Esztergom és Vidéke, 1995

1995-06-15 / 24. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Érdekeink - értékeink 3 GAZDASAGI ELET VENDEGÜNK VOLT Dr. Tolnay Lajos Június 2-án, pénteken délután a Városháza dísztermében találkozott a térség gazdasági, pénzügyi, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi vezető szakembereivel dr. Tolnay Lajos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Dr. Könözsy László polgármester köszöntötte a vendégeket, majd városunk gazdasági helyzetéről szólva elmondta, hogy bár születnek új munkahelyek, a munkanélküliség még mindig kétszámjegyű. Ismertette a megjelentekkel, hogy a képviselő-testület a közelmúltban fogadta el a déli-innovációs terület részletes rendezési tervét. Az 56 hektáros terület több gyárnak, vállalkozásnak, több ezer embernek biztosíthat munkát. Engelbrecht József a. megyei kamara alelnöke röviden bemutatta a Dorog-Esztergom térség fejlesztési lehetőségét. Dr. Tolnay Lajos Esztergom adottságát jónak tartotta. Az itteni kulturális háttér, a történelmi múlt szerinte kihat a munkaerőképzésre. Esztergom szélesebb térségét olyan fejlett régiók veszik körül, mint Budapest, Győr és Székesfehérvár körzete, melyekhez városunk felzárkózását is lehetségesnek véli. Az ország helyzetét elemezve kijelentette, hogy alacsony hatékonysággal nem csökkenthető az adósságállomány. 1992-ben már voltak biztató jelek, aztán „elszaladt" az import, a belső adósságállomány elérte a nemzeti össztermék 10 százalékát. A belső piacon a kereslet-korlátozás érvényesül, csökkent a befektetés. Az infláció mintegy 30 %-os. Egyetemi oktatókat küldenek el, tandíjat vezetnek be, holott az oktatás, a tudomány nem „faragható". A kamara elnöke szerint stabilitás kell, hogy befektetési célpont legyünk. „Államcsőd nincs, ezzel ne is riogassanak" - jelentette ki. „Az új deviza kódex segíthet, így külföldi hitelhez juthatnak, akik exportra termelnek." Az elnök érdeklődéssel kísért előadását számos hozzászólás követte. Dr. Tóth István a műszaki fejlesztési alap rossz elosztását, az exportfejlesztés kamarai felkarolását hangsúlyozta. SebákJózscfné, a Gran Áfész elnöke a kereskedelemben, a vendéglátásban elterjedt alacsony színvonalról szólt, valamint a mezőgazdasági termelés és élelmiszeripar kereskedelembe való integrálását javasolta. Hollósi László, a Magyar Suzuki Rt. elnöke első számú közellenségnek a gazdasági szabályozás kiszámíthatatlanságát tartja. Véleménye szerint elszaladt az infláció (s bár exportjuk örvendetesen nőtt) egyre nehezebb az értékesítés. Szekeres József (Kamleithner Kft.) a műszaki színvonal emelését, Szántó Imre (Granvisus Kft.) a minőség javítását említette, Pethő Zoltán (Mawedur Kft.) elérhető hiteleket sürgetett. Dr. Tolnay Lajos válaszával és dr. Kovács György Zoltán, a megyegyűlés elnöke zárszavával ért véget a gazdasági vezetők szakmai fóruma. (Pálos) VISSZATEKINTŐ HETROL-HETRE (B a [ a s s a - dicsérő £ Ezúttal nem a költőé / Dr. Könözsy László polgármester lapunk előző számának megjelenése után a következő nyilatkozat közlését kérte szerkesztőségünktől: „Amikor a fenti interjút adtam a lapnak, abban a hitben tettem, hogy véleményemet a többiekével együtt és az alkalomhoz illő helyen közli a szerkesztőség. Egyrészt a pedagógusnap, másrészt az iskolaév befejezése - véleményem szerint nagyobb figyelmet érdemelt volna a laptól. Ha a szerkesztőség értékítéletében a pedagógus társadalom valóban ennyire háttérbe szorulna, attól élesen el kívánom magamat határolni. " NAGYÍTÓ ^ saját hasábjainkról „Felröppent a hír a Balassa és a Petőfi Iskola megszüntetéséről. Elképzelhető lesz ez? Nemesi Erzsébet: A város vezetősége mindent megtesz, hogy elkerülhető legyen. Tárgyalások, egyeztetések folynak, bizonyos pedagógiai programváltás is előkészületben van." (Sz.B. „Lámpások" takaréklángon i^mS. június 8.

) j Szerkesztői válasz Tények Lapunkban június l-jén - a képviselőtestület döntése előtt - interjúsorozatot indítottam a középiskolák fenntartásának körkérdésével. Június 8-án kezdtük közölni szerkesztőtársam, Szántó Barna interjúit, amelyek főként az általános iskolák helyzetéről adnak számot a várható változások előtt. Erre és a testületi döntésre, valamint annak háttéranyagaira címoldalunkon - a hetilap arcán - a leghangsúlyosabb módon hívtuk fel a figyelmet, az elmúlt pedagógusnap és a közelgő vakáció, tanévzáró alkalmából. Mai és következő számunkban - a május végére elkészített havi laptervnek megfelelően - folytatódik a változófélben lévő iskolaváros érdekeinek és értékeinek szemléje, több oldalú véleménycsere közben minél több információt is szolgáltatva. Vélemény A fenü tények alapján úgy ítélem meg, hogy az iskolaváros legújabb történelmében lejátszódó folyamatot lapunk június l-jétől kiemelt figyelemmel követi. A pedagógus társadalmat nem szorította háttérbe, sem az időzítést, sem a teijedelmet, sem a hangsúlyt ületően. A magam részéről azt szeretném, ha mindezt ők maguk ítélnék meg. Június 22. után szívesen adnánk teret véleményüknek. Polgármester úr nyilatkozatát megköszönve, kérem, szavazzon bizalmat az érdekelt (pedagógus) olvasóknak: ők bizonyára vissza fognak lapozni az előző szám(ok)ra. .A magam részéről pedig e szerény „polgári lap" megformálásánakfolyamatához, tervéhez kérek további bizalmat. Ugyanis, ahogy az egész városért Polgánnester úré a felelősség - a város lapjáért az enyém. És ezt örömest vállalom. Nagyfalusi Tibor Iskolavárosi sorozatunk végen dr. Könözsy László újra interjút alapunk számára. akinek szobrát hősi halálának évfordulóján nemrégiben ismét megkoszorúzták a szép helyi hagyomány szerint. Most - az évtizedeken át szintén hagyományként követett, manapság csakúgy féligmeddig élő pedagógusnap után hadd dicsérjem a nagy katonaköltő nevét viselő oktatási intézményt, az élő Balassa Bálint Általános Iskolát, s hadd tegyek a jelzőre nyomatékos hangsúlyt. Még a tél folyamán lábrakelt ugyanis a híresztelés, hogy a kényszerű takarékossági intézkedések során egy általános iskolát is meg kell majd szüntetni, sokak szerint éppen ezt. Több illetékes, elsőként polgánnesterünk minősítette alaptalannak a szóbeszédet, de az, ahogy lenni szokott, még jóidéig makacsul tartotta magát. Engem is aggasztott a hír, mint bármelyik, amely a nagymúltú „iskolaváros" fogyatkozásáról szól; de a Balassa különösképpen kedves nekem. Zsűrizés céljából meghívott rendszeres vendégként jólesett ablakaiból a Várhegy történelmi látképére pillantani, miközben az iskola életéből, jelenéből gyűjtögettem tapasztalást. Sokszor eszembe jutott Móra Ferenc falusi iskolája, ahol egy cserépkályhával be lehet fűteni minden helyiséget, ahol minden gyermeklelket meg lehet melegíteni elhivatott pedagógusok szeretetével. Ilyen nevelőkkel találkoztam én a Balassában, ahol esztendők óta nyelvi-irodalmi versenyeket is rendeznek. Ezeken ők maguk is megmérettetnek, de sportszerűen, versenyen kívül. A most zárult tanévben például elsők lettek volna... És még valamit a minőségről: jónéhány diákjukat volt módom tanítani a középiskolában, és mind megállták a helyüket, eljutva egyetemekig, főiskolákig. Kora tavasszal olyan értesülések is eljutottak hozzám, hogy a megszüntetés ,rémhírére" a szülők körében bizonytalanság támadt: az új tanévre egyáltalán beirassák-e gyermekeiket a Balassába? Szerencsére a beiratkozás végeredményén látszik, hogy mégiscsak „megtört a rontás", hiszen idén is összejött az egy első osztályindításához szükséges gyermeklétszám: 19-en iratkoztak be, ami csupán egy fővel kevesebb a tavalyinál. A híresztelés hatása nem tükröződik a felsőbb osztályok létszámának csökkenésében sem, ez ugyanis nem nagyobb, mint amekkora fogyás a demográfiai hullámvölgyből - sajnos - következik. A szülők tehát végül is bizalmat szavaztak az iskolafenntartó önkormányzatnak és gyermekeik „alma materének". Hogy ,3alassájuk" mennyire rászolgált a bizalomra, náluknál ki tudhatná jobban? Döntésük így számomra különösen örvendetes, hiszen megerősítik tapasztalatomat, amit - egy Kazinczy-epigrammából elterjedt szállóigét alkalmazva így summázhatok a legtömörebben: a Balassában , jót s jól" tanítanak - „ebben áll a nagy titok." A legvégére pedig egy közmondás kívánkozik: akinek ^ halálhírét költötték, hosszú életű lesz. Úgy legyen. És jusson neki is, miként névadójának, évről-vére minél több koszorú. Hősi halál nélkül is, - élete, működése jussán: pedagógusai jövőnket szolgáló önzetlen munkájának elismeréséül. Varga Péter Szerkesztői utóirat: A képviselő-testület Oktatási Bizottsága a közelmúltban hozott döntést az osztályok átlag-létszámának a következő tanévre engedélyezettfelső határáról. Ennek érvényesítése az önkormányzati fenntartású általános iskolák körében mindössze annyi változással jár, hogy a Balassában két VI., a kertvárosi Arany János iskolában^íl. osztályt kellene összevonni. Ha azonban az Országgyűlés még a nyári ülésszak során módosítja a közoktatási törvényt, többek között a csoportbontáshoz szükséges tanulólétszámok felemelésével, ebből városunkban is jóval több osztály-összevonás következne. Ami pedig szükségszerű összefüggésben van a pedagógus munkahelyek számával is. NAGYÍTÓ saját hasábjainkról „Ha nem lesznek segítségünkre, nincs olyan hatóság a világon, amely meg tudná akadályozni, hogy engedély nélkül olyat tegyenek, amit nem lenne szabad, és nincs az a büntetés, ami visszatartó erővel bírna. Ez a város a miénk. Ha fittyet hányunk a szabályokra, magunknak tesszük lakhatatlanná." (Dr. Takács Márta jegyző: Hogy ne \

legyen elavult!^ 1995. június L) J CAMBRAI - ESZTERGOM DIÁKCSERE - A testvérvárosi kapcsolat jövője: a fiatalság - mondta 1993-ban Cambrai akkori polgármestere, Jacques Legendre úr a testvérvárosi szerződés ünnepélyes aláírásakor. Ezt a gondolatot is szem előtt tartva már másodízben szerveztünk csereutazást a Dobó Katalin Gimnázium és a cambrai-i Institut Agricole diákjai számára. Két éve a gimnázium énekkara látogatott el testvérvárosunkba, ez év április elején pedig 46 francia nyelvet tanuló diák, három tanár kíséretében. Köztük az egyik én voltam: - e mostani útibeszámoló szerzője. A hideg idő nem rontotta el a meleg fogadtatást és a nagyszerű programot. A dobós diákok francia családoknál laktak, így gyakorolhatták az iskolában tanult nyelvet, a francia hétköznapokkal családi körben és az iskolában is megismerkedhettek. A tanulmányi célon túl egy kicsit turista út is volt ez az utazás, hiszen diákjainkat sok látnivaló élményével gazdagította. Az oda- és visszaút során megnéztük Gizella királyné sírját Passauban, a magyar kápolnát Aachenben, láttuk a kölni dómot és a prágai Hradzsint. A franciaországi tartózkodás is bőven kínált látnivalót: két napot töltöttünk Párizsban, többen eljutottak a vendéglátó családokkal a tengerpartra és a Cambrai környéki városokba is. A jól sikerült tíz napos utat követte május elején a francia diákok magyarországi viszontlátogatása: 37 diák és 5 tanár jött városunkba, közülük többen már másodszor. Ők is családoknál laktak, az iskolában tanórákat látogattak, kosaraztak és fociztak diákjainkkal. (Hazai győzelem született!) Az országjárás sem hiányzott az egy hetes programból: Budapestre, Kecskemétre, Bugacra és a Balatonhoz vittük el francia barátainkat. A magyaros vendégszeretetben sem volt hiány, s így sokan azzal búcsúztak, hogy nyáron, de legkésőbb két év múlva újra esedékes csereutazáson szeretnének visszajönni. A kiutazás és a vendéglátás nem csekély költséget jelentett a magyar családoknak. Kiadásainkat jelentősen csökkentették azonban a kapott támogatások. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Vértes Volán Rt.-nek, a dorogi Hulladékégető Kft.-nek, az esztergomi Önkormányzat Oktatási Bizottságának és iskolánk Oktatási-Nevelési A lapítványa Kuratóriumának, hogy segítségükkel megkönnyítették a cserelátogatás szervezését. Ugyancsak szeretnék köszönetet mondani a francia csoport vezetője, Maryvonne Bancourt tanárnő és a magam nevében a szülőknek és kollégáimnak, hogy az utazással járó áldozatokat vállalták, a felmerülő problémák megoldásában mellettünk álltak. Reméljük, hogy a későbbiekben is lesz lehetőségünk utazásokat szervezni, s ezzel is hozzájárulni tanulóink nyelvi és kulturális ismereteinek gyarapításához, a testvérvárosi kapcsolat elmélyítéséhez. Mohainé Lencsés Valéria HI Ií A-RO VA(R )T-G YL J TO Június 1-jei szamunkl>an így irtuk mL "...jó bor mellett éjféltájt a lehetetlen/cs (Pedig anuigy kellett volna.) (is) lehetséges..." (..J.oldal: 129 eszteudö"Az im (1989) évi telekalakítási ügyét ál- re nézte»n,„" (2-3 oldal: Hogy ne legyen elavult!) Olvasóink gyüjtökcdvére is számítunk! ISKOLA-ÜGYEK Vendég voltam a Balassa-napon Sokunk számára ismert, hogy általános iskoláink évről-évre egy-egy napot névadójuknak szentelnek. A Balassa iskola június 2-án emlékezett meg a nagy katonaköltőről, aki 401 éve halt hősi halált Esztergom várfalainál. Jó volt vendégnek lenni a sokszínű eseménysorozaton, amely nekem mindjárt az elején nagy örömet szerzett. Méginkább a hangulatos nyitóműsor lelkes gyermek-közönségének. Ez rendhagyó alkalom volt a javából, ugyanis a tantestület vállalkozó szellemű tagjai adták - saját diákjaiknak. Ezután a különféle iskolai pályázatok jutalmazása következett, a gyerekek többhónapos kutató-alkotó munkájának értékelésével. Folytatásként érdekes viadalokra szólították a tanulókat: résztvenni nem volt kötelező, dehát kit ne csábított volna el a buborék-eregetés, a lufifúvó verseny, no meg a csokievő vetélkedő? (Ez utóbbin mindenki jól járt, - még a vesztes is.) Volt továbbá kerékpár-, ugrókötél- és hulahopp verseny, persze foci is. Mindeközben egy kisebb diákcsoport - az udvar árnyas zugába húzódva - mesterük irányításával apró kosarak fonásával próbálkozott. Természetesen a nap programjában helyet kapott a komolyabb „agytorna" is, német szaktárgyi verseny és helytörténeti vetélkedő formájában. A „fele sem igaz" alapon feltett kérdésekből a három döntőbe jutott csapat tagjai meglepően biztos tájékozottsággal választották ki az „igaz" ismereteket Esztergom múltjáról és jelenéről. Talán az előzőeknél is nagyobb örömet jelentett számomra a két osztályteremben megrendezett kiállítás. Az egyikben kézimunkák: párnák, falvédők, terítők - horgolások és csipkék fogadtak. Népművészetünk sokféle tájról érkezett üzenete - és a régi polgári ízlés: kedvemre valóan békés találkozásuknak lehettem tanúja. A másik teremben a gyerekek iskolai és szabadidős munkái sorakoztak: valamennyi tantárgyból a legszebben vezetett füzetek, a díjnyertes pályaművek, válogatás a külföldi diákokkal fenntartott levelező-kapcsolatból, gyermekrajzok és gyönyörű tablókon városunkról készült fényképek. De olvashattam itt Esztergomról írt riportokat is, belepillanthattam a Balassa Lap című iskolai hírmondóba, amely nevelők és tanulók közös munkájának eredménye. Egy harmadik osztályos kislány vers-kísérletének néhány sora - a nyitány örömét mindvégig fokozó és betetőző nap élményével együtt - megmaradt emlékezetemben, íme: „Rég hazánk szíve itt dobogott;/ Ezt hirdetik a vén harangok. (...) Szép kis város Esztergom./ Milyen jó, hogy itt lakom." Révfalviné Budai Julianna