Esztergom és Vidéke, 1995

1995-07-06 / 27. szám

ESZTERGOM és VIDÉKI MELLEKLET 1995. 26. szám /. Esztergomi Helikon Horváthy Péter FELFEDEZÉSEK KORA V. !Az e(felejtett város 44. Szarka vajda Korán kelni mindenkinek teher, még a vajdának is! Szarka Elvtársnak mégis ez adatott meg öreg korára: Pitymallatkor, ha esik, ha fagy, még téli zimankóban is, kisétál - csak úgy, pizsamában - a Tanácsháza balkonjára (hiszen ott lakik), és beosztja, ki hol söpör ma reggel. Fiatalabb korában Szarka Elvtárs igazgató volt. Hol itt, hol ott. (Hiába, a jó káder...) Beosztottjai szerették, a legkülönfélébb ajándékokkal kedveskedtek neki; hol ezzel, hol azzal. Na nem valami komoly dologgal - pénz föl se merült csak holmi csipp-csupp aprósággal. Ha netalán elfelejtették volna, SzarkaElvtárs maga látogatta meg őket; a választást megkönnyítendő, meg is mutatta, melyik csecse-becse okozna örömet neki: hol egy bőr válltáska, hol egy porcelán mütyür a vitrinből. De ki is állt értük: nála még elvetemült horthysta is lehetett éjjeliőr! Mi több, még tréfába is elegyedett velük: „Államrendőrség" - zörgetik egyikük ajtaját egy este. „Ugye, jól rád ijesztettem!" - nevet hamiskásan Szarka Elvtárs. 45. Hallotta, mi történt? A helyi híreket a sajtóból tudjuk meg. A Lépcsős cukrászda melletti nyomda sajnos már nem üzemel: a Dolgozók Lapja meg csak hellyel-közzel ír városunkról. A helyi sajtót így Fandli bácsi képviseli. Szerkesztősége a Kispipával átellenben, a Zöldkereszt utcája és a Főutca kereszteződésének sarkát uralja. „Késes és műköszörűs", hirdeti megtévesztésként egy félméteres borotva az ablakában. (Mellette kézzel írott plakát: „Moto-Cross-verseny a szamárhegyi pályán"). Reggeltől estig a műhely előtt, az utcán álldogál Fandli bácsi, kék köpenyével álcázva kiküldött tudósítói hivatását. Ha valaki kíváncsi a legfrissebb hírekre, elég, ha leugrik a sarokra: ott mindent megtud. (Hogy föl nem tűnjön, a hozott kést vagy ollót is megélesíti a Szerkesztő Úr). 46. Apuci Apucit gyakran látom, amint télen is nyitott kabátban, gombolatlan zakóban, mellényzsebbe gyűrt nyakkendőben iszkol a posta felé, nagy köteg könyvvel a hóna alatt. Nemrég költöztek föl a Konyekék házából a dombtetőre. Elámul, aki belép hozzá: képek, képek mindenütt, körös körül a falon. A balkonról elénk tárul a Duna, föl egészen a Szigetekig. Összejönnek az ismerősök: benéz Bodri és Bandi bácsi, a Múzeumból. Képekről beszélnek meg könyvekről, teát isznak. „Minden jó festmény valójában önarckép" - mondja Bandi bácsi. A Hordóból jövet, aPoszpislibe menet, fölugrik a Búsképű Lovag is, a Macskák Barátja. (Nemrég települt át a Hatalmasból). Hátát a cserépkályhának döntve, a „Karamazov testvérek"-et elemzi. Már homályba olvad lenn a város, csak a templomtornyok merednek föl a világos ég felé, a Bazilikától karéjban a Kerektemplomig. „Azt suttogják - újságolta Bodri hogy ismeretlen fiatalok a Kisdunaparton a vörös zászlókat kitéptek a kettős tartókból és a Dunába dobták. A rendőrség nyomoz." „Ezt mégse kellett volna" vélem. Apuci bólint: „De az is tarthatatlan, hogy egy idegen hadsereg megszállva tartson egy országot!" 47. A piac királya Szalva bácsi nélkül nem lenne piac a piac: télen-nyáron, hóban-fagyban és kánikulában ott árul a sarkon, Dojcsán (bocsánat: Dalos!) bácsi kerékpárműhelye előtt. „Legalább mi, tanárok tartsunk össze" - noszogatja a habozó vásárlót. Ilyen naspolyát nem kap az Etusnál" - tompítja le a hangját a harmadik stand felé pislantva. ,JEn páholyból nézem ezt a bandát" - legyint a Piacfelügyelő Elvtárs irányába a Háborús Esztergomi Hírek néhai főszerkesztője. „Nálam lakott a Babits, mielőtt fölköltözött volna a hegyre. Most is van egy halom Babits-ereklyém" - dicsekszik. Szaíva bácsi nem csak a helyi bélyeggyűjtő-kör vezetője - még Zumsteinje is van - de filmszerepeket is vállal: „Még nem mindenki tartja be az új közlekedési rendet a Nyugatinál" - kommentálja a Filmhíradó, amint két hatalmas cekkerrel botorkál az öreg, bibircsókos orrával, a villamos meg az autók között. 48. Fociedzö habbal Mátyás Mester a Szaszlauer-cukrászda bajnoka, mondhatnám krémje. De aki közelebbről ismeri, tudja: nem csak a tortája finom, de kiváló futball-szakember is egyben. A Dorog minden meccsén kinn van. „Felhúzza még a Címeres Mezt a Karába" - jósolja látnoki erővel. Edzői tanfolyamot végez, szakkönyveket forgat; termete apró, de tervei nagyok. Németül is tanul, heti két órában: , Jó lesz a nyelvtudás a nemzetközi labdarúgómérkőzéseken." Mostanában különösen izgul: úgy hírlik, elmegy a Buzánszky a Dorogtól... talán ő veszi át a csapatot... Á hírek részben beigazolódnak, Buzánszky tényleg elmegy. De a hozzánemértő vezetés nem Mátyás Mestert nevezi ki a helyére. Meg is érdemlik, hogy kiessenek az NB I-ből! 49. Jó levegő Józefonkli az egészséges élet híve különösen a friss levegőt szereti: reggeldélben-este, néha még közben is, sétálni indul. A város levegője jó, még nem büdösíti a sok Trabant; de a legeslegjobb a Kispipa talponállójában. Csak a csigalépcső ne lenne olyan kanyargós! „Becsukott szemmel is lemegyek rajta" - legyint. (Lámpa úgy sincs.) Csakhogy a túlzott levegőzés megnöveli az agy oxigén-ellátását, ami egyensúlyzavarokhoz vezethet! A faltól származó néhány kis zűzódást még ki lehet bírni, de az már tényleg zsenáns, hogy a korlát foghíjas. Fellebbezés után megkapja a kivándorlóútlevelet. De talál-e majd ilyen finom levegőt a bajor Alpokban? A biztonság kedvéért magával viszi a csaposnőt, a Pipából! 50. Szeder A tudatlan bevándorlók azt hiszik, a világ legízesebb gyümölcse eperfán terem. De minden igazi esztergomi tudja, hogy ez nyilvánvaló badarság: már hogy teremhetne a szeder eper fán (ami nincs is)?! Szederfa viszont van, Kálmán bácsi műhelye előtt is áll egy. Nyár elején lehajlanak az ágak a rengeteg termés alatt; a lehullott csoda-gyümölcs vastagon fedi be az ól tetejét. A tyúklétrán mászok föl szüretelni kölyökkorom óta, amíg Kálmán bácsi megjavítja a hozott lábbelit. Minden cipőt megtud javítani (legalábbis nekünk): talpal, szögel, ragaszt. De az árát is megkéri: néha egy, sőt két forintot is, az alig félórás munkáért! Műhelye tele dikiccsel, enyvvel, suszterkalapáccsal, lépni se lehet. (Mindig ígérte, engem is megtanít, ha nagyobb leszek.) Fény nem sok jön be az apró ablakon; húszas lámpakörte pislákol csak egy dróton. „Úgyis rossz a szemem, minek pazaroljam a villanyt" - magyarázza háromlábú székén trónolva. Azt viszont kevesen tudják, hogy Kálmán bácsi világutazó. Se kutyája, se macskája, de évente - néha többször is IBUSZ útra indul. Mindenfelé volt már: látta a Boszporusz fényeit, az egyiptomi piramisokat, talán még a Niagarát is. De ilyen finom SZEDRET még sehol máshol nem talált! 51. Lackó Lackó műterme a Tanácsháza padlásán van, a tető alatt. Hihetetlen rendetlenség, képek, vásznak, ecsetek körbe-körbe, a polcon, a földön. Elpirulok, félve lesek az ülő aktképre. (Később megtudom, hogy a kép eredetijének gyönyörű a hangja.) „Nyugodtan tegezz vissza!" - mondja Lackó. Pedig tanárom volt még a Képzőben! Mutatja-magyarázza, hogy készül a litográfia. 52. A Sötétkapu alatt „Vasárnap reggel hatkor gyülekezünk a Mezőker raktáránál" - emlékeztet Rezső. „Hatvan forintot adnak egy napra!" A raktár a Sötétkapu alatt található: a hatalmas pincében a plafonig tornyozódnak a ládák a pislákoló lámpafényben. Először járok itt: rossz emlékű hely a Sötétkapu, ezt mindenki tudja, mégha senkise mondja. Meg az oroszok se engednének nagyon errefelé szaglászni. Sötét, hűvös, nyirkos a hajnal. Teherautóval visznek ki Táborba, a Tsz-hez; nincs meleg a platón. Sápadtan kel a nap; szénát rakunk kazlakba, vasvillával. Délre már sajog a vállunk, merev a derekunk. Megdolgozunk a hatvan forintért. 53. Hány éves a kapitány? „Autó-ügyességi verseny lesz a Széchenyi téren - hallom. Vasárnap már kora reggel többen serénykednek a téren: színes faoszlopokat állítanak a Halbolt előtt, körberakják szalma-bálákkal a kanyart a Szentháromság-szobor körül, az aszfaltra fehér csíkokat meszelnek. Ödönke irányít, ki mit csináljon, mit hová rakjon. A versenyzők is gyülekeznek; egymás után futnak be a Wartburgok, Skodák, Moszkvicsok. (Ödönke mutatja, ki hova álljon.) Még egy vadonatúj Fiat is jön. Furcsa: ilyen csak egy van a városban, de tulajdonosát: Imre Bácsit, a doktort, seholse látni. Kezdődik a verseny, szlalomoznak, farolnak az autók, csikorognak a fékek, sikítanak a gumik. Hörögnek, tüzet okádnak a versenyre preparált kocsik. A fehér Fiat fölényesen nyer. Kiszáll a győztes: „Hisz ez a Tamás!" Igaz, már két éve van jogosítványa - de még nincs tizennyolc éves! „Nyertünk" - büszkélkedik Ödönke. Ekkor érkezik Imre Bácsi: a fia se szó, se beszéd, elkötötte a kocsit! Eredményhirdetés után halkan odaszól: „Rakjátok vissza a kipufogódobot a hangtompítóval. Gyakran hívnak beteghez éjjel." 54. Kifutófiú voltam! „Statisztákat P3) keresnek hallom. Beállok a sorba én is. „Tizenhat múltam" hazudom. „Majd értesítenek" - ígérik. ,.Ritkábban jövök majd úszni, a nyarat a Filmművészetnek szentelem"-jelentem be edzésen. Nagy a nyüzsgés a Széchenyi téren. A filmesek pár nap alatt visszahamisítják a tér igazi arcát: hangulatos deszka-dobozba bújik az új OTP („A benn dolgozókat ez nem zavarja" írja a Dolgozók Lapja). Az új-régi épületre a „Városi Színház" felírás kerül. A színlapok Herczeg Ferenc darabját hirdetik. Szemben, az „Aranyhordó"-ban zsakettes urak, kalapos hölgyek üldögélnek, iszogatnak. A Sportboltból „Hangya Szövetkezet" lesz. Mellette a Királyi Posta. (A téren lakók megértéssel fogadják, hogy az ablakon se nézhetnek ki - szintén a Dolgozók Lapja egykorú tudósítása szerint.) Késik a behívóm. Pedig a Pártház előtti nagy fa árnyékában már gyülekeznek a sztárok: még Foxi Maxi földi porhüvelye, Csákányi Lászlaúúú is ott van. Hogy fognak ezek filmet csinálni kifutófiú nélkül?! Végre észbekapnak, másnap reggelre hív az expressz levél. Pontban nyolckor jelentkezem. Beöltöztetnek és beterelnek a Pártház melletti nagyterembe. „Azonnal kezdjük, mihelyst eláll az eső" mondják. De az csak nem áll el. Üldögélünk, toporgunk, unatkozunk. Néha mintha derülne, aztán újra rákezd. Délben hazaengednek egy órára. Okulva a tapasztalatokból, egy rendkívül érdekes fizika feladat-gyűjteménnyel jövök vissza. A jópofa példák egy szőke apáca ("jó firma", mondják) érdeklődését is fölköltik. Mellém ül, nézi a könyvet a kezemben. Magyarázom neki a megoldást. A lábunk, combunk összeér, lapozáskor a kezem a térdére téved. A torkom kiszárad; a hangom megcsuklik, mikor nekem dől. Szokatlan domborulata égeti a karom. „A mai forgatás elmarad. Fölvehetik a pénzüket" - nyílik négykor egy kegyetlen ajtó. Fele gázsit kapok, csak mert bár tizenhat kétségtelenül elmúltam - véletlenül nincs nálam személyi. Nem igazság! Többet nem hívnak be; ezzel a testközelbe hozott fizika-órák is megszakadnak. A filmet, majd ha bemutatják, meg se nézem: mit érhet az egy igazi kifutófiú nélkül?! 55. Soha többé! Antival - aki később Csaba lett - nyári munkát vállalunk a strandon: ezután négy forintot keresünk majd óránként mikor úgyis mindig ott lógunk! Reggel hétre jövünk. A medence még árnyékban van, még csak a lépcsőt éri nap. Először a füvet kell meglocsolnunk. Rájövünk, a legegyszerűbb, ha a slagot a kuka tetejére támasztjuk: akkor úszhattunk közben egy-két hosszat. Géza Bácsi 'csak később jön le; nem érti, miért tocsog a fű az egyik helyen, míg máshol csontszáraz. Megjön Rózsi néni és elküld kavicsot horolni. Gereblyével a követ fésülni: a világ legértelmetlenebb tevékenysége. Egyéb dolgunk nincs, a vizet Géza bácsi figyeli. A szállóvendégek jegyét elkérendő, a Fürdő-terasz lejárójánál álldogálunk a platánok árnyékában; a fagyialtos lánynyal föcsögünk. Egykorú velünk; néha megszán egy-egy potya gombóccal. „Mindenféle járatok vannak a föld alatt. A Fürdő alatt nagyobb az üreg, mint fönn a táncterem" - meséli Anti. „Még törökkori falak is vannak lenn!" De Géza Bácsi a fejét rázza: nem enged be senkit. Ha kevés a vendég, akkor a homokozóban focizunk. A Búsképű Lovag mindig készen áll a játékra. Eddig sose unatkoztam a Strandon, de most lesem az órát, mikor mehetek már haza. Két hét után fölmondok. Ezután a strandon úszni fogok, lányokkal beszélgetni, meg a homokozóban focizni, nem dolgozni! 56. Egy perc az élet Mi ütött a Morbiba? Igaz, pár éve jó úszónak indult. De mióta fölserdült, eltűnt az uszoda tájáról, még edzésen se láttuk. Most meg Dorogról kerekezik be, ott áll a biciklije - sebváltós versenygép! - az uszoda előtt minden áldott reggel. Hangyaszorgalommal rója a hosszakat, ússza a kar-lábat. Edzés végén meg százakat, időre. (Mi már alig szuszogunk). Öregkorára - hiszen már tizennyolc is elmúlt - olimpiára akar menni? Aztán felvilágosít valaki, fontosabb dologról van itt szó, mint holmi olimpiáról. Morbi a katonaságot akarja megúszni. a Bp. Honvéd vezetői megígérték, ha percen belülre kerül százon, akkor kikérik a sportszázadhoz! A befejező részt július 20-ai számunkban közöljük. * 23 'lorök Sándor „Árvák Napja" című novellájából készült film Szemes Mihály rendezésében, Bara Margit, Páger Antal, Bárdy György, Csákányi László szereplésével 1966 nyarán. A film a harmincas évek álszent dzsentri világát volt hivatott leleplezni. * Előző folytatásainkból kimaradtak a következő lábjegyzetek: (14)Ovidius: Átváltozások. Negyedik könyv. (15)„Egy új világot fedeztem föl!" - írta Bolyai János a nem-euklideszi felfedezése alkalmából. (16)A Ileisenberg-féle felcserélési reláció, a kvatummechanika alapegyenlete. (17)Kepler szám-misztikára alapozott könyve (Hannonices Mundi: 1619) szerint az égitestek keringési sebességüknek megfelelően egyben zenét is hallatnak. (18)A Hattyú, koranyári csillagkép. Legfényesebb csillaga a Deneb. (19)Az Ökörhajcsár, csillagkép a tavaszi égbolton. (20)Mecénása tiszteletére nevezte így Galilei a Jupiter négy legnagyobb holdját. (21)Kulin György könyve az amatőrcsillagászok bibliája volt. (22)A Föld-Hold rendszerrel mereven együtt forgó háromszög csúcsában instabil egyensúly lehetséges. Figyelmetlenségünkért elnézést kérünk. >1z ezen az oíiíaíon kpzöít fényképeket felhívásunk, nyomán 'Hewiük^ Cjyötgy úr kjiíiíte be szerksiztőségünkfiöz. 'Xá fásán köszönjük.