Esztergom és Vidéke, 1994
1994-11-24 / 47. szám
6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának levéltári napja MÚLT ÉS JELEN November 9-én két helyszínen is váila a vendégeket megyénk levéltára. Délután két órakor az egykori szenttamási városháza épületében Szijj Ferencné, Nagyigmánd község polgármestere, a megyei kulturális bizottság elnöknője köszöntötte a megjelenteket, akik kis előadótermünket zsúfolásig megtöltötték. Megnyitójában a közgyűjtemények fontosságáról beszélt, amelyek közös múltunkat őrzik, a közös emlékezetet. Napjaink rohanó világában ezeknek az intézményeknek kell megőrizni a jó és rossz emlékeket, hogy utódaink majd okosabban tudjanak dönteni a felmerülő kérdésekben. Beszélt arról, hogy az elmúlt években a kárpótlási folyamatokban - más intézmények mellett - a megye archívumának, levelestárának fontos feladat jutott. Szijj Ferencné bevezetője után Csombor Erzsébet levéltárigazgató utalt a levéltári nap céljára: röviden bemutatni, hogy a tudományos dolgozók milyen témákkal foglalkoznak, milyen sokszínű a tudományos munka. Kántor Klára főlevéltáros a töredékesen megmaradt dokumentumokból Esztergom szabad királyi város 18. századi levéltáráról adott képet. A város iratait és pénzét egyenlő gondossággal kezelték. A szabad királyi város bírája és jegyzője volt ezért felelős - levéltárost még nem alkalmaztak. Az első nagy iratrendezésre II. József bürokratikus igazgatása alatt került sor. A mutatókat ekkor készítették, beledolgozva a város jegyzőkönyvének adatait, valamint az iratanyagot is, amelyet korábban ládákban őriztek. Balogh Béni főlevéltáros az 19401944 közti időszakból mutatta be, hogy a német politika járszallagján lévő Magyarország és Románia, Erdély megosztása után, hogy akart megszabadulni a másnyelvű népességtől. Antonescu marsai bizalmas leveleiből hallhattunk részleteket, de a magyarok által elkövetett atrocitásokat is említette. Döbbenetes és cinikus gondolatokat hallgattunk mindkét fél felelős államférfiaitól. De azt is hallhattuk, hogy mind a két oldalon voltak tisztességesen gondolkodó és cselekvő emberek. Ortutay András a nemlétező „Kesztölci Köztársaság" peréről beszélt. 1956. október 26-ának valós eseményeit kísérelte meg rekonstruálni az egykori periratok és a jóval később megszólaltatott résztvevők és szemtanúk emlékei alapján. Egy falu néhány hónapját próbálta bemutatni - a történész eszközeivel. Leblancné dr. Kelemen Mária közigazgatás-történeti kutatásainak egy részéről beszélt: Dorog 1950-1970 közti tanácsi és szakigazgatási munkájáról. Mint a korábbi előadásokban az előadók, ő is elmondta, hogy a történész ki van szolgáltatva a forrásoknak: a hiányos forrásanyag a biztos elemzést nehezíti. Más, hasonló települések anyagából a fő folyamatokat rekonstruálni lehet, de a szereplőket már nem biztos, hogy megtaláljuk. Bencze Csaba Attila főlevéltáros egy más témakört nyitott meg. Egy konkrét irategyüttes rendezésének, kutathatóvá tételének kérdését taglalta. Az MSZMP Komárom Megyei Archívuma hosszú hányattatások után került levéltárunk őrizetébe. Az eredeti rend helyreállításának nem könnyű munkájáról beszélt, a kutathatóság technikai lehetőségeiről. Előadása azt a korábbi gondolatot erősítette meg, hogy véres titkokra nem fogunk találni, de megyénk történetének, egyes döntések megszületésének körülményeit jobban meg fogjuk ismerni. Hasonló tájékoztató volt dr. Ravasz Éva előadása az idén létrehozott Komárom városi fióklevéltár helyzetéről, anyagáról és lehetőségéről. Az anyag egy része Esztergomból, az „anyaintézetből" került Komáromba, de Komáromban mind városi, mind járási anyagok is voltak: ezek rendjének helyreállítása évek munkája lesz. Munkatársunk a már kissé fáradó közönséget néhány - 1962-ből származó dokumentum ismertetésével oldotta. Csombor Erzsébet igazgatónő a levéltár 1993-1994-es évkönyvét mutatta be, mely részben két fontos konferencia anyagát tartalmazza: a Bottyán konferenciáét és a Sobieski konferenciáét, illetve a levéltár tudományos dolgozóinak írásait tartalmazza. A kötet ismertetésére az Esztergom és Vidéke a későbbiekben még visszatér. Este hat órakor, Vitéz János egykori dolgozószobájában dr. Toró Tibor temesvári professzor lenyűgöző előadását hallhatta a harminc főnyi hallgatóság. Az előadás címe: „Vitéz János csillagvizsgálójának szerepe és tudományos jelentősége a magyar „quattrocento" művelődéstörténetében" volt. A majd másfél órában nemcsak erről beszélt az európai hírű professzor, hanem az atomkutatásról, a Fizika új útjairól, Tőkés püspökről, Temesvárról és Váradról. Aki végighallgatta az előadást, az életre szóló élménnyel távozhatott. Mindezért köszönet illeti a levéltári nap támogatóit, Horváth Bélát, a Vármúzeum igazgatóját, aki lehetővé tette, hogy Vizéz János csillagász barátairól in situ hallhassunk. Ott ültünk a csillagképek alatt és beleélhettük magunkat a 15. század egyik legokosabb emberének világába. Ez méltó befejezése volt a KomáromEsztergom Megyei Önkormányzat Levéltára levéltári napjának. STUDIA -ir POLONIJNE 10 Hírünk a világban A STUDIA POLONIJNE 1993-ban megjelent kötetében közölte Csombor Erzsébetnek, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára igazgatójának írását a második világháború alatti lengyel menekültek magyarországi lelki gondozásáról. Az írás elsősorban esztergomi hivatkozásokat mutat be, lévén, hogy Esztergomban 1939-től nagyszámú lengyel menekült tiszt és katona élt. S niivel mint a közmondás is tartja: „Minden lengyel katolikus"lelki gondozási ügye az esztergomi hercegprímásra, Serédi Jusztiniánra tartoztak. Városunkról, az itt élt emberekről a lengyelek is egy újabb forrásból olvashatnak, s ez közelebb hoz minket. Helyhatósági választások Mivel a nagy politikai változások északi szomszédainknál is hasonló időben történtek meg - minket követve, de ez csak ténymegállapítás és nem értékelés - a helyhatósági választásokra is nagyjából hasonló időben kerül sor. A politikai, gazdasági indokok ott is megváltoztatták a közigazgatási határokat, néha indokoltan, néha csak politikai okokból - mint nálunk. Ilyen helyzetben ítélkezni nem szabad és nem lehet: de ránézni a térképre feltétlenül szükséges. Az egykori Esztergom vármegye párkányi járásának községei a helyhatósági választás szempontjából (az országoséból is) a következőképp oszlanak meg: Komáromi járás: Bátorkeszi, Búcs, Dunamocs. Érsekújvári járás: Béla, Kicsind, Köbölkút, Párkánynána. Lévai járás: Kisölved, Kéty, Nagyölved. Komárom vármegye két járása pedig megoszlik: Dunaszerdahelyi járás: Ekecs. Komáromi járás: Bajcs, Dunaradvány, Csallóközaranyos, Ekei, Hetény, Izsa, Keszegfalva, Kolozsnéma, Komáromfüss, KomáromSzentpéter, Lakszakállas, Madar, Marczelháza, Nagykeszi, Naszvad, Path, Perbete, Szilas, Virt és Komárom. Érsekújvári járás: Kamocsa, Fűr. Listánk nem teljes, mert nem hivatalos szlovák nyilvántartásból indultunk ki, hanem a Szabad Újság 1994. november 16-i számának, az Együttélés mozgalom polgármesterjelöltjeinek felsorolásából. Ebből a közös jelöltek, vagy ahol az Együttélés nem indított jelöltet kimaradtak. De elgondolkoztató, hogy egy szerves egységet, mint, amilyet a párkányi járás alkotott, miért kellett három részre bontani? Ez szomszédaink ügye, de tanulságos lehet Magyarországon is: egyegy körzethatár kijelölése csak államigazgatási célt szolgál, vagy valami mást is (esetleg)? Oy.