Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-22 / 38. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hol tart a visegrádi királyi patola helyreállítása? -kérdeztük Buzás Gergely régészt (lí rés/) A visegrádi királyi palota régészeti feltárása 1934-ben kezdődött. Az eltelt 60 év alatt a régészeti és helyreállítási munkálatok váltakozó intenzitással folytak. Búzás Gergely régész öt éve dolgozik a visegrádi Mátyás Király Múzeumban, de előtte már részt vett a királyi palota kőanyagának összegyűjtésében, rendezésében, feldolgozásában. Előző számunkban elmondta, hogy mik voltak a helyreállítás előzményei és milyen munkálatokat végeztek eddig. - Hogyan folytatódik a visegrádi királyi palota helyreállítása? - A segítség már úgyszólván az utolsó pillanatban érkezett. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Magyar Nemzeti Múzeum idei 17 millió forintos támogatása lehetővé teszi, hogy legalább a palota egy részén megindulhassanak a legégetőbb életveszélyt elhárító munkák. Ezt az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ egy építésztervező kinevezésével segíti. Bár ezek a múzeum által már évek óta sürgetett lépések meglehetősen későn történtek meg, talán még van esély e nagyjelentőségű műemlék megmentésére. Ma már azonban világosan látjuk, hogy romeltakarítással, toldozgatással-foldozgatással nem. érhetünk el eredményt. Ha nem sikerül változtatnunk az épület jelen állapotán, azaz rom mivoltán, akkor minden ráköltött forint az ablakon kidobott pénz. Legjobb esetben is évi több milliós ráfordítással csak azt érnénk el, hogy lassan, lépésről-lépésre az eredeti falmaradványokat - ahogy azok pusztulnak - újakra cseréljük, így végül nem marad más, mint a palota romjainak egy 1:1 -es léptékű másolata. Ezt tudva már most arra törekszünk, hogy az épületmaradványokat, ahol lehet, lefedjük és így valódi védelmet biztosítunk a ránkmaradt eredeti részleteknek. Ilymódon az is elérhető, hogy a romok helyén egy működő múzeum és színvonalas kiállítások kapjanak helyet. A helyreállított termek ugyanakkor a közönség számára is sokkal többet elárulnának a visegrádi palota egykori pompájáról. Minderre megvan a lehetőség, hiszen mára a gondos tudományos feldolgozómunka nyomán sokkal pontosabban és hitelesebben tudjuk rekonstruálni az egyes épületrészeket, mint a korábbi helyreállítások idején. A tervek megvalósításához azonban nem tűzoltóakció-szerűen az utolsó pillanatban juttatott támogatásokra, hanem egy komolyan kidolgozott helyreállítási program költségeinek rendszeres biztosítására, a műemlékvédelmet, muzeológiát, idegenforgalmat képviselő intézmények felelősségteljes közreműködésére van szükség. Az idei év eseményei remény keltőek, de arra sajnos semmilyen biztosítékunk sincsen, hogy most nem fog megismétlődni a munkák félbeszakadása, ami a visegrádi palota helyreállításának történetében oly gyakran előfordult. (Pálos) A britek mindig nagy utazók voltak, természetesen orvosaik is. Szívesen írtak könyvbe foglalt élménybeszámolókat, nemcsak az egzotikus TávolKeletről, hanem a jóval közelebbi Közép-Európáról, köztük hazánkról, amely soha nem tartozott politikai érdekszférájukba. Az elmúlt század elején járt e tájon Richárd Bright, a vesekórtan megalapítója, és vaskos kötetet adott ki Londonban e vidék tarka népességének szokásairól, egymásra utaltságáról^- a jó orvos éles szemével és eszével. O még nem „megrendelésre" dolgozott, mint későbbi újságíró honfitársai: Seton-Watson és William Steed, Trianon szellemi előkészítői angol nyelvterületen. Érdekes, hogy Seton-Watson híres-hírhedt cikkeiben soha nem hivatkozott nagy honhitársának, Bright professzornak itteni tapasztalataira, a cseh és román nacionalistákéra annál inkább. Bright, majd Paget nyomán adott ki könyvet Magyarországról egy skót orvos, Willam Beattie is, 1844-ben. Kiállítása és illusztrálása még szebb, mint az előbbieké. E munka magyar vonatkozása eddig valószínűleg azért nem tűnt fel senkinek, mert címében csak a Duna (The Danube) olvasható, míg a „Hungary" nem. Böngészés közben bukkantam rá jó 20 évvel ezelőtt egy pesti antikváriumban, s meglepődtem az Esztergomról írott sorokon, a városról készült szép metszeteken. Csak orvosi részéből idézek: „a Szent György és Szent Tamásról elnevezett kápolnák közelében és még néhány helyen orvosi gyógyvíz-forrás fakad, amely hasonló a mi Epsoinban található gazdag magnézium és magnézium-szulfát tartalmú vizünkhöz. A várhegy tövében messzeföldről sokak által igen-igen kedvelt meleg gyógyfürdő van." Megemlíti a kórházat is, amely nyilván akkor még a mai I. sz. Szociális Otthon helyén fogadta be a rászorulókat. Erről a könyvről volt szerencsém előadást tartani szeptember 6-án a skóciai Glasgow Strathclyde Egyetemén a 34. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson, ahová a Mayer Ferenc Kolozs Alapítvány anyagi segítségével kerültem, mint hazánk hivatalos képviselője. Míg 1986-ig minden kongresszuson részt vettem, Düsseldorf óta egyen sem. Küldöttségünk akkori hivatalos vezetője ugyanis a múzeumigazgató Antall József volt, akit utólag nem kell bemutatni. Tiszteletére vállaltam a kiküldetést, hogy javaslatomra a Nemzetközi Társaság Orvosi útinapló, oda-vissza alapon vezetősége egyperces néma felállással tisztelegjen emléke előtt. Mióta az utazás láza nem hajt, sokminden megváltozott a kongresszusokon. A kétnyelvűség, az angol-francia helyett ma már az előző van fölényben. A Voltaire nyelvén társalgók némi bánatára. Nyugaton nemzedék, Keleten nemzedék* és rendszerváltás történt. Moszkvában a régi idők Petrov professzora nyugdíjba vonult, az új igazgató Mirszkij kissé zavarban volt, amikor megszólítottam. Ugyanis ő kb. annyit tud angolul, mint én oroszul, így a kettő keverék nyelvén, illetve inkább oroszul megállapítottuk: „polityika nyet, nauka, druzsba da!" Ettől annyira meghatódott, hogy a kitüntetéses szertartást követve mellemre tűzött egy kis Pirogov-jelvényt (minden idők egyik legnagyobb hadisebésze), valamint megajándékozott a kazanyi Szűzmária-ikon emlékképével. Bizony, Lenin elvtárstól a kazányi Szűzig bizarr utat tettünk meg mi, LajtánElbán inneniek. Találkoztam egy kitűnő román kollégával, a regáti (Craiova) Mihai Ionescu sebésszel, aki anatómus lexikonába annak rendje-módja szerint, korrekt szöveggel és értékeléssel minden arra érdemes magyart bevett. Szinte tüntetőleg ült mellém, és mások előtt ékes francia nyelven mindig kifejtette: mennyire nem ért egyet nacionalista honfitársaival. Két évre ítélték ezért a nagy kondukator regnálása idején, melyből hét hónapot leült. Mihai barátunk, szívesen látnánk Funar székében! Téged bizonyára nem zavarna Mátyás király lovasszobra. A kongresszust a skótok mintaszerűen szervezték meg és a vendéglátásban egyáltalán nem voltak „skótok". Edinburgh az egyik legrokonszenvesebb város, ahol valahajártam. Csodálatosan tudják a hagyományt a korszerűséggel ötvözni. A templomokban is ott a működő telefon és a patyolat-tiszta WC. A civilizáltság legbiztosabb jelei. Boldog voltam, amikor William Beattie daltoni szülőhelyéről két öreg kolléga eljött a földijükről tartott előadást meghallgatni. Meggyőződhettek róla, hogy nemcsak a skót wishkyt és szoknyát, valamint a Glasgow Rangers focicsapatot ismerjük (egyébként az egyik buszsofőr hibátlanul sorolta el a magyar aranycsapat csatársorát), hanem egyik utazó orvosukat is. Ez, valamint a barátkozás a kongresszusok legfőbb lényege-értelme. Nemcsak a múltat ápolni hivatott orvostörténészek, hanem a legmodernebb molekulárbiológiát mtívelők számára is. Ezért üzenem a fiataloknak: menjenek minél többen (lehet diákszállókban is lakni) nemzetközi kongresszusokra. Szállási Árpád dr. Megjelent a Dunakanyar Ismét gazdag olvasmánnyal jelentkezett a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság legfrisebb tájékoztatója, a Dunakanyar 1993/3-as száma. A folyóiratban több, Esztergomot és környékét érintő írást is találni: dr. Horváth István az esztergomi Vár jelentőségéről értekezik, Molnár Erzsébet Zsidód elpusztult templomáról és temetőjéről közöl tanulmányt, Papp Rezső Babits és Esztergom kapcsolatairól szól, dr. Zajovits Ferenc Vertei Józseffel készített utolsó - félbemaradt - interjúját közli. Bizonyára sok olvasó érdeklődésére tarthat számot a dunakanyari kerékpárúiról szóló írás is és elgondolkoztató lehet Hrenkó Pál „emlékezése" a dunakanyari határátkelésről az első Csehszlovákiába. A két világháború között Esztergom - Szob - Drégelypalánk vonalán ugyanis - írd és mondd! - 12 határátkelő működött. A folyóirat mellékleteként találjuk a Dunakanyarban 1984-1993 között megjelent írások, tanulmányok és szerzők teljes jegyzékét. A gazdag tartalmú tájékoztató a Gran Tours utazási irodában megvásárolható. (abc) X X EGYEN GRILLCSIRKÉT! Friss, ropogós, ízletes! Kossuth Lajos utca 21. (Ámon doktor fogorvosi rendelője mellett)