Esztergom és Vidéke, 1995

1995-08-24 / 34-35. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1995. 32-33. SZÁM * MELLÉKLET ÜNNEPI KEPES KRÓNIKA: AUGUSZTUS 8-17. I. FESZTIVÁL az „Ezer Húr Városá"-ban Tizenkettedszer rendezték meg az idén városunkban a Nemzetközi Gi/árfeszti­vált. Szendrey-Karper Lászlóné Agai Karolával', az Operaház örökös tagjával, a fesztivál rendszeres előadóművészével, a Szendrey-Karper László Alapítvány kuratóriumának örökös elnökével, vala­mint dr. Bárdos Istvánnal, a Fesztivál igazgatójával beszélgettünk ebből az al­kalomból. Szendrey-Karper László és Agai Karola régebbi zárókoncerteken • Vágjunk egyből a közepébe: Hon­nan származik és jogos-e a fenti cím? Agai Karola: - 1979-ben Leo Brouwer, a neves ku­bai gitáros maga vezényelte külön erre az alkalomra, a zenekar számára írt kompo­zícióját a Bazilikában. Ennek egy tétel­címe a fenti. Bárdos István: - Az „ezer húr" alulbecslés: résztve­vőink száma 200-300 között mozog, és gitáronként 6 húrral számolva... • Térjünk vissza az időrendi sorrend­be. Hogy kezdődött ez a rendezvénysoro­zat? Ágai Karola: - Férjem már a hatvanas évektől for­gatta a fejében egy ilyen találkozó ötletét: kissé mostohagyermekként kezelték a gi­tárt a hangszerek között. Gondolta, jó lenne összehívni a világ négy tájáról azo­kat, akik komolyan művelik ezt a műfajt. Már akkor Esztergomot találta erre a leg­megfelelőbbnek. 1973-ban aztán a meg­alapításának ezredik évfordulójára ké­szülő város maga kereste meg a férjemet, aki időt és energiát nem kímélve vetette bele magát a szervezés teljes embert kí­vánó munkájába. Nemzetközi hírnevé­nek, kapcsolatainak köszönhetően, a szakma általánosan elismert krémje jött el. A város-milleneumi alkalomra írta például Farkas Ferenc „Citharoedia Stri­goniensis" című, XVIII. századi dallamot idéző művét. • Mi a fesztivál célja? Ágai Karola: - A cél a világ klasszikus gitárosainak - művészeknek, tanároknak, növendé­keknek - a találkozása, tapasztalatcseréje. Mindnyájunk számára fojtogató volt a bezártság, a kapcsolatok hiánya. Nemzet­közi hírű professzorok közreműködésé­vel mesterkurzusokat is rendezünk. Fér­jem egy pedagógiai kísérletét is bemutat­tuk: ő azt javasolta, hogy kísérjék az óvó­nők gitáron az óvodai éneklést. Szólista­versenyt is szervezünk: egy itt nyert díj nemzetközi pályára való indítás lehet egy fiatalnak! Az idén magyar gitáros nyerte az I. és III. díjat. Bárdos István - Az alapvető művészeti célkitűzések mellett a találkozónak messzire nyúló vonzatai is voltak. Itt, Esztergomban tör­tént például az egyik első próbálkozás arra, hogy az állami és egyházi vezetőket összehozzuk. De tovább megyek: kísér­letet tettünk itt arra is, hogy összehozzuk Keletet és Nyugatot, Északot és Délt. Bár találkozónk csak csepp volt a tengerben, de szándékaink szerint hozzájárult ah­hoz, hogy a sokszáz éves acsarkodás után - együttmuzsikálással - a békés tapasz­talat- és véleménycsere színhelyévé vál­toztassuk a történelem útjainak ezt a ke­reszteződési pontját. Tömegesen jöttek hozzánk a lengyelek, csehek és szlová­kok, de volt kubai és japán résztvevőnk is. A kelet- és nyugatnémetek szintén itt találkozhattak. • Mi a fesztivál szerepe a nemzetközi zenei életben és mi a jelentősége Eszter­gom számára? Ágai Karola: - Az 1973-as év átütő sikere óta két­évenként gyűlik itt össze a világ gitáro­sainak színe-java. Fesztiválunk lehetősé­get adott a különböző gitár-iskolák szel­lemének, technikájának összevetésére: 75-ben Villa-Lobos, a legendás brazil mester özvegye tisztelt meg bennünket a jelenlétével; 22 éve résztvevőnk a japán Ichiro Suzuki; 81-ben a kelet-német Mó­nika Rost tartott szemináriumot. De még sokáig sorolhatnám. Bárdos István: - Hagyománnyá vált, hogy a külföldi és hazai zeneszerzők új műveket írnak a zenekar számára. Elég megemlítenem Bárdos, Szokolay, Bogár, Kocsár nevét. Összesen harminc zenemű készült a mi számunkra; ebből kettő az idén. A feszti­vál tovább növeli városunk hírét-nevét a világban. Jan Patarek, a Gdansk-i „kon­kurrens" gitárfesztivál rendezője egy le­vélben például a „világ legnagyobb gitár­művészeti eseményének" hívja rendez­vényünket. Fred Seeger kelet-német ze­nei újságíró pedig egyenesen „esztergo­mi zarándoklatáról beszél a gitárművé­szetről írt könyvében. A környező telepü­léseken is rendezünk hangversenyeket. • Hogyan szervezik, hogyan állítják össze a fesztivál programját? Ágai Karola: - Míg férjem élt, addig - végtelen lel­kesedésével, önfeláldozó munkabírásával ­szinte egyedül szervezett mindent. A prog­ram általában tematikus: 73-ban a XVI. század nagy lantosa, Bakfark Bálint állt a középpontban. 81 Bartók születése cente­náriumának a jegyében telt. 85-ben termé­szetesen Johann Sebasüan Bach szüle­tésének háromszázadik évfordulóját ünne­peltük. 87-ben lett volna Heitor Villa-Lo­bos 100 éves. 89-ben pedig a pozsonyi szü­letésű Mertz János Gáspár életművét tárta a világ elé. Nem kis büszkeséggel mon­dom, hogy féljem a brazil mester nemzet­közÜeg elismert legjobb előadói közé tarto­zott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Brazil Köztársaság által adományozott Vil­la-Lobos díj, melyet összesen öten kaptak meg, köztük - egyeüen európaiként! ­Szendrey-Karper László. Különösen készült a férjem a 91-es, sorrendben a tizedik, jubileumi, találko­zóra. De azt sajnos már nem érhette meg: 59 éves korában ragadta el, drámai hirte­lenséggel, a szívinfarktus. Azóta sokkal nehezebb a szervezés: kiderült, hogy egyetlen ember - Rajta kívül - nem is képes a feladatok elvégzésére. Megható momentum volt, hogy augusztus 15-én, a pesti gálahangverseny után, a Fesztivál több résztvevője tisztelgett Szendrey­Karper László, a Mester sírjánál. Tisztelt Művésznő, kedves Karola! A világ zenerajongói és a város lakói ne­vében köszönjük, amit a férje oldalán tett - értünk. Hiszen, mint azt Keresz­tury Dezső „Fénnyel telt zene" című szép versében is írta, „KAlászROlóLA: összefort név = így éltek összefonódva Viszontlátásra, két év múlva! Addigis hallgassuk Szendrey-Karper László és Agai Karola lemezeit, például Bach d­moll Chaconne-jának csodálatos érzé­kenységű előadását... Az érdeklődők f igyelmébe ajánljuk Fo­dor Lajos „A GITÁROS" (Szendrey-Kar­per László élete és művészete) című köny­vét, mely 1991-ben jelent meg Budapes­ten. H.P. 57. Egy hétköznapi vasárnap Vasárnap hazajönnek a száműzöttek: már nyitás után kiülnek az ingázók, a Pesten dolgozók, a kisvíznél a lépcsőre. Kristálytiszta, langyos a friss víz, még nincs tömeg a Strandon. Úsznak egyet, mint régen, mikor még itt laktak, iskolá­ba járták. Úszás után hideg zuhany; szivár­vánnyá bomlik a fény a vízcseppeken. Aztán visszaülnek a lépcsőre, napolaj­jal, Níveával kenegetik magukat, sütké­reznek a simogató, reggeli napon. Meg­hányják-vetik a világ dolgait. „Csókolom, Rózsika" - érkezik Ka­szám. Rózsi néni elérzékenyül: az előbb zavart el minket, hogy tilos focizni - de Kaszámnak ő ad labdát. (Ott őrzi a vörös­keresztes kabinban). Hiába, Strand csak egy van széles e világon! 58. Két habcsók Hogy a Nagynémet gyönyörű lány, ez senki előtt nem titok: megfordulnak utá­na a fiúk az utcán. De a Kisnémetet ma­gam veszem észre. (Később még sokan mások.) Alig egy évvel idősebb nálam. Vékony, nyúlánk, hajlékony mint a nád. Mióta láttam a tornateremben, hátrafelé lógva a korláton, fekete tornaruhából ki­rajzolódó két habcsókkal, azóta néha be­lémnyilall: „de édes lehet!" Egy nyári napon Kisnémet egyedül ül egy gumimatracon a strandon, a víz kö­zepén. Odaúszom és kezdődik a matrac­csata, túrjuk-gyömöszöljük egymást. Az­tán, egy borulásnál, a kezem „véletle­nül"az egyik habcsókot súrolja. Újabb borulás, újabb „véletlen"; szelíd birkó­zássá édesedik a matrac-csata. 59. Kopogós* 2 4* Egy verőfényes júliusi napon beállítok Pocóhoz: szeretnék zongorázni tanulni. „Nyáron nem tanítok" - rázza a fejét. Elszomorodom. De igaza van, neki is jár a szabadság. Meg miből is fizetném? „De ha érdekel - folytatja Pocó - eljöhetsz, délután öt felé." Megdobban a szívem. „Ez itt a zongora, tedd föl szépen a kis kezedet!" Fölteszem - nyakigláb, lakli kamasz - a lapátjaimat. Délelőttönként Zsüléknél gyakorlok. A szülők dolgoznak, Zsül építőtáborban, István nyaral. Kinn tűz a nap, benn kel­lemes, hűvös van a leeresztett redőny mögött. Hiába kínlódok a kis darabkák­kal, a dolog elég reménytelen: egy nyár nem elég ahhoz, hogy megtanuljak zon­gorázni. A hat-hétéves gyereknek való darabok unalmasak is - komolyabbat meg nem tudok játszani. Észreveszi ezt Pocó is, és egyre inkább ő játszik nekem. ,,Mint egy tüll" - ma­gyarázza a Mozart szonátát. Kerek arcát - a szeme körül ráncosodik - egy belső szépség visszfénye önti el. „Jöjj, kö­szöntlek százszor is, ó drága, drága Má­jus!" - énekli Schumann dalát. 60. Partita Sárgán izzik a Ferencesek fala a tűző napon - de itt, benn, kellemes hűvös van. Üres, sötét a templom, sötét az oltár is a fejünk fölött a tükörben, csak a karzaton ég egy apró lámpa. Elő-előcsillan a ba­rokk aranyozás a homályból. „O Gott, du frommer Gott" - zúgja az orgona a korált. Aztán jönnek a variáci­ók: először a balkéz kúszik föl, aztán be­lép a jobbkéz is. Zsül újra és újra próbál­ja, én lapozok neki. „Csak világit ne" - mondta az Atya, mikor engedélyt kértünk az orgonálásra. A Klauzúrán át bármikor bejöhetünk. „Laudétúr Jézusz Krisztusz" - mondjuk, ha szembejön valaki; ekkor nem kérdik, hová megyünk, ki engedte meg. 61. Nyári Egyetem Új bevételi forrás után nézünk Gyóri­val: könyvet árulunk a Dunakanyar Nyári Egyetemen. A bevétel öt százaléka a mi­énk! Az előadásokat az új „Technika Háza" első emeleti termében tartják. A vörös­márvány lépcső aljához teszünk ki egy asztalt, arra pakoljuk a könyveket. Indul az Üzlet! Szőnyi Erzsébet előadása alatt még a tolmácsok is pihennek: miután elmondta magyarul, elmondja még németül, ango­lul, franciául is. Mi is csak a lábunk ló­gatjuk - legalább hűvös van itt benn, míg kinn rekkenő a hőség. Aztán kitódulnak a hallgatók, rá is harapnak a kikészített csalira. Csak hát a könyvek magyarul vannak! Lemondó mosollyal rakná vissza egy csalódott belga Dobszay „Hangok Világá"-t. ,A hideg vízre valót se keressük így meg" - sápadok el. De Gyórinak mentőötlete támad: ,JDe Kodály Metód" - bök rá a vaskos könyvre. „Ko­da-lf' - csillan föl a belga szeme és már le is szurkolja a Piroshasút. Horváthy Péter; Felfedezések kora 62. A Három Medikus Amerikás Atya hét évig volt az ottani magyarok papja. Öregkorára a papi sze­retetotthon lakója lett; Zsülék nála tanul­nak angolul. Pénzt nem fogad el, de bort, konyakot igen; visznek neki egy-egy üveggel tandíj gyanánt. Gégerák-operá­ciója óta beszélni csak suttogva tud: ha kopognak, fütyüli, hogy ,.szabad". Ha te­heti, lejár a Dunára fürdeni. „Csak most nem merek: a karom miatt felmentettek a lelkigyakorlat alól. Mit szólnának, ha meglátnak?" - panaszkodik. Óra végén bejegyzi a naptárába, mikor jön legközelebb a „Két Medikus". Egyszer elmegyek Zsülékkel, nem jár­hatnék-e én is angolra. „Szintén Medi­kus?" - érdeklődik örömmel. Újra elma­gyarázzuk: gimnazisták vagyunk; Zsül vegyésznek felvételizett, Tomasz fizikus­nak. Én még nem tudom, van még három évem arra, hogy eldöntsem. Óra végén bejegyzi a naptárba: „Csütörtök délután ötkor: Három Medikus". 63. A maszlagról szóló vidám színjáték A Tanácsháza udvarába nyáron pado­kat raknak és kertmozit nyitnak. „Esős időben az előadás másnapra marad" ­hirdeti a plakát. Ma este a Mandragó­rák 2 5* játsszák; belépés csak 16 éven fel­ülieknek. Gyórival odasompolygunk. Szerencsére nagyra nőttünk; a jegyszedő úgy tesz, mintha nem ismerne (pedig ­vagy épp, mert - a lánya osztálytársam volt általánosban). Letelepszünk, várjuk a filmet. Hűvösödik, jólesik a pulóver. Megszólal a zene; szégyenlős gyönyörrel követjük Madonna Lucrezia elkurvításá­nak történetét. De jaj, kifelé menet épp szembe talál­kozunk az énekkaros Paczolay tanárúr­ral! „Kár, hogy ez kimaradt a tananyag­ból" - kacsint ránk cinkosán, jó szabású (bár kissé kopott) zakójában. 64. Miért üres a 4-es pálya? A rajt előtti pár perc döntő a versenyző számára: a robbanás előtti csend pillana­tai ezek. Izmait kilazítja, magába mélyed. Minden erejét összegyűjti, hiszen most, egyetlen perc alatt dől majd el minden. Egy kis oda-nem-figyelés, és hetek-hó­napok kemény, megfeszített munkája ve­szik kárba! Évadzáró verseny a Strandon. A lehul­lott leveleket, kéreg-darabokat, a platá­nok sárgás-barna termés-szilánkjait összegyűjti a szél a kisvíznél, a Ketrec sarkában. A vidék legjobbja az Eger, ehhez nem fér kétség. De hogy ki lesz mögötte a második, az a mai verseny tétje. Pereg­nek a futamok, számolják a pontokat. Egyszer a Szolnok van előbb, egyszer mi. Már csak az utolsó szám, a vegyes­váltó van hátra. Ez nem lehet probléma: Konyek háton verhetetlen. Mikuci - ifi létére - az OB (Országos Bajnokság) - is döntős volt mellen. Norbi mintha a víz fölött röpülne pillangón. Gyuri, az Izom­pacsirta, gyorson fenomenális! Ha kell, akár egy testhossznyi hátrányt is ledolgo­zik! Nem véletlenül került az Álomváltó dobogóra a Vidékbajnokságon! De hol vannak a versenyzők? A többi csapat úszói már a rajtkő mögött állnak ­de a mieink sehol, hiába szólítja őket már harmadszor a hangosbemondó. „Mintha a Fedett felé mentek volna" - véü Buke. „Biztos melegítenek". Rohanunk értük ­de a medence üres! De csitt! Nyögés hal­latszik az egyik kabinból! És valóban: a bezárt ajtó mögött az Álomváltó tagjai teljes áhítattal mélyülnek el. ,A padon maradt bugyogó" című novella tanul­mányozásában. 65. Dönci és a püspök „Jesztem vengrem (Magyar vagyok)!" - rúgja be a Palitól tanult jelszóval Ödön­ke a poznanyi szhornyiszkó (Ifjúsági szálló) ajtaját. „Hálózsák van? Akkor öt zlotyi." - tolja a keróvnyik (Vezető) Dön­ci elé a bejelentőkönyvet. „Csak nem ro­kona a Pan Biszkup (Püspök Úr)-nak? " - kerekedik ki a keróvnyik szeme. ,,Na, ennek utánajárunk!" - határozza el Ödön­ke. Be is csönget Dönci másnap, vasárnap, reggel a püspöki palota ódon kapuján. A portás nem nagyon érti, hogy mit akar és továbbadja egy kanonoknak. De az is hi­ába forgatja a diákigazolványt, csak a ne­vet látja. Pár perc múlva a püspök fogadószobá­jában szürcsöli Ödönke a zaccos „Ka­wa"-t. Kényelmesen elnyúlik a süppe­dős, vörösbársony fotelben, letűnt korok rég elporladt egyházfőinek portréi alatt. „Sztudent?" - érdeklődik a püspök előbb németül, aztán franciául. Kissé döcög a társalgás, de úgyis sietni kell, kezdődik az ünnepi nagy mise. Három pap is sürög-forog az oltár kö­rül, Ödönke az első sorban ül - áll ­térdepel annak rendje - módja szerint. De jó tett helyébe jót várj: nagymise után díszebéd következik! On tezs Etter (Ó is Etter)!" - konferálja be Ödönkét a püs­pök az asztal körül ülő kanonokoknak. És búcsúzáskor még egy ropogós ezer­zlotyissal töltött borítékot is csúsztat új­donsült rokona kezébe a Pan Biszkup. Bizony, ha igaz az, hogy a Habsburgok birodalma fölött sose nyugodott le a nap, azért az Éttereké se kutya! A fényképen a 4x50 m vegyesváltó tagjai: Horváthy Péter, Szendrő Miklós, Turányi György, Lázár Péter (1960. au­gusztus 20.) (24) Ránki György kis darabja kezdő zongoristák számára (25) Niccoló Machiavelli sikamlós vígjátékából (1518) készült olasz film * ' JW Jt 1 ' > ­A befejező részt következő számunkban közöljük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents