Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-05 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Ora et labora! E három szó volt az útmutató, erkölcsi parancs a családok miihói számára azokban a boldogabb időkben, amikor az illyési történelmi „szélárnyék" - ha csak egy-két generációra kiterjedően is - alkalmat kínált a nemzet felemelkedésére. Ezek a családok nem a kedvező születés előjogára, vagy a politikai széljárás változásainak kihasználására alapozták érvényesülési stratégiájukat. Talán nem is tudták, hogy ilyennel rendelkeznek. Csak végezték a dolgukat, tették, amit tenniük kellett a fenti háromszavas maxima értelmében: Imádkozz és dolgozz! Nehéz munkával csikarták ki a földből az „életet": a család megélhetéséhez szükséges táplálékot; és a csekély, de lassan növekvő mennyiségű felesleg piacra kerülvén, táplálták a nemzetet. Életük ritmusát a nap járása, az évszakok változása határozta meg, a születés, házasság, halál voltak a családi kalendárium számára is megörökítendő események. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb áhítattal szállt az ég felé a hála imája, vagy a megboldogult lelki üdvéért küldött könyörgés. Az ima - misztikus kapcsolat a mennyei Úrral - oly természetes magától értetődéssel képezte életük részét, mint a testi táplálék, vagy embertársaik iránti érzelmeik. Ha a könyörtelen történelem direkt módon tolakodott életükbe, katonaruhát öltöttek, fegyvert ragadtak és védték a szűkebb, vagy tágabb otthont, családot, a Hazát. Ok mindig így hitték: a Hazát, és nem ismerték az adott háború világpolitikai összefüggéseit. így voltak ők évszázadokon keresztül a nemzet gerince, akik a legnagyobb terheket viselték, a legsúlyosabb áldozatokat vállalták. Ebben a társadalmi közegben született 1934-ben és nevelkedett Cséfalvay Pál dunakiliti középparaszt szülők nyolcadik gyermekeként. A nagy család eltartására kevés volt az apai kilenc hold, ezt bérleményekkel és vállalkozásokkal kellett kibővíteni. Ezer leleményre volt szükség a létfenntartáshoz, lassú boldoguláshoz. Mindkét szülő a faluközösség tekintélyes tagja, szavuknak súlya van: tetteik, jellemük példa a falu népe számára. Édesapját a színtiszta magyar és katolikus falu templomatyának - az egyházközség képviselő-testülete elnökének - választja. A plébános úr, Szabó Lajos valóságos „lámpás" ebben a partriarchális falusi közösségben. Felfigyel a tehetséges gyerekekre, segíti szellemi fejlődésüket. Az ő áldásos igyekezete következtében kerül több kisiskolás a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumba, és indul el az értelmiségivé válás útján. Cséfalvay Palit is Szabó plébános úr indította el ezen az úton, melynek a szokásostól göröngyösebb, több buktatóval nehezített volta az időközben végbement történelmi változások szomorú következménye. Véget ér a háború. Hazatér a frontról a négy idősebb Cséfalvay fiú. Istennek hála, épen és egészségesen. Földosztás. A bizottság határozata alapján a sok gyerek ellátása, nevelése érdekében hat holdat kap a család, így az apa nevén már 15 hold kitűnő kisalföldi szántó van, melynek ninden röge aranyat ér, az ország leggazdagabban termő televény humusza. Néhány év múltán, az osztályharc erősödése és a lenini-sztálini falupolitika hazai adaptálása idején ez a hat hold átokká válik. Ez is hozzájárul, hogy édesapját kuláknak nyilvánítsák. Az eredeti kilenc hold erre nem adott volna elegendő alapot még akkor sem, ha „bölcs vezérünk és nagy tanítónk" szerint: kulák az, akit mi annak tartunk. a piarista, majd az esztergomi bencés diák már ekkor elkötelezte magát hivatásának, felvette a kispapok reverendáját. Már csak a vakáció heteiben, hónapjaiban tartózkodik falujában, de ahogy növekszik benne az értelem, úgy tudatosul egyre inkább a társadalmunkat feszítő osztályharc minden szennye, embertelensége. Az a természetes folyamat, mely a valódi szelekció törvényei szerint választotta ki hajdan a nép fiai közül a tanítókat, papokat, vagy ritkábban más értelmiségi hivatást űzőket, ekkor gyökeresen megváltozik. Hátrányosan, nem egyszer tragikusan azok számára, akik az Esztergomi arcélek CSÉFALVAY PÁL A kuláklistára helyezés oka persze nem a nagy földtulajdon, főleg nem az „ántivilágbeh" kizsákmányoló múlt. A falu 14, kuláknak nyilvánított, dolgos, nehéz életű gazdája közül egyiknek sem volt 40 holdnál több a birtokában. Annak célja a falu gerincének megroppantása, a parasztság megfélemlítése, majd későbbi kolhozba terelése volt. Fokozatosan hatalomra jut, helyi potentáttá válik egy tizenkilences kommunista, aki jól látja, hogy a fenti célhoz vezető legrövidebb út a falu leggerincesebb, legtekintélyesebb gazdáival való leszámolás. így esik a választás a templomatyára, így kerül fel Cséfalvay László a kuláklistára. Súlyosbító körülmény, hogy fia, ellenségnek nyilvánított osztályokból, rétegekből törekedtek a tudás hatalma felé. Cséfalvay Pált többen segítik, hogy tanulmányait sikeresen végezhesse. Három évig az óvári piaristáknál tanul. Szülei természetben tudják csak fizetni tandíját Ölfát búzát zsírt visznek fizetségül, mert pénzt a faluban keresve sem lehet találni. Tizenhárom évesen kerül Esztergomba, ahol egyike a Marianum húsz kispap jelöltjének. Gergovits Lipót kanonok úr ad otthont és teljes ellátást a húsz faluról jött bencés gimnazistának, akik az ő gondos lelki vezetése mellett készülnek a papi hivatásra. 1948-tól egy érdekes epizód rögzül Cséfalvay Pál emlékezetében, melynek pontos körülményeit azóta sem tisztázta. Talán a megbízható emlékezőtehetségű esztergomiak segítenek a tisztázásban, akik szintén átélték ezeket az éveket Történt akkor, hogy állítólag - a Tanítóképző diákjai az ablakokból megjegyzéseket kiabáltak le az alattuk elvonuló orosz katonáknak. Ezen „égbekiáltó alávalóság" megtorlására letartóztatták a képző néhány tanárát. A diákok körében ez elégedetlenséget váltott ki, aminek hangot is adtak. Amikor a tizennégy éves Pali az iskola felé tartott a tanítóképzővel szemben a domboldalon szabályos harcállást elfoglaló golyószórós katonákat látott. Az iskola „ostromára" nem került sor, hamarosan megtörtént azonban az egyházi iskolák államosítása. A (Marianum) Kisszeminárium is megszűnt: Cséfalvay Pálnak a győri Révai gimnáziumban, majd Panonnhalmán sikerült tanulmányait folytatnia és némi évveszteséggel 1953-ban leérettségiznie. Még ebben az évben felvételt nyert a Hittudományi Akadámiára. 1949-53 között a legkeményebb terror köti gúzsba az országot ami alól nem kivétel a szülőfalu sem. Abeszolgáltatások rendszere nyomasztó terheket ró a családokra. A gabonát közvetlenül a cséplőgép mellől viszik el a biztosok. Nem a felesleget hanem a kirótt mennyiséget, és ha a termés nem volt elég, a gazdának kellett megvennie a hiányzó hányadot. Pénz viszont mutatóba is alig volt. Ami lett volna, attól már jó előre megszabadították a családokat a kulákokra kivetett számtalan büntetéssel. Egyszer Palira is büntetést róttak ki, mert kerékpárja vázán vitte unokaöccsét - ami, ugye, főbenjáró bűn. 180 kemény forintok (akkor jelentős összeg) lefizetése árán úszta meg a 3 napi börtönt A kulákokkal való leszámolásnak voltak ennél aljasabb eszközei is. Sertésóljuknál idegen személy matatott. Édesanyja vette észre, hogy egy puskát akart ott elrejteni, hogy majd a később érkező ÁVH-sok házkutatása során kerüljön elő a terhelő bizonyíték: a fennálló társadalmi rend megdöntésére irányuló összesküvés világos „tényálladéka" forog fenn. Ez akkor az édesanyja ébersége miatt „nem jött be". Másutt más alkalommal azonban igen, és az imperialistákra mért súlyos eszmei ökölcsapások mellett valóságos ökölcsapások és rúgások záporoztak a szerencsétlen, kiszolgáltatott emberekre, különböző ÁHV- s börtönökben. Ha néhányan belehaltak a ,kezelésbe" vagy előle az öngyilkosságba menekültek, sebaj. „Egy piszkos kulákkal kevesebb." - A hatalom urai és kiszolgálói ezzel tértek napirendre az ügy felett. Vizsgálat? A jog súlyos megsértése? Ugyan kérem, hol él ön? Dyet szóvá tenni nem volt kifejezetten egészséges a lenini úton masírozó Magyarországon. >»