Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-06 / 1. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ K-i , szerkesztésében Árpádházi Boldog Margit szentté avatásához Az Esztergom és Vidéke egyik ko­rábbi számában már foglalkoztunk Árpádházi Boldog Margit szentté ava­tásának ügyével. A hivatalos pápai bulla 1943. no­vember 19-én kelt, de a Margit kultu­szát oly szívén viselő Serédi Jusztini­án esztergomi hercegprímás csak de­cember végén kapta meg a bulla szö­vegét, s 1944. január 19-én ünnepelték meg a magyaroszági katolikus temp­lomokban. Januári számunkban a bul­la szövegére és az ezzel kapcsolatos püspökkari körlevélre részletesen visszatérünk. A tatárjárás legsötétebb napjai­ban, „a gyásznak, a kifosztottság­nak, a reménytelenségnek ebben a fekete idejében, mikor a király és birodalma felett végleg összecsapni látszanak a pusztulás hullámai, a király fogadalmat tesz: a királyné gyermeket vár, legyen ez a gyermek a szabadulás záloga, legyen ez a gyermek a vezeklés mindama bűnö­kért, melyeknek büntetése a tatár­dúlás lett szegény Magyarország fe­lett. A király és a királyné a szoron­gattatott órában Istennek aj ánlja fel a magzatot, mossa ki általa a bűnö­ket a magyarok szívéből." Margit három éves korától a veszp­rémi kolostor lakója, s lesz tagja Szent Domokos leányai közösségének. 1271. január 18-i halála után a Nyulak szigeti kolostorban, sírjánál csodák történnek, s rövidesen megindul a ki­rályi kérelem szentté avatására, de erre csak a kolostorba lépésének 700. év­fordulója körül kerül sor, bár a magyar nép szentnek tartotta halálától kezdve, s a pápák is elismerték boldog voltát. A szent Rítusok Kongregációjának javaslatára - Serédi Jusztinián és a domokosok következetes közbenjá­rására - a pápa 1943-ban elfogadta szentté avatását. Serédi Jusztinián 1943. augusztus 15-én kelt olasz nyel­vű levelében köszönte meg a pápa atya­i gondoskodását. A levél sokat elárul arról, hogy miért tartotta oly fontosnak a Rómában nagy befolyással és ta­pasztalatokkal rendelkező hercegprí­más egy magyar szentnek a háború alatti elismertetését. (A levél fordítá­sáért Ortutay L. Gyulának mondunk köszönetet, a támogatásáért dr. Beke Margitnak, a Prímási Levéltár vezető­jének.) „Szentatya, nem találom a köszönethez méltó szavakat a püspöki kar, a seculáris és egyházi klérus, a hívők és egész Ma­gyarország nevében is Ó Szentsége atyai gondoskodásáért, amellyel - mi­ként értesítettek - az elmúlt július 23­án elrendeltetett a magyarországi Szent Margit szentté avatása. Ez a rendkívüli pápai megtiszteltetés szá­munkra azért is nagyon értékes, mert így reménykedhetünk, hogy az új szentünk - aki 700 évvel ezelőtt áldo­zatát a feldúlt Magyaroszágnak aján­lotta, miként most is, hogy hazánk egész Európával hasonló pusztítás fe­nyegetésével találja szemben magát -, értékes közbenjárásával az Úrnál, si­keresen távoltarthatja vagy legalábbis mérsékelheti Magyarország és a ke­resztény Európa összeomlását. Az erre vonatkozó pápai bulla pub­likálása előtt és utána ilyen gondola­tok közt imádkozunk az új szentünk­höz, és különösen a Katolikus Kong­resszuson, amelyet a közelgő október hónapban rendezünk meg, nagy hálá­val emlékezünk majd meg a Szentatya által nekünk biztosított kegyről, s an­nak rendkívül alkalmas időpontjáról. Azt megelőzően, hogy részt vehet­nék a Szentszék régi tradíciója szerinti ünnepségen, amelyet XIV. Benedek megerősített, miként a 2141. kánoni törvény is megfogalmaz, a Szent Péter Bazilikában kell megrendezni, s mi­előtt kegyeletemet személyesen is le­róhatnáin egy nemzeti zarándoklat ke­retében Oszentségénél, egész Ma­gyarország hálája és köszönete jele­ként, kérem Szentatyám fogadja eb­ben a formában a mi legmélyebb ér­zelmű hálánkat. Könyörgünk apostoli áldásáért... Strigonia, 1943. augusztus 15. Legalázatosabb szolgája és fia Seré­di Jusztinián Magyarország hercegprí­mása." A történelem nem adta meg Serédi­nek, hogy a Szent Péter Bazilikában, nemzeti zarándoklattal köszönje meg XII. Piusz pápa kegyét. A sors és Isten könyvében más volt megírva számára és Magyarország számára is. Vak Bottyánról A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára által szerve­zett Bottyán János konferencián Vár­konyi Ágnes professzorasszony teljes képet rajzolt a török és kuruc háborúk híres katonájáról, Vak Bottyánról. Előadásában említette, hogy Bottyán több iskolát, így a nyitrai kegyesrendi iskolát is alapítványokkal támogatta. Meglepő volt olvasni Magyaror­szág Nagyasszonya című Mindszenty beszédében, amelyet 1946-ban mon­dott el Budapesten a következő mon­datot: „Ahogy a nem-katolikus Vak Bottyán és Damjanich János kardpen­géjén a Nagyasszony képét villogtatta, a nemzet körén kívül állókra is bűvös, lenyűgöző hatással van a Nagyasz­szony gondolat." A magyar történelemben oly jártas Mindszenty József hercegprímás itt tévedett. Bottyán János a XVIII. szá­zadi feltételezések szerint református családból származott, de a vágsellyei jezsuitáknál római katolikus hitre tért. 1704-ben misére menet fogatta el az esztergomi várparancsnok, s ez Esz­tergomban csak a római katolikus mi­se lehetett, hiszen az esztergomi rá­coknak is állt temploma a városban, de Jaksics Illés sajkáskapitánnyal, az esz­tergomi rácok egyik vezetőjével Bottyán János viszonya már több mint egy évtizede igen rossz volt. 1704-től kezdve tábori papjai, akik írásbeli munkájában segédkeztek neki, katoli­kusak voltak. Ok fogták le szemét 1709 szeptemberének utolsó napján a lőrinckátai táborban. Tábori szokás szerint saját papjai, Boldogfalvi Kiss János apát és Ujváry Mihály búcsúz­tatták, ágyúdörgés közt, hadi pompá­val. Síremléke a gyöngyösi ferencesek templomában található. Mindszenty gondolatmenete, mint több más beszédében és prédikációjá­ban itt is arra épült, hogy a magyarság számára, de a Magyarországon élő nemzetiségek nagyrészére is valláskü­lönbség nélkül egyaránt hatott a Ma­gyarok Nagyasszonya gondolat. Azt is példaként hozta, hogy máriást veret­tek a protestáns erdélyi fejedelemek, és a Szovjetunió által átadott 1848-49­es zászlók „Szűz Máriás" zászlók vol­tak. Bottyán János személyével más­kor nem foglalkozott, így egy adatot hibásan használt fel. Bottyán János katolikusként har­colt a császári hadseregben is, és II. Rákóczi Ferenc „Cum deo pro patria et libertate" feliratú zászlai alatt is.

Next

/
Thumbnails
Contents