Esztergom és Vidéke, 1994

1994-11-24 / 47. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Műszaki értelmiség az ezredfordulón Dr. Draskovics Tibor November 17-18-án országos tanácskozást rendezett a Műszaki és Természettudományi Egyesület Szövetsége a Technika Házában. Az ország különböző vidékéről százötven szakember jött el Esztergomba. A MTESZ szövetségi tanács tagjai, szakmai bizottságok vezetői, egyesületi elnökök, főtitkárok, hivatalvezetők, területi szervezetek vezetői, központi vezető munkatársak. A kétnapos programban megvitatták a szövetségük előtt álló „jövőképet", megismerkedtek a kormány készülő modernizációs programtervezetével, a társadalmi-gazdasági felemelkedés esélyeivel. A résztvevőket dr. Könözsy László polgármester köszöntötte. Szólt térségünk munkaerőpiaci helyzetéről, az új munkahelyteremtésről, a városfejlesztésről. Dr. Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi államtitkár a kormány modernizációs programjáról, a társadalmi-gazdasági megállapodás főbb kérdéseiről és az államháztartás jövő évi célkitűzéseiről beszélt. Lényegesnek ítélte a közigazgatás megreformálását, a szükségesnél nagyobb „apparátusok", hivatalok átszervezését. Dr. Hegyháti József, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára a műszaki fejlesztés, az iparpolitika, a kereskedelem-fejlesztés lehetőségeiről szólt. Elmondta, hogy a magyar ipar szerkezetváltásra, technológiai fejlesztésre, termékszerkezet-váltásra „kényszerül". Másképp nem szólhat bele az európai együttműködésbe. Jelenleg általánosan az ipari bérmunka a jellemző - kevés műszaki és szervezési tartalommal, nagy importhányaddal. Az export az elmúlt időszakben jobban nőtt, mint az import. Hibának tartja, hogy a mérnökök, technikusok tömegesen távoznak az egyéni vállalkozási szférába, természetesen tudásukkal nem arányos munkavégzésre. A megélhetési kényszer vezérli őket. Hosszú távon ez nem járható út. A külföldről bejövő cégek már felismerték a reálértelmiség szerepét. A Siemens már közel ötezer munkahelyet teremtett. Kutatásra, fejlesztésre a nemzeti jövedelem egy százalékát fordítjuk. Most e célra nem jut több pénz, de talán elérhetjük ennek három-négyszeresét. Az előadó műegyetemi tanársága idején többszöt járt városunkban. Ismerte a korábbi iparszerkezetet. Most a Magyar Suzuki Rt. és az AMP Hungária Kft. jelenti a térség iparfejlődését. A kisvállalkozásokban pedig a korszerűbb mérnöki tudást kell érvényrejuttatni. A résztvevők sajnálattal vették tudomásul, hogy dr. Jánosi György művelődési minisztérium politikai államtitkár előadása elmaradt. A minisztériumban tapasztalható nézeteltérések miatt helyettesítésről sem gondoskodtak. További előadásokat is tartottak, dr. Náray-Szabó Gábor (MTESZ-elnök, dr. Orbán István (a Magyar Gazdasági Kamara elnöke), Németh János (a MTESZ esztergomi szervezetének elnöke), dr. Bácsy Jenő (alaptudományi egyesület) és mások. (Pálos) Azok számára, akik figyelemmel kísérik a Duna túloldalán, Szlovákiában zajló politikai életet, a Duka Zólyomi név nem cseng ismeretlenül. Az egykori atomfizikus, Duka Zólyomi Árpád a szlovákiai magyarok „Együttélés" politikai mozgalmának parlamenti frakcióvezetője. Azt azonban bizonyára kevesen tudják Esztergomban, hogy a jeles politikus annak a Duka Zólyomi Norbertnek a fia, aki 1908. július 10-én Esztergomban látta meg a napilágot. Rá emlékezünk halálának ötödik évfordulóján. Duka Zólyomi Norbert dukafalvi és kucsini Duka Zólyomi Árpád és Duka Mária frigyének volt a gyümölcse. Az édesapa a 26. gyalogezered kapitányaként szolgált Esztergomban 1910-ig, amikoris áthelyezték őt Pozsonyba. A kis Norbert az akkor még háromnyelvű Pressburg-Pozsonyban kezdte koptatni az iskolapadot, a felső tagozatokat viszont már a csehszlovák Bratislavában abszolválta. Az Erzsébet Egyetemként indult s Komensky Egyetemmé alakult alma mater jogi karán szerzett oklevelet 1929-ben. Vonzalma a nyelvek, a publicisztika iránt már ekkor nagyon erős volt - több éven keresztül látogatta a bölcsészeti kar előadásait is. Már középiskolásként bekapcsolódott a kisebbségre ítélt felvidéki magyarok szellemi mozgalmaiba: egyik alapítója a Magyar Munkaközösségnek, társszerkesztője a Magyar Diákszemlének, elnöke a magyar egyetemisták országos érdekvédelmi szövetségének. A harmincas évek derekán a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, ismertebb nevén a Masaryk-Akadémia főtitkára. ATiso-féle szlovák állam idején a pozsonyi Toldy-Kör egyik legaktívabb munkatása, szervezője. Publicisztikája szorosan egybeforrt a közéleti, szervezői tevékenységével. Már első írása, a sarlósok lapjában, a Vetésben megjelent Magyar-szláv kulturális kapcsolatok című elemző tanulmánya felkeltette az értelmiségi körök figyelmét. A saját bőrén tapasztalt sors olyan kisebbségtudományi tanulmányok megírására ösztönözte, mint a Szlovenszkói magyar iskola helyzete illetve Az asszimilálódás című dolgozat. Munkatársa volt a kor valamennyi jeles folyóiratának, lapjáleányát, Emesét és Ildikót. Mint a népbíróság által elítéltnek semmi esélye nem lehetett a publicisztikai, közéleti visszatérésre. Ám nyughatatlan szelleme, kiaknázatlan nyelvtudása arra késztette, hogy megtalálja a „reális szocializmus" Csehszlovákiája által is tolerált tevékenységi kört. Ezért kezdett el 1962-ben az orvostörténettel foglalkozni s a kezdeti hobbiból rövidesen nemzetközileg elismert orvostörténészi pálya bontakozott ki. Fő kutatási területe az egykori Felvidék 18-19. századbeli orvostörténete, különös tekintettel az 1769-ben a Esztergomban ringott a bölcsője Duka Zólyomi Norbert emlékezete nak - a Prágai Magyar Hírlaptól kezdve az erdélyi Magyar Kisebbségen át a Szekfű Gyula szerkesztette Magyar Szemléig. Nyelvtudását kamatoztatva írásai cseh, szlovák és német nyelvű lapokban is megjelentek. A neves ügyvéd, publiciszta s politikus életpályáját - mint sok sors- és kortársának pályáját - az 1945-ös „felszabadulás" törte derékba. 1946-ban egy pozsonyi népbíróság nyolc évi bötrönre ítélte őt a 45 előtti nemzetiségi politikai tevékenységéért. Ebből öt évet börtönben illetve munkatáborokban töltött el, a visszamaradó három évet azzal a feltétellel engedték el, hogy „önkéntes" bányászként fogja építeni a népi demokráciát. Szabadulása után a bányaváros Handlova zeneiskolájának lett a tanára s rövid időn belül letette a konzervatóriumi vizsgákat zongora- s akkordeonszakon. 1958-ban került vissza Pozsonyba, ahol zenetanítással tartotta el családját: a már említett Árpádot s két nagyszombati jezsuita egyetemen megnyílt első magyarországi orvosi kar históriájára. A 18. század utolsó harmadának kitűnő orvostudósáról, a pozsonyi Huszty Zakariás Teofilról német nyelvű monográfiát írt, melynek alapján a prágai Károly Egyetemen kandidátusi (kisdoktori) címet szerzett. Két további érdekes monográfiájaa Pozsony környéki szabad királyi városok egészségügyének története illetve az 1851-1920 közötti, a mai Szlovákia területéhez kapcsolódó orvostörténeti irodalom bibliográfiája mindmáig kiadóra vár. A kisebbségtudományi, 1945 előtt publikált írásait is figyelembe véve több mint 260 tudományos dolgozata jelent meg magyar, német, szlovák, cseh, francia, angol, olasz, orosz és svéd nyelven! Munkatársa volt több jeles orvostörténeti lapnak, folyóiratnak - kezdve az Orvosi Hetilap Horus rovatától s befejezve az Östereische Bibliographisches Lexikonnál. Több orvostörténeti társaságnak lett a tiszteletbeli tagja, s 1973-ban elnyerte a legrangosabb magyar orvostörténeti kitüntetést, a Weszprémi István emlékérmet. Élete utolsó percéig dolgozott - betegen, agyvérzés után is. 1989. szeptember 21-én, 82 éves korában érte őt a halál. Életműve, hagyatéka s különösen a sokáig tabuként kezelt 1945 előtti kisebbségtudományi publicisztikája s tudományos értekezései feldolgozásra várnak. Az írások anyaga kutatókra, az írások alkotója rehabilitálásra vár! Mert bár halálakor már recsegett-ropogott a szocializmus Csehszlovákiában - s két hónap múltán a „bársonyos forradalomban" össze is roppant véglegesen (?) - Duka Zólyomi Norbert neve még a szlovákiai magyar lapokban is sokáig a persona non grata-listán (nem kívánatos személy) szerepelt. Amikore sorok írója, aki Duka Zólyomi Norbertet mestereként tisztelhette, rövid nekrológját a pozsonyi Hét című hetilapnak megküldte, nem kis dilemmát váltott ki az akkor még szigorúan pártvonalat követő főszerkesztőben: szabad-e a népi demokrácia volt ellenségét ilyen nyilvánosan elbúcsúztatni... S elgondolkodtató az is, hogy 1945 előtti eseményekben gazdag pályájáról írt önéletrajzálak kézirata már évek óta porosodik valamelyik pozsonyi szerkesztőség fiókjában... Duka Zólyomi Norbertre, az orvostörténészre, a kisebbségtudomány neves művelőjére s nem utolsó sorban a kisebbségi közélet jeles szereplőjére méltán lehet büszke szülővárosa, Esztergom is. Publicisztikája, értekezései nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság szellemi tárházát gazdagítják. dr. Kiss László Csilizradvány, Szlovákia