Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-03 / 9. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 11 A Magyar-Finn Baráti Kör idei első negyedévi összejövetelére március 7-én, hétfőn 17 órakor a Technika Házában kerül sor. Napirend: 1. Hogyan élnek nyelvrokonaink? Diaképes előadás, 2. rész. Előadó: dr. Nagy Katalin főisko­lai docens. 2. 1994. évi munkaterv 3. A nyári espooi turistaút megbe­szélése. A kör vezetősége az érdeklődők megjelenésére is számít! UJ NYITVATARTAS a Kolos Patikában! Esztergom, Petőfi S. u. 30. Tel.: 314-563 Hétfőtől - péntekig: 8-18-ig, minden szombaton: 8-12-ig tartunk nyitva! Az esztergomi Magyar-Finn Baráti Kör finnországi utazásra (9 nap, 8 éj­szaka) invitálja a város polgárait, melyre VII. 29. (péntek) és Vm. 6. (szombat) között kerül sor. Utazás repülőgéppel (FINNAIR) Program: városnézés, magyar nyelvű vezetéssel, Helsinkiben, Es­pooban és környékén, tengeri hajó­zás, múzeumok, kulturális rendez­vények, találkozó a testvérváros képviselőivel. A részletes napi program áttekin­tésére a Baráti Kör februári végi ülé­sén kerül sor. Irányár: 38 ezer forint - a valuta árfolyamának függvényében. Jelentkezni- 25 ezer forint előleg befizetésével - március 25-ig lehet a Baráti Körben. Az úttal kapcsolatban az alábbi telefonszámon kérhetnek felvilágo­sítást: 313-888 Parais Erika; 313-674 Forró Sándor; 312-457 Hornomé. Vincze Katalin diplomahangversenye március 10-én, csütörtökön, 18 órakor Budapesten a Régi Zeneakadémián (VI. ker. Vörösmarty u. 35.) lesz, melyre minden érdeklődő esztergomit szeretettel várnak. Közreműködnek: Altér Katalin (zongora), Spitzer Gábor (klarinét) és Paláncz Antónia (gordonka). A műsorban Hándel, Monteverdi, Wolf, Schumann, Schön­berg, Farkas Ferenc, Mozart és Schubert művei szerepelnek. Kedves Gyerekek! Szeretettel várunk Benneteket a SUPERBOOK KLUBBA. Helye: a Városi Könyvtár gyer­mekkönyvtára. Ideje: Kéthetente szombaton dé­lelőtt 10 órakor. Március 7-én 18 órakor a városi könyvtárban a Liberális Klub vendége Ráday Mihály városvédő lesz. Nagyon megtisztelő csekély szellemi erővel rendelkező és egye­bekben is kicsiny városkánk számára, hogy Fo­dor úr, ez az egészen nagy bizniszmen az eszter­gomi reklámsajtót méltónak találta egy „ exkluzív interjú" publikálására, amely írást ő maga saját­kezűleg - és szelleműleg - készített. Ráadásul a legnagyobb műgonddal nyomdafestékhez jutta­tott a - mellesleg saját kiterjedt vállalkozásainak részét képező - Biznisz c. „független (reklám) újságban" (1994. febr. 18.) így városunk polgá­rai, akik olyan iszonyúan ki vannak éhezve a szavatoltan európai távlatú és színvonalú felvilá­gosításra, a legrövidebb úton (és teljességgel in­gyen!) értesülhettek a következőkről: 1. Fodor úr - Nyugatra szakadtságát ismételten megszakítva - ezúttal riporteri céllal Bécsből fővárosunkba autózott, s a forgalomban két (2) magyar rendszámú Rolls Royce-ot is észlelt 2. Ettől mélyenszántó gazdasági és politikai következtetései támadtak, amelyeket - különös tekintettel a közelgő választásokra - nem bírt magába fojtani. Hallatlan szerencsénkre módja volt kérdésekké formálni, s ezek nyomán meg­tárgyalni az interjú alanyával, Torgyán Józseffel. 3. Noha leszögezte, hogy ő „egy bizonyos távolságból" (melynek egyik összetevője, hogy a Lajtán túlról) nézi „ezeket a dolgokat", mégis kitűnően megértették egymást Torgyán úrral, aki pedig közismerten politikai arénánk sűrejében bajnokoskodik, és szilárdan gyökerezve a szent magyar anyaföldben, testközelből hallgatja né­pünk legigazabb szívdobbanásait. Nos, ez a kivételesen nagy honatya - hamar fölismervén, hogy nem holmi politológus-miki­egérrel folytat eszmecserét - egészen exkluzív dicséretre érdemesítette Fodor urat, imigyen: „Ön tökéletesen látja a magyar fejleményeket." 4. Fodor úr az interjú végeztével nem maradt hálátlan: „Én meg azt látom, hogy Öntől és Kos­suth Lajostól eltekintve kevés ember volt olyan a politikában, aki 3-4 órát úgy tud!tudott beszélni előre leírt szöveg nélkül, hogy arra az emberek a kívánt módon reagáltak volna. Meglepő volt, hogy egy olyan profi politikussal tudtam beszél­getni, aki a magyar utat valóban a szívén viseli." Ha Fodor úr (előre? vagy utólag?) leírt szövegét jól értem - ezt csak annyira érthetem, amennyire magyarul van megfogalmazva -, ennek az interjú­nak „kívánt" hatása a meglepetés volt Ha valóban így van, szégyenkezve kell megvallanom, hogy nálam ezt a hatást nem érte el. Semmi meglepő nincs ugyanis számomra abban, hogy Fodor úr ekkora beleérző készséggel - és „a kívánt mó­don" - képes egyetérteni, hiszen ennek számos meggyőző tanújelét adta már az első interjújában is, amelyet még reklámlapja indulásakor - merő szerénységből - önmagával készített Ugyanitt bizonyította már azt is, hogy távlatos történelmi éleslátással és kiváló ízléssel szintúgy bőven ren­delkezik. Mert lám, most is minő alpárias lett volna interjúalanyát szembedicsérni. Azonban így, hogy az interjú végéhez „megjegyzésként" illeszti: a disztingválásnak ez a kifinomult for­mája - valljuk meg, lenyűgözően exkluzív. Ám egyáltalán nem meglepő. Legalábbis ne­kem - amilyen csökkent értelmű vagyok - nehéz belátnom, miért is ne tudna egymással ideális összhangban elbeszélgetni két ilyen tetőtől-tal­pig „profi" személyiség? Hát nem az volna sok­kal inkább megdöbbentő, ha pont ők nem volná­nak képesek egymás szavaira a „kívánt módon" reagálni? Hiszen való igaz: az egyszerű hallgató tömegek is képesek erre. Bizony, ezt a jelenséget (is) olyan tökéletesen látja Fodor úr, hogy csak sajnálni lehet, amiért egyedül Torgyánt állította Kossuth mellé. Valamivel több példát sorakoz­tatva - határainkon túlról és a világtörténelemből is - a papír nélkül szónoklók „kívánt" hatásáról, megállapításának mélységes igazát napnál fé­nyesebben világíthatta volna be. Antonius... Ro­bespierre... Hitler... Fidel Castro... Csupán jelzé­sül, szerény javallatként, hiszen tudom, hogy Fodor úr tájékozottsága (ebben sem) szorul se­gítségre. Az egyetlen dolog, amiben nem lehetek eny­nyire biztos, a fentiekhez képest voltaképpen apróság: vajon a két személyiség ily nagyszerűen érti-e egymást írásban is, amiként élőszóban? Azaz Fodor és/vagy Torgyán úr olvasta-e - köz­lés előtt vagy után - az interjú szövegét? És ha igen, feltűnt-e nekik— bármelyiküknek -, hogy a Biznisz c. lap (melyről az interjúhoz fűzött „megjegyzés" záró mondatából megnyugvással vehetjük tudomásul: „mindenkor a szabad vá­lasztó magyar polgárok oldalán áll") az 1. olda­lon Torgyán Józsefet egy „lefolytott" termálkút­ról beszélteti, továbbá azt mondatja vele, hogy „hangsújozom". (Vö.: fojt, fojtogat - súly, sú­lyos...) Akár olvasták, akár nem, én azt gyanítom, hogy a legbensőbb hullámhosszon erről is egy­behangzóan sugároznak. A totálisan igazi popu­láris demokrácia jegyében, jelzésértékűen, kvá­zi" megígérik a szabadságjogok kiterjesztését Hogy majd ők, „a szabad választó magyar pol­gárok" dönthetilcel „mindenkor" ezt a kérdést is: helyesírás vagy hejesírás? (Lásd még „erbé" cikkét lapunk 7. számában, a 2. oldalon.) Akár látták, akár nem: - számomra az volna igazán meglepő, ha az interjú készítője és alanya erre nézvést is nem értene egyet Elvégre a nagy nyilvánosság előtt (a Biznisz olvasottsága - saját impresszumuk „bevallása" szerint - 80 ezer) két olyan „profi" beszélgetett egymással, „előre le­írt szöveg nélkül" .aki „a magyar utat valóban a szívén viseli". És - tegyük hozzá elégedetten ­ami a szívén, az a száján. Vagy talán hejesebben, igazabb magyarsággal: a szályán... Újvári

Next

/
Thumbnails
Contents