóját, valamint ifj. Móczár Gábor főszervezőt és munka­társát, dr. Soproni Andrást kérdeztem. - Hogy születeti a Fesztivál meg­rendezésének ötlete? - Mint emlékezetes, az eredeti tervek szerint Világkiállítás ünnepelte volna a Honfoglalás 1100. évforduló­ját. Az 1996-os dátum közel esik Monteverdi esztergomi látogatásának 400. évfordulójához is. Termé­szetesen adódott hát a két esemény összekapcsolása, a világ Monteverdi nevét viselő kórusainak összehívása. Az Expo sajnos elmaradt, ami a mi rendezvényünket is nehéz helyzetbe hozta. Végül, a szponzorok támogatá­sával, mégis sikerült azt megrendez­nünk. - Milyen kórusokat hívtak meg? - A legtöbb kórussal már több évre visszanyúló kapcsolataink van­nak: kivel ezen, kivel azon a kórus­fesztiválon találkoztunk a múltban. Nemzetközi fórumokon is tettünk közzé felhívást. Sokan eljöttek; van azonban legalább két fájó kivétel: se a debreceni, se a világhírű londoni kórus nem tudott részt venni. - Hogy állt össze a program? - Felhívásunkban azt kértük, hogy a résztvevők lehetőleg Monte­verdi munkásságát középpontba állí­tó műsort hozzanak. Tiszta tematikus programot talán el se bírt volna a kö­zönség. Egy időben egy nagyobb lé­legzetű Monteverdi mű előadására is gondoltunk. Jó lett volna például a „Vespro della Beata Vergine"-t bemu­tatnunk itt, a 401 évvel ezelőtti bemu­tató színhelyén. De ez most sajnos nem volt lehetséges: a szólisták, a ze­nekar hihetetlen pénzt emésztett vol­na föl. Megfelelő számú próba híján, a kórusok erejét is meghaladta volna az előadás. - Miért Esztergom a színhely? - Monteverdi magyarországi lá­togatása a történelmi kapocs. De Esz­tergom adottságai is figyelemre méltók: kiváló gyakorlási- és koncert­lehetőségek, megfelelő elszállásolás. Pesten még a busz se tud befordulni az utcába... És itt magasodik a fejünk fölött a Bazilika is... Koditek Pál és a Cathedralis Tours pedig minden se­gítséget megadott a sikeres lebonyo­lításhoz. A Fesztivál másik kiemelkedő személyisége Simon Carrington, a vi­lág legtökéletesebb énekegyüttese­ként számon tartott King's Singers alapító tagja és 25 éven keresztüli tár­Monteverdi Kórusfesztivál Esztergomban sigazgatója. Készségesen válaszol a kérdéseimre. - Hogy került el hozzánk, erre az amatőr-találkozóra? - Három éve, mióta kiváltam a King's Singersből, a tanévet az Egye­sült Államok-beli Kansasban, a nya­rat dél-nyugat Franciaországban töltöm. A híres tours-i kórustalálkozó zsűrijében találkoztam régi kedves is­merősömmel, (Kollár) Évával, aki megkérdezte, volna-e kedvem eljön­ni. Kansas egyetemén nem kevesebb, mint hat kórust kell vezetnem. Nem csak énekelni, de énekeltetni is: a technika átadásának pedagógiai mód­szere újszerű feladat számomra. Ezért örömmel vállaltam a szereplést. - Szívesen jön Magyarországra? - Nagyszerű a magyar közönség: könnyű velük közvetlen kapcsolatot játszuk Salzburgban: hivatásos zené­szekből álló zenekarunk minden va­sárnap fellép. A fiatal Wilko Brouwers a hollan­diai Utrechtből jött ide kamarakóru­sával. A kérdést magyarul is megérti, de angolul válaszol. -Honnan tud magyar uP. — érdek­lődöm. - 1986-87-ben a Budapesti Zene­akadémián tanultam. Itt ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Ágnessel is. Magyarországi látogatásom idején magam is a budapesti Monteverdi kó­rusban énekeltem. Kicsit rájuk is gon­dolva alapítottam meg hazatérésem után az utrechti Monteverdi kórust. Nagy örömmel, megtiszteltetésként fogadtam hát Éva meghívását. - Mi a véleménye a Kodály kon­cepciója alapján kifejlesztett magyar kialakítani. A forró légkör, a műértő fogadtatás nagyszerű atmoszférát te­remt, mely ösztönzi az előadót. - Hogy van megelégedve a kóru­sokkal? - A színvonal rendkívül magas. A budapesti kórus kiemelkedik nagy­szerű zenetudásával. Régebben a bu­dai Schola Hungarica-val voltam kapcsolatban; őket is hasonló, tiszta éneklés jellemzi. De nagyon szép a többi kórus is, mint például a hollan­dok, vagy a belgák. A Fesztivál másik díszvendége Czifra János, a salzburgi Dóm főze­neigazgatója. - Hogy lesz valaki építészmér­nökből egyházzenész? - kérdeztem. A Piaristáknál érettségiztem, így akkor még csak a műszaki pálya volt nyitva előttem. De a műegyetem mel­lett egyház-zenét is tanultam; többek között Baróti Istvántól. Majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kar­vezetés szakát is elvégeztem. Később a salzburgi Mozartéumban karmesteri és egyházzenei diplomát szereztem ­mondja szerényen. - Minek köszönhetjük a részvé­telt? - Évát és a pesti kórust régről ismerem és szeretem; nálunk, Auszt­riában is felléptek. A Fesztiválon elő­adásra kerülő műveket rendszeresen zenetanítási módszerről'? - A zenei anyanyelvre való építés ötletét kiválónak érzem. Ezt nem csak udvariasságból, de saját tapasz­talatból is mondom: a Magyarorszá­gon tanultak felhasználásával tanítok magam is. Feleségem is a Kodály ne­vével fémjelzett módszerrel oktat itt nálunk, Hollandiában. Például fiatal anyákat tanítunk holland népdalokra, hogy nemzeti kultúránkat tovább tud­ják adni a gyerekeiknek. Divat mostanában a „régi zene". Ez magában jó dolog; nem szabad azonban, hogy teljesen kiszorítsa az európai zene egyéb áramlatait, köztük a sikerekben oly gazdag Kodály-féle népzenére-építést. Ha így történne, az hatalmas veszteség lenne nemcsak Magyarország, de Európa, sót a világ zenéje, közös kultúrkincse számára. Talán nem is látják itt, Magyarorszá­gon, hogy milyen tisztelettel tekin­tünk mi, külföldiek, a magyar zenei örökségre. Hans van Daele a belgiumi Roe­selare-ból hozta hozzánk a kórusát. Előadásra kerülő számaik érdekes te­matikát mutatnak. Bár flamand nyel­vű, azért szívesen válaszol franciául is: - Éva - akivel a pécsi Kórusver­senyen ismerkedtünk meg - azt kérte, építsük műsorunkat Monteverdi köré. Mi az ő zenéjének előzményeit pró­báljuk bemutatni. A Németalföld a Reneszánsz zenei nagyhatalma volt: nagyon sok híres zenész - Josquin, Lassus és még sokan, innen, Camb­rai-ból, Brüggéből kerültek Európa udvaraiba: Itáliába, Münchenbe, vagy akár Budára. Willaerts például Roeslare, a mi városunk szülütte, in­nen került a velencei San Marcoba. Öt követte Velencében, később Pármá­ban De Rore. Az ő tanítványa De Wert, aki viszont a Gonzagák manto­vai udvarában lett a hercegi kórus irá­nyítója. Ennek a kórusnak volt tagja a fiatal Monteverdi is. A Fesztivál tematikájához kívül­ről illeszkedik a Kinzigtali Kamara­kórus. Vezetőjük, a rokonszenves Friedhelm Bals - igazi művész-egyé­niség - az északrajna-vesztfáliai Det­moldból hozta Brahms hagyományait a Fekete-erdőbe. 89-ben alapított vo­kál-kvartettjük rövidesen tekintélyes létszámú kórussá duzzadt. Saját zene­kara is van, akikkel Bach motettáit és Magnificatját is előadják. Repertoár­jukban fontos szerepet kap a romanti­ka és Mendelssohn művészete. Ruda háromezer lelket számláló település Udine és a szlovén határ közelében. - Hogyan lehel ekkora falunak három kórusa? - érdeklődöm Orlan­do Dipiazza Maestro-tól. - Régi hagyomány városkánkban a tiszta férfikar. A mi kórusunk 1976­ban vált ki egy régebbiből, ugyanis inkább az egyházzene felé akartunk orientálódni. De tovább él az eredeti kórus is. Van egy női karunk is - de általában külön próbálunk, csak néha, egy-egy koncert erejéig egyesülünk. Egész Európát bejártuk már, Spanyol­és Franciaországtól kezdve Belgium és Hollandián keresztül Dániáig. Leg­utóbb Oroszországba vitt a busz. Hangversenyeink egyben kirándulá­sok is; gyakran - akárcsak most ­családtagok is utaznak velünk. Szá­munkra a zene kulturális zarándoklat is! A kis létszámú spanyol együttes Madridból érkezett. Ottani egyetemi kórusbeli társaikkal főleg kortárs mű­veket szólaltatnak meg - bár a régebbi zenét is kedvelik. Számukra a más kórusokkal való találkozás, a tanulás az örömteli cél. Hunyadi Zoltán, a Vitéz János Ta­nítóképző Főiskola tanszékvezetőjét nem kell bemutatnunk: közel negy­ven éve otthonos alakjavárosunknak. Immár 33 éve, hogy - zenekedvelő­ink örömére - megalapította és azóta is vezeti az Esztergomi Monteverdi Kórust. - Kérem, összegezze a Fesztivál tanulságát! - Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehettünk ezen, a kórusunk névadóját ünneplő rendezvényen. Méltán büszke váro­sunk arra, hogy ilyen, európai rangú zenei fesztivál helyszíne lehetett! Re­mélem, hogy továbbra is szolgálha­tom városunk kulturális életét ilyen és hasonló alkalmakkor! Horváthy Péter

Next

/
Thumbnails
Contents