Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-06 / 1. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás az 5. oldalról) Előd Csaba kirendeltségvezető, Megyei Munkaügyi Központ - Esztergom térségének munkaerőpiaci helyzete nem változott meg gyökeresen, a ráta továbbra is a legmagasabb a megyében: 16 százalék. Az évközi lassú csökkenés mellett a belső arányok megváltozása a jellemző. Kirendeltségünkön jelenleg 3240 bejegyzett munkanélkülit tartunk nyilván, ebből 2825 fő esztergomi lakos. A munkanélküliségi ráta, a bejegyzettek számának alakulása, ajövedelempótló támogatásában részesülők létszámának növekedése évközben is többször olvasható volt lapjukban. Az évközi lassú, majd októberben, novemberben gyorsuló csökkenés mellett az ellátásból kikerülők és a jövedelempótló támogatásra szorulók létszáma ugrásszerűen megnőtt. Ma már 450 nyilvántartott esztergomi jövedelempótló támogatásban részesülő munkanélküli van, és e tény nem kis terhet ró az önkormányzatra. Az év folyamán a Megyei Munkaügyi Központ a fogalkoztatási törvény adta keretek között aktív munkaerőpiaci eszközök segítségével jelentősen hozzájárult a munkanélküliek újraelhelyezéséhez: tartós munkanélküli foglalkoztatására 160 fő, munkahelyteremtő beruházások támogatására 200 fő, vállalkozóvá válás támogatására 90 fő esetében került sor. Véleményünk szerint az év folyamán térségünkben kedvező változások következtek be. Az év elejei mélypont után a gazdasági vállalkozások munkaerő-kereslete volt tapasztalható. Külföldi cégek is jelentkeztek. Ennek hatása jövőre lesz érzékelhető. 1994 első felében a Suzuki Rt. szeretné beindítani a második műszakot. Az AMP cég várhatóan megkezdi a termelést. A Carl Zeiss Hungaria Kft. bővíti esztergomi üzemét; 120-150 fő felvételét tervezik. A Szondi Lakatos és Szerelőipari Szövetkezet 50 fő foglalkoztatására vállalkozott. E cégek mindegyike bennünket választott partnerül a munkaerőszükséglet megoldásához. Jövőre a bejegyzettek számának csökkenése, illetve a jövedelempótló támogatásban részesülők és az ellátásból kiszorulók számának növekedése várható. Vége felé közeledik a munkanélküliség jelenségének első szakasza. A jövőre jelentkezők várhatóan rövidebb ideig lesznek ellátásra jogosultak. A cserélődés viszont felgyorsul. A munkanélküliek szemléletváltoztatására is szükség van. Ne csak addig tekintsék partnernek a kirendeltséget, amíg ellátásban részesülnek. Használják ki az általunk kínált lehetőségeket: munkaerőközvetítés, képzési támogatás, munkajogi tanácsadás, álláskeresési technikák oktatása, munkatanácsadás. 1994-ben kirendeltségünk várhatóan új helyre költözik, jobb körülmények közé. Sinkó Gyula igazgató, Esztergomi Szakmunkásképző és Szakközépiskola - Intézetünk sok szempontból sikeresnek mondható évet zárt. Tanulóink létszáma - a várható tendenciával ellentétesen - nem csökkent, így munkaerőhelyzetünket minimálisnak mondható változással sikerült stabilizálni. Új szakmákkal, új párhuzamos osztály indításával bővítettük szakközépiskolánk profilját, létszámát. Ezen új szakmákban a gyakorlati képzést segítendő új tanműhelyek kialakítása vált szükségessé: már működik a német gépekkel, technológiával felszerelt varrodánk, és 150 m alapterületű autószerelő tanműhelyünk is készül. A közeljövőben kialakítandó gázos tanműhelyünkhöz szükséges berendezéseket is beszereztük már. Az említettekhez az anyagi fedezetet pályázatokon elnyert pénzekből és a vállalatoktól, gazdálkodó szervektől kapott ún. szakképzési támogatásból teremtettük elő. (Közel 10 millió Ft értékben.) Az új évben szeretnénk elérni, hogy a nevelő-oktató munka tárgyidologi feltételei tovább javuljanak. Az erre fordítható 2,5 millió Ft-ot már elnyertük, két, 1994-re kiírt pályázaton. Nagyon várjuk az iskola tartalmi munkáját, az oktatás szerkezetét módosító törvények, rendeletek mielőbbi egyértelműbbé tételét és hatályba lépését - a társadalom elvárásainak és a pedagógusok érdekeinek megfelelően. Legfőképpen egy békésebb, nyugodtabb, eredményekben gazdagabb új évet várunk, melyet szívből kívánunk minden olvasójuknak is. Engelbrecht József elnök, Esztergomi Kereskedelmi és Ipar Kamara -Kamaránk 1993-ban jelentősen megerősödött, Taglétszámunk az év végére megközelítette a hatvanat. Az év elején alakult meg az idegenforgalmi és vendéglátói tagozat, az év utolsó hónapjában pedig a dorogi területi tagozat. Külföldi kapcsolatainkat is bővítettük: az Uharské Hradistei Kamara (cseh), a Besztercebányai Kamara (szlovák), a Zójomi Ipartestület, a párkányi székhelyű Déli Régió Ipartestület, valamint a Maintali Kereskedelmi és Ipar Kamara lett új partnerünkké. És markánsabban vagyunk jelen a helyi érdekképviseletben is. Munkáltatói igényre alapozva indítottuk és sikeresen fejeztük be az asztalos szakmunkásképzést. A Hunoptika Rt. igénye alapján indítottuk a speciális fémszemüvegkeretgyártó képzést. Ez a nyáron zárul. A Magyar Gazdasági Kamara fórumain véleményünkkel országos jelentőségű döntések előkészítésében veszünk részt. Kamaránk szerepe egyértelműen bizonyítja, hogy kisrégiónk gazdasági fejlődéséhez szükség van az önálló érdekképviseletre vagy/és gazdasági önkormányzatra. 1994-től elsődlegesen azt várjuk, hogy Esztergom és környéke gazdálkodói és önkormányzatai összefognak a vállalkozásbarát környezet kialakítására. A térség adottságai nem rosszak, de összefogás nékül lemaradunk. Gondolok itt a világkiállításra, vagy más országos fejlesztési koncepcióra. Elodázhatatlan az Esztergom-Dorog-Budapest közúti fejlesztés és a gazdasági kapcsolat lehetőségét megadó Duna-híd-építés. E beruházások az idegenforgalom növekedését is szolgálják. További feladatot jelent az infrastruktúra, mindenek előtt a telefonvonalak fejlesztése. A Dunán egy áruszállító kikötő, valamint egy korszerűbb személyhajó- és jachtkikötő építése. Mindezeket csak állami, önkormányzati, valamint vállalkozói pénzekből lehet együttesen megoldani. Kamaránk e célok megvalósításáért is munkálkodik. Remélhetőleg 1994 első felében megszületik a gazdasági kamarai törvény, mellyel kötelezővé válnak a gazdasági önkormányzatok. Az új közjogi kamara erős támogatást adhat a térség fejlesztési terveinek kidolgozásához és végrehajtásához. Esztergom város és a kisrégió együttes fejlődésének reményében kívánom mindenkinek, hogy 1994ben végre lássuk meg az „alagút" végét. (Pálos) Becket Tamás ünnepén A Budapestre elszármazott esztergomiak rendszerint az első kerületi művelődési házban működő Lánchíd Körben gyűlnek össze. Időről időre felkeresik Esztergomot is. December 29-én, Tamás napon a Becket Tamás (1118-1170, Anglia kancellárja, prímása, szentté avatták 1173-ban) tiszteletére rendezett megemlékezésre különbusszal érkeztek a Lánchíd Kör tagjai Esztergomba. Délelőtt a Balassa Bálint Múzeum könyvtárában dr. Horváth István tartott előadást Becket Tamásról, majd Szeifert Ferenc pilisszentlélek:! plébános misét celebrált a Szenttamás-hegyen álló kápolnában. Az esztergomi program a déli órákban a Belvárosi Kávéházban kötetelen beszélgetéssel folytatódott. A Lánchíd Kör elnöke, dr. Zeőke Pál, aki 194546-ban volt Esztergom megye főispánja, a könyvtárban felelevenítette esztergomi élményeit. Ezekből válogattunk, melyet az alábbiakban adunk közre: Negyven év múltán ez az első alkalom, hogy megtorlás veszélye nélkül, nyilvánosan beszélhetek Esztergomban a magamban elraktározott dolgokról. Doktorátusom után tettem le a közigazgatási államvizsgál. Hivatali munkám mellett a háború elöl menekült lengyeleket és más üldözötteket segítettem. A német megszálláskor (1944. március 19-én - a Szerk.) a Gestapo elöl illegálitásba vonultam, mely a háború végéig tartott. Ez idö alatt is részt vettem a üldözöttek mentésében. Talán ennek köszönhető, hogy a háború után Esztergom megye főispánja lettem. Az egyik önkényuralom után azonban a másikat sem tudtam elfogadni. Rövid idö után a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság - a Szerk.) szovjet képviselője, Szviridov altábornagy már a leváltásomat követelte. Mi adott erre okot? A kisebb dolgokat még csak elnézték, de a Mindszenty bíborossal való jó kapcsolatom már gyanús volt. Miután a SZEB nem segített az éhező gyermekek ellátásában, a „kapitalista" dán Vöröskereszttől kaptunk tejport, vajat. A szovjetek ellátása azonban sok nehézségbe ütközött. Mikor a szovjet ellátó tiszt (Grigorjev őrnagynak hívták) rám fogta a pisztolyát, mondtam, lőjön le. Nem lőtt. Azt gondoltam, ö elmegy, én azonban itt maradok! Mit mondok majd akkor a népnek?... Információkhoz jutottam, hogy a komáromi Igmándi erődben nyugatról hazatért hadifoglyokat őriznek. Kemény viták után bejutottam az erődbe és meggyőződtem arról, hogy a sanyarú viszonyok között tartott hadifoglyokat tovább akarják vinni a Szovjetunióba. Ezt a tényt haladéktalanul jelentettem a kormánynak. Ugyancsak jelentettem egy másik fontos eseményt is: az egyik éjjel, puskatűzben egy Dunán átevezett magyar küldött beszámolt arról, hogy a Felvidéken megkezdték a magyarok kitelepítését! Hivatali működésem során értesültem arról, hogy a megyén keresztül az éhező országból Bécs nyugati szektorába élelmiszert csempésznek álcázott szovjet teherautókon. A süttői országúton éjszaka rajtaütöttünk az egyik szállítmányon. Kiderült, hogy a csempészett élelmiszerek árából az itteni Kommunista Párt pénzalapját növelték! Természetesen ezt a tényt is nyilvánosságra hoztam. 1946-ban Leányváron is megkezdődött a német lakosság kitelepítése. Elsőként a kisgazda bírót, Reményit vitték el. Németországból írt, magyarságáról hitet tévő levelét felháborodva vittem fel Rajk László belügyminiszterhez. Rajkfölényesen válaszolta; mit tudja maga? - lehet, hogy azelőtt Reich volt! Cinizmusára jellemző, hogy éppen ez volt az ö eredeti családneve. Nyilas múltú testvérét pedig éppen ö menekítette nyugatra! Nem sokkal a fenti eseményeket követően leváltottak főispáni tisztemből. Közzéteszi: Koditek Pál