Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-05 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Mint előző számunkban megírtuk, a MTESZ április 22-én a Technika Há­zában a képviselőjelöltek számára fó­rumot rendezett. Az ott elhangzottak második részét most közöljük. Dr. Tittmann János (Köztársaság Párt) - Hogyan látom én az országnak a helyzetét? Alapvetően objektív és szubjektív problémákat különböztet­nék meg. Az objektívek között két nagy csoportot. Azokat, amelyek je­lenleg törvényszerűek, és amelyek egyáltalán nem törvényszerűek, de előfordulnak. A törvényszerűen előforduló prob­lémák között, gondolom, valamennyi­en egyetértünk abban, hogy most szenvedő alanyai vagyunk annak, hogy minden építés rombolással kez­dődik. Vannak örökölt problémáink, és vannak olyan gondjaink, amelyek utóhatásainak a terhét valamennyien viseljük. Ezen kívül nem szabad elfe­ledkeznünk arról a nemzetközi kör­nyezetről se, amely, azt hiszem, na­gyon sokat változott az elmúlt évek­ben, hónapokban, hetekben. Remél­jük, mióta a legutóbbi Híradót néztük, azóta komolyan nem változott. A nem törvényszerű problémák között azért feltétlenül megemlítem azt, hogy én magam - azt hiszem Önökkel együtt­számtalanszor tanúja voltam annak, hogy a közérdek szempontjait politi­kai érdekeknek rendelték alá. Azt hiszem, sokak számára fájdal­mas volt a szakemberek távolmaradá­sa a politikától. Ez nem tekinthető tör­vényszerű jelenségnek, még rend­szerváltás idején sem. Szakmámnál fogva nem hanyagolhatom el a szub­jektív érzelmi, hangulati elemeket sem. Hiszen ezek is gondok. Leg­alábbis gyakran olyan súlyú problé­mák, mint az objektívek. Ebben én első helyen említeném a gyors válto­zással kapcsolatos bizonytalanság ér­zésének a felerősödését. Említeném azt, hogy az emberek igen gyakran számolnak be a magára­hagyatottság érzéséről. A jövőkép bi­zonytalansága igen komoly érzelmi teher. A gyanakvás és a bizalmatlanság úgyszintén. Néhány konkrét gondot is néven neveznék. Ezek közül elsőként említeném a piacgazdaság kialakításá­nak fájdalmait. A szociális biztonság megrendülésével járó megrázkódta­tást. Az új tulajdonosi réteg, osztály kialakulásának a fájdalmait. Különö­sen akkor, ha keveredik bennünk a gyanú, hogy lehet, hogy ez nem is új tulajdonosi réteg. A kárpótlás ellentmondásai. Hiszen számosan vannak még kárvallottjai az elmúlt évtizedeknek, akiknek remé­nyük sincs semmiféle kárpótlásra. Na­gyon komoly gond a nemzetközi pia­con való megjelenésünk akadályait je­lentő infrastrukturális szakképzettségi hiányosságaink sora. Ezenkívül különösen fontosnak ér­zem elmondani, hogy társadalmunk önszerveződési készsége nem a törté­nelmi esélyhez, a történelmi alkalom­hoz illően intenzív. A helyi problémá­kat is szeretném egy rövid láncba fog­lalni. Itt elsőként a munkanélküliség, a szociálisjáradék, a rokkantnyugdíja­sok rendkívül magas arányát említe­ném, s egészségügyi rendszerünk hiá­nyosságait. Ez komolyan érint ben­nünket, hiszen adott esetben közvetle­nül az életre való esélyünket érinti. A megbetegedések számát jelző statisz­tikában a megyéket összhasonlító sor­ban igen rossz helyen állunk. És ez lakosságunk életminőségével van szo­ros kapcsolatban. Nagyon komoly környezetvédelmi gondjaink vannak. Sokat romlott a közbiztonságunk. Városainkban, fal­vainkban fejletlen az infrastruktúra, rosszak az utak. Nem szép a környe­zetünk. S nincsenek olyan társadalmi szervezetek, amelyek emberközpontú társadalmat összefogó, pozitív gon­dolkodást kisugárzó hatással rendel­keznének. S ejtsünk szót a szakértői bázisra is. Én itt a helyi szociálpolitikának és a helyi gazdaságnak is a része vagyok. Olyan értelemben, hogy régiónk egyik igen jelentőssé nőtt gazdasági társasá­Szücs György (Független) A kérdések az országos és a helyi helyzetre vonatkoztak. Ezzel kapcso­latban szeretném felhívni az Önök fi­gyelmét, hogy mint független jelölt nem rendelkezem egy pártnak a prog­ramjával sem, melynek alapján esetle­ges részletkérdésekre most nem lesz idő. De itt, az előtérben elhelyeztük az IPOSZ-nak - az Ipartestületek Orszá­gos Szövetségének - gazdaságpoliti­kai téziseit, amelynek a megvalósítá­sát vállaltam, amelynek a kidolgozá­sában részt vettem és amelynek a főbb tartalmi mondanivalóját azért ismer­tetni szeretném. Kérem Önöket, vi­gyék haza. Ez az a program, amely az ország és a gazdasági felemelkedés céljából az én képviselöjelölti progra­mom középpontjában áll. Ennek a programnak a lényege a kisvállalko­zók, a kistulajdonosoknak a „helyzet­be hozása". Véleményünk szerint ma Magyarországon az az egyetlen lehet­séges út, hogy a felbomlott közép-ke ­let-európai gazdasági rendszer követ­Jelölt bemutatkozás a Technika Házában II. gának társigazgatója vagyok. De a szociálpolitikának, az egészségügy­nek, a szociális kérdéseknek is a határ­területén dolgozom. Tehát ezért az én szakértői társaságom egy olyan kör, amelyben műszakiak, gazdaságiak, egészségügyiek egyaránt jelen van­nak, hiszen mi a határterületen, itt a hétköznap, a vidéki hétköznapok frontján dolgozva össze kellett hogy álljunk - gondjaink megoldására. Munkásságom egy másik része a társadalombiztosítás átalakítási folya­mata. Az Egészségpénztár Egyesüle­tek Országos Szövetségének az elnö­keként nemzetközi szinten is módom­ban állt betekintést nyerni a társada­lombiztosítási reformfolyamatokba és itt mind hazai, mind nemzetközi szin­ten rendelkezem olyan szak-értői tár­sakkal, akikkel képesek vagyunk eze­ket a kérdéseket - azt hiszem elég mélyen - tárgyalni és nemzetünk rea­litásának megfelelő jövőt megalkotni. keztében kialakult vákuum-helyzet és a gazdaság általános rossz állapota mi­att a nyugat-európai integrációra még képtelen gazdaságnak egy olyan meg­oldást jelent, amely alukól szervezve valóban a megfelelő gazdasági méret­ben folytatott gazdasági tevékenysé­get helyezi céljának középpontjába. Ennek következtében az első, amelyet el kell végezzenek Magyarországon, a jövedelemcentralizáció, amelyet újab­ban ez az állam is megpróbál végrehaj­tani, mert kikerüli a gazdaság és a társadalom alulról jövő építkezésének a megszervezését. Ezt meg kell szün­tetni, hisz 1990-ben mintegy 54 % volt a társadalmi újraelosztás, ma ismét 76 %-os. Ez a folyamat, amennyiben to­vább tart, egy olyan pazarló központi szabályozást fog eredményezni, amely nem fogja szolgálni az új, sok százezer tulajdonosra alapuló magyar gazdaság fejlődését. Térségünkben melyek a főbb gon­A Hit Gyülekezete észak-magyar­országi regionális konferenciáját áp­rilis 29-e és május 1-je között a Vá­rosi Sportcsarnokban rendezték meg. A rendezvény előtt, április 29­én, pénteken 13 órakor sajtótájékoz­tatót tartottak a Technika Házában. A konferenciára április 29-én, pé­teken került sor a Technika Háza nagytermében. Ezen a nemzetközi karizmatikus mozgalom és a Hit Gyülekezete történetét Horváth András történész ismertette. A karizmatikus és a tradicionális vallásgyakorlat közötti különbségek és viták címmel pedig Ruff Tibor filozófiatörténész tartott előadást. Az ünnepélyes megnyitóra 18 óra­kor a Városi Sportcsarnokban került sor. Szombaton a Városi Sportcsar­nokban tartott istentisztelet után a Bottyán János Kollégium dísztermé­ben nyilvános szekció-előadások következtek. A destruktivitás vádja (antiszemi­tizmus és szektakampány) címmel Bartus László szociológus és Faze­kas Csaba történész tartott előadást. A liberalizmus és a Hit Gyüleke­zete kapcsolatáról dr. Mészáros Ist­ván jogász és Trapp István filozófus mondtak el gondolatokat. Május l-jén vasárnap 10 órakor a Városi Sportcsarnokban úrvacsora! istentiszteletet tartottak. Este pedig jótékonysági koncertet a Szív a Szívért alapítvány javára, melyen fellépett a NO együttes. dok, amelyek tulajdonképpen az or­szágos gondok is? - Az egész általá­nos, össze nem hangolt adórendszer és össze nem hangolt gazdasági törvé­nyek következtében a sorra, gomba­mód alakuló új vállalkozások és a ré­giekből átalakuló különböző társasá­gok olyan gazdasági milliőbe kerül­tek, hogy ismert, több mint 50 %-os csődhullámot maga után vonva még az életképes vállalkozásokat is tönkre­teszik. Térségünknek az a legnagyobb előnye, hogy valamikor az első tíz ipa­rosodott körzet közé tartozott, jelen pillanatban e tény a hátrányunkká vált. Ezért mindenképpen a bankrendszer­nek, a privatizációnak, a társada­lombiztosításnak és az egyéni vállal­kozásoknak a segítségéről szóló tör­vények mihamarabbi meghozatalával és a térségbe való adaptálásával kell előrelépni, hogy aztán egész konkré­tan az egyes gazdasági cselekedeteket finomítva a gazdaság alsó rétegeiben is beinduljon a fejlődés. A helyzet na­gyon tragikus, sokkal tragikusabb, mint néha megjelenítjük. 1929-ben és 32-ben volt ekkora gazdasági válság térségünkben. Milyen szakmai, potenciális háttér­rel rendelkezem? Segítségemre van a pozícióm, mint IPOSZ országos elnök - amely az ország 305 helyén lévő szakmai műhelyt egyesíti, és egyesíti mindazokat a társaságokat, amelyek 150 ezres nagysággal ennek a szerve­zetnek a rendelkezésére állnak. Napi, nem elméleti makrogazdasági tapasz­talatok alapján a térségek mikrogazda­ságainak újraindítását helyezi előtér­be. A szakértői gárda anyagainak a hasznosítása során sikerült olyan hely­zetet teremteni, amelyben ezeknek az eladása és érvényesítése nagy lehetős­geket jelent, többek között a magyar Településfejlesztők és Felújítók Tár­sasága révén, amely regionális progra­mok kidolgozásában érvényesíületi ezeket az elképzeléseket, többek kö­zött a nemzetközi tapasztalatok révén mi is nagyon sok új módszert hoztunk be. Ennek az egyik nagy lehetősége számomra, hogy a Kis- és Középvál­lalkozók Világszövetsége Kormány­zótanácsának is tagja vagyok. Még egy nagyon fontos feladatot kaptam ­éppen a tegnapi napon. A június 7-től 24-éig tartó nemzet­közi munkaügyi szervezet ülésén a munkaadói oldal delegációját fogom vezetni Genfben. Ennek keretében a bányászatnak, mint európai válság­ágazatnak valamilyen módon való talpraállítását vagy konvertálását úgy gondolom, Magyarországra is adap­tálni lehetne. Munkám erőssége tehát a stratégia. Mindezeket a KlOSZ-nak az utódjaként 1990-től napjainkig újjászervezett IPOSZ-nak az irányításában érzem összegződni. Az én függetlenségem nem azt jelenti, hogy a politkai pártoktól való távolság­tartás, hanem pontosan a minden politi­kai párttal való egyenrangú kapcsolat­tartásnak a lehetőségét kívánta a szövet­ségem biztosítani, amikor arra kért, hogy függetlenként induljak.

Next

/
Thumbnails
Contents