Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-27 / 4. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ötven évvel ezelőtt, Árpád-házi Szent Margit halálának évfordulóján olvasták fel az esztergomi bencés gimnáziumban azt az igazgatói körlevelet, amely a másnapi ünnepi misére hívta a diákokat: „Magyarországi Szent Margit szentté avatásával kapcsolatos ünnepi szentmisén, amelyet holnap a bazilikában a hercegprímás úr mutat be, intézetünk ifjúsága is testületileg vesz részt. Gyülekezés az osztálytermekben 1/4 9-kor. Mindenki a hideg időnek megfelelően öltözködjék fel!" Január 19-ét megelőzően minden templomban három napon ájtatosságot tartottak délután. Az ájtatosság rendje a következő volt: Jöjj el Szentlélek Isten Szentbeszéd Szent Margitról szóló ének Szentség kitétel Litánia Szentség betétel Magyar szentekről szóló ének Pápai és magyar himnusz Szent Margit ünnepén nemcsak az esztergomi bazilikában, de minden templomban ünnepi szentmisét celebráltak, ott ahol ezt megelőzően triduumot, vagy oktávát (nyolcnapos ájtatosságot) tartottak, búcsút is lehetett nyerni. Árpád-házi Boldog Margit szentté avatási bulláját a pápa 1943. november 19-én adta ki, avval, hogy Szent Margit ünnepét az egyetemes egyház január 22-én ülje meg. A magyar egyház a halál napját, a hagyományos január 18át, 1944-ben január 19-én ünnepelte meg. 1944. január 16-án vasárnap délelőtt olvasták fel a magyar püspöki kar közös főpásztori körlevelét a katolikus templomokban. Serédi Jusztinián fogalmazta meg a körlevelet, aki már 1937ben hivatalosan kérte a szentté vüli eljárással - hivatalosan is a Szentek sorába iktattassák, hiszen úgy talán egy Szentnél sem bizonyítható, hogy tisztelete boldog halála napjától fogva meg nem szakadt soha, mint magyarországi Szent Margitnál, akit nemcsak hazánkban, hanem - kivált régente sok helyen a külföldön is, nevezetesen Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, és más országokban is Szentnek tiszteltek." A XIVÁrpád-házi Boldog Margit szentté avatása avatást, s 1938-ban a budapesti eucharisztikus kongresszuson Pacelli bíborossal, a későbbi XII. Pius pápával személyesen is tárgyalt a kérdésről. A körlevél megfogalmazta, hogy a szentté avatást „Mindnyájunk kimondhatatlan örömére kegyesen megadta XII. Pius Őszentsége, mikor 1943. július 23-án elfogadta és legfőbb tanítói hatalmával jóváhagyta a Szertartások Szent Kongregációjának azt az alázatos előterjesztését, hogy Árpád-házi vagy magyarországi Boldog Margit, akit a magyar nemzet gyönyörű szép élete és csodái miatt szent halála napjától fogva egészen mostanáig megszakítás nélkül Szentnek nevezett és Szentnek is tisztelt: szakadatlan kultusza címén - rendkíXVI. századi misztikus hagyományú kolostorokban nagy kultusza volt a királyi származású leánynak, aki a legszegényebbeket szolgálta, a legpiszkosabb, legrútabb munkákat vállalta, s hazájáért tett esküt megtartva csak Krisztusnak élt. Halála után 1276-ban tanúvallomásokat gyűjtöttek szent életéről és a sírjánál történt csodákról. Kihallgatták azokat a rendtársait, akik kisgyerek korától Veszprémben, majd az apja által alapított Nyulak-szigeti domokos kolostorban éltek vele együtt. A megmaradt tanúvallomások csodás gyógyulásokról szóltak. A kor vallásos életéről, betegségeiről, a gyógyítás és az irgalmasság gyakorlatáról a leggazdagabb bizonyítékokat adják. Margitot a néphiedelem századokon keresztül szentnek tartotta, s az egyház is több kísérletet tett arra, hogy szentté avatását elérje. Serédi Jusztinián ennek igen nagy fontosságot tanúsított a második világháború fenyegető éveiben: „Mikor a mindent végpusztulással fenyegető második világháború kellős közepén hazánkba megérkezett az örömhír, hogy Szentséges Atyánk magyarországi Boldog Margitot a mennyei dicső Szentek sorába iktatta, vagyis hogy nyilvános tiszteletét az egyházi törvénykönyv ide vonatkozó jogszabálya ertelmében az egész világra kiterjesztette: akkor összedobbantak a magyar szívek, mert új Szentünk csodálatosan szép, imádságos, erényes és önmegtagadó életének minden mozzatából nyilvánvaló az a Szent Domokos rendjében hármas szerzetesi fogadalommal is megerősített szent elhatározása, hogy királyi szülőinek ígéretéhez a maga részéről is hozzájárulva, ártatlan, de másokért mégis vezeklő életét engesztelésképpen nagylelkűen feláldozza az Istennek, hogy magyar hazánk a tatárok borzalmas pusztításai után el ne tűnjék a föld színéről, hanem hogy tovább is fennmaradjon és megszilárduljon. Szeretnénk reményleni és bízunk is benne, hogy, amint Boldog Margit, nemzetünk engesztelő áldozata, Istennél való hathatós közbenjárásával hétszáz esztendővel ezelőtt csakugyan megmentette magyar hazánkat a tatárok további betöréseitől és a végpusztulástól: immár Isten Szentjeinek dicsfényével ékesítve, most is megmenti azt, ha mi magunk is buzgón kérjük új Szentünket és ha helyesen tiszteljük őt." Serédi a háború pusztításai közt az ország lelki felemelkedésében látott reményt az új szentté avatással. Ortutay András ÁRPÁDHÁZI SZT. MARGIT. (XVII. századbeli képe után.) A Strigoniuni Antiquum 2. száma A közelmúltban jelent meg a Prímási Levéltár kiadványai 2. száma, a Strigonium Antiquum 2. köteteként az 1993 tavaszán tartott Kezdés és újrakezdés konferencia anyaga. A kötet megjelenése igen fontos az esztergomi főegyházmegye és a magyar katolikus egyház történetének, de Esztergom és az ország történetének megismertetésében is, hiszen a konferencián elhangzott 15 előadás szövegét szerkesztett formában, hivatkozásokkal és szakirodalmi tájékoztatással kapja kezébe az olvasó. 1993-ban a konferencia előadói két évforduló kapcsán tartották előadásaikat: a magyar egyház és államtörténet kezdeteitől 1543-ig, Esztergom török kézre kerüléséig tartó korszak eseményeivel ismerkedhetünk meg, a másik évforduló Oláh Miklós születésének 500. évfordulója volt, amelyről a kötet szerkesztője, Beke Margit emlékezett meg: „Oláh Miklós tevékenysége az esztergomi érseki székben (1553-1568)" címmel. Az elhangzott előadások és Paskai László bíboros, prímás, érsek megnyitója mellett a kötet tartalmazza Antall József miniszterelnöknek 1993. május 10én a konferenciához írt köszöntő sorait is. A kiadvány megjelentetését az Esztergomi Érsekség mellett Esztergom Város Önkormányzata, Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata, a Kulcsár István Alapítvány és a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága támogatta. O.A.