Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-09 / 23. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZI EKUOMI HELIKON 5 (Folytatás a 4. oldalról) Köszönjük szervezőinek, előadóinak, védnökeinek, - hogy ezt a szobor körüli tiszteletadást, koszorúzást programjukba iktatva, hagyományos helyi kultuszunkat az országos figyelem körébe emelték. A tartalmas helyi kultusz része volt a költő tiszteletére rendezett versmondó verseny, amelynek május 20-ai döntőjén jóleső érzéssel hallgattuk: az „ifjú szívek", szemek és ajkak hogyan keltik éleire a könyvespolcok köteteinek, tanórák leckéinek nagy nemzeti klasszikusát. Megjelent a városunk irodalomtörténeti rajzát bemutató Esztergomi Helikon 2. kötete törökkori fejezetének különlenyomata. A mindössze 250 példányban készült ritkaság a Balassikonferencia tiszteletére látott napvilágot. Kapható - amíg a készlet tart a városi könyvtárban. (Folytatás a 4. oldalról) Azt állítom piedesztálra, aki a dallam mankóit elhajítva megtette a kezdő lépéseket az énektől elszakadó, modern, mondott szövegvers felé. Őt dicsőítem, akit a majd szintén Esztergom alatt haldokló Babits így jellemzett ezelőtt hatvan évvel a Balassa Társaság emlékünnepélyén, éppen itt, e város lakosai előtt: „európai szellem és magyar lélek". Mert bár magában őrizte a keleti jelleget, megmártózott Nyugat kultúrájában, s e kettő vegyületéből létrehozta a megismételhetetlenül egyedi minőséget, a Balassi-költészetet. A sok virtus, erény az évszázadokon átragyogva elhomályosította hibáit, a, Jiaragot és bujaságot", elhozta számára a reneszánsz egyéniség leghőbben óhajtott jutalmát, leginkábbvágyott értékét: a jó hírnevet és a szép tisztességet. Halálos ágyán, iszonyú kínvallások közt szerzett zsoltárfordításában is e megváltást kérte az Úrtól: „Mosd le rólam immár, kit lelkem alig vár,/ mosd el bűnöm rútságát,/ S együtt a rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el/ förtelmem büdös szagát" A hű és gondos tanítvány, Rimay János alig néhány évvel később már éles elmével megjövendölte számára e legnagyobb feloldozást, a pálya legreméltebb bérét, amit az alkotó művész és a hazáért hadakozó vitéz kiérdemelhet: „... eljön majd az idő, amikor a férfiút szabadon az égig emeli a hírnév (...) és (...) végnapja nagymértékben hozzájárul jó híréhez. Ragyogó erénye, amely hosszú éveken át fennmarad, önerejéből felmagasztosulva emelkedik majd az égig, s nem szorul idegen támogatásra: a szegényes beszédre." Nem szorul idegen támogatásra, a szegényes beszédre: axiómákat nem szükséges magyarázni. Balassi Bálint neve fennmarad, amíg „él nemzet e hazán", amíg lesz magyar kultúra, magyar irodalom és nyelv. Addig lesz Balassi Bálintunk. S most már, poéták hadnagya, örökké a legelsők élén. LEVELEK BALASSI (ES A MUZSAK...) KOSZORÚIHOZ (-BOL...) Balassa Bálint szobrának koszorúzásánál Tartalmas, szép programsorozattal emlékeztünk meg névadónk halálának 400. évfordulójáról. Úgy gondoltuk, az eseménysorozat méltó zárása lesz a szobor koszorúzása, melyen eddig is minden évben részt vettünk. Miért hittük, hogy az idei esemény emlékezetesebb, szívhezszólóbb lesz mint a többi? Miért készítettük fel a tanulóinkat arra, hogyan kell egy koszorúzáson megjelenni, viselkedni? Miért hajtunk fejet, miért állunk másodpercekig csendben, tisztelegve a költő emlékének? Hiszen erről a koszorúzásról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kegyeletes volt. Akik ott voltunk, sokan szégyenkeztünk valaki miatt. Kedves ,Jcimagasló férfiú"! Ön, aki a város kulturális életének egyik irányítója, milyen jogon vette el tőlünk az emlékezés, a kegyelet tisztességét? Ön majdani esti bankettet emlegetett, „múzsákkal" tréfálkozott, miközben szólítgatta a koszorúzásra következőket. Nem így kellett volna! \) O^V-VC^L t^J •-VÍV Varsányi Andrásné Balassa Bálint Altalános Iskola Igazgatóhelyettes Ajánlott levelem - Varsányi Andrásnénak Igen tisztelt Asszonyom! Őszintén sajnálom, hogy a kényszer szülte játszi rögtönzés, amellyel a Múzsákat „tréfálódzva" bevontam a koszorúzásba, okot adott Önnek a megbotránkozásra, s hogy „sokan szégyenkeztek" miattam. Nem lehet igazi vigaszom, hogy ilymódon „az idei esemény" mégiscsak „emlékezetesebb" lett „mint a többi", mert tudom, hogy az Önök számára nem volt egyszersmind „szívhezszólóbb" is... Ha az alkalom nem juttatott el bennünket az együttérzésig, s már nem is juttathat; azért ajánlom szíves figyelmébe a következőket. (Ha nem is az egyetértés, legalább az utólagos együttgondolkodás reményében.) 1. Az egész rögtönzésre egyáltalán nem is került volna sor, ha a koszorúzok időben közlik velem, hogy kiknek a nevét jelentsem be. (Bizony, ez így szokás, amire szintén ajánlatos „felkészülni".) 2. A szemrehányások pontossága kedvéért: az esti bankettet nem „emlegettem", csupán egyszer említettem, de nem a koszorúzás közben, hanem amikor Zalán Tibor költő beszédét bejelentettem, az ő születési dátumával kapcsolatban. 3. Olvassa el figyelmesen az „esemény" során elhangzott - itt közölt beszédeket. Gondolom, kiviláglik belőlük, hogy íróik, bármily sajnálatos, másra „készültek fel", mint Önök. Nem a temetkezési helyre (ez, mint szintén rovatunkban olvasható, a hibbei zarándokút célja volt), hanem a költő életrekeltésére, ami egyedüli értelme, egyetlen méltó, igaz tartalma az évfordulós rendezvényeknek; minél kerekebb, jelesebb a jubileum, annál inkább. Ebbe a felfogásba még az én rögtönzött „tréfálkozásom" is beleillett: csak látszatra volt az. Valójában komolyan vettük a ,Jielikoni" helyszínt, ahol a múzsák - a kilenc lánytestvér, ezek a kétségtelenül isteni, bár korántsem mindig fennkölt nőszemélyek - működnek, babérkoszorúsan és koszorúzva, hogy életre hívják és fenntartsák a költészet, a művészetek és tudományok időtlen alkotói folyamatát, hogy körtáncuk végtelen koszorúba fonja a múltat a jelennel és a jövővel... (A leginkább érzékletesen talán a négyszáz évvel Balassi halála után, 1954-ben született Zalán Tibor beszéde sugallta ezt; szövegét azonban, sajnos, mindezideig nem küldte el lapunknak.) 4. Összegezve: tinnepi koszorúzás előtt és után olvassuk, mondjuk netán énekeljük - Balassinak legalább egy-két tucat versét, lapozgassunk levelezésében, pereinek dokumentumaiban is. Egy hozzá hasonlóan változatos, gazdag életű költő-személyiség számára ebből lesznek az igazi koszorúk. t\ Nagyfalusi Tibornak Kedves Barátom! Az esztergomi Balassi szobor koszorúzása után csak néhány szóval tudtalak megnyugtatni, ha erre egyáltalán szükséged volt. A koszorúk előzetes bejelentése körüli adminisztratív zavart jól oldottad fel, amikor a számodra váratlanul megjelent múzsákat is megemlítetted. Stílusos volt ez az improvizáció, s legfeljebb a merev ünnepélyességet sértette. Tapasztalhattad, hogy az ülésszakon is igyekeztünk az utókor tiszteletét ötvözni a konkrét kutatási eredmények ismertetésével, s a vitákat úgy folytattuk le, mintha a reneszánsz munkaközösség hétköznapi eszmecseréit folytatnánk. Véleményem szerint jól illett ez a stílus Balassi Bálint emlékéhez, és életművének szellemiségéhez. Néhány irodalomtörténész kollégám, akivel erről beszélgettünk, hasonlóképpen vélekedik. S hadd mondjam el újra: nagyon örülünk, hogy ilyen színvonalasan sikerült megünnepelnünk Balassi Bálint halálának négyszáz éves évfordulóját, s hogy ebben a megemlékezésben együttműködhettünk Esztergom városával, s támaszkodhattunk segítségetekre. l TUIX1MÁNYOS AKADÉMIA iRODAI.OMTUDOMÁNYl INTÍ^FT Institut ivÉtudes Littérairks | Bodnár György, igazgató