Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-01 / 48. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás a 4. oldalról) Az elmúlt négy évben Önök ré­széről a segítő szándékú kritika mel­lett felelősséget, tartást és türelmet tapasztaltam és ez felbátorít arra, hogy nyugodtan nézzek a jövőbe. Hadd idézzek dr. Bády István pol­gármester-elődöm négy év előtti kö­szöntőjéből: „Ne felejtse el Polgármester Úr: nem egy párt, nem egy szervezet, nem egy társadalmi osztály, nem egy városrész polgármestere, ha­nem az egész Esztergomé. Csak egy párton felül álló személyiség képes közmegelégedésre, a közösség ér­dekeinek szem előtt tartása mellett az egységet egybefogni és közös munkát gyümölcsöztetni." Én nem szolgáltam csoportérde­keket. Ha Esztergom érdeke úgy kí­vánta, nem kerültem a konfrontáci­ót, de az együttműködésre is mindig kész voltam. És ha december 11-én Önök is úgy akarják, az elkövetkező négy évre ismét polgármester lehetek ­mindenkiért. Rozgonyi Miklós Higgyünk együtt Esztergomban! Sokáig bizonytalan voltam, el tudnám-e vállalni ezt a tisztséget. Nem csak a múlt rendszerben, az elmúlt négy évben is kilógtam a sor­ból. De elhatároztam, próbát teszek: tud-e érvényesülni a másság. Ez, úgy tűnik, jelesre sikerült. Egyetlen házba sem kopogtam be, a barátaim mégis 1470 aláírással lep­tek meg. Negyvennyolc éves vagyok, 1973 óta élek Esztergomban, egyébként tokod-üveggyári vagyok. 1977 óta állok a város szolgálatában, mint sportvezető. 1976-ban államvizs­gáztam a Testnevelési Egyetemen, mint sportmenedzser. Mivel szüksé­gem volt államigazgatási ismeretek­re, ezért államigazgatási végzettsé­get is szereztem. Majd a Vendéglá­tóipari Főiskolát is elvégeztem. Egész jól beszélek németül és ango­lul. Jelenleg a Sportcsarnokot igaz­gatom. Második házasságomban élek, Lili lányom öt hónapos. Első házas­ságomból származó fiam az USA­ban ötödéves filmrendező hallgató. Zsuzsa lányom 18 éves és idegen­forgalmat tanul. A város lakosságának kilencven százalékával tegező viszonyban va­gyok, amit tizenhét éves sportszer­vezői múltamnak köszönhetek. Nem vagyok kaméleon, ezért sok barátom van. Ellenségeim többek között azért is vannak, mert karakte­res vagyok. De ez hosszabb távon eredményes. 1981 és 89 között párt­tag voltam, de a párt 1989-ben kilé­pett belőlem és MSZP-vé alakult. Én annak a Nagy Generációnak a tagja vagyok, amely már a hatvanas években előrevetítette a változáso­kat. A mi ideáljaink Elvis Presley, Cserhalmi György, Presser Gábor voltak... De nem azt vártuk, ami be­következett. Párttagként is szamiz­datos voltam. Politikus alkat va­gyok. Velem szemben - ha már el­fogytak az érvek - csak azt tudták felhozni, hogy így nem lehet beszél­ni! A feleségemnek elég sok vállal­kozása van, főleg a vendéglátóipar­ban. E vállalkozásokba magam is besegítek, ötletekkel, munkával. Nagyon szeretem Esztergomot és benne lakó embereket. Mielőtt elin­dultam a választásokon, számba vet­tem, véleményem szerint milyen emberi és szalőnai ismeretek kelle­nek ehhez a poszthoz: szervező­készség, empátia, kapcsolatteremté­si készség, az emberek lelkesíteni tudása, karakteresség... És itt meg is állok: ezt a választási metodikát szinte a magamfajtáknak találták ki. Bátran indulhatsz! - mondták bará­taim is. Esztergomban az emberek el van­nak fásulva. A feladatom az, hogy elsősorban az itteni vállalkozókra támaszkodva keressem meg a kitö­rési pontokat. Az emberek nem nagyon bíznak mostanában a hatalomban. De tud­ják: ha én lennék a polgármester, új stratégiát, új taktikát és új munka­módszereket honosítanék meg. Eze­ket tizenhét év alatt fejlesztettem ki: ez pontos, világos és naprakész. S ez az előző napi feladatokból kiinduló intézkedéssor. Persze az is szükséges hozzá, hogy a polgármestert a NÉP vá­lassza meg, s ne egy különböző szí­nű testület. Meggyőződésem, hogy Esztergomnak most nem pártpoliti­zálnia kell! Az érdemi információk jelenleg elnagyoltak. Ennek megváltoztatá­sára szerkezeti és személyi változta­tásokra van szükség. Először is fia­talítanék, másodszor pedig áttérnék a napi gondok megoldására. Sétáló polgármester lennék, így többet lát­nék-hallanék, s az ott szerzett infor­mációkat bevinném a Városházára. Gyökeresen megváltoztatnám a Városháza munkamódszereit: hoz­záigazítanám a mai bonyolult viszo­nyokhoz, feladatokhoz, amelyek na­pi intézkedést sürgetnek. Fel kell tárni a tartalékokat, annak érdekében, hogy megtudjuk, me­lyek azok a belső erők, amelyeket a város érdekében motorizálni lehet­ne, illetve meg kell keresni azokat a stratégiai pontokat, amelyek a kitö­rés stratégiáját jelentik. Magyarul: pénzt, munkát kell hozni a városba. S ez csak a vállalkozók és a fiatalok aktivizálásával lehetséges. A Városházát vállalkozásbaráttá tenném A testületből pedig ütőképes csa­patot kell csinálni! S olyan hittel nekilátni, hogy az másokra is átra­gadjon! A demokrácia az én értelmezé­semben azt jelenti, hogy a döntés előkészítésben a legszélesebb kon­szenzusra kell törekedni - a legsze­gényebb rétegektől a pedagóguso­kon át a vállalkozókig. De amikor megszületett a döntés, az olyan le­gyen, mint amikor, sportpéldával él­ve, az edzőterem ajtaja becsukódik mögöttem, ott csak az történjen, amit eldöntöttünk, különben partta­lanná válnak a viták. S úgy szeret­nék fogalmazni, hogy a hatéves is megértse, mert az elmúlt ötven év­ben Magyarország a homályos reto­rika mintapéldája volt. A japán kultúrának jobban be kel­lene vonulnia a város közéletébe, értelmileg és érzelmileg egyaránt, hiszen itt van a világ egyik leghíre­sebb autógyára. Át kellene nézni, hogy a Fotex és az AMP hogyan tudna segíteni a város pénztelensé­gén. Valamiből pénzt kell csinálni, pél­dául a város tulajdonában vannak üzletek, amelyeket el lehetne adni a jelenlegi bérlőknek is és hozzá le­hetne látni a kertvárosi orosz lakta­nyák környékének csatornázásához, annak érdekében, hogy a fiatalok saját maguk hozhassák rendbe a mintegy 3-400 lakást. Én úgy látom, hogy Magyarorszá­gon azok a városok vezetnek a fej­lődésben, ahol a vezetőknek nagyon jók a személyes képességeik. Tu­dom, hogy vannak kreált, úgyneve­zett objektivitások, de azokból ki kell törni. Pénzt kell szerezni. Ne­kem vannak ötleteim. A gyors, de alaposan megszondá­zott döntések embere vagyok. Dr. Varga Győző 1952-ben születtem egy kis falu­ban, Zákányban. Kisiskolás koro­mat Érden töltöttem, odakötnek a gyermekkori emlékek, de a középis­kola padjait már a budapesti Toldy Ferenc Gimnáziumban koptattam Orvosdoktori diplomát Budapesten szereztem 1976-ban Ez év őszétől az esztergomi kórház urológiai osz­tályának dolgozója vagyok. A fel­nőttkor örömei, kudarcai számomra Esztergomhoz kötődnek, itt váltam a közélet iránt érdeklődő, politizáló polgárrá. Életem delén végre megérhettem, hogy egy szabad ország forrásban lévő közéletében tevékenyen szere­pet játsszak. Elveimmel megegye­zik, hogy szabad emberek, szabad közösségek okos és tisztességes tár­sulata a saját dolgairól maga dönt­sön. Bimbódzó önkormányzatisá­gunk lehetőséget kínál erre, ezért vállalnám a polgármesteri tisztsé­get. Személyemben egy olyan, döntő­en a liberális értékrendet magáénak valló polgár száll csatába a város első emberének titulusáért, aki vál­lalni tud egy gyümölcsözőnek ígér­kező koalicíós együttműködést a szocialista párttal és hisz abban is, hogy megegyezésre, együttmunkál­kodásra tud jutni a város azon poli­tikai erőivel, akikben a nemes kon­zervativizmus képviselőit tisztel­hetjük. A várospolitizáló szűk és a politi­kát csak „elszenvedők" széles la­kossági rétegével egyaránt közvet­len kapcsolatban szeretnék lenni. Közvetlen fő feladatomnak a mun­kanélküliséggel és a szociális fe­szültségekkel együttjáró kínzó problémák enyhítését tartom. Ezek mellett az oktatás, közlekedés, ide­genforgalom válsággócait is meg­nyugtatóan kell kezelni. A fentiek­hez eszköz lehet egy hatékonyabb, gyakorlatiasabb városházi és képvi­selő-testületi munkastílus.

Next

/
Thumbnails
Contents