Esztergom és Vidéke, 1994

1994-10-27 / 43. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ mm^-MMYszerkesztésében Az 1956-os sortüzek ügyészségi vizsgálata és vádemeléseinek - érzelmi és politikai felhangokat sem nélkülöző - visszhangja kapcsán Esztergom esetében az újságolvasó számára annyi derült ki, hogy a Budapesti Főügyészség az esztergomi eset ügyében nem kezdeményezett bírósági eljárást. Tényként kell megállapítanuk, hogy a „Sötét kapu" 1956. október 26-i eseménytörténetéről többet és pontosabbat nem olvashattunk, mint amit dr. Bády István írt meg „A bazilika árnyékában" című 1989-ben megjelent könyvében. Amikor most az 1958ban és 1959-ben a Gere György ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatti perek kapcsán felelevenítjük az autóbusz útját a Sötétkapuig, dr. Bády Istvánra is tisztelettel emlékezünk, akit az 1956-os esztergomi események megörökítésekor mindig csak a szigorúan vett történelmi igazság befolyásolt, nem pedig egyébként akár indokolható indulatok. 1957. december 19-én az Esztergomi Megyei Bíróság nyilvános tárgyálásán ismertették a vádiratot, amelyben a Komárom Megyei Ügyészség azzal vádolta Gere Györgyöt, hogy október 26-án 13 óra körül a Mártírok útján egy magyar harckocsi oldalán lévő ládából kiemelt egy 60 centi hosszú gömbvasat, s evvel „a Széchenyi térre ment át. A Széchenyi térre ekkor érkezett meg az egyik, úgynevezett távolsági autóbusz. Mikor az autóbusz utasai le akartak szállni, többen követelték, így Gere György is, hogy az autóbusz menjen az úgynevezett sötétkapu alá, (itt volt a hadosztályparancsnokság) mert ki kell szabadítani a diákokat. Különböző huligán elemek, melyeknek egy része ittas állapotban volt, valamint Gere György beszállott az autóbuszba és a sofőrt kényszerítették arra, hogy az autóbuszt a sötétkapu elé vezesse. Gere György a vasrudat magával vitte az autóbuszba is. Gere György és ezideig ismeretlen társainak fellépése következtében az autóbusz utasainak nagy része nem is tudott leszállni. így az autóbusz mintegy 60 személlyel elindult a sötétkapu felé. A Balassi Bálint téren az autóbusz vezetője megállott és kérte az autóbuszban lévőket, hogy szálljanak ki, mert nem akarja az autóbuszt a sötétkapu alá vezetni. Gere György erőszakkal visszatartotta a kiszállni akarókat és kényszerítette a sofőrt, hogy tovább vezesse az autóbuszt. Az autóbusz így elindult a sötétkapu felé. Ekkor a sötétkapu védelmére kirendelt harckocsiból tüzet nyitottak az autóbuszra, melynek következtében több személy meghalt és sokan megsebesültek." Gere György bűnösségét nem ismerte el, az ügyészi kihallgatás során a rendőrségi nyomozás során ellene alkalmazott fizikai erőszakra panaszkodott. A bírósági tárgyaláson elmondta, hogy a buszt nem ő állította meg, „a nép kezdett felszállni, a tömeg engem is felsodort. Én az autóbusz ajtójánál álltam, utánam már csak 2-3-an szálltak fel. Az autóbusz elindult a sötétkapu felé. Olyan hangok hallatszottak, hogy a hadosztály épületében diákok vannak lefogva, azokat kell kiszabadítani. ... Arról nem tudok, hogy a sofőrnek valaki adott-e utasítást arra vonatkozóan, hogy a sötéskapu alá hajtson. Azt nem tudtam megfigyelni, hogy a sofőr mellett ki állt. A sofőrt nem ismertem. Amíg a sötétkapuig nem értünk, nagy lárma volt a kocsiban, értelmes szót nem lehetett belőle kivenni. A busz átment a sötétkapun, közvetlen amikor átekkor mindenki lefeküdt a buszban, majd nemsokára egy nagy robbanást hallottam, ekkor sérült meg a busz is, én ekkor kiugrottam a kocsiból és elszaladtam." A buszon ülők közül kihallgatott tanúk egyértelműen bizonyították, hogy Gere György a lépcsőn állt, tehát nem kényszerítette a sofőrt. Többen közülük a hátsó keréknél ültek, de abban mindenki egyetértett, hogy fegyvereket nem láttak. Volt olyan tanú, aki egy magas testes férfit látott a sofőr mögött állni, s az kényszerítette a sofőrt a továbbhaladásra. Az 1958. január 2-i tárgyaláson a bíróság Gere Györgyöt bűnösnek találta a vádban. Október 26-án a sötétkapui események után fegyvert láttak nála, s 1957. március 15-én, amikor lakására visszatérve katonákat látott, elmenekült Esztergomból, s kísérletet tett az ország elhagyására. Két év és két hónapi börtönre ítélték. Az ügyész az ítélet súlyosbításáért, a védő enyhítésért fellebezett. A Esztergom 1956. október 26. Az autóbusz... ment a kapun, könnyű fegyverekből kapott tüzet. Erre, aki tudott, lefeküdt, ezután kezdtek kiugrálni a buszból". Az ügyész kérdésére a Széchenyi téri hangulatról úgy emlékezett meg: „A tömeg hangulata nagyon forró volt. Azt kiabálták, hogy aki magyar az velünk tart." A védő kérdésére elmondta, hogy a busz tömve volt. A vasrudat - s ezt tanúk is bizonyították - nem használta, a buszban a lövés után eldobta. A tanúk között kihallgatták a busz sofőrjét is, aki a korábbi kihallgatásaihoz hasonlóan nyilatkozott: „Vádlott nem azonos azzal, aki engem a buszon utasított... A Viscosa gyárból jöttem vissza, Esztergomban a Széchenyi-téren be akartam fordulni, azzal, hogy az utasokat lerakom és elmegyek a garázsba. A sarkon azonban meg kellett állni, mert a tömeg állt elém, kinyitottam az ajtót, leszálltak és 810 személy felszállt rá. Elkezdték kiabálni, hogy egyenesen menjünk a sötétkapuhoz, miközben engem szidalmaztak, mert nem akartam menni a sötétkapuhoz. Én senkinél fegyvert nem láttam. Elindultunk a sötétkapu felé, a sötétkapu előtt meg akartam állni, azonban ismét erélyes hangok voltak, hogy csak menjek tovább, át a sötétkapun. Én átmentem, közvetlen a másik oldalán megálltam, akkor láttam, hogy a hadosztály épületében nyílnak az ablakok, miközben hallottam a könnyű fegyverekből a lövéseket, Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága új elsőfokú határozat hozatalára utasította az Esztergomi Megyei Bíróságot. A Megyei Bíróság által megállapított tényállást megalapozatlannak tartotta: „A megyei bíróság ítéletében az ellenforradalmi csoport által a hadosztályparancsnoksághoz irányított autóbuszban történtekre nézve megállapított tényállás nem konkrét. Nem ad elfogadható képet arról, hogy az autóbuszban egészben véve mi történt. A felszállt csoportból egy személy, abból néhányan, vagy az egész felszállt csoport kényszerítette-e az autóbuszon lévőket, főleg a vezetőt erre a nyilvánvaló életveszéllyel járó útra? Mi tette a fellépést annyira fenyegetővé, hogy az sikeres volt?" A több oldalas indoklás kiemelte az ilyen ügyek bizonyítási hibalehetőségeit is, így azt, hogy: „Természetes, hogy az ilyen eseményeknél jelen volt személy az emlékezetében maradt élménytöredékeket igyekszik utólag rendezni, az eseményeket rekonstruálni és az élményeket visszamenőleg tényekre vonatkoztatni. Ez a tanú által utólag elvégzett következtetés azonban rendszerint fogyatékos és egyoldalú, az egyes tanúk élmény anyagának a fogyatékosságát tükrözi. Ez a lélektani magyarázata annak, hogy az ilyen jellegű eseményeknél jelen volt, egyébként teljesen jóhiszemű tanúk a történtelaől a legellentétesebb tényeket vallják." A korrekt kifogásokat viszont az új eljárásra vonatkozóan a súlyosabb büntetés kiszabásának igénye követte, sugallva azt, hogy a tanúk egybehangzó vallomása ellenére is bizonyíthatja a bíróság, ,jó munkával", hogy a vádlott kényszerítette a sofőrt a továbbhaladásra. 1958. július 17-én került sor az ismét nyilvános tárgyalásra, amelyen ismét bebizonyosodott, hogy nem Gere György volt az a férfi, aki a sofőr mögött állt, egyes tanúk szerint az egy, a tanúk szerint név szerint nem ismert Kispipa-beli pincér volt. A sofőr nem látta a mögötte állókat, mert nem volt a buszon visszapillantó tükör, s a vezetésre figyelt, „Bár nem fegyverrel kényszerítettek, de én féltettem az életemet és a helyzet is igen meleg volt akkor és azért nem mertem ellenkezni a tömeggel." Az ítélet most három évi börtönbüntetés lett, bár az ítélet indoklásában a bíróság megállapította, hogy a vádlott csak egyike volt azoknak, akik a buszon kiabáltak. Bűnös: „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban tevékeny részvéttel elkövetett bűntettben és tiltott határátlépés bűntettének kísérletében." A Legfelsőbb Bíróság az ítéletet 2 évre mérsékelte, mivel: „... az ellenforradalmi személyek - a vádlott közreműködése nélkül - az autóbuszt már reggel igénybe vették, a vádlott pedig csupán az utolsó ellenforradalmi cselekménybe kapcsolódott bele. A vádlottnak tehát nem volt szerepe abban, hogy az autóbuszt a menetrendszerű közlekedésből kikapcsolták és az ellenforradalom szolgálatába állították." A bírósági tárgyalások anyagából a késői olvasó számára kiderül, hogy a sötétkapuhoz irányított buszon lévők egy része véletlenül került a géppisztolyok, gépfegyverek és a tankágyú tüzébe, mert a buszon utazott. Mások a forradalmi ifjúság követeléseit akarták megismertetni a katonákkal, illetve a rémhír szerint a hadosztályparancsnokságon lefogott diákokat akarták kiszabadítani. Fegyveresek nem voltak a buszon. Az első lövéseket nem a tankágyú adta le, hanem a hadosztályparancsnokság épületéből tüzeltek. A bíróság nem volt kíváncsi azokra, akik lőttek, az ügyet le akarta zárni. Gere György végül az összevont két év egy hónapos büntetését kitöltötte. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1992-ben megállapította, hogy elítélését az 1989. évi XXXVI. törvény értelmében semmisnek kell tekinteni. O.A.