Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-22 / 38. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE „„iii'I Ilii - • í I III" >m É iil ii I A ma üres marógépgyári irodaház Hetvenöt éve alakult Petz Testvérek Gépgyár és Vasöntöde Rt. Petz H. Lajos és Béla 1919. szep­tember 19-én alapították meg eszter­gomi gépgyárukat, miután Budapes­ten, a Mester utca 34-ben már működ­tettek egy üzemet és irodát. Esztergomban üzleti kapcsolatba kerültek a hercegprímási birtokhoz tartozó Uradalmi Vas- éa Fémöntödé­vel. Petzék az itt gyártott vas- és fém­öntvények további megmunkálását és értékesítését végezték. Később, 1922­ben Petzék átvették az öntödét és fel­vették a Petz Testvérek Hercegprímá­si Vasöntöde és Gépgyár nevet. Te­lephelyük a Duna-parton a Berényi Zsigmond utca 16-22 szám alatt volt (a korabeli Úri utcában). A létszám és a termelés évről évre nőtt. Fűrészgépeket, harántgyalugé­peket, fúrógépeket, esztergapadokat és szerszámgép-tartozékokat gyártot­tak. Százhúsz-százharminc embert foglalkoztattak, többet, mint az ösz­szes esztergomi vállalkozás. A Duna­parti „törzsgyár" rövidesen szűknek bizonyult, ezért 1936-ban megvásá­rolták a mai generáció által is már ismert Táti úti 28. szám alatti terüle­tet. Innen nőtt ki az elmúlt évtizedek­ben híressé vált Szerszámgépgyár. A szerszámgépgyártás esztergomi baráti köre szombaton, szeptember 17-én egykori sporttelepükön össze­jövetelt szervezett a mai Esztergomi Evezősök Hajós Egyletének csónak­házában. Sokan jöttek el. A Petz gyárban kezdtek: Nyitrai Jó­zsef (marós), Tóth Géza (művezető), Turi László (fogazó), Dogossy Ká­roly (gyalus, köszörűs), Mlinszky Já­nos (üzemvezető), Tuba Márk (gépla­katos), Baják István (üzemgazdász). A későbbi szerszámgépgyáriak: Szabó C. István (öntöde művezető), Juhász Imre (lakatos), Magyarovics József (lakatos), Lőrincz Károlyné (normás), Búzás István (lakatos), Ba­gi István (villanyszerelő), Bartal Já­nos (esztergályos), Meszes Ferenc (esztergályos), Tóth Árpád (esztergá­lyos), Urbán László (öntődevezető), Molnár Tibor (TMK-vezető), Tóth Istvánná (titkárnő), Magyar József (áruforgalmi vezető), Mármarosi Győző (munkaügyi vezető), Hazai Je­nő (1962-1984 közötti gyárigazgató), Szabó Máté Zoltán (1984-1994 kö­zötti gyárigazgató). Nyitrai József marós: - 1937. szep­tember l-jén a Szent Imre iskolából kerültem ipari tanulónak a Petz gyár­ba. Kitűnő inas voltam, így három hó­nappal előbb szabadultam. 1944-ben Győrben mestervizsgát tettem. A há­ború alatt is végig dolgoztunk, volt, amikor az alkatrészeket csak szám­mal jelölték. Hadi célra készült. Ak­kor már 480-500 munkása volt a Petz gyárnak. 1948. március 26-án reggel államosították. Kozma Pál mérnök volt az első igazgató, majd Csala Já­nos, Fenyőházi Lajos, Daróczi Lajos, Hazai Jenő követte. Megalakult az Esztergomi Szerszámgépgyár Nem­zeti Vállalat. 1953-ban már ezer fölött volt a dolgozói létszám. Az ipari át­szervezés során 1963-tól új néven szerepelt a gyár: Szerszámgépipari Művek Esztergomi Marógyára. Szer­számgépeket, másolómarókat, meg­munkáló központokat, koordináta fú­rógépeket gyártottunk. Képzett forgá­csolós, lakatos, szerelő munkásokkal, mérnökökkel dolgoztam együtt. 1982. december 12-én mentem nyug­díjba. Büszke vagyok, hogy Eszter­gom címerének öntő kokilláját én ké­szítettem marógépen. (Pálos) Türelem és kézügyesség Klotz József mozaikképe A szentgyörgymezői kertbarátok augusztus 20-i kiállításán különdíjat kapott Klotz József magvaktól és ter­mésekből alkotott mozaikképe. A nagyméretű faliképen az eszter­gomi festők által is kedvelt kis-duna­parti részletet örökítette meg a „fes­tő". Különleges kézimunka; alkotója ti­zennégyezer magot, termést gyűjtött össze, csoportosított, majd ragasztott fel. - Hogyan készült a kép, milyen magokat és termést hasznúit fel? - Őszi, színes fényképem volt a minta. Erről készítettem kartonra azo­nos méretű - 100x70 centiméteres ­vízfestményt. E kép rajzát kettős fa­rostlemez érdes felületére másoltam át. A farostlemezek hátlapját lécekkel még szilárdabbra merevítettem. Csak ezután kezdődhetett - a festett színek­hez közelítően - a magok és száraz termések elhelyezése, felragasztása ­enyvvel. Huszonnégy féle színű, kü­lönféle magot és termést ragaztottam fel a farostlemezre. A mozaikszerű ábrázolás hűsége érdekében a tájkép foltjait napraforgóval szegélyeztem. A természetim tájképhez mintegy 14.000 magot használtam fel. Ezek 70 százalékát egyenként kellett felra­gasztani. A magok, termések gyűjté­sét, megfelelő előkészítését hónapok­kal ezelőtt kezdtem. Ezeket fajtánként és színenként külön műanyag dobo­zokba gyűjtöttem. Jórészük saját ház­tartásunkból került ki, másik részét barátaimtól, ismerőseimtől kértem, de voltak olyanok is, amelyeket vennem kellett. A kép súlya a kerettel együtt: 14 kilogramm. Arra törekedtem, hogy festéket le­hetőleg ne használjak, de kékszínű magot megfelelő mennyiségben és minőségben nem találtam, ezért az eget (csicseriborsó) és a Dunát (eziist­fa termése) kékesre színeztem. A magok, termések jól rögződtek a farostlemez lapon. Remélem, az egyedi ,kertbarát-kép" időtálló is lesz. A kép most már otthon, szobánk falán függ, s így figyelemmel kísérhe­tem a színeket és esetleges változása­ikat. A felhasznált magok, száraz termé­sek: hétféle bab (fehér, vörösesbarna, sárgásbarna, piros, fekete, tarka, lila) 1300 darab, háromféle borsó (zöld, sárga, csicseriborsó) 3400 darab, egy­féle búza 1400 darab, egyféle dinnye 760 darab, egyféle ezüstfa 770 darab, egyféle fűmag 1100 darab, egyféle holdviola 50 darab, háromféle kuko­rica (barnáspiros, sötétsárga, világos­sárga) 1800 darab, egyféle mahónia 20 darab, egyféle meggymag 1300 darab, egyféle mustármag 1300 da­rab, kétféle napraforgó (fekete, szür­ke) 1200 darab, egyféle nagysárfű 400 darab. Várjuk az újabb „meglepetést"! (Pálos) Zeiss Galvánüzem (IV.) A környék tiltakozik Lapunk 31-32., 33-34. és 36. számában már írtunk az Erzsé­bet királyné útja 37. számú te­lephelyre tervezett ZEISS gyár­ról. Egyes üzemei már működ­nek. Eredménye: zaj és levegő­szennyezés. A galvánüzem tele­pítését az 50-60 méter hosszú csarnokba, a korábbi raktár­épületbe tervezik. A lakosság ve­szélyt érez. Tiltakozik. A Város­házát is levél- és panaszözön árasztotta el. Ezek közül az egyik: „Tisztelt Polgármester úr! Mély felháborodással írjuk ezt a le­velet, nagyon sok család nevében. A Kontakta Gyárat eladták a német érdekeltségű Zeiss Műveknek. Az Erzsébet királyné utca 39. 41. 43. 45. stb. szám alatt lakóknak egész nyáron nem volt nyugalma. Nem hal­lunk mást, mint a beton feltörését ­borzalmas zajjal. Mint megtudtuk, 8­10 méterre tőlünk galvanizáló üzemet létesítenek. Mi az Erzsébet királyné utca 39. számú házban lakunk. Ezt a házat sa­ját kezünkkel építettük, 1965-ben költöztünk be. Ehhez a lakáshoz saját gyárunk, ahol dolgoztunk, maximális támogatással juttatott hozzá bennün­ket. Sajnos azóta eltelt 30 év. Ebben a házban majdhogynem csak megrok­kant, munkanélküli, idő előtt nyugdí­jazott emberek élnek (élnének). Kérjük, hogy ide ne építsenek gal­vanizáló üzemet! Ne vegyék el tőlünk még ezt a kis oxigént is! így a lakások is elértéktelenednek. Itt az iskola, az óvoda is, mindenki csak csodálkozik, hogy itt a sok gyár­telep, és egy lakótelep közvetlen kö­zelébe tesznek be egy ilyen üzemet. „Környezetkímélő" módszereik min­ket nem nyugtatnak meg. Biztos, hogy nem csak az olcsó munkaerő miatt kellett idejönniük, ez egy ilyen gazdag kft-nél nem lehetett fő szem­pont! Mi szegény esztergomiak va­gyunk, akik a lakásokat több évig fi­zetjük ki, a sok beteg ember szinte csak a lakásokban tartózkodik, eddig még barátságos környezetben. Szerintünk nagyon nagy szükség lenne egy lakossági egyeztetés össze­hívására!!! Kérjük, hogy az eddig szép környe­zetben élő családok helyzetét is figye­lembe véve döntsenek az építkezés­ről! Háromszáz aláírás A szerkesztő megjegyzése: Mi is meggyőződhettünk a „süketí­ti)" elszívók, ventillátorok, for­gódobok zajáról. Mi várható még a galvanizáló esetleges üzembe állításával? A ZEISS­nek addig még a Polgármesteri Hivataltól is engedélyt kell kap­nia. I)e az még nincs meg! (Pálos)

Next

/
Thumbnails
Contents