Esztergom és Vidéke, 1996

1996-07-04 / 27-28. szám

1996. július 4. 9 Száz éves a Belvárosi Kávéház A 19. század második felében tucatjával szaporodtak a vendégfogadók Esztergomban. A Három Szerecsen, a Fekete Sas, a Vörös Ökör, a Fehér Bárány, a Magyar Király mellett az egyesített Esztergomban 1895-re a Fürdő Szálló is felújítva, kibővítve várta vendégeit, árnyas fái alatt. A Szigeten a Nyári Vígadó ígért hús sört és felhőtlen szórakozást az odalátogatóknak. Különösen 1896 júniusában egymás után nyíltak a szórakozóhelyek. Június 14-én Porgesz Béla a Simor János utcában, az ún. Kitzinger házban nyitotta meg polgári kávéházát és sörcsarnokát, míg Katona Ferenc ugyanezen a napon Kovácspataki vendéglőjét. 1896. június 28-án az egyesített Esztergomújpatinásszórakozóhclylyel bővült: a szentta- mási oldalon, a Kispiacon (Rákóczi tér 7.) Lindtner János átalakított házában megnyitotta a Központi (Belvárosi) Kávéházat. Lindtner jelentős földbirtokaiból szerezte vagyonát. Tagja volt az esztergomi és párkányi pénzintézetnek. A Propeller Társulat igazgatója, a Borászati Egylet igazgatósági tagja. Korai betegsége, majd halála vetett véget vállalkozói tevékenységének. A június 28-án (nem 18 !) „pontban délben" megnyílt kávéház berendezését a világhírű Scifert kávéházberendező cég készítette. A tükrös, fekete márványasztalos berendezésről, a két karambol biliárd asztalról még a francia Figaro tudósítója is elragadtatással írt. A következő év májusára az új tulajdonos, Kaufmann Ferenc már megépítette a kényelmes teraszt, ahol fagylaltot és üdítőt szolgált fel. A kávéházat Kaufmann folyamatosan csinosította. 190l-re már szecessziós stílusban átépítve, új szellőzőberendezéssel fogadta vendégeit. Sok-sok oldal is kevés lenne végigkövetni a kávéház száz éves történetét, amelyet későbbi tulajdonosai és bérlői (Neubauer, Brenner, Alberti, stb. családok) alatt átélt. A részletes történet helyett egyelőre örömünket fejezhetjük ki, hogy van még Esztergomnak olyan szórakozóhelye, amely száz év után is fogadhatja vendégeit és nem lett, vagy nem lesz az enyészet martaléka, mint egyéb hasonló épületeink. Pifkó Péter Esztergom öröksége Köztudott, hogy van ilyesmi: a világ öröksége. A múlt legértékesebb építészeti objektumait szokás így megnevezni, azzal a céllal, hogy azoknak megtartása okvetlenül ajánlatos, hogy az utókor is gyönyörködhessen bennük. Az esztergomi Posta épülete nem ilyen műemlék, de az esztergomi Széchenyi temek egy tetszetős részlete. Mint ahogy az volt az ún. városközpontnak három-négy egyemeletes épülete a Hordó Borozóval és a Napsugár Cukrászdával. Azokat igaz, nem voltak műemlék értékűek, csak szépek és odaillőek - a város hajdani ,jó ízlésű" vezetősége lerombolta, és tett helyükbe modem épületeket - igaz, lényegesen nagyobb befogadóképességűeket, no de ez nem minden. A Posta épületét nem rombolják le, és nem is építenek helyébe valami modernet. Csak belekontárkodnak, amint már látni is lehet. Pedig azt egy igen nagynevű építész hozta létre: Prokopp János, aki néhány szép épülettel gazdagította városunkat. (Egyébként ő volt a hajdani Esztergom vármegye és Esztergom 3zab. kir. város első mérnöke.) Ez az épület megérdemelte, hogy oda kerüljön a város főterére, annak egyik sarkára. Bizonyára nem ok nélkül van felújítás alatt, dehát már nagyon régóta. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy Amszterdamban egy egész lakótömböt nyolc hónap alatt újítottak föl, de úgy, hogy tekintetbe vették az érdekeltek igényeit is. Ezt csak a munkatempó szempontjából említem, mi ugyanis itt élünk, Magyarországon, és tudjuk, hogy mi mennyi ideig épül vagy szépül. Szépül? Nos, éppen itt van a bibi! A tér felé néző oldalon már látható két olyan módosítás, ami éppen az ellenkezőjét jelzi, az épület jellegét, arányosságát változtatja meg. Hogy a hivatali szervezés a postánál idővel változik, azt nem vitatom. De hogy egy szép épületen nem szabad hátrányosan változtatni, azt szintén vallom. Nem egészen ide tartozik, de esztergomi íigy a következő is. A Pázmány Péter utcát végre valahára átadták a közúti forgalomnak. A munka minőségéről most inkább nem beszélek. Örülök, hogy végre eljutottunk idáig. Hosszú időn át a Kis-Duna sétányon, mint az egyetlen lehetséges elterelő úton bonyolódott le a forgalom, ami nagyon veszélyes volt. Csak látni kellett, hogy milyen izgatottan szaladtak a fiatal anyák kisgyermekük után, amikor hirtelen föltűnt egy-egy gépjármű. Most már örömmel állapíthatjuk meg, a sétány másik végén újra ott vannak a lezáró bakok. Csak még az hiányzik, hogy az iskola előtti beton bakokat is visszahelyezzék, hogy a sétány visszakapja teljes egészében a rendeltetését. Ha eddig megúsztuk baj néklül, ne legyen baj ezután se! dr. Komáromi Szilveszter Egy esztergomi polgári és látogatói (?) információs kiadvány...(4.) „... Már a rómaiak is ismerték a helybeli melegvizű források helyét, s a máltai lovagok a 12. szd.ban e helyen nyitották meg az ország első fürdőépületét, nem törődve az akkori erkölcsi normákkal (?). Az épületben ma reumatikus és nőgyógyászati megbetegedéseket gyógyítanak." Helyesen: A Hévíz (vagy Toplicza) területén III. Béla király első felesége, Antiochiai Anna 1170-80 körül fürdőt építtetett, melyet a johanniták gondjaira bízott. Sajnos - az Auguszta Kiadó Kft. véleményével ellentétben - évek óta nincs a Szent István Városi Fürdőben gyógyászati kezelés! „... Az 1770-ben épült rokokó Tanácsháza árkádjaival impozáns látványt nyújt." Helyesen: A Városháza 1770-73 között nyerte el mai, végleges formáját. Az információs kiadvány 31. oldalán található sematikus várostérképről hiányzik a Pázmány Péter utca, az Imaház utca és a Szent Tamás utca. Az utóbbit egyberajzolták a Vörösmarty utcával. A Lőrincz utca még a régi nevén (Mártírok útja) szerepel. Végül idézzünk a 33 oldalas kiadvány impresszumából: ,Minden jog az Auguszta Kiadónakfenntartva. A kiadó a brosúrában szereplő szövegek tartalmáért felelősséget nem vállal." (?) A magyartalan mondatoktól (germanizmusoktól) hemzsegő kiadvány „minden jogát" a soha többé meg nem jelenés reményében, a magam részéről - mint Esztergom polgára - az Auguszta Hungária Kiadó Kft-nak átengedem. - koditek ESZTER GOM IDEGENVEZETŐ TÉRKÉPE A szerény külső igen hasznos és adataiban pontos tartalmat rejt. Kiadták Esztergomban az 1930-as években