Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-05 / 18. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE >» (Folytatás az 5. oldalról) Cséfalvai Pál édesapja csak hajszál híján kerülte el ezt a sorsot. 1951-ben cséplésre készült a család. Az egyik kévébe az előző éjszaka gondos kezek egy vasrudat rejtettek el. Ha az a cséplőgép dobjába kerül és azt összetöri, az egész falu gabona termé­se csépeletlen maradt. SZABOTÁZS! - kiálthatták volna annak kitervelői és előkészítői, amit országos üggyé felnagyítva monstre kulákperben tárhattak volna a nemzet elé, bizonyítandó a falusi osztályharc fokozásának szükségességét. Aprovokáció azonban nem sikerült. Az etető megérezte a vasrudat a kévé­ben, csendben félretette és csak ké­sőbb szólt a gazdának. így a helyszínre küldött tettenérők dolguk végezetle­nül kullogtak haza. Az emberek közötti szolidaritás sokszor segített az üldözötteknek az ilyen és hasonló csapdák elkerülésé­ben. Cséfalvay Pál a Központi Szeminá­riumnam végzi tanulmányait. Az egyházi zenével való aktív is­merkedés sok spirituális élményt je­lent számára. Kántori vizsgát tesz. (Később néhány évig kántorkodott is.) Már 11 éves korában orgonál falu­jában, majd a Marianumban és a Sze­mináriumban fejleszti zenei tudását. 1956-ban az elsőévesek ductora (ifjú­sági vezetője), és segíti az őket a sze­minárium életébe való beilleszkedés­ben. 1957-ben kezdődött el a Hittudo­mányi Akadémián az 56-os „bűnök" megtorlása. Rendszerint az esti ima idejében érkeztek az orosz szabású és nevű öltözetükről elhíresült karhatal­misták és név szerint keresték a szemi­naristákat. Minden alkalommal kettőt vittek el közülük. Lassan csaknem kiürült az Akadémia, az eredeti 80 kispapból csak 14 maradt. Ennek hatásaként lel­kész-utánpótlásban 1965-ig komoly hiány mutatkozott. A megfélemlítéssel párhuzamosan folyt a békeparti intézmény újjászer­vezése, az egyház belső ügyeibe való állami beavatkozás erősödése. Nem kevés vargabetű megtétele után sike­rült elvégeznie az Akadémiát, és 1962­ban kapja első diszpozícióját: Lábat­lanra kerül káplánnak. Hamar összeütközésbe kerül a helyi és távolabbi illetékesekkel, akik sze­mében szálka, hogy a fiatal, dinami­kus lelkész komolyan veszi hivatását, közösséget szervez, hatással van a gyerekekre, a helyi ifjúságra. A legkevésbé az iskolai hitoktatást méltányolják. Egy éves csatározás után büntetésből helyezik Esztergom­ba: a Szent Anna templom káplánja lesz. A nemtetszést kiváltó tevékenysé­get itt is, és következő állomáshelyén, Tokodaltárón is folytatja. 1966-ban a Bazilika káplánja lett. Orgonatudása, zenei műveltsége fi­gyelembevételével nyeri el ezt a kine­vezést. Egyéb feladatai mellett kórust szer­vez, ápolja a Bazilika zenei hagyomá­nyait, emeli a szentmisék, liturgikus események művészi, esztétikai szín­vonalát, spirituális hatását. Rábízzák a kincstár felügyeletét és ekkor új fejezet nyílik életében. Belép a művészetek, hangsúlyosan az egy­házművészet számtalan csodát feltáró, ezerszínű világába. Először a Kincstár művészi anyagát tanulmányozza, majd - Vayer Lajos­nak, az ELTE Művészettörténeti Tan­széke professzorának ösztönzésére és pártfogásával - egyéni levelező hall­gatóként elvégzi az egyetemet. 1972­ben kapja meg művészettörténészi dip­lomáját. Egy év múlva nevezi ki Kisberk Im­re, esztergomi apostoli adminisztrátor a Keresztény Múzeum igazgatójává. 1974-től két évig az Institut Catho­lique de Paris ösztöndíjasaként a szép­művészetek egyik fővárosában fej­leszti művészeti ismereteit. A művészet, mint egész érdekei: a művészet filozófiájának, esztétikájá­nak társadalmi szerepének kérdései foglalkoztatják. Látóköre kitágul a két éves tanulmányút során. így, lelkileg gazdagodva tér vissza Esztergomba, és tulajdonképpen ekkor veszi át a vi­lághírű gyűjtemény vezetését 1981 -tői a vízivárosi plébánia veze­tése is az ő feladata: igazgatói elfog­laltsága mellett a hívek lelki gondozá­sát is végzi. 1988-tól az egyházmegyei papi szenátus tagja - kanonok. Úgy érzi, pályafutása csúcsára ért, feljebb nem vágyik. Ezeknek a megbí­zásoknak azonban száz százalékosan meg kíván felelni. Pályája széles ívet ölel át. Nyomot hagyott rajta a legújabb kor magyar történelmének minden megpróbálta­tása, fordulata, amikor a „poklok ka­pui" akartak erőt venni az Egyházon, annak szolgáit az erőszakos hatalom cinkosaivá aljasítani, de, mint Krisz­tus megjósolta: sikertelenül. Most másfajta gondokkal kell megküzdeni, de ezúttal a kilábalás reális reményé­vel. A hajdani vagyonától megfosztott egyháznak kell a társadalmat lelki, er­kölcsi, kulturális és szociális emelke­désében segíteni. Ebből a feladatból főtisztelendő Cséfalvay Pál kanonok úr annak a ma­ximának szellemében veszi ki a maga részét, melyet ősei követtek: Ora et labora. Imádkozik és dolgozik, mint az a nép, amellyel kapcsolatát máig meg­őrizte, bármennyire is „magas hivatal­ba" emelte őt az egyéni sors és a törté­nelem. Horváth Zsolt Országos verseny a főiskolán Április 25-26-án rendezte meg a Vi­téz János Római Katolikus Tanítókép­ző Főiskola természettudományok tanszéke a II. Országos Környezetis­meret-természetismeret Tanítási Ver­senyt. A környezeti nevelés iránti figye­lem egyre növekszik, ezért vállalkoz­tunk e verseny ismételt megrendezé­sére, a tanítóképző főiskolák harmad­éves hallgatóinak részvételével. A tanításokra a Gyakorló iskola 2. 3. és 4. osztályaiban került sor. A ver­senyző hallgatók és a zsűri a rendez­vényt megelőzően időben kapták kéz­hez az órák értékelési szempontjait. Homor Lajos főigazgató-helyettes megnyitó szavai után Benke Zoltánné, a természettudományi tanszék adjunk­tusa, a verseny szervezője köszöntötte a résztvevőket. A verseny iránti érdeklődést jelezte, hogy a tanítóképző főiskolák közül 9 küldte el legkiválóbb hallgatóit - a fel­készülést segítő tanárokkal együtt (Baja, Békéscsaba, Budapest, Debre­cen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Szekszárd és Esztergom). A megnyitót a tanítási anyagok sor­solása, majd délután a másnapi tanítá­sokra való felkészülés követte. A hall­gatók a felkészülés során segítséget kaptak az osztályokban környezetis­meretet tanító pedagógusoktól. Ked­den 8 órától A és B csoportokban, a sorsolás sorrendjében követték egy­mást a tanítások. A gyerekek élénk A világjáró biciklis Május 2-án a Városháza elé ka­nyarodott Zsigmond Gábor, a vi­lágjáró magyar kerékpáros, hogy az érdeklődők gyűrűjében fogadja őt Balogh Péter alpolgármester. A külföldre szakadt hazánkfia rózsa­szín melegítőben és ugyancsak ró­zsaszín biciklivel - amelyen szám­talan csengő található - 1975 óta járja a világot. Mozdonyvezető­ként akkor hagyta el Magyarorszá­got. Sok-sok hányódás után Pármá­ban egy borbély barátja azt taná­csolta neki, hogy megélhetési gondjain úgy változtathat, ha ke­rékpárjával sorrajárja a különböző településeket. így annyi támogatót és annyi adományt gyűjthet össze, hogy gond nélkül élhet. A javaslat fényesen bevált! Azóta évek hosszú során át Norvégiától Gö­rögországig már bejárta a jó öreg kontinens útjait. Most éppen Vi­segrád - Vác - Balassagyarmat irá­nyába veszi útját. Balogh Péter alpolgármestertől egy borítéknyi hozzájárulást is ka­pott - a lábhajtányos vitéz. érdeklődéssel vettek részt az órai mun­kában. A vendégek az iskolában kiépí­tett televízió-közvetítés révén lehettek , jelen" a hallgatók óráin. - A versenyzők alapos felkészülése és színvonalas munkája jellemezte a tanításokat - hangsúlyozta az ered­ményhirdetésen dr. Csonka Csabáné, a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium főtanácsosa, a zsűri elnöke. Helyezettek: I. Szekszárdról Bukta Gábor (taná­ra: Gébért Imre). II. Békéscsabáról Volford Klára (ta­nára: Végh Zsuzsa főiskolai tanárse­géd) és Mocsnik Mariann (tanára: Hollóné Soproni Júlianna főiskolai adjunktus) Esztergomból. II. Kaposvárról Frigy Erna (tanára: dr. Lang Miklósné főiskolai adjunk­tus). A vendégeknek lehetőséget nyílt betekinteni a főiskola életébe és kivé­teles adottságú városunkkal is megis­merkedhettek. A második alkalommal megrendezett Környezetismeret-ter­mészetismeret tanítási versenyen az oktatók tapasztalatcseréjére is sor ke­rült. Köszönjük a kollégák munkáját, amellyel elősegítették a verseny sike­res megrendezését, gratulálunk min­den résztvevő hallgatónak és köszöne­tet mondunk a Rumpold-Hungaria Kft. anyagi támogatásáért. Benke Zoltánné főiskolai adjunktus BALASSI BÁLINT EMLÉKTÚRA, 1994. május 26. (csütörtök) Jelentkezni lehet a GRAN TOURS címén Széchenyi tér 25. Tel.: 313-756

Next

/
Thumbnails
Contents