Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-01 / 48. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Polgármesterjelöltjeink Balogh Péter Negyvenhat éves vagyok. Felesé­gen óvónő a szentgyörgymezei óvo­dában. Két gyermeken van: Margit másodéves egyetemi hallgató, Judit másodéves gimnazista. 1971 óta élek Esztergomban. Kötődésem a város­hoz ennél régibb, hiszen édesanyám Esztergomban született és nőtt fel. Anyai rokonságom a városban és kör­nyékén él. Gépészmérnökként beosztott tech­nológus voltam a SZIM Marógép­gyárban, gyártásfejlesztő a Labor MIM 3. sz. gyárában, majd az 1. sz. gyárban technológiai osztályvezető. 1984-től 1990 novemberéig főmun­katársként az Oktáv Vezetőképző In­tézetében dolgoztam. 1990 novemberében az újonnan alakult önkormányzat főállású alpol­gármesterének választottak. Feladat­köröm kiterjedt az oktatási, a kulturá­lis, a sport, az egészségügyi és szociá­lis munka területeire, az e feladatokat ellátó intézményekkel, egyesületek­kel való kapcsolattartásra, a hivatali és a bizottsági munka koordinálására. Örömmel tölt el, hogy olyan intéz­mények létrehozásából-bővítéséből vehettem ki a részem, mint az idősek napközi otthona, a pilisszentléleki nemzetiségi iskola, az esztergom­kertvárosi óvoda, az új Budai Nagy Antal úti óvoda... Az egyházi ingatlanok sorsának in­tézése, a testvérvárosi kapcsolatok ki­építése-működtetése, a kórházre­konstrukció előkészítése úgyszintén feladataim közé tartozott. - Miért vállalta a polgármesterje­löltséget? - A polgármester első helyettese­ként természetszerűleg kialakult ben­nem egy elképzelés az önkormányzati munkáról, arról, hogy én milyen stí­lusban, milyen értékek mentén, mi­lyen célok érdekében végezném ezt a tevékenységet. Úgy érzem, hogy az elmúlt négy év során szereztem annyi közigazgatási rutint, város- és ember­ismeretet, hogy vállalkozhassak erre a nagyon nehéz, ám mégis szép feladat­ra. Természetesen az elmondottak még nem adtak volna elég indítóerőt, eh­hez külső biztatásra is szükségem volt. Baráti környezetem és más magán­személyek rábeszélése már elültette bennem a gondolatot, de a döntő lö­kést az esztergomi református egy­házközség presbiterei adták, amely testületnek nagyapám nyomdokain haladva 1978 óta én is tagja vagyok, egyértelmű, mellettem szóló kiállá­sukkal. Itt és ekkor döntöttem el, hogy indulok, alapvetően magánsze­mélyek támogatására számítva, füg­getlenként. Ezt követően megtisztelő ajánlato­kat is kaptam: a Rudnay Egyesület, majd a mai ellenzéki pártok közül a KDNP, az MDF és a Kisgazdapárt is támogatásáról biztosított. A támogatás tényén túl örvendetes dolognak tartom, hogy tudomásul vették függetlenként való induláso­mat. Mint mondták, ismerik szemé­lyemet, munkámat, tudják, milyen ér­tékeket követek, mit várnak tőlem. - Melyek a legfontosabb teendők? - Egy négy évre szóló önkormány­zati program kidolgozása, melyben meg kell jelennie a képviselő-testüle­ten belüli, de az azon kívüli politikai erők, civil szervezetek, magánszemé­lyek véleményének is. Újra kell értékelni az önkormány­zat által ellátandó közszolgáltatási feladatokat, nagyobb hangsúlyt bizto­sítva a közrend, a környezetvédelem, az egészségügyi- és a szociális ellátás kérdéseinek. Erősíteni kell a nem önkormányza­ti intézményekkel, szervezetekkel va­ló együttműködést, támaszkodva munkájukra a város regionális (pl. idegenforgalmi, kulturális, közigaz­gatási stb.) szerepkörének teljesítésé­ben. Folyamatossá kell tenni a lakos­sággal, a civil szervezetekkel a párbe­szédet, hatékonyabbá és közért­hetőbbé a tájékoztatást. A fenti célkitűzések jól tükrözik önkormányzati filozófiámat: polgár­barát város kialakításával városbarát polgárok megnyerése, mert csak egy öntudatos, gondolkodni s cselekedni kész polgárság fogja barátságos ott­honná tenni Esztergomot, Babits sza­vaival „a szent és gyámoltalan" vá­rost. Dr. Könözsy László Továbbra is együtt - a felvirágzó Esztergomért! Kedves esztergomiak, Tisztelt Vá­lasztópolgárok! A helyhatósági választások során több polgármesterjelölt közül Önök döntik el, hogy kinek a kezébe teszik le városunk, Esztergom sorsát. Az a független polgánnesterjelölt vagyok, aki független, de Esztergo­mért elkötelezett és ezt négy éven ke­resztül, mint a várost szolgáló polgár­mester, bizonyíthattam is. Nagyon örülök, hogy most Önök közvetlenül dönthetnek, hogy ki le­gyen a város felelős vezetője, így megválasztáson esetén - bár még na­gyobb lesz a felelősségem súlya -, de az együttmunkálkódás is könnyebb lesz Önökkel, választóimmal, akik­nek úgy érzem, bizalmát élvezhettem. Köszönöm azt a jelölésem során több mint 2200 aláírásban megnyilvá­nuló bizalmat, amely feljogosít arra, hogy újra polgármesterjelöltként in­duljak. Amikor elhatároztam, hogy tudáso­mat, energiámat, tapasztalatomat az elkövetkező négy évre ismét felajánl­jam Esztergom szolgálatára, az Önök szolgálatára, akkor a folytatás vágya vezérelt. Munkám irányát az elmúlt négy év alatt döntően Önök határozták meg. A fogadónapjaimon megjelent mintegy 2000 emberrel való személyes talál­kozás során sok-sok beadvány, kérés, panasz, ötlet, segítőkész javaslat ju­tott el hozzám: a sürgető változást vá­ró, a sok évtized alatt kaszárnyaváros­sá züllött ősi város jajszava, a munka­nélküliek, az alulfizetettek, a rászoru­lók és a lokálpatrióták várost féltő, jobbító, Esztergom rangját visszaállí­tani vágyók kiáltása! Lehet-e államalapító Szent István királyunk szülőhelyét, Balassa, Ba­bits városát hiányos infrastruktúrával, iparral mérni? A válasz minden bizonnyal nem, de mi itt élünk és az utcára folyó és oda­fagyó szennyvízben, télidőben fojto­gató szénfüstben, alapvető közművek nélkül, munkanélküliként gödrös, sá­ros városi utakon zötykölődve ősi ér­tékeinket méltón megőrizni - nagyon nehéz. Én nem mutogattam hátra, nem ke­restem felelősöket. Négy évvel eze­lőtti székfoglalómban azt kértem Önöktől, hogy egymás között ne nyissunk felelőtlen frontokat, hanem fogjunk össze - és tegyünk a városért. Köszönöm Önöknek, hogy segítet­tek ebben. így tudtuk elémi, hogy az alapvető közművek majdnem készek, igényes, válságot is kiálló ipartelepí­téssel, a magánvállalkozások segítsé­gével közel felére csökkentettük a munkanélküliséget és gyökeresen át­alakult közigazgatási jogrendszerben megőriztük a város működőképessé­gét, iskolaváros jellegét és a sokszek­torú, gazdag közművelődési, kulturá­lis, művészeti örökséget, valamint át­fogó általános városrendezési ter­vünkkel hosszú távra biztosítjuk Esz­tergom átgondolt fejlesztését. Hogy mi mindenre nem futotta időnkből és pénzünkből, azt mind­nyájan jól tudjuk. Én folytatást szeret­nék, a létbiztonság megteremtésében, az életminőség javításában, városunk rangjának visszaállításában. Ismét több év feszített munkája fog oda vezetni, hogy Önökkel együtt - folytassuk a válságot is kiálló, szociális biztonságot adó, környezet­barát munkahelyteremtést, - megoldjuk a lakáskérdést, - ésszerűsítsük a távhőrendszert, - segítsük a földművelésből élőket nagybani piaccal, szérűterülettel, - befejezzük a közművek és szi­lárd burkolatú utak építését, - korszerűsítsük a busz- és vonat­közlekedést, - kulturált, városias Esztergomot teremtsünk - a városszéleket is, - rendbehozzuk üres, romos épü­leteinket, vagy elérjük, hogy rendbe­hozzák és funkcióval lássák el azo­kat, - javítsuk a kritikus közbiztonsá­got, - az egynapos turizmust tartós ide­genforgalommá fejlesszük, - helyet adunk további regionális intézményeknek, - ha a szlovák és a magyar kor­mány egyaránt akarja, végre megépít­jük a Mária Valéria hidat. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents