Esztergom és Vidéke, 1995

1995-07-06 / 27. szám

ESZTERGOM és VIDÉKI MELLEKLET 1995. 26. szám /. Esztergomi Helikon Horváthy Péter FELFEDEZÉSEK KORA V. !Az e(felejtett város 44. Szarka vajda Korán kelni mindenkinek teher, még a vajdának is! Szarka Elvtársnak mégis ez adatott meg öreg korára: Pitymallatkor, ha esik, ha fagy, még téli zimankóban is, kisétál - csak úgy, pizsamában - a Ta­nácsháza balkonjára (hiszen ott lakik), és beosztja, ki hol söpör ma reggel. Fiatalabb korában Szarka Elvtárs igaz­gató volt. Hol itt, hol ott. (Hiába, a jó káder...) Beosztottjai szerették, a legkü­lönfélébb ajándékokkal kedveskedtek neki; hol ezzel, hol azzal. Na nem valami komoly dologgal - pénz föl se merült ­csak holmi csipp-csupp aprósággal. Ha netalán elfelejtették volna, SzarkaElvtárs maga látogatta meg őket; a választást megkönnyítendő, meg is mutatta, melyik csecse-becse okozna örömet neki: hol egy bőr válltáska, hol egy porcelán mü­tyür a vitrinből. De ki is állt értük: nála még elvetemült horthysta is lehetett éjje­liőr! Mi több, még tréfába is elegyedett velük: „Államrendőrség" - zörgetik egyikük ajtaját egy este. „Ugye, jól rád ijesztettem!" - nevet hamiskásan Szarka Elvtárs. 45. Hallotta, mi történt? A helyi híreket a sajtóból tudjuk meg. A Lépcsős cukrászda melletti nyomda sajnos már nem üzemel: a Dolgozók Lapja meg csak hellyel-közzel ír váro­sunkról. A helyi sajtót így Fandli bácsi képviseli. Szerkesztősége a Kispipával átellenben, a Zöldkereszt utcája és a Fő­utca kereszteződésének sarkát uralja. „Késes és műköszörűs", hirdeti megté­vesztésként egy félméteres borotva az ablakában. (Mellette kézzel írott plakát: „Moto-Cross-verseny a szamárhegyi pá­lyán"). Reggeltől estig a műhely előtt, az ut­cán álldogál Fandli bácsi, kék köpenyé­vel álcázva kiküldött tudósítói hivatását. Ha valaki kíváncsi a legfrissebb hírekre, elég, ha leugrik a sarokra: ott mindent megtud. (Hogy föl nem tűnjön, a hozott kést vagy ollót is megélesíti a Szerkesztő Úr). 46. Apuci Apucit gyakran látom, amint télen is nyitott kabátban, gombolatlan zakóban, mellényzsebbe gyűrt nyakkendőben isz­kol a posta felé, nagy köteg könyvvel a hóna alatt. Nemrég költöztek föl a Konyekék há­zából a dombtetőre. Elámul, aki belép hozzá: képek, képek mindenütt, körös körül a falon. A balkonról elénk tárul a Duna, föl egészen a Szigetekig. Összejönnek az ismerősök: benéz Bodri és Bandi bácsi, a Múzeumból. Ké­pekről beszélnek meg könyvekről, teát isznak. „Minden jó festmény valójában önarckép" - mondja Bandi bácsi. A Hordóból jövet, aPoszpislibe menet, fölugrik a Búsképű Lovag is, a Macskák Barátja. (Nemrég települt át a Hatalmas­ból). Hátát a cserépkályhának döntve, a „Karamazov testvérek"-et elemzi. Már homályba olvad lenn a város, csak a templomtornyok merednek föl a vilá­gos ég felé, a Bazilikától karéjban a Ke­rektemplomig. „Azt suttogják - újságolta Bodri ­hogy ismeretlen fiatalok a Kisdunaparton a vörös zászlókat kitéptek a kettős tartók­ból és a Dunába dobták. A rendőrség nyomoz." „Ezt mégse kellett volna" ­vélem. Apuci bólint: „De az is tarthatat­lan, hogy egy idegen hadsereg megszáll­va tartson egy országot!" 47. A piac királya Szalva bácsi nélkül nem lenne piac a piac: télen-nyáron, hóban-fagyban és ká­nikulában ott árul a sarkon, Dojcsán (bocsánat: Dalos!) bácsi kerék­párműhelye előtt. „Legalább mi, ta­nárok tartsunk össze" - noszo­gatja a habozó vá­sárlót. Ilyen nas­polyát nem kap az Etusnál" - tompít­ja le a hangját a harmadik stand felé pislantva. ,JEn páholyból nézem ezt a ban­dát" - legyint a Pi­acfelügyelő Elv­társ irányába a Háborús Eszter­gomi Hírek néhai főszerkesztője. „Nálam lakott a Babits, mielőtt fölköltözött volna a hegy­re. Most is van egy halom Babits-erek­lyém" - dicsekszik. Szaíva bácsi nem csak a helyi bé­lyeggyűjtő-kör vezetője - még Zumstein­je is van - de filmszerepeket is vállal: „Még nem mindenki tartja be az új köz­lekedési rendet a Nyugatinál" - kom­mentálja a Filmhíradó, amint két hatal­mas cekkerrel botorkál az öreg, bibircsó­kos orrával, a villamos meg az autók kö­zött. 48. Fociedzö habbal Mátyás Mester a Szaszlauer-cukrászda bajnoka, mondhatnám krémje. De aki kö­zelebbről ismeri, tudja: nem csak a tortá­ja finom, de kiváló futball-szakember is egyben. A Dorog minden meccsén kinn van. „Felhúzza még a Címeres Mezt a Karába" - jósolja látnoki erővel. Edzői tanfolyamot végez, szakkönyveket for­gat; termete apró, de tervei nagyok. Né­metül is tanul, heti két órában: , Jó lesz a nyelvtudás a nemzetközi labdarúgómér­kőzéseken." Mostanában különösen izgul: úgy hír­lik, elmegy a Buzánszky a Dorogtól... ta­lán ő veszi át a csapatot... Á hírek részben beigazolódnak, Bu­zánszky tényleg elmegy. De a hozzánem­értő vezetés nem Mátyás Mestert nevezi ki a helyére. Meg is érdemlik, hogy kies­senek az NB I-ből! 49. Jó levegő Józefonkli az egészséges élet híve kü­lönösen a friss levegőt szereti: reggel­délben-este, néha még közben is, sétálni indul. A város levegője jó, még nem bü­dösíti a sok Trabant; de a legeslegjobb a Kispipa talponállójában. Csak a csigalép­cső ne lenne olyan kanyargós! „Becsu­kott szemmel is lemegyek rajta" - le­gyint. (Lámpa úgy sincs.) Csakhogy a túlzott levegőzés megnöveli az agy oxi­gén-ellátását, ami egyensúlyzavarokhoz vezethet! A faltól származó néhány kis zűzódást még ki lehet bírni, de az már tényleg zsenáns, hogy a korlát foghíjas. Fellebbezés után megkapja a kiván­dorlóútlevelet. De talál-e majd ilyen fi­nom levegőt a bajor Alpokban? A bizton­ság kedvéért magával viszi a csaposnőt, a Pipából! 50. Szeder A tudatlan bevándorlók azt hiszik, a világ legízesebb gyümölcse eperfán te­rem. De minden igazi esztergomi tudja, hogy ez nyilvánvaló badarság: már hogy teremhetne a szeder eper fán (ami nincs is)?! Szederfa viszont van, Kálmán bácsi műhelye előtt is áll egy. Nyár elején le­hajlanak az ágak a rengeteg termés alatt; a lehullott csoda-gyümölcs vastagon fedi be az ól tetejét. A tyúklétrán mászok föl szüretelni kölyökkorom óta, amíg Kál­mán bácsi megjavítja a hozott lábbelit. Minden cipőt megtud javítani (legalábbis nekünk): talpal, szögel, ragaszt. De az árát is megkéri: néha egy, sőt két forintot is, az alig félórás munkáért! Műhelye tele dikiccsel, enyvvel, susz­terkalapáccsal, lépni se lehet. (Mindig ígérte, engem is megtanít, ha nagyobb leszek.) Fény nem sok jön be az apró ablakon; húszas lámpakörte pislákol csak egy dróton. „Úgyis rossz a szemem, mi­nek pazaroljam a villanyt" - magyarázza háromlábú székén trónolva. Azt viszont kevesen tudják, hogy Kál­mán bácsi világutazó. Se kutyája, se macskája, de évente - néha többször is ­IBUSZ útra indul. Mindenfelé volt már: látta a Boszporusz fényeit, az egyiptomi piramisokat, talán még a Niagarát is. De ilyen finom SZEDRET még sehol más­hol nem talált! 51. Lackó Lackó műterme a Tanácsháza padlásán van, a tető alatt. Hihetetlen rendetlenség, képek, vásznak, ecsetek körbe-körbe, a polcon, a földön. Elpirulok, félve lesek az ülő aktképre. (Később megtudom, hogy a kép eredetijének gyönyörű a hangja.) „Nyugodtan tegezz vissza!" - mondja Lackó. Pedig tanárom volt még a Képző­ben! Mutatja-magyarázza, hogy készül a litográfia. 52. A Sötétkapu alatt „Vasárnap reggel hatkor gyülekezünk a Mezőker raktáránál" - emlékeztet Re­zső. „Hatvan forintot adnak egy napra!" A raktár a Sötétkapu alatt található: a hatalmas pincében a plafonig tornyozód­nak a ládák a pislákoló lámpafényben. Először járok itt: rossz emlékű hely a Sö­tétkapu, ezt mindenki tudja, mégha sen­kise mondja. Meg az oroszok se enged­nének nagyon errefelé szaglászni. Sötét, hűvös, nyirkos a hajnal. Teherautóval visznek ki Táborba, a Tsz-hez; nincs meleg a platón. Sápadtan kel a nap; szénát rakunk kazlakba, vas­villával. Délre már sajog a vállunk, me­rev a derekunk. Megdolgozunk a hatvan forintért. 53. Hány éves a kapitány? „Autó-ügyességi verseny lesz a Szé­chenyi téren - hallom. Vasárnap már kora reggel többen serénykednek a téren: szí­nes faoszlopokat állítanak a Halbolt előtt, körberakják szalma-bálákkal a kanyart a Szentháromság-szobor körül, az aszfaltra fehér csíkokat meszelnek. Ödönke irá­nyít, ki mit csináljon, mit hová rakjon. A versenyzők is gyülekeznek; egymás után futnak be a Wartburgok, Skodák, Moszkvicsok. (Ödönke mutatja, ki hova álljon.) Még egy vadonatúj Fiat is jön. Furcsa: ilyen csak egy van a városban, de tulajdonosát: Imre Bácsit, a doktort, se­holse látni. Kezdődik a verseny, szlalomoznak, fa­rolnak az autók, csikorognak a fékek, si­kítanak a gumik. Hörögnek, tüzet okád­nak a versenyre preparált kocsik. A fehér Fiat fölényesen nyer. Kiszáll a győztes: „Hisz ez a Tamás!" Igaz, már két éve van jogosítványa - de még nincs tizennyolc éves! „Nyertünk" - büszkélkedik Ödön­ke. Ekkor érkezik Imre Bácsi: a fia se szó, se beszéd, elkötötte a kocsit! Eredmény­hirdetés után halkan odaszól: „Rakjátok vissza a kipufogó­dobot a hangtom­pítóval. Gyakran hívnak beteghez éjjel." 54. Kifutófiú voltam! „Statisztákat P3) keresnek ­hallom. Beállok a sorba én is. „Ti­zenhat múltam" ­hazudom. „Majd értesítenek" - ígé­rik. ,.Ritkábban jö­vök majd úszni, a nyarat a Filmmű­vészetnek szente­lem"-jelentem be edzésen. Nagy a nyüzs­gés a Széchenyi téren. A filmesek pár nap alatt visszahamisítják a tér igazi arcát: hangu­latos deszka-dobozba bújik az új OTP („A benn dolgozókat ez nem zavarja" ­írja a Dolgozók Lapja). Az új-régi épületre a „Városi Színház" felírás kerül. A színlapok Herczeg Ferenc darabját hirdetik. Szemben, az „Arany­hordó"-ban zsakettes urak, kalapos höl­gyek üldögélnek, iszogatnak. A Sport­boltból „Hangya Szövetkezet" lesz. Mel­lette a Királyi Posta. (A téren lakók meg­értéssel fogadják, hogy az ablakon se nézhetnek ki - szintén a Dolgozók Lapja egykorú tudósítása szerint.) Késik a behívóm. Pedig a Pártház előt­ti nagy fa árnyékában már gyülekeznek a sztárok: még Foxi Maxi földi porhüve­lye, Csákányi Lászlaúúú is ott van. Hogy fognak ezek filmet csinálni kifutófiú nél­kül?! Végre észbekapnak, másnap reggelre hív az expressz levél. Pontban nyolckor jelentkezem. Beöltöztetnek és beterelnek a Pártház melletti nagyterembe. „Azon­nal kezdjük, mihelyst eláll az eső" ­mondják. De az csak nem áll el. Üldögé­lünk, toporgunk, unatkozunk. Néha mint­ha derülne, aztán újra rákezd. Délben hazaengednek egy órára. Okul­va a tapasztalatokból, egy rendkívül ér­dekes fizika feladat-gyűjteménnyel jö­vök vissza. A jópofa példák egy szőke apáca ("jó firma", mondják) érdeklődését is fölköltik. Mellém ül, nézi a könyvet a kezemben. Magyarázom neki a megol­dást. A lábunk, combunk összeér, lapo­záskor a kezem a térdére téved. A torkom kiszárad; a hangom megcsuklik, mikor nekem dől. Szokatlan domborulata égeti a karom. „A mai forgatás elmarad. Fölvehetik a pénzüket" - nyílik négykor egy kegyet­len ajtó. Fele gázsit kapok, csak mert ­bár tizenhat kétségtelenül elmúltam - vé­letlenül nincs nálam személyi. Nem igaz­ság! Többet nem hívnak be; ezzel a testkö­zelbe hozott fizika-órák is megszakad­nak. A filmet, majd ha bemutatják, meg se nézem: mit érhet az egy igazi kifutófiú nélkül?! 55. Soha többé! Antival - aki később Csaba lett - nyári munkát vállalunk a strandon: ezután négy forintot keresünk majd óránként ­mikor úgyis mindig ott lógunk! Reggel hétre jövünk. A medence még árnyékban van, még csak a lépcsőt éri nap. Először a füvet kell meglocsolnunk. Rájövünk, a legegyszerűbb, ha a slagot a kuka tetejére támasztjuk: akkor úszha­ttunk közben egy-két hosszat. Géza Bácsi 'csak később jön le; nem érti, miért tocsog a fű az egyik helyen, míg máshol csont­száraz. Megjön Rózsi néni és elküld kavicsot horolni. Gereblyével a követ fésülni: a világ legértelmetlenebb tevékenysége. Egyéb dolgunk nincs, a vizet Géza bácsi figyeli. A szállóvendégek jegyét elkérendő, a Fürdő-terasz lejárójánál álldogálunk a platánok árnyékában; a fagyialtos lány­nyal föcsögünk. Egykorú velünk; néha megszán egy-egy potya gombóccal. „Mindenféle járatok vannak a föld alatt. A Fürdő alatt nagyobb az üreg, mint fönn a táncterem" - meséli Anti. „Még török­kori falak is vannak lenn!" De Géza Bá­csi a fejét rázza: nem enged be senkit. Ha kevés a vendég, akkor a homoko­zóban focizunk. A Búsképű Lovag min­dig készen áll a játékra. Eddig sose unatkoztam a Strandon, de most lesem az órát, mikor mehetek már haza. Két hét után fölmondok. Ezután a strandon úszni fogok, lányokkal beszél­getni, meg a homokozóban focizni, nem dolgozni! 56. Egy perc az élet Mi ütött a Morbiba? Igaz, pár éve jó úszónak indult. De mióta fölserdült, el­tűnt az uszoda tájáról, még edzésen se láttuk. Most meg Dorogról kerekezik be, ott áll a biciklije - sebváltós versenygép! - az uszoda előtt minden áldott reggel. Hangyaszorgalommal rója a hosszakat, ússza a kar-lábat. Edzés végén meg szá­zakat, időre. (Mi már alig szuszogunk). Öregkorára - hiszen már tizennyolc is elmúlt - olimpiára akar menni? Aztán felvilágosít valaki, fontosabb dologról van itt szó, mint holmi olimpiá­ról. Morbi a katonaságot akarja megúsz­ni. a Bp. Honvéd vezetői megígérték, ha percen belülre kerül százon, akkor kiké­rik a sportszázadhoz! A befejező részt július 20-ai számunk­ban közöljük. * 23 'lorök Sándor „Árvák Napja" című novellájá­ból készült film Szemes Mihály rendezésében, Bara Margit, Páger Antal, Bárdy György, Csákányi László szereplésével 1966 nyarán. A film a harmincas évek álszent dzsentri világát volt hivatott leleplezni. * Előző folytatásainkból kimaradtak a következő lábjegyzetek: (14)Ovidius: Átváltozások. Negyedik könyv. (15)„Egy új világot fedeztem föl!" - írta Bolyai János a nem-euklideszi felfedezése alkalmából. (16)A Ile­isenberg-féle felcserélési reláció, a kvatummechanika alapegyenlete. (17)Kepler szám-misztikára alapozott könyve (Hannonices Mundi: 1619) szerint az égites­tek keringési sebességüknek megfelelően egyben ze­nét is hallatnak. (18)A Hattyú, koranyári csillagkép. Legfényesebb csillaga a Deneb. (19)Az Ökörhajcsár, csillagkép a tavaszi égbolton. (20)Mecénása tisztele­tére nevezte így Galilei a Jupiter négy legnagyobb holdját. (21)Kulin György könyve az amatőrcsillagá­szok bibliája volt. (22)A Föld-Hold rendszerrel me­reven együtt forgó háromszög csúcsában instabil egyensúly lehetséges. Figyelmetlenségünkért elnézést ké­rünk. >1z ezen az oíiíaíon kpzöít fényképeket felhívásunk, nyomán 'Hewiük^ Cjyötgy úr kjiíiíte be szerksiztőségünkfiöz. 'Xá fásán köszönjük.

Next

/
Thumbnails
Contents