Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-03 / 9. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE I)e fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, lenyes nagyszerűség... (Kosztolányi Dezső) / Elet, halk elegancia, halál Csak keressük a szavakat a kimondhatatlanra: elment Mucsi András is. Ez a sor is keresés. Bizonyossága csak halála tényének van. Meghalt. Meghalt. Meghalt. Meghalt Mucsi András művészettörténész. - Voltál az Emst Múzeumban? Láttad a Nemzeti Galériában? Nyílt egy kis terem a Diófa utcában... Mikor mész Kecskemétre? A pincében, Szentendrén... A... így kérdezett, így tájékoztatott. Kérdéseiben mindig tárlatokról, kiállításokról esett szó. Tárlatok, képek; átadandó, fontos élmények. Nem szólt feleslegesen. Kocsi, busz, vonat. És mentünk. (A Mucsi Bandi mondta, hogy ezt meg kell nézni)! Ebből a csodálatos emberből az érték tudata sugárzott. Hiábavaló dolgokra szavakat nem pazarolt. Az esztergomi - és szentendrei tárlatok, kiállítások javarészét, évtizedeken keresztül, ő rendezte. Jónéhány állandót: az a Keresztény Múzeum, amit újranyitásától ismerünk, jelentőst az ó munkája; Szentendre múzeumai, a régi művésztelepet alapító nagy öregek, az őshonossá váltak (Gráber Margit, Vajda Lajos, majd Ámos Imre, Barcsay Jenő és a számos többiek) nem keveset köszönhetnek neki. A róluk szóló könyvekben, katalógusokban ott sorjáznak Mucsi András okos szavai. Mi kell ehhez? Mű- és művészismeret, stílus és korszak tévedhetetlen tudása. Józan értékítélet és megszállottság. Következetesség és alázat. Alázat? Nem, nem az, tisztelet inkább. Tisztelet és hódolat. És tisztelet van-volt bennünk. Csodáltuk a mozdulatát, ahogyan egy képhez nyúlt, ahogyan egy képet - szobrot, textíliát, könyvet kezébe vett, amiképpen beszélt róluk. Látom a kezét. Könyvet mutat, lapoz benne, magyaráz. Látod? - kérdi. - Ez, ez az - bólint. Nézem a kezeit. Balját, ahogyan biztosan, meleg otthonossággal tartja a kötetet, ujjai enyhén széttárva. Jobbjával mutat. Pontok, félkörív. Aláhúz, nyomatékosít. Bandi magyaráz; tanít. Mikor belépett egy kiállítóterembe, mindent tudott. Otthon volt szeretett M. S. mestere közelében, ugyanígy otthon a fiatal tehetségek mellett is. Otthon barátai és pályatársai körében. Soha nem volt tolakodó, de az újról, a szépről mindig beszámolt. Látod? - kérdezi -, látod? S emellé, ezzel együtt: elegancia. Megnyitókon, társaságban: sötétkék zakó, szürke nadrág, patyolating cso korny ákkendőv el .Eleganciav iselkedésben, kultúrában, műveltségben. Kellem és szigorúság. Jóság. Szigorú szeretető ítész volt. Mondhatom, hogy itt volt itthon, Szentendre, Budapest - és a nagyvilág múzeumai-mellett? Az ötvenes, hatvanas évek Esztergomának öregjei között? A híres, nagy csapat: Martsa Alajos, Dévényi Iván, Borbély György, Zolnay Lászó, a fiatalabb^) tanúk: Bodri Ferenc, Nagyfalusi Tibor, Barcsai Tibor, Kaposi Endre... S Bandi másik, oly fontos másik arca, a híres, már-már gyermeki humor, irónia, játékosság! Erről is kell szólnia valakinek! Mert... mert mi marad az emberből, mi marad?! Kosztolányira emlékeztetett, ő lehetett ilyen. Kosztolányi Dezső, az európaiság magyarja. A tisztaság és pontosság írásművésze; s - Karinthyval - az infantilizmusig végletes tréfacsináló. Mucsi András és Kosztolányi? igen, ő a Hajnali részegség csodafelismerője: Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. Meghalt Mucsi András művészettörténész. Rafael Balázs Újabb fájdalmas veszteség érte Esztergom művészeti életét: február 22-én elhunyt MUCSI ANDRÁS művészettörténész, muzeológus, az Esztergomi Képzőművészek Céhének elnöke. A régi és a modern, az egyetemes és a hazai művészet értékeit egyaránt befoglaló szakírói és kiállításszervezői munkássága szervesen kötődik városunkhoz, ahol 1953-tól két évtizeden át az egyházi és állami műgyűjtemények szakértő gondozója volt. Elhunyt Csilla von Boeselager Minden második pénteken éjjel 11 órakor virrasztásra kerül sor a Szent István kápolnában - Magyarország erkölcsi felemelkedéséért. Erre a csöndes imaórára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat hívja össze a hívőket. Legutóbb Forgách Alajos atya szomorúan jelentette be: február 24-én elhunyt Csilla von Boeselager bárónő, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik megalapítója. Csilla asszony gazdagságban élt, de sohasem feledkezett meg arról, hogy sokan élnek szegénységben, és mindig adott a rászorultaknak. Magyar származására is büszke volt. Még súlyos betegsége idején, kórházi gyógykezelése alatt is azzal foglalkozott, hogyan tudna a magyar kórházak felszereltségén javítani. Pappné Muzslai Zsitva Ágnes Átadták a kibővített Via Bona Otthont Talán kevésbbé köztudott, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató Relabor Rehabilitációs Célszervezet Kft. városunkban a Suzuki után a második legnagyobb munkáltató. Jelenleg kétszázharminc főt foglalkoztatnak. 1989-ben dr. Tittmann János, a Simor Intézet főorvosa egyszál maga jegyezte be a káeftét. Három beteggel gombatermesztéssel kezdett foglalkozni. Majd Schiller-Kertész Tamással egy rendszer kiépítéséhez kezdtek. A betegekkel tisztázták a személyes indítékokat, azaz számukra miért jó, ha megfelelő munkához jutnak. A biobrikett részleg teljes termékkészletét megvette egy bécsi vállalkozó. A kertészet a város parkjainak gondozását vállalta. Ezután csomagoló részleg, varroda, asztalosműhely, egy rácsüzem és egy kábel-korbács részleg kezdte meg működését. Ez utóbbi az új C kategóriájú Mercedesbe gyárt kábeleket. A célszervezet rövidesen kivívta a Népjóléti Minisztérium elismerését is, és módszertani központtá nyilvánították. A hozzájuk kerülő betegektől rendszerint megkérdezik, hajlandók-e gyógyulásuk érdekében cselekedni. Ha igen, akkor hasznos munkát és szállást is adnak számukra. Ezért jött létre a Via Bona Otthon, melynek új részlegét február 25-én, pénteken adták át. Ezáltal újabb harminc fő kulturált elhelyezésére nyílt lehetőség. A megnyitó beszédet Balogh Péter alpolgármester mondta: ,A Relabor Rehabilitációs Célszervezet jelentkezését az önkormányzati szociáÜs feladatok ellátásában nemcsak a teendők megosztása miatt vettük örömmel, hanem azért is, mert olyan terület ellátására vállalkozott, amelyre sem anyagi erőforrásaink, sem felkészültségünk nem volt elegendő. Ebből a megfontolásból támogattuk a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázatukat, s ígértük meg ennek az épületnek e célra való átadását. (A volt szovjet épületek egyikéről van szó - a Szerk.)" Az átadást követően a Platán Panzióban az ország különböző hajléktalan szállóinak vezetői számára kétszáz órás képzés indult, a Népjóléti Minisztérium szervezésében. Ezen huszonheten vesznek részt. Ezidáig csak átmeneti szállókat létesítettek, de most már a minőségi munka, a hajléktalanok munkába állítása és igazi gyógyítása a cél. s.J. Mucsi András és Szepesdy Ervin